Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-14 / 11. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 14, 1963 Strauss példaképe Strauss volt nyugat-német hadügyminiszter a napokban egyik legkedvesebb politikai barátjá­hoz látogatott el. Lisszabonban mindjárt az első napon sajtófogadást tartott és alaposan odamon­dogatott a nyugati országok vezető államférfiai­nak. Szerinte az a legnagyobb probléma, hogy Kennedy, Macmillan és a többiek, korántsem lép­nek fel kellő eréllyel. Akcióikból hiányzik az ener­gia, a határozottság. Hogy az egész teljesen vilá­gos legyen, Strauss megemlitette a “ragyogó pél­dát”. Idézzük őt szó szerint: “Hitler legalább há­borút tudott indítani, az ő baja csak az volt, hogy nem tudott békét kötni.” Figyelemre méltó okfejtés. Strauss most már nyíltan leszögezi, hogy Hitler háborús kalandor­politikáját tartja a követendő útnak. Nyilván ez volt a véleménye hadügyminiszter korában is, a bársonyszékből pedig korántsem szélsőséges néze tei miatt kellett felállnia, hanem az otromba Spie- gel-akció, a különböző pénzügyi manipulációk mi­att. Persze, a panamázás is csak azért okozott problémát, mert — kiderült. Ha kicsit ügyeseb­ben spekulálgat, ma is ő az Adenauer-kabinet had ügyminisztere, annak ellenére, hogy korántsem áll távol a náci “vonal”-tól. Vagy éppen azért? És ha elfogy a türelem? Szaud-Arábiában Riadtól délre a sivatagban ha­talmas sátrakat állítottak fel. Építettek egy tri­bünt is, amely elé szőnyegeket terítettek, itt fog­laltak helyett Feisal herceg, s a királyi család több tagja mellett a legbefolyásosabb sejkek, a tömeggyülés szónokai és vezetői. A sivatag ho­mokjában egy íróasztal állt, mikrofonnal felsze­relve, hogy a szónokok hangját az ország külön­böző részeiből egybegyüjtött tömeg jól hallhassa. A feudális királyság történetében szinte egye­dülálló összejövetelt Riad polgármestere szervez­te. Célja az volt, hogy bebizonyítsák a. lakosság lojalitását a királyi ház iránt. Szóltak a tamburi­nok, a beduinok festői viseletben magasra emel­ték kardjaikat és bár Szaud-Arábiában királyi rendelet tiltja a táncot, most ez alól is kivételt tettek. Hamarosan megkezdődtek a szónoklatok. Sorra léptek oda a kijelölt előadók az íróasztalhoz és valamennyien ékes keleti szóvirágokkal dicsőítet­ték a királyt, a trónörököst, a miniszterelnököt és a többieket. A herceg elégedetten dörzsölte ke­zeit, majd beült legmodernebb kocsijába, hogy odahaza fényűző palotájában kipihenje az ut fára­dalmait. A hűséges fellahok bádog edényeibe pe­dig viskóik nyílásain át a szél fújja a sivatagi homokot A király azt akarja, hogy ezt tovább is. tűrjék... Rendőrterror - tudományos mezben A londoni Police Journal cimü rendőrlap cikket közölt arról, hogyan kell “elintézni” az Angliá­ban oly gyakori békemenetek tagjait. A cikk “tu­dományos” jellegű, cime: “A személyazonosság tömeges megállapítása, fényképezés és ujjlenyo­mat-felvétel utján.” A tudományos elmélet meg­világítására a cikk szerzője elmondja, hogy Xon- don északkeleti részén egy békement hetven tag­járól az iskolában lesben álló rendőrök fél perc alatt fényképeket készítettek, majd az ugyanab­ban az iskolában székelő bíróság percek alatt ité- letsorozatot hozott. Nos, a cikket átvette a hamburgi rendőrujság is. A Kriminalistik cimü német lap azonban nem öltöztette tudományos mezbe a rendőrterrort. Cikkének ezt a cimet adta: “Hogyan kell meg­állapítani gyorsan a személyazonosságot és ho­gyan kell ítéletet hozni tiltakozómenetek idején.” Hamburgban tehát nem szégyenlősek. Bátran elárulják, hogyan segítik a polgári szabadságjo­gok— elnyomását. ic-afcsgt«!# jfcftM Micsoda szerénység? Megjelenik Nyugat-Németországban egy folyó­irat, amely ha címét programnak tekintjük, az “európai eszme” híve. Cime: “National Europa.” , Hogyan értékeli e folyóirat az európai múltat? íme egy idézet Gertrud Klein nevű cikkírója tol­lából: “A táborokban sok embert ismertem. Izig- véríg becsületes SS-eket. Ismertem a dachaui fel­ügyelőt, akinek csizmával törték be a fejét, bár nemes meggyőződésű és kiváló viselkedésű férfiú volt.” Hogyan képzeli e folyóirat az európai jövőt? Nos, erről a lap hasábjai eléggé nyíltan árulkod­nak. Az olvasónak ebben a lapban sosem kell für­késznie a homályos célzásokat bizonyos régmúlt dolgokra. Ugyanis egy-egy lapszámban a szer­kesztők a napnál világosabban kikotyogták, mi is a szándékuk. íme, a sok közül egy ilyen mondatot idézünk: “Európa nem kívánhat jobbat, mint a német egyesülést az 1938-as Müncheni Egyez­mény alapján.” Amely szerint, mint tudvalevő Németországhoz tartozott Ausztria, a mai Len­gyelország egy része és Csehszlovákia. Ezek után értjük, hogy DeGaulle miért ellenzi a német békeszerződést — amely hasonló elképze­léseket eltiltana —, és miért hive a német fel­fegyverzésnek. Mert ez idő szerint csak 1938 visszaállításáról van szó és nem 1939—40-ről, amikor már Francia- országot is megszállták. mati háború szakértői megjelentek Kongóban. Trinquier ezredes és az algériai nép más hóhérai Csőmbe mellett jutottak szerephez. Kiképezték a katangai esendőrségét. — ám mit tesz a. törté­nelem? — Katangát is fel kellett adni. A gyar­mati háború szakértői, Csőmbe zsoldosai most fel­bukkantak Angolában. Vietnamból Algérián át importált, Kongóban gyarapítóit tudományukat itt még hasznosíthatják. De mi lesz velük, ha An­gola is felszabadul? A földi világ nem végtelen és a gyarmati rend­szer nagyon is véges. Bolyongó gyilkosok Kezdetben volt a francia gyarmatosítók viet­nami háborúja, amiben véres kezükkel kitűntek az idegenlégionisták. Vietnamot a franciák elvesz­tették, de a gyarmati háború szakértő veteránjai feltűntek Algériában. Az Indokinát megjárt tiszt “márka” volt az FLN ellen harcoló francia sereg­ben. Mégis gyenge márkának bizonyult; Algériát a gyarmatosítok elvesztették. Ám még véget sem ért egészen a harc, a gyar­Lesújtó bírálat Egyik külföldi lap közölte a hirt, amely szerint a jamaicai felsöház egyhangú tapssal ismerte el az alábbi statisztika hitelességét: Minden tiz ja­maikai közül egy Angliában él; tiz közül kettő nem ismeri az anyját; tiz közül három nem tud­ja, hogyan hivják; tiz közül négy nem tudja, hogy mikor született; tiz közül öt írástudatlan; tiz közül hét nem ismeri az apját; tiz közül nyolc nem tudja, milyen kormányzati rendszer van Ja- maikában; tiz közül kilenc nem tudja a Tízparan­csolatot. Mi viszont tudjuk, hogy Jamaika alig öt évvel ezelőtt még brit gyarmat volt, 1962 aug. 6-a óta pedig — miután Brit Nyugat-India feloszlott — “független” állam a Brit Nemzetközösség kereté­ben. Van tehát parlamentje, méghozzá kétkama­rás, saját kormánya, államfője pedig a brit ki­rálynőt képviselő főkormányzó. Azt is tudjuk, hogy Jamaika földje bőven ter­mő és természeti kincsekben gazdag. Lakossága ennek ellenére elképesztő körülmények között él, amit a fentebb idézett szomorú statisztika min­dennél jobban illusztrál. A magyarázat rendkívül egyszerű: az ország gazdasági életét ma is a kül­földi — elsősorban angol — monopóliumok tart­ják a markukban, s ők fölözik le a hasznot. Ezek után az is világos, hogy a jamaikai “tisz­telt felsőház” tagjainak minapi tapsa nemcsak akaratlan önkritika volt, hanem kritika is. A vég­óráit élő gyarmati rendszer lesújtó bírálata. WWWAMMMWWWVUWWVWUW\m«V«mAIWMMWMWIMMmmmMMWAAMNVM(MnAAnMWUVWMWMVM • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • CQ VT £1 05 a ■ r mm A mm KV MM MM rm ■ ■ MB ■ V -1 Ci & Bt CJ5 « írja Eörsi Béla § • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • ANGLIA Nemrégen rózsás sziliekkel Írtam le Angliát és számokkal bizonyítottam, hogy a boldog angol háziasszony hány frigidaire-t, porszívót és TV-t vásárolhat. Természetesen ez csak az érem egyik oldala. Egész Európa az amerikai életnivót törek­szik utánozni. Sajnos Anglia e prosperitása csak külszin. Nézzük meg az érem másik oldalát. Gazdasági élet Angliában 800,000 munkanélküli van. Igaz, hogy ez csak 3.6-%a a munkáshadseregnek, de ez nem vigasz. Vannak helyek, ahol a dolgozó lakos­ság 14%-a munkanélküli. Ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államokban a munkanélküli segély kb. háromszor annyi, mint Angliában (ahol $13 egy nős ember heti segélye). Liverpool külvárosában a kitett szemetet turkálják a munkanélküliek, hátha találnak benne valami használhatót. A ha­jógyárak félkapacitással dolgoznak. Az Egyesült Államok Japánban rendeli hajóit, mert a japán munkás éhbérért dolgozik. Különösen Anglia észa­ki megyéiben nagy a nyomor. Angliát a szén tette naggyá. A hajózás áttért a vitorlákról a gőzgépekre — és Angliának jó szene volt. Akkor úgyszólván az egész világ Ang­lia gyarmata volt és az Egyesült Államoknak óri­ási hitelt nyújtott, ömlött a profit és a hajófuvar- haszon az anyaországba. Az autó, a repülőgép használata következtében azonban Anglia elvesztette hegemóniáját s a két világháború következtében az Egyesült Államok adósává vált. Az angol gazdaság fejlődése majd­nem stagnál. Amig 1962-ben mindössze 1%-kal fejlődött (ez az utóbbi évtizedben átlag IV2 volt), addig pl. a közös piac múlt évi fejlődése 4%-ot tett ki. Összehasonlítva Japán és pl. a népi demokratikus országok fejlődésével, láthatjuk, hogy Anglia gazdasági fejlődése kátyúba jutott. Az ifjúság természetesen lázadozik. A Daily Telegraph “Gallup” körkérdése szerint a 25 éven aluli generáció 45%-a azonnal elhagyná az orszá­got, ha tudná. Az ifjúság elite-je, a tudósok és mérnökök., elhagyják az országot ée az 1967'— 1961 közötti években 3,300 a legjobban képzettek­ből vándorolt az Egyesült Államokba. Egy tudós kiképzése Angliának $28,000-ba kerül. Évente 250 ilyen magasképzettségü tudós hagyta el Angliát az utóbbi időben. Az életnívó látszólag igen magas, hiszen a mun­kásnak van csinos kis háza, kertje és egy kevés fényűzést is megengedhet magának. De ha ezt szembeállítjuk avval a ténnyel, hogy kb. 4 millió ház az 1880-as évek előtt épült, s hogy 50%-ának nincs fürdőszobája, akkor kissé másként néz ki a helyzet. Az angol törvény szerint a villanyvilá­gításnak minimálisan 224% Volt erősnek kell len­nie, de igen sok helyen alig éri el a 149 Volt erős­séget. így a televíziót alig lehet látni. Osztálynevelési módszer A hires angol egyetemek (Oxford és Cam­bridge) igen jó, úri nevelést adnak, olyat, amire 100 évvel ezelőtt volt szüksége egy gentleman­nek; de a diákok kevesebb, mint 1%-a megy ezek­be az iskolákba. Az államilag támogatott iskolák­ban 10,000 tanítóra és tanárra volna szükség. Az iskolát 7 millió diák hagyja el 16 éves korá­ban — önként, sőt a legjobb 10 tanulóból négy hagyja abba a tanulást. Ha folytatná a tanulást, akkor is csak társadalmilag alacsonyabbrangu fő­iskolába kerülhetne. Senki jó állást bankban, ügy­védi irodában vagy a politikai életben nem érhet el, ha nem kezdi a középiskoláit előkelő helyen (pl. Eton-ban). Ez azonban olyan sokba kerül, hogy egyes szülök éheznek vagy eladósodnak, csakhogy ide küldhessék gyermeküket. (Egy évre 1,500 dollárba kerül). Ezért 95%-a az angol szü­lőknek, akik 2,800 dollárt vagy többet keresnek, ilyen célokra költi jövedelmének legnagyobb ré­szét. Ez biztosítja Anglia uralkodó osztályának fenntartását. Az ilyen iskolákban állítólag jó a testnevelés és a jellem kialakítása. (A verés és a gyöngék kínzása is hozzátartozik.) Anglia igy nem nevel tudósokat, mérnököket, tanárokat, ta­nítókat, pedig ma ezekre volna szüksége. A diá­kok 4%-a jut csak az egyetemekre, mig az Egye­sült Államokban 25%, a Szovjetunióban 12%. Több néger jut az USA-ban főiskolába, mint Anglia 23 egyeteme összes diákjainak a száma. A tudományos kutatásra nincs pénz. Anglia keve­sebbet költ nevelésre, mint a nylon-harisnya gyár­tásának javítására. Angliát nem a birodalma el­vesztése fogja tönkretenni, hanem az ihteliigen- eia elite-hiánya,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents