Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-18 / 16. szám
16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 18, 1963 EGY PÁR JÓZAN SZÓ A “VILÁGTÓKÖRHÖZ” A Bethlehemi Híradóban megjelenő “Világ- tükör” szokása szerint most is néhány sorban megdorgálja lapunkat és nem mulasztja el azt sem, hogy a közvéleményt a “néwyorki kommunisták” ellen hangolja. Mi ismét a józan ész neveben igyekszünk néhány gondolatot kifejteni, melyek nem újak r. o. előtt. Ha tanulmányozzuk a történelmet, látjuk, hogy minden változik, a régi átalakul, a rossz jóra fordul és esetleg a jó rosszra fordulhat. A társadalmat is ezek a törvények kormányozzák. A hűbéri uralom által elnyomott paraszt élete — habár nem volt rózsás — mégis jobb volt, mint a rabszolgáé; a szabad munkás helyzetét a kapitalista rendszerben nem lehet összehasonlítani a rabszolga, vagy a hűbéri jobbágy helyzetével. Ma már minden józan gondolkodású ember tudja', hogy a világ ismét átalakuláson* megy keresztül és a tőkés rendszer már nem uralja egyedül a világot., hanem versenytársa született, melynek eszméi hódítást végeznek az egész világon. Kennedy elnök is tudomásul veszi ezt ma már és sok gondot okoz neki az, hogy pl. a nemzeti termelésünk növekedése nem tud lépést tartani a szocialista országok termelésének növekedésével, s mig nálunk a nemzeti termelés 1—2%-kal emelkedik évente, addig a szocialista országokban ez az emelkedés 8—10%-ot tesz ki. A szocialista országoknak természetesen sok küzdelmen kellett keresztülmenmoK, hogy ezt elérhessék. Ezeknek a küzdelmeknek az eredménye az, ami fontos, igy kell az ő történelmüket szemlélni, mert csakis igy szemlélheti Amerika történelmét is r. o. szerkesztő, ha igazságos bírálatot akar mondani. Fogadott hazánk történelmében olvashatunk "Valley Forge-ról, a mezítlábas forradalmárokról, azokról az igazságtalanságokról, melyeket pl. azok ellen követtünk el, akik kitartottak az angol szülőhaza mellett (Longfellow gyönyörűen megörökítette ezt Evangeline c. müvében), azután olvashatunk a polgárháborúról, melynek célkitűzéseit még a mai napig sem tudtuk teljesen érvényesíteni a déli államokban, pedig sok százezer ember áldozta érte életét; s miután a kapitalizmus tért hódított az országban, még akkor sem fejeződött be a küzdelem a jobb életért, mert még nem is olyan régen megvolt a 11 órás munkanap, a gyermekmunka, s tudjuk, hogy a 8 órás munkanapért bitófán végezték életüket Chicagóban a Haymarket áldozatai. S ha ma már élvezzük a rövidebb munkaidőt, akkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az a 30-as évek küzdelmeinek a következménye. S ha ezeknek a küzdelemeknek a felsorolását folytatni akarjuk egészen napjainkig, akkor gondoljunk csak a 18 millió néger polgártársunkra, akiknek gyermekei átlagosan 8 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak, mint szerencsésebb fehér testvéreik. S ha már a küzdelmeknél tartunk, akkor megemlíthetjük a bolíviai ónbányászok, a chilei rézbányászok, a venezuelai olajmunkások, s a latin-amerikai parasztok szenvedéseit is, hisz ők járulnak hozzá verejtékükkel és szenvedésükkel, hogy az amerikai népnek aránylag jobb sorsa legyen. Mindezeket nem szabad elfelejteni s habár r. o. a felénk irányzott polémikus cikkében nem tér ki ezekre a kérdésekre, viszont megemlíti azokat a hiányosságokat, amelyek szerinte szülőföldünkön léteznek. Holott, aki bírálatot ir, annak figyelembe kell vennie a történelmi igazságokat. így a mai történelmi korszak főkérdése nem az, hogy itt-ott valamilyen kihágás, vagy törvényéllenesség mutatkozik, hanem az, ami ma a történelem legfőbb kérdése: a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerek között. A szerkesztő jól tudja, hogy a szocialista világot egy nagy kérdés foglalkoztatja napjainkban, még pedig az, hogy felmérve a történelmi tényeket, lehet-e ebben az uj korszakban békésen egymásmelleit élni egy másfajta társadalmi rendszerrel? Erre a kérdésre van pozitív válasz, mint ahogy azt szülőföldünk kormánya is vallja, de vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a békés együtt élés nemcsak tőlük függ, hanem a kapitalistáktól, s azoktól, akik a háborúkból hasznot húznak. Erre a bonyolult kérdésre kell az emberiségnek választ kapnia, s ez a válasz nemcsak a kommu- . nistáktól függ, hanem minden józan gondolkodású . embertől. Az Amerikai Magyar Szó minden törekvése odairányul, hogy azoknak legyen igazuk, akik azt mondják, hogy a háború elkerülhető. Óhajunk az, hogy a békés együttélés elve valóra váljon. Tehát előttünk nem az a főkérdés, hogy ki kezdeményezi a Mindszenti bíboros kiszabadítását célzó első lépéseket, mert mi úgy látjuk, hogy amikor a Kádár-kormány kegyelmet ad Bibónak, Kopácsinak, Turcsányinak stb., akkor a magyarság és az egész világ emberisége felé arról tesz tanúbizonyságot, hogy hajlandó a békés együttélésre és a múltat eltemeti, vagyis mintegy azt kérdi a világtól, hogy “mit tesztek ti mindezeknek a céloknak’az érdekében?” Tudjuk, hogy a reakciósok erre a kérdésre azt válaszolnák, hogy őket csak az elégítené ki, ha a magyar nép vezetői elvágnák saját torkukat és az egész ország vagyonát, kormányát nekik adnák AHOGY CSONGRÁDNÁL átfutunk a Tisza hidján, a szentesi határban csinos, zöld-rózsaszin épület vonja magára figyelmünket. Az Uj Barázda Tsz “tyukpalotája” az, ahol nyolcezer szárnyasjószág “szolgálja a termelést”. Parancsnokuk, Papp Zsuzsa, finom, eszes arcú lány, megmutatja az épületet, amely két részből áll: “nappáliból” és “hálóból”. A “hálóba” — felső emeletre — létrán járnak aludni a' tyúkok. De most éppen a “nappaliban” tartózkodnak, ez egyben, ha ugv tetszik, — munkaterem is számukra. Itt sorakoznak körben a tojófészkek. Géppel hajtott kaparólánc szállítja a baromfitápot, s ön- müKÖdo italvályuból isznak. Mindez lehetővé tette, hogy három ember ellássa körülöttük a munkát. (így csökken a termelési költség és igy járhat Papp Zsuzsa közben a mezőgazdasági technikum levelező szakára.) Kicsit elgondolkoztató nem túlságosan drága ez a kétmillió forintos tyúkól? De a szentesiek megnyugtatnak: Előbb-utóbb meghozza az a hasznot. Baromfit tenyészteni csak korszerűen és gyársze- rüen érdemes. Elvégre ők tudják, ők a gazdákCsak a régi tradíciókat követik, amikor a baromfitenyésztést választották (a szarvasmarhatenyésztés és kertészkedés mellett) egyik fő üzemágnak. Számukra mindig a baromfi adta az aprópénzt. A csibetelepen tavaly 104 ezer csibét és 25 ezer pecsenyekacsát neveltek fel, s nagyrészt ez biztosítja a munkaegység-előleg fizetéseket. Sőt, havi fizetést kaphat bármelyik tag az Uj Barázdában, ha úgy kívánja. (Ez esetben természetesen órabérben mérik munkateljesítményét.) Nemegyszer hallottam már kifakadni szövetkezeti parasztokat: “Legalább havonként fizetnének, nemcsak esztendő végén!” Itt, Szentesen meg az a tapasztalat, hogy a tagság szívesebben veszi — a rendszeres havi pénzelőleg mellett —a munkaegységre járó természetbeni és prémiumos osztozkodást. A téli traktoros tanfolyamra 22 ember jelentkezett *— sorolnak egy listát. Többek között egy 47 éves ember, állattenyésztő. Vajon mi vitte rá ezeket az évtizedeken át ló mögött ballagó embereket, hogy kitanulják a traktorral való szántás mesterségét ? A válasz: “Meg akarjuk ismemi a technikát.” — Nem akarok én gépre ülni, de legalább megkérdezhetem a traktorost : “Mért pöfögteted hiába a masinát?” És akkor nem mondhatja majd, hogy elromlott... A traktoron, kombájnon kívül egyre gyarapodik a gépek száma és neme az Uj Barázdában. Néhány éve még kuriózumnak hatott, most már megszokott dolog, hogy százholdas táblájukon gép ülteti, kapálja, sőt szedi! a hires szentesi paprikát. Hogy az uj gépekhez, uj termelési módhoz jól képzett irányítók, szakemberek is jussanak, öt fiatalt küldtek technikumba, főiskolára, saját gyermekeik közül, szövetkezeti ösztöndíjjal. A VIRÁGHÁZBA elsősorban a kertészlányok miatt látogattam el. Nemrégiben heten kapták meg közülük a dísznövény- és kertépítő szakmunkás oklevelet. Továbbra is itt dolgoznak a tsz-ben, de most már magasabb órabérrel. Ketten közben levelező technikumba is járnak. Működési területük a hőforrással fűtött, jelenleg háromezer négyzetméternyi üvegház. A nyári, illatos szegfű magjáért kilónként 2,400 forintot fizetett a megtermeltető vállalat. Egy hold 30 ezer forintot jövedelmezett belőle. — De csak a szegfű, meg az őszirózsa fizetett ilyen pompásan — hüti le lelkesedésemet Dandé át. Ez persze annyi, mint mikor az “éhes disznó makkal álmodik”. Józaneszü politikusnak vagy felelős újságírónak meg kell látnia, ha valaki béke- jobbot nyújt feléje. A háború nem kiút, az álmodozás nem reális dolog. Ami pedig a magyar rendszer életképességét illéti, vagy mondjuk életkép- telenségét, azt az amnesztia bizonyítja legjobban. A kérdés most az, hogy lehet-e békésen együttélni? Ha ezt a századot tényleg a“Century of Progress”-nek akarjuk nevezni, akkor csakis ez az ut áll előttünk. A baráti jobbot a magyar kormány kinyújtotta az egész világnak és azt el is kell fogadni, mert ha nem, akkor csak tovább folynak a viták, a nézeteltérések, amig azok, akik hajlamosak az őrültségre, megkezdik az atombomba hajigálását. Az pedig senkinek sem fog vigaszt nyújtani. Márton fökertész, aki 32 éve műveli e szép szakmát. — Átlagban mégiscsak tízezret számolhatunk és ez bizony kevés. — Kevés — bólint rá az elnök is, Virágos Kis István (akit az tesz különösen érdekessé, hogy a riporteri munkát cserélte fel annak idején a tsz elnökséggel).— Tavasszal nem is bajlódunk eny- nyi virággal, helyette több zöldséget termelünk. A szentesi paprika hálásabb. — Kiváltképp az öntözéses — teszi hozzá a főkönyvelő — márpedig mi az idén 2602 holdat fogunk öntözni. 1 BEVALLOM, titokban azt hittem, hogy az elnök virágszeretete miatt kapta a nevét, vagy a neve miatt termelteti a virágokat, de mint megtudtam, nem egyedül él Szentesen ilyen névvel. Különben is, divatos itt a “többnevüség”, mint Tési Vas István, Csernus Lukács József, Házve- rő Szabó Bálint, sőt a főkönyvelő Gulyás Árpád Imre Jenő. — Nem sajnálja az újságírást? — faggattam ex-kollegámat. — Az írást igen — feleli gondolkodva. — Milliónyi élményem van itt, csak idő nincs papirra- vetésükhöz. Pedig micsoda sorsok, micsoda jellemek! Ezek az emberek nem tapsolva fogadták a tsz-t. De ma már bíznak, tartósan berendezkedtek a szövetkezeti életre. Mekkora változást jelen ez a fejekben és a szivekben... Sz. Baranyai krónikások A TIT Baranya megyei szervezetének kezdeményezésére minden faluban papírra vetik napjaink történelemformáló változásait. A helybeli értelmiségieket, pedagógusokat, nyugdíjasokat, a honismereti szakkörök tagjait kérik fel, hogy vállalják a “falusi krónikások” szerepét, illetve feladatát. A krónikákban röviden ismertetik a falvak előzetes történetét, az ott található műemlékeket, természeti nevezetességeket, egyéb érdekességeket, majd 1963-tól kezdve megkezdik a községek történetének részletes leírását. Ez kiterjed a párt-, a tanács- és a tömegszervezetek tevékenységének, népmozgalmi, szociális, kulturális és gazdasági vonatkozású adatoknak, a termelőszövetkezetek munkájának, az ipari, meteorológiai adatoknak a feljegyzésére, a falvak életében bekövetkezett minden jelentősebb esemény ismertetésére. A krónikát fényképekkel egészítik ki, amelyeket a község, illetve a járási fotoszakkörök készítenek el. A baranyai krónika Írását a TIT történeti és néprajzi szakosztálya irányítja. A munkát az idén ötven községben kezdik el. A krónikák egy- egy példányát évente a megyei levéltárban, illetve a TIT székházában erre a célra létesített archívumban helyezik el, egy példány pedig a községi tanácsnál marad. S----------------------------------\ Május Elseje 77. évfordulójának megünneplése Los Angelesben PÉNTEKEN, MÁJUS 3-ÁN, este 8.15-kor a PARK MANOR BALLROOM-ban 607 S. Western Szónok: HY LUMER, marxista közgazdász és iró Belépődíj 75 cent, diákoknak 25 cent A Május Elsejei Bizottság rendezésében *£___;-------í_____________/• A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! VWVVUWWVVtAnAAfVVWUUVVVVtMVVNAAAJVIA/WVV SZENTESI TÜKÖRDARABOK
