Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-14 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Thursday, February 14, 1963 I Szépirodalom, művészet, kultúra | K-» ■-■■■■■■■ ■ ■■» .■ . — ■■■■ ■■■■■■ mmmm ■■■■■■■■■■■■ «»tltm »II ■ *.■.» M ■ ■ tllIIIU !»■ IJIBMUB ■ Mmill» K««JI MARK TWAIN: Levelek a Földről Amikor Mark Twain 1910-ben meghalt, közzé nem tett írásai között hátrahagyott egy vázlatsorozatot ezzel a címmel: “Levelek a Földről.” Ezt a humoros, de “tiszteletlennek” mondott összeállítást fiókjában őrizte Mark Twain lánya, Clara Clemens Samossoud, mert úgy érezte, hogy a mü néhány darabja “nem egyezik tökéletesen” apja hitével. A sorozatot, amelyben a szerző ragyogó szellemességgel veszi logikai tűz alá a miszticizmust, 1962-ben tették közzé New York- ban. A levelek — Mark Twain korábbi munkáihoz hasonlóan óriási vihart kavartak és nagy sikert arattak. Ezekből közöljük az első, második, harmadik, ötödik, hatodik és nyolcadik levelet. A Teremtő a trónon ült és gondolkodott. Mögötte terpeszkedett a menny bolt végtelenje, a fény és szinek tengerétől övezve. Előtte falként emelkedett a Tér fekete éjszakája. Hatalmas tömege, mint valami hegyóriás, viharosan feltornyosult a zenitben. A Teremtő nagyszerű feje úgy lobogott, mint a távoli tűz. Lábainál három hatalmas alak állt — az arkangyalok. Bár nagyok voltak, fejük mégiscsak az Isten bokájáig ért. Amikor a Teremtő befejezte a gondolkodást, megszólalt: — Gondolkodtam. Lássátok! — és felemelte a kezét. Szökőkutként tűzeső tört ki belőle: milliónyi óriási Nap, amely áthasitotta a feketeséget és ••árnyalt, száguldott, mind messzebb és messzebb, sebbedő fénnyel és erővel, ahogy áthatolt a Tér .voli határain. Végül olyanok voltak ezek a Napok, mint a gyémánt tüfejek, ragyogtak a végtelen hatalmas, hullámos teteje alatt. Éz volt a teremtés. (A teremtés után sok millió évvel — földi idő szerint mérve — az arkangyalok lehetőséget kaptak, hogy lássák a kísérlet eredményeit: láthassák az egyszerű állatokat, amelyeket ő teremtett, , akik az ő természeti törvényei szerint — az lsen Törvénye szerint — éltek és ártatlanul gyilkolták egymást. A műremek, az ember erkölcsi tulajdonságok sorával fegyverkezett fel: bátorsággal és gyávasággal, vadsággal és gyengédséggel, méltányossággal, ravaszsággal és álnoksággal. Sátán gúnyos megjegyzéseket tett a Teremtő munkájára és ezért megbüntették: egy mennyei napra száműzték. Elhatározta, hogy ezt a napot a Földön, egy egészen kis égitesten tölti, amelyet a Teremtő a világűrbe hajított. A következő levelekben Sátán földi látogatásáról számol be Szent Mihály és Szent Gábor arkangyaloknak.) ELSŐ LEVÉL Különös, rendkívüli és érdekes hely ez. Semmiben sem hasonlít a mi otthoni világunkhoz. Az emberek mind őrültek, a többi állat is mind zavarodott, a Föld megháborodott, a természet maga is őrült. Az emberek ragyogó különlegességek. Amikor a legjobbak, olyanok, mint az alacsony rangú, nikkelezett szárnyú angyalok, amikor, a egrosszabbak — az kifejezhetetlen, elképzelhe- etlen. Először is mindig gúnyosak, mégis nyájasak és teljesen komolyak, s “az Isten legnemesebb eremtménveinek” nevezik magukat. Ez a teljes gazság. És ez nem uj gondolata az embernek, era'll beszélt és ebben hitt mindenkor. Ebben hitt és lem akadt eg;, sem a fajtájabeliek között, aki ki- levette volna ezért. Ami ennél is több — hogy egy újabb furcsa ellemvonásukra hívjam fel a figyelmeteket — íz ember azt gondolja, hogy ő a Teremtő kedven- :e. Azt hiszi, hogy a Teremtő büszke rá, és abban s hisz, hogy a Teremtő szereti őt, nagyon kedve- i, felkel éjszakánként, hogy bámulja őt — igen, is figyelje s megóvja minden bajtól. Imádkoznak lözzá és az ember azt hiszi, az Isten figvel rá. STem furcsa gondolat ? Tele vannak az imáik csi- zolatlan, sivár és bántó hízelgésekkel iránta és ízt hiszik, hogy ő, az Isten ül és dorombolva örül zeknek a különcködéseknek, sőt, élvezi. Az em- ter segítségért, jóindulatért és közbenjárásén mádkozik minden nap; teszi ezt telve reménnyel s bizalommal annak ellenére, hogy még egyetlen ■önyörgésére sem kapott semmilyen választ. A íindennapos sérelem, a mindennapos vereség nem bátortalanitja el, tovább imádkozik. Van valami, csaknem szép ebben az állhatatosságban. S még egy furcsa tulajdonságukra fel kell hívnom a figyelmeteket: az ember azt hiszi, hogy ha meghal, Mennyországba jut. , MÁSODIK LEVÉL “Nem mondtam semmit az emberről, ami nem. igaz.” Meg kell bocsátanotok, hogy megismétlem ezt a megjegyzésemet most és máskor is a leveleimben. Azt akarom, vegyétek komolyan azokat a dolgokat, amiket irok. De úgy érzem, ha én volnék a ti helyetekben és ti az enyémben, nekem szükségem volna időről időre erre a figyelmeztetésre, hogy megvédjen a hiszékenységemtől és a gyanakvásomtól. Mert nincs semmi olyan az emberben, ami nem volna különös egy halhatatlan szemében. Az ő Mennyországa olyan, mint önmaga: furcsa, érdekes, meglepő és groteszk Szavamat adom, hogy nincs egyetlen vonása, ami hü a valósághoz. Olyan szórakozásokat szán magának a Mennyországban, amilyenekkel itt a Földön a legkevésbé sem törődik. Nem furcsa ez? Nem érdekes? Ne gondoljátok, hogy túlzók. Részletekkel is szolgálhatok. 1. Az emberi élet, éppúgy, mint a halhatatlanoké, a szexuális örömet természetesen messze minden egyéb örömök fölé helyezi — ezt mégis kifelejti a Mennyországából. Ennek a gondolata is ingerli őt, az alkalom megvaditja, ilyen állapotban kész kockáztatni az életét, hírnevét, mindent. — még magát a különös Mennyországot is, hogy kihasználja az adódó lehetőségeket. Mégis az az igazság, amit mondtam: erre nincs hely a Mennyországban. Helyette könyörgés szerepel. 2. Az ember Mennyországában mindenki énekel. Az ember, aki soha nem énekelt a Földön, az égben énekel. Az ember, aki nem tudott énekelni a Földön, ott tud énekelni. Az egyetemes éneklés nem megszakított, alkalmankénti, nem könnvitik csendes szünetek. Egész napon át tart és minden nap, végtelen tizenkét órákon keresztül. És mindenki ottmarad, holott a Földön két óra alatt kiürülne egy ilyen hely. És csak himnuszokat énekelnek. Sőt, csak egyetlen himnuszt. A szavak mindig ugyanazok, talán egy tucatnyi mindössze, nincs benne rim, nincs költészet: “Dicsőség, dicsőség, dicsőség az Úristennek!. . . Szállj, repülj, zengj... aah!” 3. Közben mindenki hárfázik — milliók és milliók —, akik közül legfeljebb, ha húszezer tudott vagy akart játszani ezen a hangszeren a Földön. Képzeljétek el a hangok sükétitő viharát. Millió és millió hang üvölt egyszerre és ugyanakkor millió és millió hárfa csikorgatja a fogait. Kérdem tőletek: nem csúnya ez? Nem gyűlöletes, nem rettenetes? És gondoljátok el továbbá: van istentiszteletük. Ez a bókolás, a hízelgés, az alázatoskodás szintere. Azt kérdezitek, ki kivánja tőlük ezt a furcsa dicsérgetést, ki az, aki nemcsak elvárja ezt az embertől, de szereti, élvezi, megköveteli, parancsolja? Tartsátok vissza a lélegzeteteket ! Az Isten! Ennek a fajnak az Istene, úgy értem. ül a trónusán, körülvéve huszonnégy bölcstől és néhány más, az udvarhoz tartozó személyiségtől, végigtekint szilaj imádóinak végtelen mérföldjein, mosolyog és megelégedetten bólint, északra,' kelelie, dél felé. Ez olyan furcsa és naiv szemlélet, amire a világmindenségben eddig senki nem gondolt. Egyedülálló látványosságuk az istentisztelet: dicsőítés, himnuszok, mágasztalás térdre borulva. Ez “templomban” történik. És ezek az emberek nem tudnak sok templomot építeni a Földön, egy és negyed órát kell legalább megtenniük, hogy minden héten egyszer eljussanak oda. Ezt a napot úgy nevezik: vasárnap. Egy nap a hét közül és még akkor is önmagukkal törődnek. Azt fontolgatják, hogyan gondoskodik a Mennyország róluk. Ezért tart az ilyen “templom” örökké, s ezért nincs soha vége az ünnepeiknek. 4. Az ő Mennyországuk a Föld minden nemzetét egybe gyűjti, egy közös fazékba. Valamennyien teljesen egyenlőek, senki sem magasabb rangú a másiknál. “Testvéreknek” kell lenniük, össze kell keveredniük, együtt kell imádkozniuk — fehéreknek, négereknek, zsidóknak, mindenkinek — nincs köztük különbség. De közben itt a Földön minden nemzet gyűlöli a másikat. Mégis, mind jámbor módon hiszi ezt a Mennyországot és be akar jutni oda. Valóban ezt akarja. És azt gondolja, ha már ott volna, minden embert a szivébe zárna, átkarolna, magához ölelne s kebléhez szorítana.. Ez a csodalény — az ember. Csak tudnám, ki találta ki öt? 5. A Földön minden ember kap valamilyen értelmi képességet, nagyot vagy kicsit, de az akár nagy, akár kicsi, büszke rá. Mégis megdobban a szive, ha fajának felséges szellemi vezéreit emlegetik, szereti a müveiket, az ő ragyogó teljesítményeiket. Miért? Mert ő azok véréből származik és őket ünnepelve önmagát ünnpeli. Lám, milyen az emberi elme! Az előkelőek szerepéről beszél minden korban, figyelmeztet a maradandó irodalmi müvekre, amelyeket a nagyok adtak a világnak, a műszaki csodákra, amelyeket ők találtak fel, és a dicsőségre, amivel azok az egyszerű embert öltöztették tudományba és művészetbe. Királlyá teszi a nagyjait, fedetlen fővel jelenik meg előttük és a legfurcsább hódolatot mutatja be nekik, a legőszintébben, amit az ember ujjongó szive nyújtani tud. Ez az egekig magasztalt lény, a király, mindenekfölött áll az ő világában, trónusra ülteti az ég boltozata alatt és megköze- lithetetlen felséggé lesz. És közben az ember kieszel egy Mennyországot, ahol az ész és a rang semmit sem számit majd. (Folytatjuk) Első dijat nyert a Kerbst cukrászda Nagy dicsőséget hozott a magyar cukrászom- vészét nevére Mrs. Herbst, newyorki rétesháza. Az 1962 novemberében a newyorki Goliseumban tartott Hotel—Restaurant kiállításon megnyerte az egyik első dijat, 2 gyönyörű ezüst-tálcát a következő sütemény készítményeivel: dobostorta, kuglóf, rétes, pogácsa, gesztenye-mignon, 15-féle mignon. A dijakat február 4-én osztották ki az Americana Hotelben, fényes büfé keretében. Ugyancsak november folyamán a Bakers Union Local 3. is kiállítást rendezett a New Yorker Hotelben, ahol Mrs. Herbst egyik süteménye első dijat, egy másik készítménye második dijat nyert. Ezenkívül dicsérő oklevelet is kapott. A dijak átadása feb. 5-én történt a szakszervezet székházában. Gyönyörű ajándékot is kapott a cég az union- tól: egy 400 órán át felhúzás nélkül járó órát, s egy 8 személyes ezüst evőeszköz-készletet. “Buy American” és a külföldi import A Texas Highway Department rendeletet adott ki, mely szerint a texasi útépítkezéseknél csakis Amerikában készített anyagot használhatnak. Ezt a rendeletet a Texas Association of Steel Importers megfellebbezte. Valóságos harc tört ki a kisebb-nagyobb bíróságok között a “buy American” kérdés felett. Az importerek külföldről behozott anyagot akarnak eladni és a Texas állami fellebbezési bíróság támogatja őket, szembenál- va az államügyésszel, és az állami törvényhozással, amely 1960-ban hozott törvényt arra, hogy állami munkáknál hazai gyártmányt használjanak. Egyik bíróság megdönti égy másik bíróság által hozott döntést a kérdésben és az allam- ügyész kijelentette, hogy az ügyet tovább viszi felsőbb fórumhoz. Amikor a hazafiasság útját állja a magánprofitnak, akkor az országos érdek másodrendű szerepet kap a profit előtt. SESSEiBSBBBBSEaBSBBBBBBBBBBSSBBBBBBBBBHBB A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
