Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-01 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, March 1, 1963 6 Uj szelek fújnak A haladás szellemének megfelelő változások észlelhétők az egyházi irányi- tás területén. Közös egyházi konferencia történelmi nyilatkozata Chicagóban A civilizáció fejlődése állandó folyamat és hatására változások jönnek létre a társadalmi erők területein. A társadalmi tudomány szemléletével ez természetes jelenség és elkerülhetetlen még akkor is ha a maradiság rétegei ellenállást próbálnak kifejteni. De amikor az emberi haladás olyan területre is behatol és változást hoz létre, mint az egyház, amely a középkori maradiság és a változásnak szilárdan ellenálló mozdíthatatlan erő jelképeként ismeretes, akkor uj jelentőséget nyer az a szólás-mondás: “uj szelek fújnak !” A “Nation” című közlöny 1962 december 8-i számában “Conflicts , in American Catholicism” címmel cikket irt Rüssel W. Gibbons, a Catholic Council on Civil Liberties országos titkára. Megállapítja, hogy “a ma uj légkörében egy amerikai 'katolikus baloldal’ körvonalai észlelhetők.” Az Egyesült Államokban 40 millió katolikus él és ezek szerves részei a társadalomban végbemenő küzdelmeknek. Nagyrészük ipari munkás, szak szervezeti tag. A Birch Society tagjainak fele katolikus, e fasiszta szervezet vezetőjének, Robert Welch-nek beállítása szerint. Az ország történelmében először egy katolikus került az elnöki tiszt «égbe. Ezek politikai jelentőségű jelenségek. A katolikus tömegek itt is és mindenütt érintve vannak abban a nagy küzdelemben, amely a békéért és a népek békés egymás mellett éléséért s az öngyilkossághoz vezető atomháború elkerüléséért folyik, vagy az országon belül a polgári és politikai jogokért, a fasizmus elkerülésére. Gibbons a cikkeben felsorolja a katolikusok által vezetett ultrajobb mozgalmakat és idézi John Wright püspököt Philadelphiából: “Mindig több katolikus, mint protestáns található a Warren főbíró kizárását követelő szervezethez való csatlakozásra, vagy az Egyesült Nemzeteknek országunkból való eltávolítását propagáló aláírásgyűjtésre.” Ugyanakkor azonban Gibbons számos olyan esetet sorol fel, ahol az utóbbi években lefolyt demokratikus és békemozgalmakban katolikus erők vettek részt és határozott állást foglaltak az ultra-reakciós elemekkel szemben. Az egyház magasabb rétegeibe is behatoltak az “uj szelek.” Ennek első megnyilvánulása XXIII. János pápa 1961 júniusában kiadott “Mater et Magistra” (Anyánk és tanítónk) cimü körlevele volt. A dokumentum, mely irányvonalat nyújtott az egyháznak a világon uralkodó nyomor és szegénység legyőzésére, a függetlenséget nyert gyár matok népeinek megsegitésével és az Egyesült Nemzetek egyes alszerveinek támogatásával, “Spa nyolországtol Peruig megrázta az erődítményeibe meghúzódó katolikus reakció alapjait”, írja Mr. Gibbons. “Megrémült egyháztagok Chicago és Los Angeles gazdag külvárosaiban telefonáltak lelkészüknek és azt akarták tudni, hogy már a pápa is bediilt a nemzetközi kommunista összeesküvésnek?” Egyes lelkészek maguk is megijedtek attól, hogy a pápa az okmányban használta a “szocializálás” szót, mint bizonyos esetekben elfogadható lehetőséget, s ezért az okmány szövegét nem ismertették hitsorsosaikkal. Mások gúnyosan lekicsinyelték. A Rómában tavaly megkezdődött püspöki zsinaton Spellman bíboros köré csoportosultak az egyházi vezetőség reakciós tagjai, szembenállva János pápának az egyház irányvonalának szükséges megváltoztatására és a béke megmentésére vonatkozó véleményével. Ez év február 7-én került közlésre a pápa újabb levele, amelyben felszólítja a római katolikus püspököket, hogy a zsinat következő ülésén, amely szeptember 8-án kezdődik olyan eredményeket kell felmutatniuk amelyek nemcsak a katolikusok, hanem az egész emberiség szempontjából fontosak. Vallásközi konferencia Chicagóban Ez év január 14-től 17-ig Chicagóban az amerikai társadalmi és vallásos élet egy egészen újszerű konferenciája zajlott le olyan kérdés megtárgyalására, amely szintén “az uj szelek” légkör- tisztitó hatásának az eredménye. De beszéljen az egyhangúlag elfogadott határozati javaslat, melyet “Folyamodvány az amerikai nép lelkiismeretéhez” címmel bocsátottak a nyilvánosság elé. Ennek előszava igv szól: “összejöttünk, mint az amerikai nép többsége által követett zsidó és keresztény hitnek tagjai, hogy együtt tanácskozzunk a faji előítéletről, diszkriminációról és elkülönítésről, társadalmunk ezen tragikus valóságainak kérdéseiről. Különböző vallási háttérrel rendelkezve, mindnyájunknak több mondanivalója volna, mint amennyit itt elmondhatunk. De mint a vallás emberei, indíttatva érezzük magunkat ennek a közös nyilatkozatnak a megtételére.” A vallás emberei, katolikus .protestáns és zsidó egyházi vezetők és tagok, a National Catholic Welfare Conference, a National Council of Churches és a Synagogue Council of America társadalmi akció osztályainak meghívására jöttek össze. Nyolcvan különböző hitü egyházi csoport megbizásából 800 delegátus tárgyalta ezeket “a nemzetünk szempontjából döntő fontosságú kérdéseket.” Nagy fontossággal bir hogy országos viszonylatban ez volt az első ilyen összetételű gyülekezet. És hogy az egyháznak a faji kérdéssel szembeni állásfoglalása volt az összejövetel célja, szintén jellemző a mai korszak fejlődési folyamatára. Az amerikai néger nép és az elnyomott gyarmati népek sokszáz év óta folyó harca a szabadságukért, függetlenségükért és emberi jogaikért, valamint a mai napig nagy küzdelmek árán elért eredmények szembeállították az egyházakat az elkerülhetetlen követelményekkel, hogy nekik is haladni kell a korral, ha tovább is tényezők akarnak maradni a társadalomban. A körükben támadt világosságot az egyházi vezetők szép szólamokban érzékeltették híveik okulására. Meyer chicagói kardinális az Egyenjogositási Nyilatkozatot “a nemzet befejezetlen ügyének” nevezte és szomorúan állapította meg, hogy az Isten bizonyára csodálkozik azon, hogy mig képesek vagyunk űrhajósokat küldeni a magasba, “helységeinkből nem tudjuk száműzni az előítéletet, a tudatlanságot és a kegyetlen faji igazságtalanságot.” Tör- "tént utalás a konferencián arra, hogy “a világon hirdetjük a testvériséget, demokráciát, egyenlőséget, de itthon mindennek gyümölcseit megtagadjuk polgáraink egyrészétől.” “Ne térjünk ki a kérdések elől; ne engedjünk teret a bigottságnak... Az emberek értékének fehér vagy fekete színük szerinti meghatározása több mint tévedés. Ez szemkórság, a lélek rákos tünete,” mondotta Abraham Joshua Herschel rabbi. A lelki ismeret szava Úgy érezzük, hogy a “Folyamodvány az amerikai nép lelkiismeretéhez” történelmi okmány, amely a népi küzdelmek fontos eszköze lesz a jövőben és azért szükségesnek tartjuk szószerinti közlését. I. “A fajelmélet a legsúlyosabb belföldi kórságunk. .Iparkodnunk kell gyorsan eltüntetni. Ezzel a céllal folyamodunk az amerikai nép lelkiismeretéhez. “Finnek a kórnak mély gyökerei vannak; nem lesz könnyű eltüntetni. Bár a Függetlenségi Nyilatkozat kijelentette, “hogy minden ember egyenlőnek született” és hogy “a Teremtő bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel”, a rabszolgaság több mint egy évszázadig engedélyezve volt. Még az Egyenjogositási Nyilatkozat után is a kötelező faji elkülönítés és a velejáró lealacsonyító faji megkülönböztetés bírósági megerősítést nyert, napjainkig. “Örömmel töltenek el bennünket a bölcsességnek s bátorságnak nemzeti életünkben mutatkozó olyan jelei, mint a Legfelsőbb Bíróság döntése az elkülönítés ellen és az amerikaiak ezreinek hősi, erő- szakmentes tiltakozása. Bánkódunk azonban azon tény felett, hogy az elkülönítés formái mindenütt megmaradtak — északon és délen, keleten és nyugaton. Ezek törvényeink szellemét és szavait megsértik és kigunyolják. “Elsődleges gondunk az Isten törvényeinek betartása. Mi, különböző vallásu amerikaiak, lassan jutottunk arra a felismerésre, hogy a. faji diszkrimináció és elkülönités Isten megsértése, aki az emberi önérzetet és emberi jogokat adja. Ami még rosszabb, hogy mi mindnyájan részt- vettünk a faji diszkrimináció és elkülönités állandósításában a polgári, politikai, ipari, társadalmi és egyéni életben. És ami még ennél is rosszabb, az istentisztelet házaiban, a vallásos iskoláinkban, kórházakban, jóléti intézményekben és testvéries szervezeteinkben gyakran megszegtük vallásos kötelezettségeinket. Kevés kivétellel, elkerültük az általunk képviselt vallás parancsainak teljesítését, visszautasítottuk az Ígéreteit. Megbántuk mulasztásainkat és kérjük Isten bocsánatát. Kérjük testvéreink bocsánatát is, akiknek jogait nem vettük tudomásul, s kiknek méltóságát megsértettük. A vallási lelkiismeret megújítására szólítunk fel evvel az alapvetően erkölcsi kórsággal szemben. II. Kérelmünk az amerikai néphez a következő: Keressük az igazság uralmát, amelyben a szavazáshoz való jogot és a törvény egyenrangú védelmét mindenki élvezheti; a közintézmények és a magántulajdonban levő de közcélú szolgálatok mindenkinek a rendelkezésére álljanak; az egyenlő tanulási és kulturális lehetőségek, foglalkoztatás és előléptetés, orvosi és kórházi gondozás, lakhatási lehetőségek, mindenki számára elérhetők legyenek. Keressük a szeretet uralmát, amelyben a múlt igazságtalanságainak sebeit nem használjuk fel újabbak előidézésére; a faji korlátokat eltüntetjük; az idegent kikeressük és szívesen látjuk; minden embert testvérként fogadunk — az ő joga a te jogod; az ő fájdalma a te fájdalmad; az ő börtöne a te börtönöd. Keressük a bátorság uralmát, amelyben az Isten népei a hitükben látják parancsoló kötelezettségüket, amelyben emberek készek szenvedni az igazságért és szeretetért, amelyben a templom és zsinagóga a vezető, nem a követő. Evvel a kérelemmel megerősítjük közös vallásos kötelezettségünket az alapvető emberi méltósággal és egyenlőséggel szemben Isten előtt. Felajánlást teszünk a közös igyekezetre, hogy ezt a kötelezettségünket egész életünk fontos tényezőjévé tesszük. Felhívjuk az egész amerikai népet, hogy dolgozzon, imádkozzon és cselekedjen bátran az emberi egyenlőség és méltóság ügyéért, amig még nem késő, hogy véglegesen és döntően megszüntessük a fajelméletet, hogy megragadjuk az alkalmat, amit az Ur felénk nyújt az emberi család ősrégi szakadásának meggyógyitására, hogy tegyük ezt meg Isten dicsőségére.” A népi küzdelmek mindig szövetségeseket, támogatókat keresnek az igazságos jogok győzelemre viteléhez. Ebből a szempontból az egyházak “mea kulpázása” és felszólító nyilatkozata, egészséges előretörés az előítéletek ködösítő hályogának feltörésére. Jó hir az, hogy az alvók felébrednek és a vakok újra látnak. HAZAI HANGULATOK CHICAGO tanfelügyelője, Benjamin C. Willis, aki évi 48,500 dollár fizetést húz ebben a tisztségében, elvállalta Massachusetts állam iskolarendszerének tanulmányozását, 32,000 dollár fizetés és költségeinek megtérítése fejében. A chicagói Parents Teachers Association, az NAACP helyi szervezete és más társadalmi szervezetek tiltakoznak az ellen, hogy Willis két ilyen fontos munkakört töltsön be. Követelik, hogy mint “moon- lightert” (aki két állást tölt be) mozdítsák el tanfelügyelői állásából. • GRAND RAPIDS. Mich.-hen a Demokrata Párt állami konvencióján résztvett 2,200 delegátus egy hangulag elfogadta a határozati javaslatot a House Un-American Activities Committee ellen és sürgette a Kongresszust, hogy szüntesse meg a bizottságot. • “EGYES EMBEREK a dohányzáshoz vagy az italhoz fordulnak, amikor valami bántja őket — én rántott csirkét főzök magamnak”, mondotta a 38 éves Charles Steinmets, Jacksonville, Fla.-i lakos. Két hét alatt 70 fonttal szaporította a 740 fontos testsúlyát. De egyszer csak összeesett és meghalt. Problémái elől a falánksághoz folyamodott, a megoldás ennek megfelelő volt. 1962-ben 289 bányász vesztette el életét az amerikai szénbányákban, jelenti a United Mine Workers Journal. “A balesetek 95 százaléka megelőzhető”, írja, de az illetékesek elkerülik erkölcsi és törvényes kötelezettségük teljesítését.
