Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-01 / 9. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 1, 1963 MAGYAROK AMERIKÁBAN "SZERENCSE FEL!”??? Megelőző cikkeinkben ismertettük az 1960-as népszámlálás magyarokra vonatkozó adatait, kimutatva hol is él jelenleg az amerikai magyarság. Nem kell nagyon mélyen tanulmányoznunk az adatokat, hogy meglássuk milyen óriási eltolódások történtek a magyarok letelepedésében az utób bi néhány évtizedben. Az amerikai ipar fejlődése, az automáció és .a munkások teljesítményének felemelése (productivity) a magyarokat éppúgy érintette, mint az amerikai munkásosztályt általában. Az automáció nem uj jelenség az amerikai iparban. A bányák és acéltelepek már régen igyekeztek a legmagasabb termelést elérni minél kevesebb munkással. Az amerikai magyarság az elsők között volt, mely a Bedo-s Taylor-system, majd az automáció által okozott változásokat megérezték. Mint előző cikkeinkben már megírtuk, a magyarság a század elején a keleti ipari államokban telepedett le. Ezekben az államokban megvolt a lehetőség azonnali munkaalkalmakra, a bányákban, a vasgyárakban, az acéltelepeken. Magyarjaink letelepedtek, második hazájukat szerető, hűséges polgárok lettek. Családot alapítottak, gyermekeiket felnevelték és sok értékes embert adtak az uj hazának. De jöttek a nagy változások. A modern technika uj gépeket vezetett az ipaixa és a munkatempó is meggyorsult. Azokban az iparokban ahol a magyarság nagyszámban dolgozott, a munkaviszonyok alaposan megváltoztak. A SZÉNIPAR Századunk első részében a szén volt Amerika mozgató ereje. Hajókat, vonatokat, acéltelepeket, villanytelepeket látott el energiával a fekete gyémánt. Lakóházakat, irodákat, iskolákat látott el meleggel. Szén nélkül el sem tudtuk volna képzelni egy ipari ország létezését. Ma már a szén kezdi elveszíteni az első helyet az energia források között, az olaj terjeszkedése következtében. Amint tudjuk, kétféle szenet bányásznak. Egyik a puhaszén (bituminous) a másik a keményszén (anthracite). A puhaszén termelése kb. megmaradt a régi mennyiségnél, de a keményszén termelése majdnem az egyötödére csökkent. Az anthracite-ot főképpen Pennsylvania államban bányásszák. Nézzük meg az államnak erről szóló kimutatását: Termelés bányamunkások Év (tonnában) száma 1915-ben 88,995,000 175,542 1925-ben 61,817,000 160,312 1935-ben 52,159,000 103,269 1950-ben 44,077,000 75,000 1955-ben 26,205,000 34,550 1960-ban 18,817,000 19,057 Amint látjuk, az anthracite termelés 88 millió tonnáról majdnem egyötödére, 18 millió tonnára esett, a munkások száma a 175 ezen’ől 19 ezerre, számuknak majdnem egy tizedére esett. Vagyis a munkások termelőképessége megduplázódott. Az anthracite termelés leesése mellett a bituminous bányák óriási arányú gépesítése és végül a Strip-mining Pennsylvania magyar lakosságát súlyosan érintették. Ezek a változások okozták, hogy Pennsylvania állam magyar lakossága az 1910. évi 45,737-ről 1960-ban 23,823-ra esett. Hozzájárul ehhez még az acélipar automatizálása is, amiről később fogunk Írni. PUHASZÉN (Bituminous) Fentebb említettük, hogy nem csupán a kemény szén termelésének esése okozta az egyes államok magyarságának számbeli esését, hanem a puhaszén bányák gépesítése is. A puhaszén termelése tonnákban nem változott az utóbbi ötven évben, de a munkások száma nagy mértékben csökkent. A számok beszélnek magukért: Termelt szén Bányamunkások Év tonnákban száma tonna 1911 405,907,000 549,775 1940 460,772,000 439,075 5.17 1955 464,633,000 225,539 9.84 1960 415,512,000 169,400 12,85 (Az utolsó számcsoport: egy bányász napi termelés») («z az utóbbi saám 1963-ban 14-re emelkedett) I Tisztán láthatjuk ebből, hogy a puhaszén termelése jóformán nem változott mennyiségileg 1911-től 1960-ig, de mig 1911-ben 549,775, addig 1960-ban 169,400 bányász termelte ki azt. Vagyis a bányászok száma egyharmadára esett le. A vájárok kezébe gép került, a szén rakodását is géppel végzik, igy a bányászok termelőképessége (productivity) több mint háromszorosára ugrott. Ez magával hozta a bányászok létszámának leesését és a magyar lakosság, magyar telepesek csökkenését azokban az államokban, ahol a magyarság szénbányászattal kereste kenyerét. (A magyar bányászok életviszonyai leírásával egy másik fejezetben fogunk foglalkozni.) A következő államokban csökkent a magyarság száma a bányaipar változásával: Ulionis 1920 18,224 1960 15,652 Indiana 1930 8,380 1960 5,816 Michigan 1930 19,075 1960 14,996 Ohio 1920 55,874 1960 35,082 Penna 1910 45,737 1960 23,823 W. Virginia 1920 5,677 I960 1,380 (Ezekkel a csökkenésekkel szemben több állam magyarságának száma emelkedett, mint Arizona, California, Florida, stb., de most csak a bányaállamokban bekövetkezett változásokkal foglalkozunk.) STRIP MINES A befektetett tőke utáni haszon magas százaléka sok egyént elvakit és oly üzemeket állít fel, amellyel kárt tesz embertársaiban. Ilyen *a strip mining is, mely ma az Egyesült Államok egyik legelterjedtebb bányászati módszere lett. Kutatók járják be a bányavidékeket és keresnek olyan helyeket, ahol a szén a felszínen van, vagy nem sokkal a felszín alatt. Megveszik vagy bérbeveszik a területet, amely lehet egy város közvetlen közelében vagy külvárosában, vagy egy oly terület, amelyet a lakosság vasárnapi kirándulóhelyként használt. Nagy gépek jelennek meg egy szép (?) napon és esetleg éppen valakinek a háza előtt kezdik bulldózerrel eltolni a termőföldet, alsó talajt, mig szénhez érnek, a felhányt földből mesterséges dombot képezve az árok mellett, Utána jönnek a kaparó és lapátoló gépek, a földtakarótól megfosztott szenet truckokra rakják és elviszik. Amig csak szenet találnak, addig mélyítik az árkokat. Mikor már nincs több szén, szedik sátorfájukat, azaz gépeiket és otthagyják a gépóriások által össze-vissza vagdalt, megsebzett földet. Az árkokba még a feldombolt talajt se nyomják vissza. Némely helyen a szén elhordása után maradt árkok fala a 80 láb mélységet is eléri. Ahol ásványok (sulphur, stb.) vannak a földben, azokat az eső a csupasz árokfalról kimossa és az árkok alján összegyűlt vizből veszedelmes tavak keletkeznek. A város gyerekeinek ez persze egy uj játszóhelyet jelent, de a vidék elcsufult — és az operatorok zsebe megtelt pénzzel. A Strip Mining átka nemcsak az, hogy az ország természeti szépségét rombolja, hanem ugyan- akkor elveszi a munkát a bányászoktól, mert a felszini bányászást nagyobb és több géppel, és kevesebb munkással végezhetik. Jelenleg több állam törvényhozó testületében van javaslat benyújtva, ami kötelezné a Strip Mine munkáltatókát, hogy legalább a kiásott földet nyomják vissza az árkokba, ahonnan a^t elhúzták. De a kár már megtörtént és jelenleg is önkényesen azt teszik a munkáltatók, amit akarnak. A Strip Mining története még a századunk elejére megy vissza, de már annyira kifejlődött, hogy az 1960-as évben a' puhaszén övssztermelésé- nek 29 százalékát ilyen bányák termelték. A legutóbbi 30 évben a Strip Mining terjeszkedése és széntermelése a következő: Strip bányák termelés Év száma tonnában 1932 255 19,641.000 1940 638 43,167,000 1960 1,530 122,630,000 s ez a mennyiség a puhaszén termelésének majdnem 30 százalékát teszi ki. Nézzük meg, mi a helyzet azokban aá államokban, ahol a magyarság száma leesett: Strip bányák Bányászok Állam száma száma tonna Indiana 47 1445 29.50 Illinois 69 3135 30.04 Ohio 265 4376 23,59 Penna 553 5560 17.03 W. Virginia 140 — 13.65 (Az utolsó számcsoport: egy bányász napi termelése) A számokat megfigyelve, láthatjuk, hogy Illinois államban egy szénbányász napi termelése a Strip bányában 30 tonna, a földalatti 12.85 tonnával szemben. Ha a Strip bányászat még nagyobb teret fog hódítani, akkor egyeá államok magyarsága még kisebb lesz. És az államok természeti szépségén is csorba esik majd. E. S. Szüretelnek a részvénytulajdonosok “Az értékpapír osztalék volt a legmagasabb jövedelmi forrás 1962-ben” jelenti a Wall Street Journal. Az osztalékszelvényekre (coupon) 17 milliárd dollárt fizettek ki “és a kilátás továbbra is biztató.” 1962-ben 9 százalékkal volt magasabb az osztalék kifizetések átlagos aránya, mint 1961-ben. Ezzel szemben a fizetések és bérezések teljes ösz- szege csak 5 százalékkal emelkedett. Robert J. Lampnan közgazdász által tavaly kiadott jelentés szerint a korporációk részvényeinek négyötöde az amerikai lakosság 1.6 százalékának a tulajdonában van. Tehát az osztalékok magas színvonalú jövedelme a már amugyis gazdag kisszámú réteg kezébe kerül. Az ebben az évben csúcsmagasságot ért profit — amely a magas osztalékoknak a kutforrása — ugyancsak ennek a rétegnek a jövedelmét gyarapítja. Ez az “egyenlőség” gazdasági értelmezése az Egyesült Államokban. Az olasz klérus jobbszárnya a pápa politikája ellen Olaszországban a klérus legreakciósabb szárnya egyre világosabban, kifejezésre juttatja, hogy nem ért egyet XXIII. János pápa és hívei uj irányzatával. A pápának a nemzetek közötti enyhülés mellett szóló nyilatkozatait nyíltan bírálják. Sok római templomban imádságokat mondanak azért, hogy a pápa változtassa meg jelenlegi magatartását. Ezzel az offenzivával szemben felemelte szavát Siri biboros, az olasz püspöki konferencia elnöke, genovai érsek. KUNDRÁTH ISTVÁN EMLÉKÉRE A tőkés termelési rendszer egyik legjellegzetesebb sajátosságaként a profit utáni vad hajszában a nagyobb, erősebb szervezet, üzlet felfalja a kisebbikét. Az amerikai biztosítási “ipar”-ban ez nemcsak olyan formában jelentkezik, hogy a nagyobb biztosítási intézmények felvásárolják a kisebbet, de ellenállhatatlanul ragadják kezükbe az eredetileg testvéri alapon működő és testvéri célkitűzéseket szolgáló kisebb biztosítási és betegsegélyző egyesületeket is. Adott esetben pedig, mint az IWO esetében, a tőkésrendszer teljes brutális rendőri és birósági apparátusát is igénybe veszik hogy megfojtsák a haladás célját is szolgáló kisebb testvériségi intézményt és maradékját feldarabolva bekebelezzék. A polgári betegsegélyzők terén ez a folyamat befejezést nyert a Verhovay név- és jellegváltoztatásával és a Rákóczi Egylet beolvadásával. A nemrég elhunyt Kundráth Istvánban a haladás eszméjének utolsó nagy képviselője, vezéralakja távozott az élők sorából a polgári betegsegélyzés terén. Kundráth István tisztán látta ezt a folyamatot, de amikor már megértette jelentőségét, kora nem engedte meg, hogy felvegye ellene a következetes harcot. Különben is a tőkés rendszer kiszolgálóinak egész falkája támadta karrierje nagyobb része folyamán. De ő maga egyénileg hű maradt a MUNKÁSBETEG- SEGÉLYEZÉS szent eszméjéhez, melynek jegyében az összes amerikai magyar betegsegélyzők alakultak, a Verhovay éppúgy, mint a Rákóczi, Bridgeporti, stb. Hű maradt a magyar néphez, a haladás ügyéhez. Mintaképe maradt a munkásintézmények anyagi érdekei fölött hűségesen és becsületesen sáfárkodó főtisztviselőknek — “rara avis” az amerikai magyar polgári életben. Ha valaha szobrot állítanak Bridgeporton magyar embernek — Kundráth István volna az, aki e megtisz- telést legjobban kiérdemelné. De szobor ide. szobor oda, emléke élni fog mindazok szivében, akiknek aa a szerencse jutott osztályrészül, hogy együtt dolgozhattak, együtt tanakodhattak vele az amerikai magyarság és aa óhazai magyar nép múltja, jelenje és remélt jobb jövője fölött, X
