Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-11 / 15. szám

Thursday, April 11, 1963

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

A POLITIKA A MILLIOMOSOK JÁTÉKA LESZ A ILS.-BAN

Egyre több milliomos kerül be a törvényhozók házába. A gazdagok osztálya most már nyíltan kézbe veszi az irányítást a politikai élet arénájában

Ha valaki fellapozza az amerikai történelem- könyveknek az 50 évvel ezelőtti eseményekkel foglalkozó lapjait, akkor saját szemével győződhet meg arról, hogy a közvélemény milyen tiszteletreméltó eréllyel szállt szembe a vagyonos osztályok politikai ambicióival. Az 1912-es Országos Demokrata Kongresszuson nemcsak kizárólag a gazdag emberek jelölése ellen foglaltak állást, hanem mindenki ellen, aki a nagy vagyonok urait képviselte. Nyilvánvaló, hogy ezt a határozatot a tömegekre való tekintettel voltak kénytelenek megszavazni a kongresszus tagjai.

Hová jutott ma már ettől a több mint 50 évvel ezelőtti állásfoglalástól az amerikai politikai élet? Jelenleg már nem arról van szó, hogy a vagyonos osztályok képviselői részt vállalhatnak-e az ország ügyeinek közvetlen intézésében, hanem arról, hogy ha igy haladunk, kizárólag a vagyonosok intézik majd politikai ügyeinket!

Az elnökjelöltek

Az első világháború utáni években is még arra törekedett a két nagy párt, hogy lehetőleg olyan elnökjelöltet találjon, aki farmon nevelkedett, mint például Coolidge és Hoover, vagy a nagyvárosok nyomornegyedeiben töltötte ifjúságát, mint pl. A1 Smith. Persze akkor sem arról volt szó, hogy ezek a jelöltek a tömegek érdekét tartották volna szem előtt, de a népi származás feltétele bizonyította, hogy a politikai élet irányitói nem mertek cinikusan hátat fordítani a kisembereknek és igy tekintettel kellett lenniök érzelmeikre.

Ez az irányzat egész a harmincas évekig tartott. A harmincas évektől kezdve a vagyonos osztály kiemelkedő tagjai nyíltan az előtérbe léptek és most már nem akarták többé osztályukon kívülire bízni érdekeik képviseletét. Ma már ott tartunk, hogy az elnökjelöltségre nem is pályázhatnak mások, mint dúsgazdag családok egyenes leszármazottai. Az 1964-es elnökválasztási küzdelem két legnagyobb esélyese John F. Kennedy és Nelson. A. Rockefeller. A Demokrata Párt bizonyosnak vehető jelöltje John Kennedy, olyan családnak a tagja, amelynek vagyonát 300 és 400 millió dollár közötti összegre becsülik. A Republikánus Párt reménységének Nelson Rockefellernek és családjának a vagyonát pedig senki nem tudja pontosan megszámolni. Annyi pénzük van, hogy még az is feltehető, hogy maguk sem tudják pontosan.

A régi “kunyhós származás” elképzelése helyébe, amely az amerikai elnököket a szegényekkel kapcsolta össze, ma már a jacht és az ezüst evőeszközök szimbóluma lépett. Más szóval kifejezve nincs már többé szükség a szegénység jelmezére, tehát nyíltan sutba dobják"" ezt és a gazdagság fitogtatása tölti ki a nyomában keletkező űrt. A törvényhozók is...

De nemcsak az Egyesült Államok elnöki pozícióját nem érheti ma már el kis- vagy középosztályból származó ember, hanem egyre inkább igy van ez a szenátori, képviselői és más fontos politikai pozíciókkal is. Kennedy elnök kormányában legalább három olyan miniszter van, aki dúsgazdag ember. Nem beszélve azokról a millomosokról, akik a különböző fontos hivatalok kulcspozícióiba jutottak legújabban. A kongresszusnak pedig több mint 40 olyan tagja van, akiknek vagyona szintén eléri a millió dollárt.

A szakértők szerint ez az irányzat azért következett be politikai életünkben, mert a választási kampányok egyre több pénzt igényelnek és hovatovább csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Becslések szerint, az 1964-es választási küzdelmek, előreláthatólag, 187.5 millió dollárba fognak kerülni országos viszonylatban. Ebbe tehát beleszámítják az elnöki, a szenátusi, a képviselő- házi kampányt, valamint az egyes államok kormányzói, szenátusi és helyi képviseleteiért folyó küzdelem költségeit is.

Vannak, akik sokkal többre becsülik a választások pénzkiadásait. Szerintük egy nagyobb állam ban egyedül a szenátorságért folyó kampány költségei el fogják érni a 2 millió dollárt. Szegény ember nem is gondolhat arra, hogy ennyi összeget előteremtsen.

Ha egy szenátorság kb. ennyibe kerülhet, akkor elképzelhetjük, hogy mennyi pénzt emészt fel az elnökségért folyó küzdelem. A pénzemberek megvásárolhatják az állami hivatalnokokat is saját ügyük előmozdítására. így például az 1960-as elnökjelölési kampány folyamán, az előválasztások

alatt, Kennedy megszerezte West Virginia she- riffjeinek a támogatását. Ellenfelének, a minne- sotai Hubert Humphrey-nek nem volt vagyona, úgy persze alulmaradt a küzdelemben s ráadásul még nagy adósságba is verte magát.

A propaganda is hatalmas kiadással jár. Csak maguk a postaköltségek tetemes összegeket emésztenek fel. Nem beszélve a rádió állomásokról, a televíziós adásokról és az újságok hirdetéseiről. írókat kell megvásárolniuk a propagandaszövegek megszerkesztésére és ezek csak magas díjazásért hajlandók eladni magukat.

A “liberális” gazdagok

Egyes politikusok szerint a gazdagok előretörése az ország politikai porondjain csak előnyére szolgál a népnek, mert ezek legtöbbje “liberális” beállítottságú. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a gazdagok legtöbbjének semmi köze sincs a liberális eszmékhez. így többek között megemlíthetjük Barry Goldwater szenátort Arizonából, aki hatalmas vagyonnal rendelkezik és még a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető liberálisnak, sőt ellenkezőleg, a szélsőjobb irányzat feltétlen hive. De ugyanígy nem vádolhatja senki liberalizmussal George W. Romney michigani kormányzót sem, akinek pedig szintén nincsenek anyagi gondjai, tekintve, hogy az autóiparban tekintélyes vagyont szerzett. Peter H. Dominick, Colorado állam szenátora dúsgazdag ember, amit senki nem tagadhat, de ugyanúgy nem tagadhatja senki azt sem, hogy “konzervatív” felfogású, ami annyit jelent, hogy fütyül a nép igényeire. Dominick esetében még érdemes megjegyezni,

hogy szoros kapcsolatban áll azzal a newyorki bankházzal, amelyben a Rockefellerek is érdekelve vannak. így kapcsolódik össze szép egyetértésben a konzervatív^ Dominick és a “liberális” Rockefeller. . . A pénzszerzésben nem választja el őket a politikai téren fennálló “véleménykülönbség.”

Különösen nem beszélhetünk liberális beállítottságról az újgazdagok esetében. Ha a hatalmas vagyont örököltek között még vannak is olyanok, akik népszerűség kergetése szempontjából biso- nyos reformok szükségességét hangoztatják, az u.n. “selfmade man”-nek soraiban ez csaknem teljesen elképzelhetetlen. Az olyan emberek, mint Harry F. Byrd szenátor Virginiából, Clinton P. Anderson szenátor New Mexicoból, vagy Stuart Symington szenátor Missouriból, akik maguk .szerezték a vagyonukat különböző ipari lehetőségek és spekulációk kihasználásával, úgy akarják beállítani a szerencséjüket, mintha ez kizárólag az ő egyéni képességüktől függött volna. Tehát még azt a mérsékelten liberális felfogást is tagadják, hogy az egyén tekintélyes részben a társadalmi és gazdasági környezetének a függvénye.

Ezek az újgazdagok újabban tekintélyes számban kerültek be a szenátus és a képviselőház padsoraiba, ahol módjuk lesz “konzervatív” nézeteik érvényre juttatására.

Ha a jelenlegi politikai irányzat tovább tart, akkor néhány éven belül már csak a milliomosok és multimilliomosok juthatnak be a törvényhozás házaiba, úgy országos, mint állami vonatkozásban. Még a középosztálynak sem lesz lehetősége ahhoz, hogy a szenátori és kongresszusi jelöltség költségeit előteremtse, mert a vagyonos osztályok már nem érzik szükségét annak, hogy a nemvagyonosokkal képviseltessék magukat.

Ezzel a társadalmi reformok ügye a gazdagok kezébe fog kerülni. Ahogy a közmondás tartja: “Kecskére bízzák a káposztát. . .”^vvcv\vmv\v>.\vv\\\\v\\vvvvA\\w\\\v«\

szág” helyett egy new-mexicoi sivatagrészt láttak maguk előtt, amit “földi pokol” jelzővel lehet leginkább jellemezni.

Ennek az esetnek, mint a többi hasonló, posta utján elkövetett csalásnak is az áldozatai idős emberek voltak, akik családi házat akartak építeni sorsjegy utján “szerzett” földjükön. Köztudomású, hogy a nyugdíjas emberek már régen a céltáblái a professzionista csalóknak és üzérkedőknek. Nehéz, hosszú évtizedes munkával megszerzett pénzüket próbálják kicsalni ügyes trükkökkel. A modern lélektan minden fortélyával ellátott szélhámosok tudják azt, hogy aki egész életében gürcölt és nehezen dolgozott, szeretne egyszer már könnyű keresethez is jutni és a sors által neki járó adománynak'veszi a csalók által ügyesen beadott “szerencsés lehetőséget.”

Reméljük, hogy a new-mexicoi “vállalkozók” elnyerik méltó büntetésüket és a közvélemény pe- dik levonja a tanulságot az esetből.

Telekspekulánsok garázdálkodnak

SIVATAGI FÖLDEKET MAGAS ÁRON ADTAK EL NEW MEXICOBAN

WASHINGTON. — A Federal Trade Commission eljárást indított a Great Southwestern Land Co. ellen, mert becsapta vevőit. Ez a részvény- társaság sivatagi területeket árusított New Mexicoban és eltagadta a vásárlók előtt, hogy a földek teljesen értéktelenek.

A telekspekulánsok ügyes trükköt alkalmaztak. “Ingyenes sorsjátékot” hirdettek, amelyen “kisorsolták” a telkeket. A valóságban mindenki, aki aláírta a sorsjátékban való részvételhez a beleegyezését, “nyert” egy telket. A “nyerőket” értesítették, hogy megkaphatják a “nyereményt”, ha beküldenek $49.30-t, amely “fedezi” a “teljes költségeket.”

De ezzel még nem merült ki a beugratás teljes folyamata. A Federal Trade Commission jelentése szerint a 49 dollár és 30 cent csak a sorsjátékban való részvétel dija volt. Azok az áldozatok, akik elég hiszékenyek voltak és a gyors meggazdagodás kockázatát vállalva, hagyták befonni magukat a cselszövők hálójába, hamarosan rájöhettek, hogy milyen költséges kockázatba keveredtek bele aláírásukkal. Rákényszeritették a szerencsétleneket, hogy egy újabb sorsjegyet vegyenek, ezúttal már jóval magasabb áron. Az FTC nem részletezi, hogy milyen nyomós “érveket” használtak az áldozatok megpuhitására, de nyilvánvaló, hogy a legszélsőségesebb eszközöket alkalmazták az áldozatokkal szemben.

Az emberi hiszékenységre spekulálás jó üzletnek bizonyult, mert az “ingatlanforgalmi” iroda “csekély” 1 millió dollárt zsebelt be “ügyfeleitől.” t Az üzlet lebonyolításához propagandára is szükség volt. De ezért sem kellett a vállalkozóknak a szomszédhoz fordulni. Elhíresztelték, hogy a “kisorsolásra” kerülő földek “nagykiterjedésíi és sürii erdőségek mellett fekszenek, pisztrángoktól hemzsegő patakok szomszédságában, kristálytiszta vizű tavak, síelésre alkalmas helyek, vadászterületek bőségben találhatók a közelben”, a városi szórakozások híveit is megnyugtatták, hogy a kulturközpontok sem hiányoznak. Ezt a ‘földi paradicsomot” még a civilizáció áldásaival is “felszerelték” és villanyvilágításról beszéltek, telefonszolgálatot emlegettek és természetesen a vízvezeték és egészségügyi berendezés sem maradhatott ki a listából.

Elképzelhetjük, hogy milyen nagy lehetett a szerencsétlenek meglepetése, amikor a természet minden, pompájával megáldott - a civilizáció és kultúra minden vivtnányával ellátott “m»'- ''vorMegalakul a Kubával való szolidaritás latin-amerikai bizottsága

RIO DE JANEIRO. — Március 30-ról 31-re virradó éjszaka Niteróiban. Rio de Janeiro állam székhelyén véget ért a Kubával való szolidaritás latin-amerikai kongresszusa. A háromnapos kongresszuson “Niterói nyilatkozat” néven elfogadtak egy felhívást, amely az amerikai népeikhez fordul.

A kongresszuson elhatározták, hogy megalakítják a Kubával való szolidaritás bizottságát. Egy másik határozat értelmében Amerika és az egész világ országaiban április 19-től 26-ig és Julius 15-től 30-ig Kubával való szolidaritási tüntetéseket tartanak. Elhatározták továbbá, hogy egy később közlendő időpontban megtartják a Kubával való szolidaritás második latin-amerikai kongresszusát.

A/VNCRIKAI ^ T

Published every week by Hungarian Word, Inc.

130 East 16th Street, New York 3, N. Y.

Telephone: AL 4-0397

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P. O. of New York, N. Y.

Előfizetési árak: New York városában, az VSA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. — Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50.

3