Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-09 / 19. szám
Thursday, May 9, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUJNUAtUAiM »uuu LINCH-BURG hü marad a nevéhez Egy 11 éves néger kislány megerőszakolásáért 5 évi börtönt adnak, de ha ugyanez egy 50 éves fehér asszonnyal történik, a büntetés: villamosszék! Lynchburg, Virginia államban található. E baljóslatú nevet viselő város, nevéhez illő cselekedetet akar végrehajtani. A Virginia állam délnyugati részében fekvő város vezetői ugyanis lincselésre készülnek. Ez a lincselés, amely ugyanolyan gonosz és elvetemült, mint az a számtalan eset, amely az amerikai történelem folyamán előfordult, csak abban különbözik a régimódiaktól, hogy most a törvény és igazság nevében akarják azt végrehajtani. Azelőtt nem is próbálták a lincselést a törvény és jog leplébe bugyolálni. De az eredmény ugyanaz lesz. 0. Raymond Cundiff biró, amikor ítéletet hozott a 18 éves néger Thomas C. Wansley esetében, akit egy 50 éves fehér asszony megerőszakolásával vádoltak, “egyenesen Wansley-ra nézett és azt mondta, ‘villanyárammal fognak kivégezni’.” (Linch- burg News, 1963 feb. 8-i száma.) A bírói ítélet eredménye tehát ugyanaz lesz, mint amikor a négereket kámzsás Ku-Klux-Klan emberek és a felizgatott tömeg éjjel agyonverte. A bíróság kétféleképpen méri az igazságot. Az egyik mértéket a fehérekkel szemben alkalmazza, a másikat a négerekkel szemben. Ez a városi bíróság, amely Wansleyt halálra Ítélte egy állítólagos erőszakosságért, hallotta C. W. Snow rendőrőrszem tanúvallomását, aki saját szemével látta, amint a 37 éves George W. Brooks megerőszakolt egv 11 éves néger kislányt és ott a helv- szinnen el is fogta a tettest. Ez a bíróság pusztán 5 évi börtönre ítélte Brooksot, amelyből csak 18 hónapot kell majd letölteni, mert utána szabadlábra kerülhet. Ezt a szégyenteljes “igazságszolgáltatási” paródiát semmiképpen nem lehet igazságosnak nevezni. A fehér ember a legkisebb büntetést kapja, amely, a súlyos biint számítva, már majdnem a semmivel egyenlő, mig a négert halálra Ítélik. Ez a fehér ember már kint is van a börtönből, szabadon molesztálhatja a többi kiskorú lányt, ha éppen kedve tartja, a lynchburgi városi bíróság jóvoltából, amelynek szemében egy néger kiskorúnak a megerőszakolása nem jelent komolyabb büntetett. Lynchburgnak nincs szüksége álarcra, nyiltan jelenik meg fehér felsőbbrendűséget hirdető vonásaival. A lynchburgi bíróság és a város igazságügyi hatóságai megmutatták igazi arcukat a két említett eset vádlottainak a letartóztatásával kapcsolatban is. Brooksot a március 21-i bűntény után fogták el, amikor a 11 éves néger lányt megerőszakolta, és mindjárt szabadon engedték óvadék ellenében. A helyi napilapok egyáltalán nem közölték az esetet mindaddig, amig a néger polgárok nem tiltakoztak a bűntény elhallgatása miatt. De amikor már Írtak is Brooks erőszakosságáról, egyáltalán nem jelent meg a fényképe az újságokban. Mig ugyanakkor Wansleynek, a 18 éves néger fiúnak, legalább 5 fényképét hozták le a helyi napilapok és a helyi televízió állomás szintén egész képsorozatot közölt róla. A lynchburgi napilapok is kimutatták tehát a foguk fehérjét az emberi egyenlőséggel és a faji türel- mességgel kapcsolatban, ők is kettős mértékkel mérték az igazságot, egyet fenntartottak a fehérek számára, mig a másikkal csak a négereket “mérik.” Ebben a virginiai városban már a külsőségekben is megmutatkozott a diszkrimináció a biró- ságqn. A tárgyalóteremben is külön kellett ülniük a négereknek és fehéreknek. Ezt a középkori “fajvédő” szellemet fejezte ki az is, hogy a bíróság megengedte a 37 éves fehér vádlott elmeállapotának a megvizsgálását és ebből a célból Brooksot át is szállították a Southwestern State Hospitalba, Marionba (Virginia), ahol heteket töltött. A vádlott elmeállapotának felülvizsgálási kérelmét az ügyész és Cundiff biró készségesen támogatták. Ezzel szemben hiába kérte Wansley ügyvédje, hogy 18 éves néger védencét küldjék át az állami kórházba kivizsgálás és megfigyelés céljából, a per ügyésze ezt hevesen ellenezte, azzal a kijelentéssel, hogy Wansley “nem beteg.” Cundiff biró pedig, aki elrendelte Brooks kórházi kivizsgálását, megtagadta a néger fiú ügyvédjének a hasonló kérelmét. A Lynchburg Daily Advance cimii újság pedig “időhúzásnak” bélyegezte az ügyvéd eljárását. Ezzel nyiltan kimutatták, hogy külön elbírálásban részesítik Brooksot s külön elbírálást alkalmaznak Wansleyvel szemben. A fehér erőszakossági esettel kapcsolatban a bűntény világosan kiderült, mert C. W. Snow rendőr tanúskodott, hogy ő saját maga látta, amikor Brooks éppen erőszakolta a 11 éves néger kislányt. A fiatal Wansley esetében egyetlen tanú sem akadt, aki vallomást tett volna ellene. Sőt, a fehér asszony, akit megerőszakoltak, sem tudta Wansleyben határozottan felismerni a támadóját. Egy néger folyóirat, amely közli ezeket a tényeket, felszólítja Lynchburg lakosságát, hogy ha az említett két eset nem jellemző a város magatartására, akkor mutassák meg a világnak, hogy ők rendes, becsületes emberek, akik mindaddig nem nyugszanak, amig az igazságot helyre nem állítják ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. Ha ez nem történik meg, akkor a közvéleménynek az egész világon tudomásul kell vennie, hogy a mi modern időnkben, Lynchburgban kétféle igazságszolgáltatás létezik: négerek számára, akiket azzal vádolnak, hogy fehér nőt erőszakoltak meg, fenntartják a halálos Ítéletet (másszóval a törvényes lincselést) ; mig a fehér emberek számára, akik kiskorú négereket erőszakolnak meg, a legenyhébb büntetést tartják fenn, mert ezt nyilván nem tartják súlyos bűnténynek. Ezután a néger folyóirat felhívja az igazságosan és becsületesen gondolkozó embereket szerte a világon, hogy vessék latba befolyásukat annak érdekében, hogy a betegeket meggyógyíthassák. Ugyanis minden olyan ember beteg, aki erőszakot követ el.. . de beteg az a társadalom is, mely azt állítja, hogy teljesen helyénvaló az, ha fehér ember néger kisgyermekeket erőszakol meg... és ugyancsak beteg ez a társadalom, ha azt állítja, hogy annak a négernek, aki megerőszakol egy fehér nőt, meg kell halnia! feliül ii in ni in iiiimiiii mii inni min min 11111111111111111111 ■■1111111 ni || ||]|||imi|ial,||,||,|||l|,||ail, PAUL’S SHELL SERVICE 1 GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS 1 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan í Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonosi '■■■in Imiim ii un unni im um mi........mmmmmimimmimimmmimimmimiimimmmin' aHOGVfin én -Cáton... Írja: £ HIT Hal-tragédia A tizcsaládos épületben, ahol több mint egy éve lakunk, kutya- és macska-tulajdonos nem bérelhet lakást. A mellettünk levő egycsaládos házban van macska, amelyet szép időben a ház előtti kertben pórázon tartanak, de csak olyankor, amikor otthon van a lakó. Rossz időjárás esetén, vagy -a lakók távollétében, a macskát a házba zárják. Amikor a macska sírását, jajongását halljuk, tudjuk, hogy unatkozik, mert egyedül hagyták és “babysitter” nincs mellette. Mint mindenütt, ezen a környéken is vannak kutya-tulajdonosok. Úgyszólván naponta látom egyiket-másikat, amint kedvencüket legeltetik az utca füvén, vagy az “alley”-ben. Ha két kutya- tulajdonos összetalálkozik, amig a kedvenceik egymást szagolgatják, a gazdáik a kutyák sorsa, egészsége iránt érdeklődnek. Félfüllel hallom, hogy a kutyák etetéséről, ápolásáról esik leggyakrabban szó. Kuba, Oroszország, munkanélküliség, minden eltörpül a kutya-problémák mellett. A szomszéd társ-lakó, akivel megismerkedtünk, megunta az egyedüllétet és néhány hónap előtt hal-uszodát rendezett be, amely egyelőre még nem szabályellenes aá épületben. Nem egyszerű víztartályt vásárolt, amelyben közönséges aranyhalak úszkálnak, hanem olyan luxus-medencét, amelyben fűtést kapnak a legkülönbözőbb formájú, szinü és nagyságú halacskák. A melegített vizet , kellő oxigén mennyiséggel látja el egy készülék és a medence különböző részeiben színes szikladarabok, várromok és dús növényzet nyújt alkalmat arra, hogy a halacskák bujósdit játszhassanak. Szó-mi-szó: a halak kényelméről a legmesszebbmenő gondoskodás történt. Akinek már volt, vagy van hasonló házi aquáriuma, annak tudni illik, hogy a drágán vásárolt díszhalak kényes jószágok. Vigyázni kell az etetésükre, a viz tisztán tartására és arra, hogy a melegítő és az oxigén-ellátó pontos működését semmi ne zavarja. Az esetleges újszülöttekre is vigyázni kell, nehogy a lesben álló hal-papa felfalja őket, amikor a hal-mama figyelmét valamilyen fontos elfoglaltság tartja lekötve. És még sok mindenre kell vigyázni, amit felsorolni nem tudok, mert ez is olyan tér, amelyen semmi tapasztalattal nem bírok és ismereteim túlságosan korlátoltak. Mint a kutya-tulajdonosok a kutya-problémákat; a macska-tulajdonosok a macska-problémákat, úgy ez a hal-tulajdonos szomszédasszony a hal-problémákat igyekszik valakivel megbeszélni. Nem velem, mert az első kísérletezés alkalmával meglehetősen egyenes formában tudtára adtam, hogy amig országunk népének és a nagyvilágnak súlyos problémái vannak, addig hal-problémák megbeszélésére egy percnyi időm sincs. így a feleségem esik áldozatul, amikor a szomszédasszony elfogja. Közvetve igy tudtam meg, hogy a medencében, amely a díszhalak otthona, súlyos tragédia történt. Az egyik hal, amelyet a szomszéd zsenge korában néhány dollárért vásárolt és amelyet gondos ápolással sikerült felnevelni — megbetegedett. Persze én, aki már fentebb beismertem járatlanságomat a halak világában, észre se vettem volna a különbséget egy egészséges és egy beteg hal között. Feleségem érdeklődésére a szomszédasszony megmagyarázta, hogy a megbetegedés első jele az volt, hogy “a kedvenc hala mindjárt reggel szomorú arcot vágott és később vagy a kövek mögé bujt, vagy összegörnyedve, szokatlanul lassan úszkált.” Nem tudom, hogyan állta a feleségem, hogy ennek hallatára nem nevetett a szomszédasszony szomorú arcába, de állítólag nem nevetett és képes volt végighallgatni a mesét. A szomszédasszony, amint észrevette a betegállapotot, rögtön felhívta az üzletet, ahol a medencét és a halállományt vásárolta és megkérdezte, hogy van-e Santa Monicán hal-kórház. Logikusan gondolkodott és következtetett, hogy ha van kutya- és macska-kórház, akkor kell lenni hal-kórháznak is. Nagy megdöbbenéssel hallotta, hogy ilyesminek a berendezésére ebben a tengerparti városban ezidőszerint még nem került sor. A halkereskedelmi üzlettulajdonos segiteni próbált és megkérdezte, hogy a szomorú arcú halacska fiu-e, avagy leányzó? Erre a szomszédasszony nem tudott válaszolni, valószínűleg azért, mert egyelőre ő is kezdő ezen a téren és hal-ismeretei szintén korlátoltak. Mi a különbség? — kérdezte, mintha nem tudta volna a különbséget fiú és leány között. A halkereskedő megmagyarázta, hogy ha az illető halacska nőstény, akkor talán nem volt elég óvatos, áldott állapotba került és görcsei vannak. Viszont ha him az illető, akkor úgy lehet, hogy gondterhelt, nyugtalan élete volt — mint legtöbbünknek Amerikában —, és nagyon valószínű, hogy szívrohamot kapott. Mindkét esetben nyugodtságot és nagymérvű figyelmet ajánlott. Feltételezem, hogy a szomszédasszony követte a tanácsot, figyelemmel kisérte kedvenc halacskája minden uszonycsapását és lehetőleg nyugodt is volt, de mindez nem használt. Reggelre a kis hal kiszenvedett, amire a szomorodott szivü tulajdonos kellő gyöngédséggel a W. C. vizében elúsztatta. . . Múlt elsején a szomszédasszony elköltözött. Nem akart tovább abban a lakásban maradni, amelyhez ilyen szomorú emlék fűzte. Olyan épületbe költözött, amely közvetlenül a tengerparton fekszik, hogy a tengeri levegő jó hatással legyen megmaradt halaira. Mi is reméljük és bucsuzás- kor jó egészséget kívántunk neki és kedvenceinek is. Távözása előtt szerettem volna véleményét kikérdezni a gazdasági és politikai helyzetről, de az utolsó percben meggondoltam a dolgot. Akit ilyen súlyos csapás ért; akinek megvannak a maga gondjai a halak felnevelésével és jókarban tartásával, — annak nem marad ideje mással foglalkozni, legkevésbé olyan dolgokkal, amelyek CSAK az emberiség életét és jövőjét befolyásolják. Talán egyszer, a beláthatatlan jövőben, a kutya-, macska- és hal-tulajdonosok milliói ráébrednek arra, hogy embertársaiknak is vannak problémáik, amelyekkel érdemes foglalkozni.
