Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-21 / 12. szám
ri2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 21, 1963 MAGYAROK AMERIKÁBAN Szén és acél A szénbányászat helyzetével és annak a magyarságra való kihatásával foglalkoztunk előbbi cikkünkben, amihez még szeretnénk az alábbiakat hozzáfűzni. A bányászok szakszervezete, a United Mine Workers Union tagjainak száma óriási mértékben csökkent az utóbbi egy-két évtizedben. A szak szervezet elfogadta azt az állítást, hogy a szénipar Amerika “beteg” ipara lett, amely rövidesen ki fog múlni. Az tény, hogy a széntermelés nem ugrott négyszeresére az elmúlt 50 év alatt, mint sok más ipar, de nem “múlt ki”, 1960-ban 433,000,000 tonna szenet bányásztak, ami nem mutat jelentékeny esést az elmúlt 50 esztendőben. Az esés kb. 10%. A tragédia ott van, hogy a bányászok 75%a esett ki a termelésből. Nagyon sok magyar szénbányász vesztette el munkáját és házát. A családok szétbomlottak, mert az ipar ahol kenyerüket megkeresték, hal- doklott és nem volt kilátás rá, hogy valaha is talpra álljon. De mi történt a United Mine Workers szakszervezetei, ameiy majdnem minden számottevő bányában képviselte a bányászokat? Az automáció minden iparban halad előre és végül is az automáció lesz az, amely segíteni fogja az emberiséget, hogy minden szükségletével el legyen látva, ha a termelt áru igazságosan lesz elosztva. De az átmeneti időszak nagy megrázkódtatással jár és a szakszervezetek szent ügye, hogy ezeket az ütéseket kivédjék. Az UMW nem sokat tett a nagy változások ellensúlyozására. A külföldi szénbehozatal csökkentése, a munkaidő leszállítása, a Strip-bányák megregulázása ellensúlyozta volna az automáció előretörésének hatását. De mint a Life magazin 1963 január 18-i számának vezércikke megjegyzi: “John L. Lewis saw automation coming in the coal mines and chose not to fight against it.” Így hát az ut megnyílt minden akadály nélkül az automáció felé. Mit is látunk ma, 1963-ban, a “haldokló” széniparban? Sok millió dollár befektetéssel uj gépeket gyártanak a Strip-bányaipar felépítésére. Egy Ohio állambeli gépgyár, a Universal Marion, oly gépeket gyárt, hogy egy emeletes ház belefér a “bucket”-jába. (A bucket az a része a gépnek, amely bevágódik a földbe, vagy szénbe, megtelik vele és kiemeli.) A Sahara Coal Co., Harrisburg, Ill-i Strip bányá ban egy gép működik, amelynek alkatrészeit 80 vasúti kocsi szállította a munka helyszínére 65 gép súlya hat és félmillió font és egyszerre 65 négyzetyard szenet emel ki. De ez csak kezdete az uj gépek gyártásának és a széniparban való alkalmazásának. Maholnap elvárható, hogy a szén — alacsony kitermelési költséggel való kibánvászása miatt — ismét teret fog hódítani. De hol lesznek akkor a még megmaradt bányászok ? Munkanélküliség, vagy rövid munkahét. Alacsony szakszervezeti nyugdíj, amely a taglétszám csökkenése miatt még alacsonyabb lesz. Ez az idősebb bányászok sorsa. A fiatalság menekül a bányahelységekből a városokba, otthagyja az idős szülőket, a család felbomlik. Az amerikai magyar bányász-kolónia egy része az egész ország gazdasági életének és igy a magyar szénbányász sorsa is olyan, mint más nemzetiségű testvéréé. ACÉL Az acéliparban történt változások szintén hozzájárultak az egyes államokban a magyarság számának apadásához. Az 1899 és 1910-es évek között 338,151 egyén vándorolt ki az osztrák-magyar monarchiából Amerikába, akiknek zöme magyar volt. Hivatalos adatok szerint e kivándorolt csoportban 106,927 földművelő, 94,016 napszámos volt, főképpen családfők. Tehát e periódusban 200,000 szakmanélküli egyén jött Amerikába. Hol tudnak elhelyezkedni ezek a szakmanélküli emberek? Csakis a bányákban és acéltelepeken. Az acélgyárak munkaviszonyai nem voltak rózsásak, de hasonlíthatatlanul jobbak a Magyar- országon hagyott helyzetnél. Uj, szokatlan élet nyílt meg a magyar bevándorolt földművelők vagy napszámosok előtt. Gyári munkások lettek. Gépek mellé állították őket, ahol gyakorlatlanságuk bizony gyakran szerencsétlen balesetbe sodorta őket. Az uj élet, az idegen nyelv, a sivár vidék, a kompánia-kunyhók, amikben laktak, az otthon hagyott család, a honvágy, mind hozzájárult ahhoz, hogy idegeneknek érezzék magukat. Rudnyánszky Gyula meg is irta: E mesés országnak Nincs oly csodairja. Mely szülőföldjéért Kárpótolni tudja. De az uj ország munkát jelentett, ami az óhazában nem volt. A magyar acélmunkások végigküzdötték a szakszervezetnélküli éveket, majd resztvettek a nagy szervezési munkában, végül az acélmunkás szervezet megalakulásában. Napjainkban az acélmunkások szakszervezete egyike a legnagyobb, legerősebb szervezeteknek. Sajnos nem minden acélmunkás tudta megtartani munkáját. A automáció az acélgyárak termelékenységét is felemelte és sok magyar vesz tette el munkáját Pennsylvaniában, Indianában és több más államban, ami azokban az államokban magával hozta a magyar lakosság számának esését. Az acélipar már gyermekkorában ugv indult el, hogy hosszú munkanappal és speed-up-pal igyekeztek felsrófolni a termelést. Meglátszik ez a régi acéltermelési adatokból: 1889-ben 3,783,715 tonna acél termelt 171,181 munkás. 1909-ben már 26,217,980 tonnát termelt 278,505 munkás,, tehát 20 év alatt az acéltermelés HÉTSZERESÉRE emelkedett, de a munkások száma meg sem duplázódott. Ebben az időszakban jöttek a magyar munkások százezrei Amerikába, a hajókról egyenesen az acéltelepekre. Az acél kellett az uj fellendülő amerikai iparnak. Az első világháborúban, az 1917—18-as években 49 millió tonnára emelkedett az évi termelés. Majd jött az 1919-es év, a nagy acélsztrájk éve, amikor a termelés 38 millió tonnára esett. Az 1919-es termelés érdekessége, hogy a 38,- 099,180 tonna acélt 375,088 munkás termelte. Ebben a számban be van foglalva a sok sztrájktörő, akik csak lógtak az üzemekben és nem termeltek. 1925-ben ugyanennyi munkás, (375,000) 49,- 704,893 tonnát termelt, vagyis 11 millió tonnával többet. Látszik, hogy a sztrájk nem kifizetődő dolog. DEPRESSZIÓ Ijesztők a statisztika számai: Az 1932-es évi termelés az 50 millió tonnáról leesett 15,123,477 tonnára. A szörnyű munkanélküliség a magyar munkást súlyosan érintette. Majdnem minden magyarnak voltak hozzátartozói Magyarországon, akiket innen segített. Ezt a depressziós évek alatt alig tehette. A másik pedig, hogy a magyar ember nem szívesen vette igénybe a leveskonyhák és a jótékony szervezetek segítségét. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a magyar bevándoroltnak nem volt gyökere, mint pl. sok buffaloi, lackawannai acélmunkásnak, akik munkanélküliség idején hazamentek a saját szüleik farmjára, átvészelni a nehéz időket. 1936-ban az acéltermelés már 56 millió tonnára ugrott, de a következő depresszióban, 1938- ban ismét 31 millió tonnára esett. Ezek itt csupán számok, de tudjuk, hogy e számok mögött mennyi nyomorúság volt. 1939-ben megindult a termelés ismét, amely évenkint előreugrott a mai napig. Lássunk néhány számot: 1940-b; n 453,990 munkás termelt 66,983,686 tonnát 1943-ban 487,187 munkás termelt 88,836,512 tonnát 1950-ben 503,309 munkás termelt 96,836,075 tonnát 1957-ben 508.434 munkás termelt 112,714,996 tonnát 1961-ben 405,925 munkás termelt 98,014,492 tonnát vagyis, ha összehasonlítjuk az 1940-es évet az 1957-es évvel, láthatjuk, hogy 1957-ben 50 ezerrel több munkás 46 millió tonnával termelt többet, mint 1940-ben. De nemcsak az amerikai ipari változások vannak hatással az egyes vidékek magyarságára. Amig az 1900-as években az idevándorolt magyarok jórésze földművelő és napszámos volt, később már szakmunkások, értelmiségiek jöttek nagyobb számban, akik a nagyvárosokban telepedtek le. Közölt statisztikánk világos képet nyújtott az vidékek magyarságának számbeli eltolódásáról. E. S. A TENGERBE ZUHANT PHAROSZ KIEMELÉSE Hajóroncs után kutatva, egyiptomi búvárok Alexandria kikötőjében ráakadtak az antik világ 7 csodája egyikének, a kikötő egykori világítótornyának, a tengerfenék homokjába fúródott Pha- rosznak roncsaira. A 100 méternél magasabb, alul négy-, közepe táján nyolcszögletes, felső részén pedig kerek alakú világítótornyot (amely a mécsé tek minaretjeinek mintájául szolgált) i. e. 279- ben építették. A Pharosz az 1326. évi földrengés következtében — a talapzat romjainak kivételével — eltűnt a föld színéről. A torony csúcsán — kezében a háromágú villával — Poseidon, a tengerek istenének szobra ült egykor. Impozáns mérete a görög szobrászok és építészek bámulatos képességét hirdette. A búvárok és a különlegesen képzett békaemberek közlése szerint Poseidon szobra, egy szfinx, valamint az egykori világítótorony oszlopa hever a tenger homokjában. E nagymultu műemlékek kiemelésére az egyiptomi hatóságok irányításával megtörténtek az előkészületek, s igy a Pharosz maradványai — 636 év után — hamarosan népfényre kerülnek. NAPELEMMEL MŰKÖDŐ VENTILLÁTOR A napelem fontos találmány, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a napsugárzás energiájából közvetlenül elektromos áramot termeljünk. A napelem kis helyen elfér, berendezése egyszerűnek látszik, de elkészitése ma még túlságosan költséges ahhoz, hogy nagyobb arányokban felhasználhassuk áramellátásra. További hátránya, hogy csak akkor működik, ha napsütés éri. Télen és a felhős éghajlatú országokban nemigen vehetjük hasznát. Persze más a helyzet, ha éppen napsütés idején szükséges munkát akarunk végeztetni vele. Erre alkalmas berendezést szerkesztettek az tízbég Tudományos Akadémia kísérleti műhelyében. Ez egy tenyérnyi nagyságú kézi ventillátor, amelynek apró elektromotorját egy sziliciumnapelem szolgáltatta villamosáram hajtja. A napelem 10 négyzetméteres felszínen fogja fel a napsugarakat. Ha a szilicium-elemet napsugárzás éri, a legyezögép lapátkái forgásba lendülnek. Ha tenyerünkkel eltakarjuk előle a közvetlen napsütést, a gépecske nyomban megáll. E berendezés — természetesen — minden üzemanyagpótlás nélkül működik, mert a hozzá való energia a napsütés. Még éjszaka is használható, ha a szobában a szilicium-elemet olyan fényforrás világítja meg, amelynek sugárzása, összetételét tekintve, nem nagyon különbözik a napsugárzástól. Gyümölcslevek tartósítása besugárzással A seibersdorfi osztrák reaktorközpont kutatói a különböző gyümölcslevek radioaktiv besugárzással való tartósításával kísérleteznek. Sugárforrásként kobalt 60 izotópot alkalmaznak. Kísérleteik során meghatározták azt a sugármennyiséget, mely a gvümölcslevekben levő baktériumok elpusztításához szükséges, ugyanakkor azonban nem változ tatja meg a gyümölcslevek természetes izét. A be sugárzással tartósított gyümölcslevek akkor sem romlottak meg, ha egy hónapon át 35 C fokos hőmérsékleten tartották azokat. Az uj tartósítási módszer rendkívül gazdaságos és sok tekintetben előnyösebb a hagyományos tartósítási módszereknél. II TUDOMÁNY P i VILÁGÁBÓL y_____________________y
