Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-11 / 15. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 11, 1963 .... --------------:—^------------------------------------—is---------------— ;—...—: - - - ■ ■ - - - - —^--------------------------—■—— Rácz László: Imperialista versengés Mexikóért A győztes kubai forradalom alapjukban megrendítette a gyönge s nagyobbrészt féktelen kizsákmányolásra, elnyomásra épült latin-amerikai országokat. De ugyanekkor aggodalommal töltötte el az északi óriás: az Egyesült Államok diplomáciáját is. Félve, hogy a. kubai példa megismétlődhetik, kezdve a két év előtti sikertelen fegyveres megrohanástól, nincs nemzetközi jogrendelkezéseket megszegő olyan akció, melyet Washington ki ne próbált volna, hogy a kubai “járvány-fészket” megsemmisítse. A legutóbbi — március közepén — megtartott costa-ricai tanácskozás Kennedy elnök és öt közép-amerikai állam: Honduras, Costa-Rica, Nicaragua, El Salvador, Guatemala államférfiai között (akikhez még Panama elnöke is csatlakozott) ugyancsak a kubai forradalom megfojtását célozta. A tanácskozás során Washington leplezetlen lakájai nem is titkolták elégedetlenségüket, patronusuk eddigi sikertelenségével szemben. Nyíltan háborús beavatkozást követeltek tőle a rettegett kubai forradalommal szemben. Nem véletlen, hogy éppen ezeknek a gyönge kis országoknak a vezetői követeltek radikális rendszabályokat. Hiszen ők jól tudják, hogy legnagyobb Valószínűséggel, éppen az ő dolgozó tömegeik követné*: a kubai példát. De mert Kennedy jól tudja, hogy a botnak két vége van és egy háborús beavatkozás az USA részéről Kuba ellen automatikusan a Szovietunió beavatkozását és igv egy harmadik világháború kitörését vonná maga után, a közép-amerikai lakájok fegyvercsörtetése elnémult .és a tanácskozás — a szokásos kiadós kölcsönök megigérésén felül — sovány eredménynyel fejeződött be. Mint a közösen megszerkesztett nyilatkozat közölte, elhatározták, hogy Kubát légmentesen “egészségügyi vesztegzárral” (cordon sanitair) fogják körülvenni, hogy igy megakadályozzák a marxista-leninista “járvány” továbbterjedését. Mint Kennedy mondotta, “falat” fognak állitani Kuba és a többi latin-amerikai ország közé, hogy a járvány területről senki se terjeszthesse a ragályt. De hogy ezt a vesztegzárt megvonhassák, ahhoz elsősorban is az szükséges, hogy egy egységes latin-amerikai Kuba-ellenes (anti-kommu-* nista) front jöjjön létre. Egyelőre azonban minden diplomáciai nvomás ellenére, még öt latinamerikai állam: Mexikó, Chile, Uruguay, Bolivia és Brazília kapcsolatot tart fenn a forradalmi szigetországgal. Ezek közül elsősorban, kulcshelyzeténél fogva, Mexikó jön számításba. Mint szomszéd ország Kubával, repülőjáratokkal s hajó Összeköttetéssel állandó érintkezésben áll a “járványfészekkel.” Ennél fogva Mexikót kell elsőnek megdolgozni. Nem az első és nem is az utolsó a kísérlet, hogy az Egyesült Államok a mexikói kormányt diplomáciai nyomással Kubával szembeni semlegességéből ki akarja emelni. Ez a semlegesség — hosszabb ideje már — nem is mondható jóaka- ratunak. Már jó ideje, hogy a mexikói hatóságok a Kubába menő és onnan érkező utasokat messzemenő rendőri és vámügyi zaklatásoknak vetik alá. Minden utast lefényképeznek, csomagjaikat átkutatják és a legártatlanabb nyomtatványt is elkobozzák. De a costa-ricai tanácskozók ezen tul- menve, teljes határzárlatot várnának Mexikótól. Miután Mexikó nincs olyan mértékben az amerikai tőkés csoportok hatalmában, mint — mondjak — Guatemala a United Fruit vagy Venezuela a Standax-d Oil kezében, nagy körültekintéssel kell eljárniok, hogy céljukat elérjék. Ez az oka, hogy jó ideje Kennedy és diplomatái körülhizelgik a mexikói kormányt, hogy feltétlen jóindulatát megnyerjék. Még a múlt évben, mexikói látogatása alkalmával megígérte Kennedy, hogy az évtizedek óta rendezetlen Chamizal kérdését végül elintézi. Annak a mintegy 270 hektárnyi területnek visszaadásáról van szó, melyet a Rio Grande nevű határfolyó sodort el, medre megváltoztatásával, a texasi El Paso városához. Annak ellenére, hogy ezt a területet még évtizedekkel ezelőtt egy közösen választott bíróság Mexikónak Ítélte vissza, az Egyesült Államok jogellenesen visszatartja. Az érthető mexikói ellenszenv lefegyverzésére Kennedy ünnepélyesen kijelentette, hogy a választott biróság Ítéletét — ha késve is — végrehajtatja. Az Ígéret mind máig ígéret maradt. Mivel a mexikói közvélemény nem rogyott térdre ilyen “nagylelkűség” előtt, további Ígéretekkel kísérleteztek. Kennedy és diplomáciája a kubai forradalom győzelme óta ugv véli, hogy megtalált egy csodaszert minden munkás és parasztforradalom meg- gátlására. Ezt a csodaszert “Alliance for Progress’’ — egyesülés a haladásért — néven ajánlják latin-amerikai vazallusaiknak. Miután a gyógyszer az Egyesült Államokban semmikép sem ingyenes, ez a szer is sok pénzbe fájna. Ken- nedyék számítása szerint vagy 20 milliárd dollárt kellene tiz évre felosztva befektetni az el- adagolására, melyben kölcsönösen osztoznának az USA és a latin-amerikai kormányok. Ezzel a befektetéssel — mondják — meg lehetne előzni a kubai ragály terjedését. Két év telt el a csodaszer meghirdetése és alkalmazása óta, de a kuruzslás eredmény nélkül maradt. Légióként azért, mert horogra szánt csalétket — a milliárd dollárokat — a latin-amerikai partnerek nem akarják kezükből kiadni. Megbízható adatok szerint ők jobbnak és biztosabbnak tartották tőkéjüket az USA és Svájc pénzszekrényeiben elhelyezni. Az USA maga részéről folyósította ugyan a kiadós kölcsönöket, de ezek a latin-amerikai kormányok kezén elkallódtak. Az eredmény az, hogy országaikban a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek. Egyedül Mexikó az — mint Washington szócsövei állítják — ahol javulás és fejlődés állapítható meg az “Alliance for Progress” eredményeként. Mint nem átallották állitani, ez annak tulajdonítható, hogy az Alliance folytatása az 50 év előtti mexikói forradalomnak, amely “békés utón” földreformot és szabadságjogokat hozott. Mondani gém kell, hogy az 1910. évi mexikói parasztforradalom sokkal több véráldozatot követelt, mint a kubai és annakidején az USA uralkodó osztályai pppen olyan ellenséges érzelmekkel álltak vele szemben, mint a mostani kubai forradalommal. A történeti tények meghamisításával igy hizel- gik körül a mexikói közvéleményt, megígérve egyben, hogy az Alliance keretében nyújtandó hozzájárulást Mexikó számára lényegesen emelni akarják. Továbbmenőleg nyolcmillió dollár kölcsönt is megígértek a vasúti munkások szakszervezete számára lakásépítési akciókra. (Egy csapásra két legyet ütve, mert tudvalevőleg a vasutas szövetség egész vezetőségét lefogva tartják, ‘társadalmi felforgatás” vádjával és helyükbe a mexikói kormány ültetett egy mindenre kész vezetőséget.) Persze a Mexikó iránt felfedezett nagy szereH. R0TH & m IMPORTERS & Az összes régi és teljesen uj magyar hangle- jelent meg) dupla kötetben ...................... $5.50 mezek. Cigányzenés hanglemezek, eredeti ma- Venész-féle budapesti szakácskönyv .......... $3 00 gyár népzenekar játéka, egy teljes óráig játszik AMERIKAI NYELVMESTER $2.50 száma: 1001 AB Ár: $3.95 Angol-Magyar és Magyar-Angol szótár .... $5.00 Magyar népdalok és csárdások, 1002 AB $3.95 Nagy Angol-Magyar Műszaki Szótár .. .$12.50 Dozzi szalámi (3 rúd vételénél) fontja . . $1.75 Uj magyar-angol és angol-magyar zsebHunyadi János ásványvíz. Pergetett Zita-akác- szótár (kötetenként) ..................................$2.50 méz. Csokoládék, cukorkák. Uj édes mák, darál- Magyar játékkártya (Piatnik) egy csomag 85c va, szitálva. Szegedi paprika. Mák, dió s mandula darálva. Italizesitők. Likőrös csokoládék. Lek- Budapesti magyar libamáj várok és hecsedli, stb. Liptói túró (juhturó) — • incze Sándor Magyar Albuma bolti ára $3.95 • Rudas vanília. — Hímzett női blúzok és szegedi PAPUCSOK jutányos áron. — A legújabb sza- Telefon: REgent 4-1110 kácskönyv: Budapesti ínyencmester (1955-ben Hallgassa rádióműsorunkat WBNX, vas. 12.30-tól Kérje ingyenes árjegyzékünket! tetet nem adják ingyen. Politikai téren fizetni kellene azzal, hogy Mexikó' beálljon feltétel nélkül a Kuba-ellenes frontba. Mint a legutóbbi itt megtartott interparlamentáris értekezleten — melyen 25 amerikai szenátor és képviselő vett részt — New Mexico képviselője Montoya nevezetű, leplezetlenül követelte: Mexikónak részt kell vennie a Kuba és a kommunizmus elleni harcban. Gazdasági téren viszont az USA által befektetett tőkének nem szabad, hogy bántódása essék. Lucius D. Clay — az “Alliance for Progess” bizottság elnöke, ezt akként szövegezte, hogy “külföldi vállalatok kisajátítása, magánvállalatok államosítása, gátolná a vállalkozási kedvet.” Azt hisz- szük, hogy a mexikói kormány, amely a tömegek előtt mint a forradalom letéteményese kérkedik — egyelőre sem a politikai, sem a gazdasági követeléseit Washingtonnak nem hajlandó teljesíteni. A Kubával való szakítás elemi erővel hívná életre a baloldali munkás- és paraszttömegek elkeseredését. Ezeknek a szavát sem rendőr-terrorral, sem rendkívüli törvények alkalmazásával nem kikerült elhallgattatni. , Gazdasági vonalon viszont a körülmények any- nviban változtak, hogy USA egyeduralmát a piexikói kormány nem hajlandó és nem kénytelen eltűrni. Mexikó elnöke Lopez Mateos, éppen a napokban utazott De Gaulle meghívására Franciaországba, a mexikói gazdasági élet válogatott képviselői: bankárok, gyárosok és nagytőkések kíséretében. Mint nyilatkozatában mondotta, ők mint kereskedelmi utazók mentek Európába, hogy a Európai Közös Piaccal megszilárdítsák kapcsolataikat. Mexikó — mely nyersanyagának háromnegyedét nyomott árakon eddig az USA-nak volt kénytelen eladni, keresve keresi a lehetőséget, hogy kiszabaduljon az uzsorás karmaiból. A francia vezetés alatt álló Európai Közös Piac versengése az USA imperialistáival, kapóra jön számára. A mexikói elnök látogatása Párizson kívül Belgiumban. Hollandiában és Nyugat-Németországban azt célozza, hogy Mexikó nyersanyag exportját, ezekben az országokban kiszélesítse. Annál is inkább, mert mig 1961-ben a kávé, gyapot és méz kivitele az Európai Közös Piac országaiba 140 millió dollárt tett ki, ez az összeg a múlt évben, a felemelt vámtételek következtében, 80 millióra csökkent. (Hasonlóképpen csökkent a latin-amerikai országok 1961 évi összkivitele 1,600 millió dollárról majdnem a felére a múlt évben. Minden remény megvan e tekintetben, hogy az EKP országai — uj piacot keresve Mexikóban és egész Latin- Amerikában — nagyobb lehetőségeket fognak nyújtani a mexikói nyersanyag kivitelnek. A kapitalista versengés Mexikóért legutóbb mind élénkebb lett. Ugyanakkor, amikor egy francia kereskedelmi delegáció arról tárgyal, hogy milyen vállalatokba fektesse be a kormány által megígért, 150 millió dollárt a petro-kémiai iparban, egy nyugatnémet fökés csoport a mexikói kohászati iparban igyekszik lábát megvetni. Egy holland vállalat Alvarado kikötő munkáját szerezte meg, 100 millió dollár értékben. A mexikói piacért és profitokért való versengésben az USA kezdi a talajt elveszíteni a lába alól. Két veszekedő között a harmadik örvend. Az imperialista versengés mindenképp megerősíti a mexikói kormány gerincét. Nem kénytelen Washington politikai és gazdasági követeléseit szolgaként teljesíteni. Ez magyarázza meg azt is, hogy Lopez Mateos és kísérete úti programjába felvette. a tőkés országokon kívül a szocialista Jugoszlávia és Lengyelország látogatását is.. Nyílt ki- hangsulyozása ez Mexikó politikai függetlenségének a State Department parancsaival szemben. De egyben alibi bizonyíték is a kormány részéről az otthoni baloldal számára, hogy az ötven év előtti forradalom vívmányait még nem faragták le egészen. Hogy ezt a baloldalt figyelembe kell még mindig venni Mexikóban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a kifejezett nagytőkés érdekeket védő “U. S. News and World Report” sajtóorgánum feb. 18-i számában közölt tanulmány Mexikóról. Ebben óvatosságra inti az érdekelt amerikai tőkéseket, hogy a mexikói belpolitikai helyzet korántsem jogosít fel nagy reményekre. Mint megállapítja, “a mexikói földműves lakosság közt nagy a nyugtalanság. A kubai kérdésben — ha rövidesen nem sikerül döntés — az elkövetkező elnökválasztásoknál csak olyan jelölt jöhet számításba, aki számol a baloldallal.” Valóban: a mexikói parasztság — de hozzátehetjük, az ipari és szellemi munkásság nagy része sem felejtette el az 1910-i forradalom tanulságait. Ezeket nem lehet majd egy Kuba-ellenes egységfrontba kényszeritenL
