Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-14 / 11. szám
Thursday; March 14,1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — ‘HUNGARIAN WORD 9 Hacsek és Sajó vitája a szovjet—kínai ellentétek fölött A ZONGORÁZÓ NÉRÓ ÉS A PAPIRTIGRIS (Avagy: hozzászólás Lusztig Imre és A. R. levélváltásához a Magyar Szó március 7-i számában) HACSEK: Jó reggelt Sajó munkástárs, mit olvas ? SAJÓ: Micsoda kérdés ez? Mit olvas az intelligens magyar? A Magyar Szót, természetesen. HACSEK: Én már kiolvastam az e heti számot. Mit szól Lusztig Imre leveléhez? SAJÓ: Igen dogmatikusnak tartom. “Helyes pozitív marxista-leninista elvi alapra épített politikai vonal elfogadását” sürgeti, hogy “helyreállítsuk a világ munkásságának egységét.” Kérdem én, Hacsek munkástárs, nem némi túlbecsülése ez a Magyar Szó befolyásának? Amellett, tudtommal, a Magyar Szó nem marxista-leninista folyóirat. Lehetnek olvasói és szerkesztői között marxisták is, de ez nem teszi a lapot marxista-leninista lappá, mint ahogy nem teszi a Sulzbergerek részvétele a N. Y. Times szerkesztésében azt az újságot zsidó újsággá. HACSEK: Aki a világ békéjéért és a nemzetközi egyetértésért harcol manapság, az marxista- leninista, akár tudatában van annak, akár nem. Ebben az értelemben én Kennedyt, Macmillant, sőt a pápát is marxistának tartom. SAJÓ: Ez nem más, mint a szavakkal való játék. De térjünk a tárgyra. Nem gondolja, hogy Lusztig túlságosan elitéli a kínaiak álláspontját? HACSEK: Nem. Lusztignak igaza van, a kínaiak veszedelmes elvi álláspontra helyezkednek, amikor az atombombát, illetve az arra alapozott amerikai politikát, szóval a hidegháborút, papir- tigrisnek nevezik. Csodálom, hogy épp a kínaiak jöttek ki ezzel a megállapítással, amikor az atombombát éppen az ő szomszédságukban “próbálták ki” az amerikaiak először. Alig hiszem, hogy Hirosima népe aláírja a kínaiak “papirtigris” elvét. Az amerikai politikát nem papirtigrisek irányítják. Tudja Sajó munkástárs, Truman nem volt papirtigris, amikor kiadta a parancsot a két atom bomba ledobására, Hirosimára és Nagaszakira, még akkor sem, ha talán pontosan azokban az órákban, amikor Hirosima 80,000 lakója, férfiak, nők, gyermekek, anyák ezrei égtek a lángokban, ő talán éppen a Missouri waltzot zongorázta a Fehér Házban. SAJÓ: Már megint a szavakkal játszik. A Néró val való összehasonlítás igen igazságtalan Tru- mannal kapcsolatban. Mindenki tudja, hogy Truman sok ezer amerikai katona életét akarta megmenteni Hirosima bombáztatásával és felgvujtá- sával, akik meghaltak volna, ha a háború még sokáig kihúzódott volna és Japánban partra kellett volna szállniuk. HACSEK: Ezzel próbálják az atomháború vezérei mentegetni hirosimai bűntettüket a jelen és az utókor itélőszéke előtt. Kétlem a felmentő Ítéletet. De ha az erkölcsi normák szélsőséges eltorzításával ezt a mentséget el is lehetne fogadtatni Hirosima esetében, vajon mivel lehet mentegetni jelenlegi hidrogénbombás politikájukat, amikor jól tudják, hogy a hidrogénbomba alkalmazása a szocialista világ ellen legalább is 70—80 millió amerikai azonnali elhamvasztását jelentené. 1945-ben képesek voltak 80,000 anyát, gyermeket, ifjút és aggastyánt elégetni, hogy megkíméljék egy pár ezer fiatal amerikai életét. Most szemrebbenés nélkül mérlegelik 70—80 millió amerikai halálát csak azért, hogy. . . SAJÓ: Kubában visszakapja az International Nickel, a Standard Oil és a United Fruit a befektetését. . HACSEK: ...és hogy Dél-Vietnamban fenntartsák az egész nép által gyűlölt, rothadt Ngó Diem klikket. SAJÓ: Olvastam az újságban a módszereket, amelyekkel az amerikai kiképzés alatt levő délvietnami katonák kínozzák a szabadságharcosokat . . . HACSEK: Beszéljünk másról. A jelenlegi adminisztráció azért mégis kulturáltabb, mint az előző. Nemde a nagy költővel, Frosttal szavaltat- tak a felavatási ünnepségeken. . . SAJÓ: ...emlékeztet a módszerük arra, amelyet a rómaiak használtak a zsidó szabadságharcosok, köztük Rabbi Akiba ellen a Bar Kochba- lázadás idején... HACSEK: De ne felejtse el, hogy elnökünk Pablo Casalst is meghívta a Fehér Házba csellókoncertet adni. . . SAJÓ: . . .darabokban szaggatták le a húst testéről ... HACSEK: ...a Fehér Házban sohasem volt annyi professzor, tudós és költő, mint manapság... SAJÓ: .. .és miként a tüzes trónra ültetett Dózsa testéről vas harapófogóval tépték le a húst Ngo Diem magyarországi elődei. . . HACSEK: Hát akkor, Sajó munkástárs egyetért velem, hogy a kormányzat, amely ilyen módszerek alkalmazására képes egy ellene mit sem vétő távoli nép fiai ellen, nem is említve azt a tényt, hogy még ma is gazdasági, politikai és társadalmi félrabszolgaságban tartja saját népe egy tizedét, értve a néger népet, az MINDENRE képes, az nem papirtigris, még akkor sem, ha vezetősége Pablo Casals-al adat koncertet a Fehér Házban ?. <• SAJÓ: Nem gondolja azonban Hacsek munkástárs, hogy a kínaiak nem szószerint értelmezik e kifejezést? Pontosan azért, mert szomszédságukban robbant fel a hirosimai atombomba és mert alkalmuk volt az amerikai katonai erővel Koreában megismerkedni. Ők nem kicsinyük le az amerikai TECHNIKAI, KATONAI felkészültséget, de nyilván ugv vélekednek, hogy az amerikai politika, amely szerte a világon az idejét, létjogosultságát rég túlélt rendszereket támogatja és amely homlokegyenest ellentétben van az emberi társadalom fejlődési Hérvéül Ü€Véc WliMTii HOGI-NESZE! Emberi gyöngeség, hogy amikor kritikát gyakorolunk ellenlábasunk felett, annak hibáit vagy kifogásolható ténykedéseit rendszerint eltúlozzuk; amikor viszont mentegetjük magunkat a mások bírálatával szemben, igyekszünk a magunk hibáit letagadni vagy — legalább is — “jelentékteleneknek” beállitani. “A szálka és a gerenda” ősrégi aránya nemigen változott az elmúlt évezredek folyamán. Annyira el vagyunk foglalva mások fogyatékosságainak a felderítésével és kipellengére- zésével, hogy nincs időnk a magunk — jóval vaskosabb — hibáinak a felderítésére... Ebből a jólismert tényből kiindulva, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy amikor Washington külügyi és hadügyi szakértői 17,000 főre taksálják a Kubában lévő orosz katonai és polgári egységeket és amikor a sugalmazott amerikai sajtó 12,000 U. S. katonai “tanácsadó” jelenlétét ismeri be Dél-Vietnamban, akkor az előbbi számból egész nyugodtan levághatsz és az utóbbi számhoz egész bátran hozzátehetsz néhány ezret, úgyhogy voltaképpen azonos létszámú idegen katonai alakulatokról beszélhetünk mindkét esetben. (Azt azonban sietünk hozzátenni, hogy mig az oroszok senkire sem lövöldöznek és haj igáinak bombákat Kubában, a Dél-Vietnamban állomásozó “tanácsadók” nagy buzgalommal szórják a halált a zsarnok Diem ellen fellázadt népre.) No már most adva van a következő helyzet: Az Egyesült Államok katonai egységeinek egy jottányival sincs több joguk Dél-Vietnamban üdülni, mint az oroszoknak Kubában. Vagy megfordítva: ha a mi katonaságunknak joga van az innen többezer mérföldre fekvő délkelet-ázsiai országban vendégeskedni, akkor az orosz katonaságnak is joga van az ő hazájától többezer mérföldre eső Kuba napsugaras éghajlatát élvezni. Mi nem gyakorolhatunk olyan kiváltságokat Dél-Vietnamban, amiket megtagadunk az oroszoktól Kubában — ez csak világos?! Ha mi a Diem-kormánv meghívására hivatkozunk, mint jogalapra, akkor az oroszok is ugyanezen az alapon élvezik Kuba vendégszeretetét — mérget veszek rá, hogy nem hívatlan betolakodók módjára toppantak be oda. . . Ha mi azt állítjuk, hogy meg kell védenünk a “szabad világ” számára a Diem-kormánvt, az oroszok ugyanolyan joggal mondhatják, hogy nekik viszont erkölcsi kötelességük megvédeni a Castro- kormányt a szocialista világ számára. Ha mi azzal érvelünk vissza, hogy igenám, de Castro egy diktátor, akitől meg kell szabadítani a szerencsétlen, rabságbasüllyedt kubai népet, akkor az oroszok minden kertelés nélkül rámutathatnak, hogy Diem. kit mi tüzzel-vassal megvédünk a saját népe ellen, még az amerikai sajtó beismerése vonalával, az a rendszer olyan rothadt alapokon Vöhbtn agyaglábakon nyugszik, hogy papirtigris- hez hasonlítható! SAJÓ: Ez mind elképzelhető. De mmtorténin« akkor, fia a kínai tézis helytelennek bizonyulna s az amerikai politika nemcsak technikailag, hanem politikailag is tigrisnek bizonyulna. A mai helyzetben egyetlen helytelen lépés végkatasztró- i'át jelenthet. Tiz évvel vagy 15 évvel ezelőtt, amikor a kínaiak először szálltak szembe az Amerika által támogatott Chiang Kai-sekkel és a Kuo- mintanggal, ellenfelük valóban papirtigrisnek bizonyult, még talán 1953-ban is. Ha akkor vesztettek volna, a veszteség nem lett volna végleges. Ma, 1963-ban egy tévedés véglegesnek és kijavit- hatatlannak bizonyulhat. Mao Ce Tungnak, mint marxistának, tudnia kellene, hogy mint mindenben, úgy a papirtigris-teoriájában is állandó és szüntelen a változás. HACSEK: Amint látom Sajó munkástárs, végül maga is oda jutott el, ahova én. Aminek természetesen nagyon örülök. SAJÓ: Maga igen, de mit szól majd ehhez A. R„ akivel kezdetben egy véleményen voltam? HACSEK: Talán le sem fogja közölni a beszélgetésünket. SAJÓ: Hogy mondhat ilyent. A Magyar Szó helyt ad minden becsületes eszmecserének. HACSEK és SAJÓ: Ezért szeretjük és becsüljük azt mindannyian. Figyelő szerint is a legkegyetlenebb tirannus egész Dél- kelet-Azsiában. . . Egyszóval: feltéve — de meg nem engedve —■ hogy a két szituáció, vagyis a mi szerepünk Dél- Vietnamban és az oroszok jelenléte Kubában, nagyjából egy kalap alá vonható, volna nekem —« a jó magyar “hoci-nesze” elve alapján — egy javaslatom, amely ideálisnak és praktikusnak tekinthető: 1. Vonja vissza az Egyesült Államok az összes haderejét Dél-Vietnamból egy hónapon belül. A Szovjet tegye ugyanezt a Kubában állomásozó katonaságával. 2. Mindkét hatalom visszahagyhatja a már ed- digelé odaszállított hadifelszerelést, de ünnepélyesen kötelezi magát, hogy ezután hadászati célokra alkalmas anyagokkal és felszerelésekkel NEM TÁMOGATJA a pártfogoltját. (Ez nem zárná ki egyéb — gazdasági jellegű — segély nyújtását. Élelmiszer, orvosság, ruházati cikkek, stb. továbbra is szabadon szállíthatók lennének.) 3. Egyik hatalom sem avatkozik a másik hatalom pártfogolnának a belső ügyeibe. Az oroszok nem támogatnák a Viet-Kong gerilla-harcosokat; az Egyesült Államok abbahagyná az újabb kubai invázióra célzó előkészületeket. Ez a “hoci-nesze” megoldás még a legelfogultabb amerikainak a szemében is igazságosnak és kivihetőnek kell, hogy lássék. Ha pedig képe» megszabadulni — csak egy röpke pillanatra is — az előítéleteitől, még előnyöket is tudna felfedezni ebben a felvetett tervben az amerikai álláspont javára. Hogy csak egyet-kettőt említsek: Megszűnne például az az állapot, hogy amerikai tisztek és katonák tucatszámra halnak meg Dél-Vietnamban, miközben “tanácsokat” osztogatnak. Aztán nem kellene a világ itélőszéke előtt folytonosan védekeznünk, hogy miközben minekünk sem éjjelünk, sem nappalunk, amig a szerencsétlen kubai népet fel nem szabadítjuk a reáerőszakolt zsarnokság járma alól, Dél-Vietnamban mi IGENIS véres erőszakot alkalmazunk azért, hogy egy embertelen zsarnokságot a lázadozó nép nyakán tartsunk. (Persze, ezt nemcsak Diem kényur országában tesszük, hanem a földteke számos más pontján is — de ezt most hagyjuk. . .) Nikita Kruscsevtől — talán ezt mondanom sem kell! — nem kaptam megbízatást, hogy a nevében ilyen tervvel álljak elő; Kennedy elnökünk sem kérte szives közreműködésemet ebben a diplomáciai konfliktusban; ám mint a békés együttélés sokmilliónyi hívének egyike, ingyen és bérmentesen bocsátom a két államférfi rendelkezésére ezt a Kolumbusz-tojási egyszerűséggel kigondolt megoldást. *WWV>AA/>AftWA/WWW>AIUW\«WWUVUVw><Wm^ A JAPÁN államvasutak igazgatósága elhatározta, hogy megbünteti a szakszervezeti mozgalomnak azt a 233 aktivistáiét, aki részt vett a február 15-i országos sztrájkban. • AZ ENSZ afrikai gazdasági bizottsága Leo- poldville-ben tanácskozik. Az ülésen a magyae küldöttség nevében dr. Kós Péter, accrai nagy* követ szplalt fel. 1
