Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-04 / 14. szám
Thursday April 4, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 OLVASÓINK ÍRJÁK Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Mi való a mi lapunkba? Tisztelt Szerkesztőség! Többször olvastam mostanában a Magyar Szóban olyan leveleket, amelyek arról szólnak, hogy ez, vagy az az irás nem a mi lapunkba való. Szerintem az eddig megjelent Írások mind odavalók voltak, még a kimondottan ellenséges, vagy rossz- akaratuak isi Miért? Legalább a lap olvasói látják, hogy miként gondolkoznak azok még ma is, akiknek csak az a jó, amiből hasznot húzhatnak. Én nem tudom elitélni azokat a munkásirókat sem, akik néha csattanós megjegyzéssel mutatnak rá a képmutató vagy üresfejü munkások csalafintaságára, vagy tudatlanságára. Mert mit látunk? Eljött ismét a március 15-e, a magyar nép 1848-as szabadságharcának évfordulója. Kik ünnepük ezt a napot? A becsületes munkások mellett azok is, akiknek elődeik éppen úgy dolgoztak a magyar népszabadságnak elbuk- tatásán, mint ahogy most itt utódaik dolgoznak száztizenöt évvel később. — Szó sincs ma már a Habsburgok magyarelnyomó politikájáról, hanem ehelyett a kommunista és orosz elnyomásról beszélnek. És kik tapsolnak nekik? Talán azok, akik együtt sírnak velük? Szó sincs róla. Hanem azok a magyarok, akiket az Úristen csak ugv bujában teremtett, akik 30—40—50 évvel ezelőtt reszkettek a félelemtől, mert nem akartak visszamenni a magyarországi urak és papok “jóvilágába”, ahol krumplival, babbal sem tömhették meg a gyomrukat. Most pedig sóhajtoznak, még azok is, akik már jártak az uj Magyarországon, hogy hát jaj, azok az istentelen kommunisták mindent elszedtek a néptől, meg hogy ezek a “szegény” urak úgy mennének már haza, de “azok a kommunisták” nem engedik. Az itteni reakció pedig biztatja ezeket az urakat, hogy várjanak csak, majd hazamehetnek, mert hiszen a kommunisták már verekedni fognak egymás között, s akkor könnyű lesz egy csapásra elintézni őket. így ábrándoznak az üres fejüek, akiknek az úristen se tudott észt önteni a fejükbe, mert előle is megszöktek. Szerintem ott követte el az Isten a hibát, hogy ha már megszöktek az észosztás elől, legalább elegendő szénát adott volna nekik; pkkor most azoknak, akik rendületlenül hisznek abban, hogy “segíts magadon, akkor az Isten is megsegít”, könnyebb dolguk lenne, mert csak a kullancsokat kellene becsületre tanítani. Mert igy bizony nehéz. Sok “Messiásra”, meg “Kisztusra” ordítozta már az üresfejü tömeg a “feszítsd meg”-et! S. B. P„ Kanada Keserű tapasztalat Tisztelt Szerkesztőség! Az ujamerikások helyzete nem sokat változott az idők folyásával. Rengeteg nélkülözés az osztályrészük. A legrosszabb azonban az, hogy ugyan azon egyének egyik percben sírnak és beismerik a helyzetüket, a másik percben pedig szülőhazájukat gyalázzák. Az egyik elmondta, hogy hetenként néhányszor ebédre még egy darabka Kenyeret sem vihet magával és ebédidő alatt félrevonul, hogy a többiek ne lássák a kínlódását. Hát még otthon, a gyerekek sírnak tejért, kenyérért, amit persze pénz nélkül nem lehet megszerezni. Az ilyenek nehéz helyzetét én sem kerülhetem el. A baj abból származik, hogy kevés a kereset, s abból is valamit félre kell tenni, mert lakbért, adósságot, stb. fizetni kell. és igy élelemre alig jut néhány dollár. De hát mégis némelyik azt mondja, hogy itt Amerikában, még igy is jobban él, mint Magyar- országon, s bárhová elmenne, csak Magyarországra nem. Szóval Amerikát nem akarják megszégyeníteni, bár erre minden okuk meg volna, de szülőhazájukat minden ok nélkül gyalázzák. Az még jó, ha a sors előbb-utóbb sokakat megtanít és az egykori hős “szabadságharcos” hazatérési engedélyt kér. Övatosabbakkal is találkozik az ember, akik csak a dollárokkal törődnek. Egyik ismerősöm pl. sohasem emlegeti, hogy a zsidqjt gyilkosait az Egyesült Államok vezetői mentegetik, s ölelkeznek velük. De ugyanakkor szidja Kruscsevet, vagy amit a kommunisták tesznek, holott tudomásom szerint ott nincs sem fajgyűlölet, sem antiszemitizmus. Dehát úgy látszik, hogy könnyebb a gyilkosoknak, vagy azok megmentőinek megbocsátani, mint elismerni azoknak az erényeit, akiknél a korlátlan vagyonszerzés lehetősége megszűnt. Az öregamerikások között is akad sokféle. Vannak, akik bár tudnak magyarul, mégis letagadják nemzetiségüket, mások pedig az egykor otthon megvett földjüket siratják. Az egyik magyar pedig azzal dicsekedett, hogy neki milyen jólnevelt fia van. Az okos fiú jó eredménnyel végezte az iskolai tanulmányait, majd bevonult katonának. Ott is különböző iskolákba küldték, idegen nyelveket tanult, stb. Közben főhadnagy lett és a kémszolgálathoz került jó fizetéssel. Majd sírni kezdett az öreg, mert okos fiát az oroszok elfogták, persze nem itt Amerikában, hanem a Szovjetunióban. Dehát szegénynek mennie kellett, ahová küldték. Hat hónapig fogva tartották, de a kemény fiú semmit sem vallott, igy azután elengedték. Ki tudja, nem Magyarországon jár most már, mint jámbor turista? Nemrégen hallottam, hogy a nyomorgó, éhező ujamerikások százával küldözgetik könyörgő, ku- nveráló leveleiket amerikai nagyságokhoz. A naiv magyarok úgy képzelték, hogy ha egy milliomos a bájos, engedékeny szobalánynak, vagy valamelyik jól futó nőnek tízezreket, sőt százezreket ajándékozhat, akkor nekik, nyomorgó magyaroknak miért ne adhatna? Hiszen előfordult már az is, hogy dúsgazdag emberek egy-egy jól simuló kutyusra, vagy macskára hagytak rengeteg pénzt. Még a csinos Gábor Zsázsát sem kímélték meg ilyen kellemetlen kunyerálástól. Dehát ahogy bevallották, a könnyező leveleket meg csak válaszra sem érdemesítették. Az ilyenek megérdemlik a sorsukat, sőt az urak, a gazdagok szívtelen passzivitását is. Hiszen Kádár úrhoz nem Írtak könyörgő, segélytkérő leveleket, pedig ő nyilván előbb megkönyörülne rajtuk, mint a dúsgazdag amerikaiak, holott neki és a szocialista rendszernek egykori ellenségei voltak, vagy talán ma is azok, viszont a dúsgazdag amerikaiaknak az ilyen szegény magyarok nem ellenségei, hanem talpnyalói, hízelgő kutyái. É. Horváth Nagy cégek akarják megkaparintani az állami pénzen végzett űrkutatások szabadalmait A háttérben működő nagvbefolyásu privátüzemek intrikáinak hatása elérte azt, hogy az űrbéli kísérleteket vezető áHami intézmény, National Aeronautics and Space Administration, (NASA) javasol olyan változtatásokat alapszabályaiban, amelyek átengednék privát kezekbe az állami pénzen végzett űrkutatások szabadalmait. Á NASA jelenlegi szabályai megtartják állami tulajdonban az intézmény szabadalmait, csupán bizonyos kivételes esetekben van az állami hatóság meghatalmazva eltekinteni a szabálytól. A szenátus monopóliumokat kivizsgáló albizottsága kihallgatásokat tart Washingtonban a NASA javaslatáról. Az albizottság feje, Russell B. Long demokrata szenátor az ülés megnyitásakor kijelentette: “Ebben az évben mi mindannyian 14.5 milliárd dollárt fogunk költeni államilag támogatott tudományos kutatásokra. Ebből semmi hasznunk nem lesz, amig nem vagyunk hajlandók megfizetni azt a felárat, amit a mnomopóliumok a privát szabadalmakért zsebrevágnak.” A monopóltőke újabb próbálkozásaira, hogy a kormány a nép vagyonát az egyéni vállalatok javára használja fel, sokan elitélően nyilatkoztak. Katzenbach állami ügyész, a trösztellenes törvények végrehajtója szerint, ha a kormány az állami kincstárból támogat bizonyos intézményeket, akkor kell, hogy a nép élvezze az ebből eredő tudományos kutatások gyümölcsét. Már eddig is, mondotta Horace M. Gray, az Illionis Egyetem professzora, a kormány milliárdokat adományozott el szabadalmi értékben. “Ha ez igy megy tovább — mondotta —, akkor a kormány lesz a privát monopóltőke legfőbb támasza és ellátója.” Evvel mi is egyetértünk, csak mrtnem jövőidőben fejezzük ki. Hogy ez a helyzet már ma is fennáll, azt napról-napra láthatjuk. Long szenátor albizottságának kihallgatásai, ha sikerre vezetnek, megakadályozhatják, hogy a monopóltőke még többet bekebelezzen a közvagyonból. Tanul és tanít az öreg harcos Tisztelt Szerkesztőség! Rev. Gross László szépen irt az idei naptárban a munkásosztály közkatonáiról, minden szava igazság. Habár öntudatos munkás nem dicsekszik, mert annak az élete szolgáltatja a -bizonyságot, mégis meg kell írnom, hogy én is már 50 éve dolgozom a haladó szellemű sajtóért, résztvettem a munkásosztály küzdelmeiben és a harcot sohasem adtam fel. Elég sok lenézés volt az osztályrészem emiatt azok ítészéről, akiknek a fejebubja be volt gyepesedve, s talán még ma is be van. Aláírásokat gyűjtöttem, pénzt kértem, amit hamarabb kaptam, mint az aláírást, csakhogy megszabaduljanak tőlem. Sokszor magamnak is mélyen zsebembe kellett nyúlni, hogy kikotorjam onnan az utolsó pennyt is, mert soha sem volt sok, különösen annak, akinek apró gyermekei voltak. A mai napig is igy van: harcolni, áldozni kell egy boldogabb, szebb és békés jövőért. Hálával tartozom öreg harcos elődeimnek mindazért, amit tőlük tanultam. Hálával tartozom a lap szerkesztőségének, külmunkatársainak, akik közül meg kell említenem Gerébet és Neuwaldot, akik az Uj Előrében is Írtak. Lehet, hogy a fiatalabbak között sokan vannak, akiket még gyermekkocsiban toltak, amikor mi öregek már tanultunk, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy ők talán nem tudnak többet, mint mi. Sőt tőlük is sokat tanultunk már. A múlt vasárnap Clevelandon hallottam a magyar rádióprogramot, amelyen Mr. Szappanyos a 48-as forradalomról beszélt, elmondva, hogy a magyar nép Kossuth és Petőfi vezetésével hogyan harcolt a szabadságért és függetlenségért, s a mai napig is harcol érte. Nem jött ki nyíltan, de érthető volt, hogy mire céloz. De azt elfelejtette megmondani, hogy mi is történt tulajdonképpen 1848-ban? Én megmondom, hogy megtudja. A magyar forradalmárok Bécs kapuját döngették, mire a főnemesek nagyon megijedtek, mert ha Bécset elfoglalják, akkor könnyen legázoljáki őket is. Amikor az osztrák hercegek az orosz cárfe hívták segítségül, az nem küldte el a kozákjait, hanem azt mondta, hogy bennetek nem bízom, de ha a magyar főnemesek aláírják a szerződést, akkor küldünk segítséget. így is lett, ment is azonnal vagy negyven főnemes és az orosz cár elküldte a kozákokat, hogy leverjék a magyar parasztok forradalmát. Hogy most milyen függetlenséget és szabadságot akarnak a magyar népnek, azt nem tudom, de talán vissza akarják szabadítani a grófi igába. Pedig abból nem esznek . .. Most készülők hazai látogatásra, 57 év után, hogy megnézzem azt a földet, amelyen .77 évvel ezelőtt születtem. Búcsúzom a lap olvasóitól és barátaimtól a lap szerkesztőségétől és külmunka- társaitól és Ígérem, hogy mikor visszajövök, tf^ hetségem szerint fogok beszámolni a tapasztalataimról. Fodor Mike Van olyan is, akinek tetszett a naptár Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelek 5 dollárt az 1963-as naptárért, melynek cikkeit nagy élvezettel olvastam. Különösen Bódog András: Színek és foltok nevii cikke nagyon tanulságos. Ebben az átlagos magyar olvasó részletesen tájékozódik a régi és az uj Magyar- ország helyzetéről. A. másik cikk, amely nagyon szellemes és ötletes, a Dialógus a matematikáról. .1. F. NEM KELL GS0MAGOLNI! i NEM KELL VÁMOT FIZETNI! ; , A legrövidebb időn belül segithe- ] , ti rokonait IKKA-csomagokkal! , ► . < , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” 4 ^ megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- ^ > veit Magyarországból kihozhatja általunk ► < , KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < ; JOSEPH BROWNFIELD ; ► 15 Park Row New York 38, N.Y. < ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek < , Telefon: BA 7-1166-7 < I M)'/7 "' Rí v/.'Jí! V; . / / if i? ,i:.
