Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-03 / 1. szám

Thursday, January 3, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD AZ AMA “TOTALIS HÁBORÚT” KÉSZÍT ELŐ A MEDICARE ELLEN Az orvosszövetség a dollárok millióit költi el propaganda célra, a társadalmi betegségbiztosítás megakadályozására Dr. Edward R. Annis, az American Medical Association hivatalba lépő elnöke kérkedve jelen­tette ki, hogy szervezete megnyert “egy nagyobb ütközetet” a Medicare program legyőzéséért folyó harcban. Annis a kongresszus legutóbbi üléssza­kának meddő vitáira célzott, amikor az AMA tá­mogatóinak sikerült elütnie az idős embereket a társadalmi betegségbiztosítástól. “De a háború tovább folyik”, mondta az AMA vezére, “mi megtanultuk a leckénket.” Ezzel arra a propaganda kampányra célzott, amelyet megindítanak a filmek, a rádió, a tele­vízió, az újságok és folyóiratok utján a magánér­dek védelmében, a közösség érdeke ellen. A harcias orvos még attól se riadt vissza, hogy Hitler szótárából kölcsönözzön kifejezéseket harca leírására, amikor bejelentette, hogy az ál­lami és vidéki orvosszövetségek és ezeknek helyi orvostagjai töltik be a “rohamcsapatok” szere­pét az ő általa meghirdetett háborúban. Annis szerint, egész mostanáig az orvosok hú­zódtak attól, hogy az újságokban és folyóiratok­ban idézzék kijelentéseiket, mert attól tartottak, hogy reklám jellegűnek tűnhetnek ezek a nyilat­kozatok. “De most már tudomásukra hozták, hogy nemcsak erkölcsi szempontból kifogástalan, hanem még szükségszerű is, hogy idézzék az ő kijelentéseiket, mindaddig, amig amit mondanak, az egész orvosi hivatás érdekében mondják és nem a sajátmaguk hatalmasabbá tételére.” “Az állami és vidéki orvosszövetségeket”, hang­súlyozta Annis, “tényeket tartalmazó felvilágosí­tással látják majd el az AMA chicagói központjá­ból, hogy azt továbbítsák a helyi tagokhoz. A ‘hallgatás bűnét’ nem bocsáthatjuk meg többé.” A hatásos propagandához persze pénz is kell. Az orvosok szövetségének ez persze nem okoz problémát. Pénzük bőven van.- Nem beszélve ar­ról, hogy még mindig jobban járnak, ha propa­ganda célokra költik el a dollárok millióit, mintha a kormány bevezetné a Medicare törvényt, ahol az idős betegjeiktől beszedett orvosi dijakat veszt hetik el. A Medicare bevezetésével azonban még nagyobb “veszély” is fenyegetheti az AMA-t. A közvélemény rájöhet, hogy mennyivel jobb és ha­tásosabb a társadalombiztosítás, mint az eddigi “szabad” orvosi ellátás, és követelheti a Medicare általános kiterjesztését. Mi lesz akkor a nagy profittal? Erre célzott az AMA hivatalba lépő elnöke, amikor kijelentette, hogy szervezete je­lentős mértékben fogja növelni a propaganda cé­lokra fordított összegeket. Már eddig 1,300.000 dollárt költöttek el kiadványokra és a közvéle­mény “megdolgozására”. A legutóbbi politikai kampány alatt, amikor a Medicare-t tárgyalták a kongresszusban, 1,800 hirdetési kiadványt küld­tek szét a vidéki orvosszövetségeknek és az álla­mi szervezeteiknek, hegy helyezzék el ezeket az újságokban. A harcias Annis a következő szavakkal küldte harcba szervezete sajtófőnökeit: “Ha valóban hisznek az egyéni szabadságban és a szabad piac erényeiben — ha elfogadják a profitot, mint a kapitalista gazdaság nélkülözhetetlen kellékét —, akkor megkérhetem önöket, hogy fordítsák ide­jük és tehetségük egy részét ennek megőrzésére.” Az American Medical Association hivatalba lé­pő elnökének harcias beszéde, amely az Editor & Publisher folyóiratban jelent meg, rá kell, hogy döbbentse az amerikai közvéleményt, hogy milyen kemény ellenállást kell leküzdenie, ha nem akarja, hogy országa a társadalmilag elmaradot­tak közé kerüljön. Köztudomású, hogy már az európai tőkésországok legtöbbjében is bevezették a társadalmi betegségbiztosítás valamilyen for­máját, nem beszélve a szocialista országokról. Angliában már 14 éve érvényben van az általános, az egész nemzetre kiterjedő betegségbiztosítás és nagyszerűen működik. A reakciós amerikai orvosszövetség persze nem fogja feladni hatalmas profitját — önként. Min­den befolyását és összeköttetését latba veti a tár­sadalmi biztosítás elgáncsolására. A tömegek csak úgy érhetnek el eredményt vele szemben, ha NEMCSAK mmim LENNE SZÜKSÉG FÖLDREFORMRA Az adóit kijátszó telekspekulánsok óriási adót zsebelnek be a közpénzekből Mig kormányunk sürgeti a latin-amerikai álla­mok uralkodó osztályait, hogy szerkesszék meg földreform törvényeiket, azalatt semmit nem tesz nek az országban garázdálkodó nagybirtokosok megfékezésére. Pedig bőven akadna tennivaló ezen a téren. Hawaii szigetén például, a 2.3 millió acre ma­gánkézben lévő földterületnek csaknem a fele 60 nagybirtokos tulajdona. Eddig hiába kísérelték meg a demokraták, hogy az adókivetésnél emel­jék fel a nagybirtokosokra kirótt összeget. Ezek a hatalmas vagyonnal rendelkező földtulajdono­sok ugyanis a mezőgazdaságban érvényes adó­kulcs alapján fizetik az adójukat, ami aránylag kisebb összeget tesz ki, mintha az iparban és ke­reskedelemben érvényes adókulcs alapján adóz­tatnák meg a jövedelmüket. Thomas P. Gill, hawaii-i demokrata képviselő dolgozik a legkitartóbban azon, hogy a földva­gyonra magasabb adót vessenek ki, mint az épü­letekre és más olyan értékre, amely gazdasági befektetésből származik. Ezzel akarja megjutal- - mazni azokat a tulajdonosokat, akik megjavítják a földjüket és áldoznak arra, hogy termékenyeb­bé tegyék s ugyanakkor megbüntetni azokat, akik elhanyagolják. Az ilyen adórendszer, Gill szerint, segitene feloszlatni a nagybirtokrendszert. Hawaii-nak most teljesen demokratákból álló adminisztrációja van és rajtuk áll, mit valósíta­nak meg abból, amit eddig hirdettek.. . De nem kell olyan messzire mennünk, mint Hawaii, hogy a nagyjövedelmü földbirtokosok osztályával találkozzunk. Virginiában is bőven akadnak ilyenek. A Washington Post szerint Vir­ginia államnak 550,000 dollárt kell fizetnie két olyan földterületért, amelynek együttes kitérje- lése 2 és fél acre. Csakhogy ez akis terület az államok, közötti highway útjába esik. így az egyik 5 dollár és 68 centbe fog kerülni négyzetlában­ként, mig a másik 4 dollár és 75 centbe! Fz a telekspekuláció folyik az egész országban 3 $40 milliárd highway program keretében és mindenütt a közpénzből fizetik ki az ügyes spe­kulánsok hatalmas profitját. A közpénzeknek ezt a nagyfokú elherdálását el tudnák kerülni, ha na­gyobb adókat vetnének ki a földértékekre, illetve a föld valódi értéke alapján állapítanák meg az adót. ­Ugyancsak a Washington Post jelentette azt is, hogy Marylandben a telekspekulánsok hatal­mas mértékben használják ki a hat évvel koráb­ban hozott törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a helyi adókivetők a földet mezőgazdasági értéke alapján becsülik fel és nem vizsgálják meg, mire is használják a valóságban. A törvényhozók sze­rint ez a törvény segíti a farmereket abban, hogy folytassák földművelésüket. A valóságban a spe­kulációt segíti. A nagy földterülettel rendelkezők élvezik az adókedvezményt, mig közben már azon spekulálnak, hogy miként adják el mezőgazdasá­gi célra bejelentett területüket a gyorsan növekvő Washington és Baltimore külvárosi házépítő vál­lalatainak — telekként. A két földterület közti különbséget az alábbi példa nagyszerűen ábrázolja: egy 150 acres farm közelében, amit 80 dollárra becsülnek acre-ként, hivatalosan, vannak telkek (a földjük ugyanaz a minőség), amelyeknek acre-ját 600-tól 900 dol­lárig becsülik. A 150 acre-os földterület tulajdono sa azt állitja, hogy ő farmer és ezért alacsony mezőgazdasági adót fizet annak ellenére, hogy már kérvényt adott be, hogy farmját 279 épület­hez szükséges telekké alakíthassa át. így a gyakorlatban láthatjuk, hogyan segíti a törvény a nagybirtokkal rendelkező telekspeku­lánsokat. Nem kell mást tenniük, mint a ter­ményt a földön hagyni amig nem tudják bese­perni a pénzt háztelekké változtatott szántóföld­jükért. Számos más állam is hozott törvényeket a “far­merek védelmében”, Marylandhez hasonlóan. Ezeknek az államoknak az adófizetői is “övezhe­tik” majd ennek a spekulációt elősegítő törvény­nek az “előnyeit.” ugyanolyan elszántan és kitartóan harcolnak a haladás előmozdításáért, a közvélemény felvilá­gosításának az utján! KÖZPÉNZ PAZARLÁS A Freeport Sulphur Co. minden kétségen kí­vül magánvállalkozás, mégis az Egyesült Államok kormányának kerül majd pénzébe a vállalat nik­kel-kobalt bányáinak az elvesztése. A világpoli­tikai események keresztülhúzták ugyanis a Free­port Sulphur Co. profitszerzési szándékait és a győzelmes kubai forradalom után Fidel Castro kormánya államosította a vállalat bányáit. A szenátus különbizottsága vizsgálja most ki a vállalat körüli bonyodalmakat, amelyek Louis Brooks szerint, aki a kormány számvevőségi tisztviselője, 92 millió dollárjába kerülnek az amerikai adófizetőknek. A vállalatnak szerződése volt a kormánnyal a védelmi célokat szolgáló anyagokra vonatkozóan. A 8 milliárd dolláros ál­lami készlet összegyűjtésében a Sulphur Co. is fontos szerepet kapott. 248 millió dolláros szer­ződést kötöttek az Eisenhower-kormánnyal nik­kel és kobalt szállítására. A kubai bányák államosításakor 85 millió dol­lár veszett el a cég számára, ami kétszeres vesz­teségnek számit. Először, amit maga a cég vesz­tett, másodszor, amit az a csdport bank, acél- és gépkocsitársaság vesztett, amelyik kölcsönözte a pénzt. A szenátusi albizottság irányítója, Symington szenátor (D., Mo.) elrendelte, hogy a vizsgálatot újév után teljes erővel folytassa le az Internal Revenue Service, hogy pontos képet kapjanak az állami veszteségekről. Az eddigi szenátusi vizsgálat nyomán nyilvá­nosságra került adatok is már furcsa megvilágí­tásba helyezik a kormány megrendeléseit. Az 1957-ben kötött szerződés alapján a vállalat olvan megrendeléseket kapott kobalt és nikkel szállítá­sára, amelyekre a modern hadviselési feltételek mellett semmi szükség nem volt. A Freeport Sulphur elnöke, L. M. Williams, ta­gadta a szenátusi bizottság előtt, hogy John Hay Whitney-nek valami szerepe is lett volna a válla­lat számára annyira előnyös szerződés kiharcolá­sában. Whitney az igazgatótanács elnöke volt korábban és csak azért mondott le.erről a nagyjö­vedelmü állásáról, mert angliai nagykövetté ne­vezték ki a szerződés megkötése előtt. Lehet, hogy a szenátus semmi furcsát nem talál abban, hogy egy vállalati igazgatót nagykövetté nevez­nek ki, de a közvélemény biztosan elgondolkozik majd felette, hogy milyen kvalitások alapján esett rá a választás? Az is különös, hogy miután-WfíTU ney magas kormányhivatalba került, kötötték meg az államra olyan káros, de Whitney volt cégére oly előnyös szerződést... A kobalt és nikkel szállítására megkötött szer­ződés egyébként olyan nagyfokú pénzpazarlás, hogy Arthur S. Flemming, aki az Office of De-; fense Mobilization (ODM) feje volt, nem is akart beleegyezni. Az ODM-nek kellett megkötnie a szerződést és ez hosszú ideig húzódott. De nem azért voltak a Freeport Sulphurnak magas össze­köttetései, hogy egy ilyen “csekély” akadálytól — mint attól, hogy az ODM vezetője ellenzi a rendelést — meghátráljon. A hosszú ideig húzódó tárgyalások végül is hirtelen megegyezéssel vég­ződtek és maga Flemming irta alá a kormány ré­széről a negyedmilliárdos megrendelést. Érdekes még megemlíteni, hogy Flemming hamarosan el­került az ODM éléről és egy sokkal “jámborabb”. hivatalnak az élére került: népjóléti miniszter lett belőle. Szélhámoskodás — vízzel A lehetőségek hazájában valóban minden le­hetséges. Lehetséges egy gallon vizet 3 dollár 75 centért árusítani. És még csak nem is iható vizet, hanem sós, ihatatlan tengervizet! De mielőtt az az ohiói “szabad vállalkozó” aki ebbe a nagyszerű üzletbe belefogott teljesen kihasználhatta volna a “kor­látlan” lehetőségeket, a Food and Drug Adminis­tration leintette az illetőt. De a gondolat ugylátszik nagyon csábitó volt, mert a minap megint akcióba kellett az FDA-nek lépni. A United Salt Co. egy Houston, texasi “vál­lalat” $1.50-ért árusított “tengeri sót” másfél fontos dobozokban, azt állítva róla, hogv nagy­szerűen gyógyítja “a rákbetegséget, azonkívül az elmebait.” Azok, akik bedültek az ilven hirdetésnek, azok valóban elmebajosok és valóban gvógykezelésm szorulnak, de nem tengeri sóval, hanem minden­nap egy tucat hideg zuhannyal,

Next

/
Thumbnails
Contents