Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-16 / 20. szám
fi AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 16, 196" HÉTVÉGI LEVÉL XXIII. János pápa békeszózata írja: Rev. GROSS A. LÁSZLÓ, B.D., Th.M. Ennek a cikknek egyetlen sora sem lesz “eredeti” abban az értelemben, hogy most frissiben íródott. De minden sora eredeti abban az értelemben, hogy hosszú évekkel ezelőtt jelent meg három különböző rovatomban. Az olvasó elhiheti, hogy egy eredeti, frissen megirt cikk sokkal kevesebb időt és fáradságot igényelt volna, mint ezeknek a régen megirt cikk-részleteknek a felkutatása — tehát nem vádolhat fizikai vagy szellemi lustasággal, amikor azt látja, hogy egy friss rovat “termelése” helyett három régi rovatomból vett idézeteknek a felhasználásával ütök össze egy cikket, őszintén szólva: János pápa óriási feltűnést keltő és történelmi jelentőségű “Pacem in Terris” (Békét e földön) cimü enciklikájáról különb méltatást akkor sem tudnék irni, ha három nap és három éjjel ülnék az írógépem mellett és a monumentális szózatnak, valamint a magam hozzászólásának minden betűjét háromszor is megrágnám. . . A múlt merev vatikáni vonalvezetésétől oly élesen elütő, békülékenyhangu üzenet engem is mélyen megindított és megörvendeztetett — de nem lepett meg. Hasonló megnyilatkozást már régen vártam-reméltem az örök Város tája felől. . . És az a tény, hogy vártam, számomra ezt a dokumentumot sokkal értékesebbé teszi, mint azok számára, akiket meglepett szokatlan, újszerű tartalma. Az alábbi idézetekből tehát senki se jusson arra a következtetésre, hogy a legkisebb mértékben is alábecsülöm ennek a manifesztónak a fontosságát — akármilyen motívum van is mögötte ... Tizennégy esztendővel ezelőtt —r- 1949. junius 28-án a következő paragrafusok voltak olvashatók a rovatomban: “A katolikus papság kétfelé szakadása, amit Magyarországon tapasztalhatunk, kisebb-nagyobb mértékben bekövetkezett, vagy be fog következni a többi ‘vasfüggöny mögötti’ országokban is. Hasonló jeleket lehet észlelni — ha kisebb mértékben is — némely ‘vasfüggönyön inneni’ országban Is. Senki a világon élesebben nem látja az ebből eredő veszedelmeket, mint maga a pápa. Amikor egy évszázadokon keresztül vasfegyelemmel együtttartott, hatalmas világszervezet kezd ilyen vésztjóslóan bomladozni és a papság egy tekintélyes része nyíltan szembehelyezkedik a pápai akarattal és nyilvánosan hangoztatja az elismerését egy olyan rendszerrel szemben, amelyet a pápa kárhoztat, akkor, kedves atyámfia, a pápának csak két választása lehet: vagy kitagadja és kiátkozza a rebellis papok százait és — hovatovább — ezreit, vagy pedig megkísérli a veszett fejsze nyelét megmenteni és olyan orientációt követ, amely közelebb hozza őt a tőle mindjobban távolodó papokhoz, akik nem látnak áthidalhatatlan akadályokat a népi demokrácia gondolata és az Egyház igazi hivatása között. “Ha — mint megjósoltam — a Vatikán valóban uj irányt fog szabni a népi demokráciákkal szembeni politikájának, akkor az egyik legnyomósabb oka ennek a frontváltozásnak az a FÉLELEM lesz, hogyha a pápa megmarad eddig követett rideg és ellenséges magatartás mellett, a katolikus egyház homladozása elkerülhetetlen lesz . . A Vatikán kollektiv bölcsesége ezt sokkal világosabban látja, mint a magamfajta szerény szemlélője az eseményeknek. Az irányváltozás következtében még csak a pápai tévedhetetlenség elvén sem esnék csorba ; sőt ellenkezőleg: sokkal nagyobb tisztelet jár az olyan pápának, aki BEISMERI ÉS KORRIGÁLJA A TÉVEDÉSÉT, mint az olyannak aki konokul, makacsul kitart egy tévedés mellett.” Több mint nyolc évvel ezelőtt — 1954. novenr- ber 25-i rovatomban — ilyeténképpen morfondíroztam : “Erős a hitem: eljő annak is az ideje, hogy a kereszténység és a szocializmus — ez a két hatalmas világtényező — felismeri egymásban a közeli rokonságot. Egyesek már régen felfedezték ezt, de a tömegek — Pál apostol szavaival élve — “tükör által homályosan látnak” (I. Kor. 13:12). Kiváltképpen, ha a tükör, amit elébünk tartanak, torzítva vetíti vissza a világképet. “A szocializmus hive tiszteli a természet törvényeit és hisz a történelmi fejlődésben. Mi keresztények a természet törvényei és a történelem fordulatai mögött Istent látjuk, mint szerzőt. A szocializmus elfogadja a természet törvényeit, de figyelmen kívül hagyja a Szerzőt; a kereszténység formailag elismeri ugyan a Szerzőt, de lábbal tapossa a törvényeit és útjában áll a történelmi fejlődésnek — vajon a kettő közül melyik áll közelebb az Istenhez? “A szocializmus hisz a minden fajt, minden szint és minden nyelvet magábafoglaló testvériségben, amit osztálynélküli társadalomnak nevez; vajon lényegesen különbözik ez a tan attól az isteni elvtől, hogy mindannyian egy Atya gyermekei vagyunk — Isten nem személyválogató — és hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat?? Én nem vagyok képes felfedezni a különbséget, ha a gyakorlati oldalát szemlélem a két világnézetnek. A baj ott van, hogy a kereszténynek csúfolt világ csak prédikálja ezeket az elveket, de nem gyakorolja... “A ma lehetetlensége: a holnap lehetősége. Ami ma fantasztikusnak tetszik, az holnap elfogadott és megszokott realitás lehet. Ma szinte lehetetlennek látszik, hogy a szocializmus és a keresztény világszemlélet egymásra találjanak, holnap azonban mindkét oldalon rájöhetnek, hogy az ellentét csak látszólagos — a cél voltaképpen azonos, csak az eszközök és a “szakkifejezések” különbözők. .. ” Végül hadd álljon itt néhány idézet egy ötöd- fél-éves rovatomból, amit 1958. október 23-án közölt a lap “Pápaválasztás küszöbén” cim alatt és amiben a következő kérdésre kerestem a választ: “Olyan egyházfejedelmet emelnek-e Szent Péter trónusára, aki folytatni fogja a minap elhunyt XII. Pius pápa merev politikai vonalvezetését a kommunista kormányokkal szemben, ávagy olyan egyént, aki — az úgynevezett vasfüggöny mögötti országok sokmilliónyi katolikus tömegei érdekében — hajlandó a békés és realisztikus kibontakozás ösvényét keresni? “Természetesen minden azon múlik, vajon a szavazásra összesereglett kardinálisok többsége ráeszmélt-e már arra a vitathatatlan történelmi tényre, hogy a népi demokráciák nem tiszavirág- szerű, múló jelenségek, amelyeket egy kedvezőtlen szél máról-holnapra irgalmatlanul elsöpörhet, hanem állandó, mélyen gyökerező és folytonosan erősbödő intézmények, amelyeknek a jelenlétével, fennmaradásával és terjeszkedésével okvetlenül számolni kell. “...Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a most Rómában időző bíborosok, akiknek alkalmuk és módjuk van lengyel kollégájukkal, Wyszinski érsekkel (az egyetlen vasfüggöny-mögötti résztvevővel) beható eszmecseréket folytatni és a népi demokráciák belső erőviszonyairól hiteles és megbízható információt szerezni, arra a konklúzióra jutnak, hogy az egyház jövője érdekében tanácsos lenne a Vatikán eddigi merev politikáját némi módosításnak, vagy ahogy Dulles mondaná: “gyötrelmes átértékelésnek” (agonizing reappraisal) alávetni. . . “Ha egy ilyen kínos — vagy fájdalommentes — átértékelésre lehet számítani (és én nem tartom kizártnak!), akkor nem túlzás egy olyan pápa megválasztását remélni, aki — szakítva elődjének hajlithatatlan, idejétmulta, irreális politikai irányával — hajlandó lesz végre belátni, hogy ezeket az országokat nem lehet egy méltóságteljes főpásztori kézlegyintéssel lesöpörni a térképről és hogy az általuk elfogadott kormányrend- szer — tetszik vagy nem tetszik! — itt van és itt marad beláthatatlan időkig, tehát neki államférfim és főpásztori kötelessége olyan légkör megteremtésén buzgolkodni, amelyben a római katolikus egyház feje és a népi demokráciákban élő hívek között a normális kapcsolat lehetővé válik. “Akár olasz, akár ‘idegen’ le?fe afc uj pápa, erősen remélem, hogy olyan-'Valaki lesz, aki a történelmi faktumokat hajlandó lesz tudomásul venni, elfogadni és azokhoz alkalmazkodni, mert ellenkező esetben félő, hogy a jelenlegi ellentétek még jobban elmélyülnek s a szakadék áthidalha- tatlanná válik. Ennek a levét pedig nem a népi demokráciák, hanem az egyház fogja meginni...” Nem keresem, milyen motívumok késztették XXIII. János pápát arra, hogy ezt a ma már világszerte ismert történelmi okmányt kibocsássa, csak azt sajnálom, hogy olyan közeljárt a nyolcvanhoz, amikor vagy négy és fél évvel ezelőtt meg tették a katolikus egyház látható fejének. Most már csak azon fohászkodom, hogy a Gondviselés szokatlanul hosszú élettel ajándékozza meg őt, hogy alkalma és módja legyen jó néhány mérföldet járni azon az utón, amelyet ezzel az ELSŐ LÉPÉSÉVEL megkezdett! Az AMA nem sajnálja a pénzt, ha,.. A legutóbbi kongresszusi jelentés szerint, az American Medical Association (AMA) közel 250 ezer dollárt költött el a képviselőválasztásokon arra, hogy megakadályozza a Kennedy-kormány öregkori betegségbiztosítási tervét. Ez a negyedmillió dollár nem csekélység, ha tudjuk azt, hogy milyen problématikus bármely progresszív javaslat keresztülvitele törvényhozásunkban, még akkor is, ha egyáltalán nem áldoznak pénzt a megakadályozására. De az öregkori betegségbiztosítás esetében nemcsak erről a negyedmillióról beszélhetünk, amelyet egy haladó törvényjavaslat elgáncsolására fordítottak. Aime J. Forand szerint, aki a National Council of Senior Citizens szervezetnek az elnöke, a 250,000 dollár csak egy “része annak a jéghegynek, amelyet a viz felett láthatunk.” Ahogy az óceánban úszó jéghegyek esetében is a valódi tömeg rejtetten húzódik meg a viz alatt, úgy az AMA által a “Medicare” ellen elköltött pénz összegének nagy része is a homályban maradt. Ezt a rejtett, reakciós pénztámogatást leplezte le a National Council of Senior Citizens szervezete, mely az idős polgárok állami betegségbiztosításáért küzd és azért tartja fontosnak az AMA szerepének a leleplezését. Szerintük, az AMA 7 millió dollárt költött el a törvényjavaslat elgáncsolására. Forand elnök szerint mégsem fog sikerülni az orvosok mesterkedése és a House Ways & Means Committee-je ebben az évben be fogja terjeszteni a social security rendszere alapján működő öregkori betegségbiztosítási javaslatot és a kongresszus pedig jóvá fogja hagyni. Az AMA persze mindent elkövet, hogy íenntar- sa a jelenlegi helyzetet. Hiába tiltja el a törvény az orvosok szervezetét attól, hogy politikai jelölteknek anyagi támogatást nyújtsanak és igy próbálják megnyerni őket ügyüknek, könnyen kijátsszák ezt a rendelkezést. Felállították az American Medical Political Action Committee-t (AMPAC) 1961-ben, amelynek chicagói főhadiszállásáról irányítják pénzügyi hadmozdulataikat. Az AMPAC kongresszushoz beadott kimutatása szerint, az 1962es bevételük 256,474 dollárt tett ki és kifizetéseik pedig 248,484 dollárt. Tavaly, csakúgy, mint tavalyelőtt, a szervezet 50,000 dolláros adományt kapott az AMA-tól. A fő anyagi támogatást azonban az állami egész ségiigyi-politikai bizottságok nyújtják az AMA ügyének. Ezeknek a bizottságoknak nem kell kimutatniuk kiadásaikat és igy könnyen kibújnak a szövetségi Corrupt Practices Act rendelkezései alól. Az állami AMPAC szervezetek, az AMA saját propaganda kampánya, amelyet az idős polgárok állami betegségbiztosítása ellen folytat. A különböző orvosi egyesületek és az orvosok, mint egyének, összesen több mint 7 millió dollárt költöttek el érdekeik előmozdítására. Ezek az érdekek azonban a nagy tömegek érdekével találják szemben magukat és ezért demokratikus intézményeink próbája lesz a “Medicare”- javaslat megvalósításáért vívott küzdelem. Dél'Afrika-i szakszervezetek megszegik az elkülönítési törvényt Az 57 szervezetből álló szakszervezeti tanács megszegte a délafrikai kormánynak az ipari faji elkülönítésre vonatkozó törvényét. (Apartheid). Ez volt az első alkalom, hogy a szakszervezeti tanács évi nagygyűlésén néger kiküldöttek is résztvettek. A kormánynak ez az ipari viszonylatokra vonatkozó törvénye nem ismer el szakszervezeteket és a munkásoknak tilos egyesült tárgyalásokat folytatniok. Az afrikai munkásság jogai iránt érzett nagy aggodalom késztette a szakszervezeti tanácsot, hogy meghívjon 6 el nem ismert afrikai szakszervezetet a nagygyűlésre. A szovjet támogatja a Kurd autonómiát A Szovjetunió Kommunista Pártja támogatását fejezte ki az Irákon belüli Kurd autonómia iránt. Az önkormányzati jogért folyó függetlenségi harcot Mullah Musztafa al-Barzani vezeti. A szovjet párt elitélte az iraki kormány elnyomó módszereit és terrorhadjáratát a népi mozgalom ellen.
