Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-09 / 19. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 9, 1963 HZ ÉLELMISZERIPAR, MINT ZSEBTOLVAJ BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁGOK kimutatták, hogy a múlt évi baleseteknél a kocsivezetők hibái és téves ítélőképessége 32 ezer 300 halálesetért és 2 nillió 900 ezer sérülésért felelős. e Az átlagos amerikai család évi 900 dollárt fizet *dóban hadi kiadásokra. (Ha ennek csak egv- : izedét fordítanák orvosi és kórházi költségekre, minden amerikai polgár élvezhetné az orvosi és kórházi biztosítást.) HORDOZHATÓ VILLANY-KEVERŐGÉPEK Kevés amerikai háztartásban hiányzik a vil- anykeverőgép. Sütemények, tortafélék, stb. keverésére használják. Több tucat különféle gyártmány van forga- omban. A legjobb értéket közülük a következő íészitmények képviselik abban a sorrendben, ahogy felsoroljuk azokat: 1. Sears Kenmore Cat. No. 8299. Ára $16.95. 2. Toastmaster No. 1711 $21.95. 3. Iona R 19 $11.95. (Olcsó áránál és a fentiekkel vetekedő teljesítménye révén a legjobb értéket képviseli az összes között.) 4. Hamilton Beach 75. $14.95. A leggyengébb minőségűek — a Dominion és Oster esetében — villanyáram-veszélyesek a következő késztmények: Dominion 1905. $14.95 General Electric M57 és M47. $14.95 — 19.95. Oster 429-24 $21.50 elég jó minőségű, de hibás szerelése révén villanyáram-veszélyes. HORDOZHATÓ RÁDIÓK (közepes nagyságú, nem miniatűr rádiók) A vakáció-szezon közeledtével nemsokára itt tesz az ideje annak is, hogy lecsekkoljuk hordozható rádiónkat. A nyaralóhelyeken, camp-eken egyre gyakrabban észlelhetjük, hogy a vendég kiviszi magával a rádióját a strandra, vagy a kertbe, vagy bárhova és úgy hallgatja kedvenc rádióállomását. Kellemetlen vagy költséges lehet, ha a nyaralóhelyen fedezzük fel, hogy rádiónk nem működik, vagy uj battériát kell venni. Az ilyen helyeken a javítás, vagy utánpótlás rendszerint sokkal költségesebb, mint a városban. Azok számára, akik uj, hordozható rádiót készülnek vásárolni, a következő, laboratóriumilag kipróbált készítményeket ajánljuk, mint a legjobb minőségűeket: Magnavox AM85, $44.95. (A legtöbb üzletben $5—15 árleszállítással kapható. Óránkinti battériaköltség háromnegyed cent.) Sony TR84, ugyanazon ár. óránkinti költség Vo cent. Zenith Royal 500H $60.00. Óránkénti költség 5 cent. Motorola X39 $34.95. Óránkénti költség Itt cent A KÖHÖGÉSRŐL Vannak, akik a legfurcsább dolgok felett is szentimentálisakká válnak — még a köhögés felett is. George Herbert angol költő pl. még a romantikával is összefüggésbe hozta, amikor a következőket 4rta: Szei-elem és a köhögés, ezeket nem lehet elrejteni. Olvashatunk “kis köhögésről”, “szelid köhögésről”, “szerény köhögésről”, stb., de arról nem igen beszélnek, hogy a köhögés kellemetlen dolog és sokszor komoly betegség jele. Meg kell állapítani, hogy a gyakran megismétlődő köhögés nem mindig jelent betegséget, legalább is nem súlyos bajt és rendszerint közönséges hülés utókövetkezménye. De ha a köhögés hosszasan visszatér, az már feltétlenül valamilyen komoly betegség jele. A krónikus köhögés — amely hónapokig, vagy még tovább sem múlik el -— szimptomája lehet egy csoport kellemetlen betegségnek, amelyeket RD néven ismerünk (Respiratory Disease — légzési betegség). Ebbe a csoportba sok betegség tartozik, melyek mind a légzőszerveket támadják meg. Némelyik rövid- lejáratú, de veszélyes, másik — mint pl. a tuberkulózis — nagyon veszélyes lehet. Az ilyen betegségek több embert tesznek az országban munka- képtelenné, mint bármilyen más betegség-csoport Megemelhetjük kalapunkat Philip A. Hart mi- chigani szenátor és Emanuel Geller iiévvyorki kongresszusi képviselő előtt a kongresszus elé terjesztett törvényjavaslatukért. A törvényjavaslat a következő rendelkezéseket léptetné életbe az amerikai élelmiszer iparban: 1. Minden élelmiszercsomagon feltűnő helyen, nagy betűkkel, illetve számokkal kell a csomag súlyának jelezve lenni. 2. Tilos félrevezető sulyjelzéseket (mint pl. “giant”, “jumbo”) alkalmazni az élelmiszercsomagokon. 3. Tilos “cents off’ kifejezéseket a csomagolásra nyomtatni. 4. Tilos olyan sulyjelzéseket alkalmazni, amelyek az átlagos vevő számára megnehezítik vagy lehetetlenné teszik az érték kiszámítását. (Egyes csomagok súlya például 3/7 ouncenak van jelezve. Ha ennek ára mondjuk 22 cent, hogyan tudja a háziasszony kiszámitani, hogy vajon érdemesebb-e egy 1 lb. 2% ounce-os csomagot vásárolni, mondjuk 33 centért vagy nem.) A törvényjavaslat szenátusi tárgyalásán Hart szenátor felmutatott két kávéskanna fedelet. Mindkét kanna ugyanazon készitményü s nagyságú volt s az üzletben egy és ugyanazon áron volt árusítva. De az egyik fedélre ez volt nyomtatva “10 centes árleszállítás” (10/ off) a másikra : 15c off.” A szenátusi bizottsághoz számos panaszos levél érkezett a nagyközönségtől. íme néhány szemelvény : “A múltkor vettem egy kanna ananászt (pineapple) az élelmiszerüzletben. A kannára ez volt nyomtatva: “Négy szelet — meg van számolva”. (“Count—4 slices”.) Éppen ennyire volt szükségem. Mikor a konyhámban kinyitottam a kanlát — három szeletet találtam benne.” “Cseresznyerétest akartam sütni egy ünnepi alkalomra. Vásároltam két No. 303 kannát. Az egyik %-nyira volt töltve, a másik csak félig. Miért a különbség? Ez azt jelenti, ha a családomnak cseresznyerétest akarok készíteni, akkor három kanna cseresznyét kell vásárolnom, ami igen drágává teszi a süteményt.” “Egy nagy kanna “Y” készitményü kannázott szilvát vettem a minap. Családomnak kicsiny a jövedelme, minden cent számit. A kannában 11, mond tizenegy szem szilva volt. De a kanná címlapján az állt: 6—7 porciót tartalmaz. És volt egy szép kép is rajta egy 5 szem szilvás porciót mutatva. Ezek szerint a kannában 30—35 szem szilvának kellett volna lenni. Ennyit ugyan nem vártam, de 11 azért mégis kevés és félrevezető, így tehát családom minden tagjának két szem szilva jut és a családfőnek, férjemnek kivételesen — három. Az ilyen félrevezetéseket mégis csak meg kellene akadályozni...” Lehet, hogy akad olvasóink között, aki arra gondol, hogy azért az 1—2 szem szilváért, vagy egy szelet pineapple-ért még sincs talán szükség arra, hogy az Egyesült Áll. kongresszusa foglalkozzon a kérdéssel, mi több, törvényjavaslatot készitsenek. De gondoljunk csak arra, hogy az az 1—2 cent, vagy akárcsak fél cent, amelyet az élelmiszergyáros hamis csomagolás, hamis hirdetés, félrevezető sulyjelzés révén 60 millió amerikai család, 185 millió fogyasztó zsebéből kiemel, száz és száz milliókra rúg! Az élelmiszertrösztök szempontjából ezek a százmilliók az amúgy is tehetős tőkések osztalékának emelését célozzák. De a fogyasztóközönség számára az az 5—10, 25 vagy 50 dollár, amit egy- egy család zsebéből ezek az óriási tolvajtrösztök kiemelnek, az életszínvonal súlyos csökkentését, ezen tulmenőleg egészségük veszélyeztetését is jelenti. Az átlagos amerikai ugyanis, a prosperitásról szóló nagy handabandázás ellenére, nem tud máson, mint táplálékán takarékoskodni. És ha a táplálkozás költsége emelkedik,, akkor a különbséget az amúgy is minimálisra vágott orvosi, fogorvosi költségvetéséből veszi le. Nem megy el az orvoshoz, amikor pedig számított elmenni. Még jobban elhanyagolja fogait vagy ritkábban látogat el fogorvosához, stb. és a negyedik helyen állnak a halál okozói között. Ha tehát gyakran visszatérő köhögésünk elfogadható időn belül megszűnik, nem valószínű, hogy komoly okunk van az aggodalomra, de ha a köhögés “krónikus”-nak látszik, akkor itt van az ideje, hogy orvoshoz menjünk és megtudjuk, hogy mi okozza. y (A N. Y. Tuberculosis and Health ■■■■. Asá’ii közleménye.; Hart szenátor és Geller képviselők megértették a kérdés jelentőségét és elkészítették törvény- javaslataikat, az élelmiszertröszt legkirívóbb tol- vajlásainak kiküszöbölésére. Magától értetődőleg, ezek az óriási cégek (A legtöbb panasz pontosan a legnagyobb cégek hamisításai és álcázott tolvaj lásai ellen hangzott el. íme egy néhány cég, melynek csomagjelzései a legtöbb és legsúlyosabb panaszt váltották ki: Beech Nut Life Savers, United Biscuit Co., Hershey Chocolate Co., Kraft Foods, National Biscuit, General Foods Corp., [Ez talán a legnagyobb élelmiszercég Amerikában.] A&P Food Stores, Gerber Products, Quaker Oats, Borden Co., Gillette Co., Bristol Myers, Safeway Stores, Campbell Soup, Scott Paper Co., Armour & Co., Pillsbury Co., Procter & Gamble, Lever Bros., Heinz Co., E. I. Dupont, F. W. Woolworth, Sears Roebuck & Co. stb.) amelyek száz és százmilliókat költenek hirdetésekre, s amelyeknek ezen keresztül közvetlen beleszólásuk van a sajtóba, rádióba, a közvélemény formálásába, máris mozgósították ezeket a fórumokat a javaslat gyalázásá- ra és a készülő törvény elgáncsolására. Aknamunkájukat csak úgy lehet ellensúlyozni és a javaslatot törvényre emelni, ha az amerikai vásárlóközönség milliószámra juttatja támogatását kifejezésre. írjon hát minden olvasónk állama szenátorának és kongresszusi képviselőjének, melyben kérik, hogy támogassák e javaslatokat. Hart szenátor javaslatának száma S387, Celleré HR2382. Harc a fizetésleszáflilások ellen A szenátus munkaügyi albizottsága nemrég fejezte be a kormány egyik törvényjavaslatának tárgyalását, amely meg akarja szüntetni az azonos munkáért járó női és férfi fizetések közötti különbséget. Az AFL-CIO szakszervezetek vezetősége sürgette a kongresszust, hogy Írjon még a törvényjavaslatba olyan óvintézkedéseket, amelyek megakadályoznak evvel kapcsolatos bérle- szállitást. “Az ilyen módon való bérkiegyenlítés meghiúsítaná az egész törvényhozást”, mondotta a szakszervezetek szószólója a szenátusi kihallgatáson. Nagyon sok bizonyíték van rá, hogy a női munkások ugyanolyan munkáért, kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak. A Pat McNamara szenátor vezetése alatt működő albizottság kihallgatásai során többen kiemelkedő hozzászólásokat tettek. Ezek között volt az autómunkások szervezete női osztályának vezetője, Dorothy Haener, aki megemlítette, hogy a fizetési megkülönböztetés “jótétemény azoknak az alkalmazóknak, akik tisztességtelen módon kihasználják a helyzetet és az általánosnál alacsonyabb béreket fizetnek, és ártanak azoknak az alkalmazóknak, akik ezt nem teszik.” A munkaügyi miniszter, W. Willard Wirtz, a kormány javaslatáról úgy nyilatkozott, hogy mérsékelt és sokfelé alkalmazható. Igen szükségesnek tekintette az ilyen irányú szövetségi törvény- hozást, mert a helyi, állami munkatörvények szórványosak, hiányosak és nem változtattak semmit az egész országban fennálló egyenlőtlen fizetési viszonyokon. A helyettes munkaügyi miniszter, Esther Peterson még hozzátette, hogy úgy az alacsony, mint a magasfizetésü állásokban “a nők húzzák a rövidebbet.” Az Am. Civil Liberties Union szószólója, Sonia Pressman kijelentette, hogy a törvény megvalósítása helyes lépés lenne a nők jogainak védelmében. így érvelt: “Ha egy munkáltató kevesebbet fizet egy alkalmazottnak, mert az valamely szakszervezetbe tartozik, igen jól tudja, hogy evvel megszegi a U.S. törvényeit. Hadd tudja meg, hogy akkor is megszegi a törvényt, ha azért fizet kevesebbet, mert az alkalmazott nő.” James B. Carey többféle munkásszervezet-kép- viseleti minőségében rámutatott arra, hogy a legtöbb nő azért dolgozik, mert szüksége van rá. Az egyre nagyobbszámu állástkereső nővel, a gépesítés korszakában könnyen alaesonyszinvonalu fizetési standardot érhetünk el, hacsak állami törvénykezés ezt meg nem akadályozza. Az irodai alkalmazottak szervezetének vezetője egy nemrégen készült tanulmányt mutatott be, amely kimutatja, hogy a cégek egyharmada kettős mértéket alkalmaz a női és férfi fizetéseknél. Az AFL-CIO szervezetek pénztámoka, Wm. F. Schnitzler figyelmeztette a munkaügyi albizottságot, hogy a kongresszus felelőssége, hogy az egyenlő jogok ióhangzásu elve, hiányosság és mulasztás miatt, m'mjön üres szöIaiRfefe,