Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-28 / 13. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 28, 1963 Maudling megoldja... Érdekes karikatúra jelent meg a Daily Mirror eimü angol lapban. A háttérben, a rideg katonai épület kapujában fiatalemberek sorakoznak. Folyik a toborzás az angol hadseregben. A kép előterében Maudling pénzügyminiszter áll, kezében hatalmas zsák. Nem pénzes! Üres. A pénzügyminiszter erőteljes mozdulattal fiatalembereket rak belé. A karikatúra nem annyira nevetséges, mint inkább az angol olvasó számára szomorú helyzetet figurázza ki. Az utóbbi hónapokban Angliában, különösképpen az ifjúság körében növekedett a munkanélküliek száma. Maudling pénzügyminiszter azonban nem kíván a pártját, a konzervatív pártot támogató angol tőkések zsebébe nyúlni. Ehelyett azt ajánlja az ifjúságnak, hogy munka helyett katonai szolgálatot vállaljon. Igaz, hogy a fegyverkezés többe kerül, de Maudling ezt szívesen finanszírozza. Hiszen ez a tőkések zsebére megy. Fából vaskarika “Latin-Amerika jelenleg négy diktatúrából, több katonai ellenőrzés alatt álló államból és néhány demokráciából, vagy korlátozott demokráciából áll.” — Ennél szebben még az Economist sem tudja megfogalmazni a dél-amerikai politikai valóságot. Amely valóság inkább — és egyszerűbben szólva — az, hogy elmaradott országok felett népelnyomó rendszerek uralkodnak. Ezért folytatódhat igy az Economist meghatározása: “Egységes azonban mindenütt a szegénység, az egyenlőség hiánya, az elégedetlenség és a szocializmusra való törekvés.” Ebben a helyzetben igyekszik az USA megvalósítani a “Szövetség a haladásért” programot, amelynek bevallott célja az lenne, hogy némileg meggyorsítsa ez országok gazdaságának korszerűségét, a nyomor legszélsőségesebb jelenségeit próbálja csökkenteni és ezzel a veszélyes politikai gyuj tóanyagot a segély vizével legalább annyira meglocsolni, hogy ne nagyon robbanjon. Igen ám, de. . . De ez a terv igy, fából vaskarika. Az, mert az amerikai vállalatok segély címén üzletet igyekszenek lebonyolítani. Az, mert mig néhány százmillió dollárt valóban odairányi- tanak, addig a latin-amerikai tőkések, akik tul- forrónak érzik a talajt a lábuk alatt, kb. 10 milliárd (!) dollárt helyeztek el svájci és egyéb külföldi bankokban és évente újabb egymilliárd dollárt vonnak ki a .forgalomból. Az, mert a latinamerikai kormányoknak eszük ágában sincs a pénzt, amihez hozzájutnak, holmi “ostobaságokra” költeni, amikor saját katonáik és tisztviselőik fizetésére és legsajátabb személyi célokra is elkölthetik. Vagyis Amerika abba a helvzetbe kerfílt. h^v diktátorokkal szeretne demokráciát játszani, föld- birtokosok segítségével földreformot, puccsista katonákkal népoktatást. .. és így tovabo. Látjuk, hiszen látnunk kell. hogv ennek az állapotnak rossz vége lesz, robbanni fog és pedig házunk mellett, üe hát hiába: a kapitalizmus csak nem rombolhatja le a kapitalizmust. Ezért van az, hogy még a szociális olajcseppek- nek szánt olaj is a tüzet éleszti. Jogos tiltakozás Hogyan kerül a görög mondabeli alvilág démona az istenek hegyére, az Olimposzra? Sehogyan, a görög mitológia ilyet nem ismer. Egyes görög reakciós körök azonban ismernek ilyesmit, elképzelhetőnek tartják, hogy a politika egyik démonát, rossz szellemek a halhatatlanoknak járó hely- Jyel kínálják. Erre vall ismert görög művészek nyílt levélbe foglalt tiltakozása, amelyel Karamanlisz miniszterelnök előtt szót emeltek egy terv ellen. A terv szerint Amerikában élő gazdag görögök pénzén Athén központjában, az Akropolisz környékén szobrot állítanának Truman volt amerikai elnöknek. A nyílt levél nemcsak azért kifogásolja ezt, mert a szobor itt, a ragyogó műemlék szomszédságában a szépérzéket sértené, hanem politikai okból is. Valóban, semmi ok rá, hogy az ókori görög művészet emlékei melléit ama pokoli polgárháború és angol—amerikai beavatkozás felidézőjének szobra álljon, amely Görögországot 1945 után évekig gyötörte. De felesleges is a szobor, mert Truman-emlékmüve megvan már: a kórház Hirosimában, ahol a Truman parancsára ledobott atoni bomba ma is vergődő áldozatait kezelik. A gloire jegyében A nemrégen aláirt párizsi paktumban beharangozott szoros francia.—nyugatnémet katonai együttműködés “áldásaival” máris megismerkedhetett a francia parasztság. A paktum alapján a nyugatnémet fegyvered erők gépegységei mindnagvobb számban tartanak majd hadgyakorlatot Franciaországban. E hadgyakorlatokhoz természetesen megfelelő számú terep is szükséges. Messner hadügyminiszter már intézkedett is az ügyben. Douasis környékén 200 hektárnyi olyan földet foglalt le hadgyakorlati terepnek, amelyen 46 parasztgazdaság van. A vidék 150 gazdája a földművelésügyi, valamint a hadügyminiszternél tiltakozott a megművelt földek hadgvakorlati tereppé való átalakítása ellen. A kormányt azonban cseppet sem izgatja, hogy 150 parasztcsalád földönfutóvá válik. De Gaúlle számára ennél sokkal fontosabb, hogy a megfakult francia nagyság visszaszerzéséhez megnyerjék Bonn kegyeit. Befejeződött az éhínség és nyomor problémájáról tárgyaló római értekezlet Mint már hiriil adtuk, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) kezdeményezésére Rómában egynapos értekezlet ült ösz- sze, amelyen a nemzetközi politikai, kulturális és tudományos élet sok neves képviselője az éhínség és a nyomor problémáiról tárgyalt. Az értekezlet egyhangúlag jóváhagyott egy manifesztumot, amely együttműködésre szólítja fel a gazdaságilag fejlett országokat az éhség és nyomor felszámolása érdekében. A manifesztum, j hangsúlyozza kommunista és nem-kommunista, or szágok együttműködése szükségességét s a többi között javasolja, hogy a fegyverkezési hajszára költött összegeket fordítsák a világ másfél milliárd éhezőjének táplálására. FÉLELEM Olvassuk a kommentárokat azokról a tárgyalásokról, amelyek az úgynevezett “NATO-atom- ütőerő” körül folynak. Vitatkoznak stratégiai koncepcióról, a költségek elosztásáról, továbbá a tervezett atomflotta katonai és politikai ellenőrzéséről — egyszóval a szokott csendes fojto- gatás. Igenám, de most megüti a szemeket egy mondat. így kezdődik: — A nyugatnémet tisztek attól félnek.. . Ugyan már, mitől félnek? “Attól, hogy a Poláris-flotta az atomhaderők egymástól való eltávolodását Európában — a lengyel Rapacki-terv szellemében —, ha nem is megkezdené, de technikailag előkészítené.” Oh, nem attól félnek, hogy növekszik az atomháború veszélye, hanem ellenkezőleg, hogy — eltávolodnak egymástól az atomhaderők, kevésbé kedvez majd az európai helyzet a német revan- sista köröknek, nem lehet annyira halászni a zavarosban, a nemzetközi politika atommal elaknásított vizein. De azért meg kell jegyezni azt, hogy ha a nyugatnémet tisztek félni kezdenek — jó jel. Minél, jobban félnek ők, annál kevésbé fél az emberiség. És ha éppenséggel pánikba törnek ki, akkor végre felsóhajthatunk: könnyebb lett az életünk! „iidiiiiiiiiii iái in mi mii Iliim in ii mii ii in mi iiiiiiiii ii un 11111111111111111111111111111111111111111111111»' PAUL’S SHELL SERVICE i GAS, OIL, BATTERY, TIRE. AUTO PARTS § 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan i Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos i Nápolyban felmentették a maffia három bérgyilkosát Néhány évvel ezelőtt óriási felháborodást keltett az olasz közvéleményben Salvatore Came- vale fiatal szicíliai szakszervezeti funkcionárius meggyilkolása. Camevale vezette egy üzem dolgozóinak harcát a helybeli tőkések és nagybirtokosok ellen. Egy reggel a maffia emberei meggyil kolták. A három bérgyilkost a bíróság első fokon életfogytiglani börtönre Ítélte, de egyáltalán nem foglalkozott a gyilkosság okainak és a gyilkosok felbujtóinak kiderítésével, jóllehet nyilvánvaló volt, hogy kik és miért ölették meg Salvatore Carnevalet. A nápolyi fellebviteli bíróság néhány napja újra tárgyalta a gyilkosok ügyét, és felmentő ítéletet hozott. Az ítélet felháborítja az olasz közvéleményt, annál is inkább, mert az elmúlt 17 év alatt mintegy ötven kommunista és szocialista szakszervezeti vezetőt jftnlkoltak meg Sziciliában a tőkések és a nagybirtokosok szolgálatában álló maffia emberei. A gyilkosokat egyetlen esetben sem büntették meg. Ez azzal magyarázható, hogy az igazságszolgáltatásban jelentős szerepet játszanak a fasiszták, akiknek döntései mindig kifejezésre juttatják vad osztálygyülöletüket. Megpróbálják helyreállítani a nyugati egységet Kennedy elnök kiküldöttséggel bízta meg a már nyugalomba vonult Livingston T. Merchant diplomatát, hogy próbálja meg összeforrasztani az erősen megrepedezett nyugati hatalmak egységeit. Nem fűznek túlsók seményt ehhez a próbálkozás hoz Washingtonban, csak a lehetőség reménye áll fenn. De olyan sok van latban, hogy mégis megéri hogy‘megkísérelj ék. Az Egyesült Államok kormánya avval a dilemmával áll szemben, hogy hogyan tudja megmenteni Nyugat-Németországot Amerika és Anglia szövetségeséül s megakadályozni DeGaulle francia elnököt abban, hogy a nyugati szövetséget két katonai táborra szakítsa. A bökkenő a dologban az, hogy már Francia- ország is tud nukleáris lövegeket készíteni, Nyu- gat-Németország pedig rakétákat tud gyártani. Egy francia-német katonai egység nukleáris fegyverekkel felszerelve, teljesen függetleníteni tudná magát az Egyesült Államok és a NATO (North Atlantic Treaty Organization) kötelékétől s egyszersmind véget vetne a nyugati hatalmak egységének. Minden arra mutat, hogy De Gaulle elnöknek pont ilyen szándékai vannak, és ez az, amit Washington minden áron szeretne megakadályozni. Csak a baj ott van, hogy a Kennedy-kormány csínyján akar bánni Nyugat-Németországgal és az egyre jobban követelődző hadipolitikával, mely nukleáris fegyvereket és nyugati hatalmakkal egyenlő “rangot” akar kikényszeríteni magának. Ezek a követelmények eddig ugyan még nem láttak hivatalos formában napvilágot, de jólismert tényezői a nyugatnémet törekvéseknek. Mielőtt még ez megtörténne, szeretne Washington felajánlani nukleáris fegyvereket Nyugat- Németországnak, de olyan feltételekkel, hogy ezeknek használata feletti határozat ne kizárólag a németek kezében legyen. Avval is tisztában vannak a nyugati diplomaták, hogyha Nyugat-Németország kezébe nukleáris fegyvereket adnának, ezt a Szovjetunió ellenséges cselekedetnek tekintheti és lehetséges, hogy támadásba kezdene mielőtt ezt véghezvin- nék. Különféle okok miatt ezt sem Amerika, sem Anglia nem akarja. Ilyenformán, valami kecske és káposzta-megoldást szeretne Mr. Merchant találni erre a kérdésre avval, hogy valamennyire felf egy vérzik Németországot, de a nukleáris fegyverek feletti önálló határozatot nem adják meg neki. • ’ " JCu ITk RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ k 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. < ► (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LÉ 5-8484 ^ * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ^ | ► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország i ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva 1, < ITfc ^1 JkI Alii ^í*m*áíbm**á±máá****á*m*ét*~Jk***ébm*6mm4É* A A
