Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-14 / 7. szám
Thursday*" February 14, 1963 AMERIKÁI MÄGVäÄ^ SZÖ —HUNGARIAN WORD 9 Kilenc hónap Magyarországon Amikor 1962 március 3-án a bécsi expressz befutott a Keleti Pályaudvarra, régen látott roko- konaim meleg szeretettel, az IBUSZ képviselője pedig egy Limuzin kocsival várt. A viszontlátás könnyes-boldog percei után már repültünk is a neonfénnyel megvilágított utakon Budapest legújabb luxus-szállója, a Royal felé. Miután kellően megcsodáltam a modern szobát, az éttermi részben vidáman táncoló elegáns fiatalokat, rokonaimmal már koccinthattunk az aranyszínű magyar borral első budapesti vacsoránkon. Két nap után elhagytam a szállót, mert sógornőm hivott meg — szintén igen modern, minden kényelemmel felszerelt lakásába, ahol néhány hetes megszakítással egészen visszaindulásomig laktam. Igv elsősorban egy nyugdíjas özvegy életmódjával találkoztam, aki 55 éves koráig dolgozott és élete hátralevő évtizedeiben most nyugodtan élhet, ha nem is fényűzéssel, de minden szükségeset biztosítani tud magának. A volt munkahelyén pedig évente továbbra is biztosítják számára a kedvezményes szakszervezeti üdülést, mert a nyugdíjasokkal nem szakad meg a vállalat kapcsolata később sem. Rokonaim hamarosan elvittek megnézni a várost. A háború óta már voltam az óhazában, 1948-ban, amikor bizony még mindenütt látni lehetett a háború nyomait. Romos házak, elhanyagolt, vagy éppen építés alatt lévő utcák, igen kicsi autóforgalom fogadott akkor. Valóban bámu- latraméltó ehhez képest az a változás, amit a fővárosban tapasztaltam. 1948-ban még csak a Mar- git-hid éptilt fel, ma már végig a Dunán állnak a hidak, szebbek, mint valaha és épül az utolsó is: az Érzsébet-hid. A fővárost keresztül-kasul behálózzák az autóbusz, troli és villamos járatok, gyárak környékén lehet látni napközben az ott dolgozók magánautóit nagyszámban, valamint a kirándulóhelyek, balatoni üdülők környékén. Budapesten egyik meglepetés a másik után éri azt, aki hosszabb idő után látogat el oda. Nincs már angyalföldi szegény-nyeg.ved, helyette a Thäl- man-telep sokemeletes, modem házai emelkednek, játszóterekkel, parkokkal övezve. De nem létezik a Valéria-telep sem szörnyű barakkjaival (slum); a helyén napsütötte utcasorok, 6—8 emeletes modern lakásokkal épített minden komforttal berendezett házsorok, fényes üzletek, kertek állnak, ahol a megnövekedett autóforgalom mellett is az ottlakó értelmiségiek, munkások egészséges, jól öltözött vidám gyermekei biztonságban játszhatnak. Érdekes volt megfigyelni, hogy itt nemcsak kát, könyvtárakat adtak a falvaknak is, hogy a nép művelődhessen; sportpályákat, mozikat,, olcsó színházakat. Megismertették a néppel az olvasás gyönyörűségét, hogy napi fáradságos munka után szabad idejét neki tetsző szórakozással tölthesse. Ki törődött ezekkel a régi jó világban? Kórházakat építettek és orvosokat képeztek ki, hogy a dolgozók egészsége védve legyen. A régi jó világban 9—10 községnek volt egy — úgynevezett — körorvosa, akit egy szakajtó krumplival vagy valami hansonlóval fizettek, mert nem volt a háznál 2 korona, pedig a tvukot is eladták, amit a betegnek kellett volna megennie. (Azokat az utakat kellett volna látni az amerikai látogatóknak, amikor a kerékagyig érő sárban elakadt a szekér, vagy beszakadt alattuk az ut jege. És hogy a szegény orvosban mennyire dühöngött a gyógyítási vágy, azt mindenki fantáziájára bízom.) Villanyt vezettek be a falvakba is, ami minden téren megkönnyíti a dolgozók életét. A munkakeresés izgalmaitól mentes állandó munkájához FIZETETT VAKÁCIÓJA VAN, AMIT OLYAN HELYEN TÖLTHET, AHOVA A RÉGI JŐ VILÁGBAN A LÁBÁT SE TEHETTE BE S ERRE — RÁADÁSUL — A NŐK 55, FÉRFIAK 60 ÉVES KORUKBAN NYUGDÍJBA MEHETNEK. AMIT ASZERINT EMELNEK, AMiNT AZ ORSZÁG GAZDASÁGILAG GYARAPODIK! MIT SZÓLNAK EHHEZ A HORTHY-SIRATÓK??? — Ha Ferencjóska, Horthy és a többi zsarnokok ezt látnák. . . felháborodásukban tiz méterrel lejjebb süllyednének sírjukban. S ki meri azt mondani, hogy ezek nem virágok?! Falun a régi jó világban is csak egyszer volt hetenként a mészárszékben hús! És akkor a tyúkot. meg a libát el kellett adni, hogy sót, meg petróleumot tudjanak verni. Tehát azt ne mondja senki, hogy a falusi nép éhezik, mert most maga eszi meg az úgynevezett “aprójószágot” és van kis kertje is, amiben saját magának termel. A minden ember dolgozik, de úgyszólván mindenki nyújt még ezen felül is valamit a társadalomnak. Egy-egv ház kertjét szabad idejükben a lakók közösen gondozzák; egy-egy játszóteret a szülők hoznak rendbe, vagy egy üzem fiataljai. Budapestre általában a nagyiramu építkezés a jellemző, hiszen ma ott egyetlen munkás sincs, aki ház- bérgondokkal küzdene, sőt ellenkezőleg, valameny nvien nagyobbra kívánják cserélni jelenlegi lakásukat. Amint a Duna partján Pesten megáll az ember, azonnal szembetűnik a hires királyi vár, amely éppen most van restaurálás m alatt. Mint hallottam, a legértékesebb múzeumok kapnak majd ott elhelyezést, pl. a Nemzeti Galéria és egyéb kiállítási termek. Ha pedig Budáról tekint át a pesti oldalra, ismét nagy változást láthat, mert a valamikor egyedül kiemelkedő, ma is gyönyörűen karban tartott Parlamenten kívül feltűnnek a világos szinti, sokemeletes épületek és kiemelkedik Kö- zép-Európa egyik legmodernebb és legnagyobb sportlétesítménye: a Népstadion. Néhány szót az üzletekről. Ha valaki visszaemlékszik a háború előtti Budapestre, ott csak kétféle üzletet találhatott: vagy hatalmas, fényes, előkelő csemegeüzleteket, vagy apró, kétes tisztaságú vegyeskereskedéseket, füszerboltokat. Ma már elmehet az ember a belvárostól Rákoscsabáig, Miskolctól bármelyik apró falucskáig, mindenütt tisztaságtól ragyogó, áruval bőségesen ellátott “Közért”-üzletek vannak. Ugyanez mondható a ruhaneműt, porcelánfélét, edényt, vagy bármi mást árusító üzletek nagy többségére. Itt az az érdekes, hogy a kis vidéki városok ellátottsága éppen olyan jó és színvonalas, mint a fővárosé. Mindez jellemzi azt a magasfoku kultúrát, amit a kormányzat a társadalomnak nyújt csecsemőkortól kezdve. Alkalmam volt megnézni néhány bölcsődét és óvodát. A gyerekeket reggel teljesen átöltöztetik. Szakképzett, általában érettségizett, vagy főiskolát végzett gondozónők foglalkoznak velük. A gyermekek hetenként 6 napon át teljes ellátást, egészségügyi és pedagógiai gondozást kapnak és mindezért a szülők keresetének kb. 6—7 százalékát kell csak fizetni. A jelenlegi oktatási rendszer mellett minden magyarországi gyermek részére 14 éves koráig kötelező az iskolai tanulás, 18 éves korig pedig biztosítva van. És micsoda magas színvonalú az iskolai oktatás! Megfigyeltem, hogy néha, a mult rendszerben egyetemet végzett szülő nem tud hozzászólni 16—17 éves gyermeke feladataihoz. dollár után pedig mindenütt kapkodnak (még Amerikában is!!!). De nem tanácsos nagyon adogatni és mutogatni, mert a dollárt a leszállásnál be kell jelenteni a vámhivatalnál és a Nemzeti Banknál beváltani! Könnyen megtörténhet, hogy a turistát megfogják a “Black Market” spekuláción és a szegény, ártatlan turista azt fogja hirdetni szerte a világon, hogy “igy bánnak a turistákkal !” És még mindezek után sem akarja senki azt állítani, hogy ott már minden rendben van. Vannak még olyan dolgok is, amit a jelenben nem is lehet megoldani, amik az idők folyamán önmagoktól fognak megoldódni. S ha tudott a magyar nép ezer évig türelmesen várni, amikor semmit sem kapott, akkor várhat még — talán nem is sokáig — mert el van vetve a jó mag és megtermi a legszebb virágot, a jólétet minden dolgozó számára! Szebb virág ennél nem teremhet és szebbet nem várhat senki. Lesznek pormentes, virágos utak Magyarországon is, csak a békés fejlődést ne zavarja meg semmi. Békét Magyarországnak, a sokat szenvedett magyar népnek és BÉKÉT AZ EGÉSZ VILÁGNAK ! * • A PERUI KORMÁNY bejelentette, hogy ismét hatályba lépteti az alkotmányt, ugyanakkor azonban bíróságnak adja át azt a 211 embert, aki vezetője volt a parasztmegmozduiásoknak. • LIBÉRIÁBAN összessküvést lepleztek le, melynek részvevői Tubman elnököt akarták meggyilkolni. öt személyt, közöttük a hadsereg parancsnokát letartóztatták. • AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kormánya havonta 250 millió dollárt vészit a felhalmozott farm felesleg árusításával. A tanítás sokrétű és amellett, hogy minden gyermeket megtanítanak valamilyen szakismeretre, a fiatalok Igen magas fokú általános műveltséggel kerülnek ki a középiskolákból. Az egyetemekre viszont olyan nagy a jelentkezők száma, hogy azt arányiagosan egyetlen országban sem lehetne teljesen kielégíteni. Két, két és félszer annyi hely van most az egyetemeken, főiskolákon, mint a háború előtt volt, de mivel az egyetemi tanulás is minimális anyagi áldozatokkal jár, még akkor sem lenne elegendő, ha ötször annyi hely volna. Ezt tehát úgy oldják meg — mert Magyarországon mindenki tanulni akar — hogy a dolgozók esti egyetemi tanfolyamokon végeznek. Üzemi látogatásaim alkalmával tapasztaltam, hogy a művezetők között egyre több a mérnök, míg áY egész ségügyi ápolószemélyzet a szakiskolán kivül érettségizett és főiskolát végzett. Ehhez mérten alakult át a lakosság színházi, film, hangverseny, vagy irodalmi igénye is. Több operaházi előadást láttam, amelyen a közönség, (nem úgy, mint 1948-ban, amikor még pullóveres fiatalokat lehetett látni és a zenekar sport-öltönyt viselt), elegáns és ami ennél is fontosabb, zeneértő és komoly zenekedvelő munkásokból, fiatalokból áll. Az előadások kifogástalanok. Gyak ran játszanak a pesti színházak Dürrenmatt, Miller, vagy Brecht darabok mellett Shakespeare, Moliére, Lope de Vega színmüveket és jól alkalmazzák a Musical Comedy újszerű formáját. A színházak és mozik műsorán azonban néha olyan bemutatók vannak, melyek külföldön már hosszú évek óta mennek. A mozilátogatás erősen csökkent mióta Budapesten a televiziótulajdonosok száma megszaporodott. Regényekből, szakkönyvekből nem tudnak annyit nyomtatni és kiadni, amennyi elég lenne. Külön meg kell említenem egy nagyszerű előadást, melyet a Vígszínházban a Kisiparosok Szövetkezetének önkéntes társulata szervezett. A szereplők valamennyien dolgozók, akik munka után jönnek össze, énekkórusokat, tánckarokat állítanak ki és olyan magasfoku művészetet produkálnak mint a hivatásos művészek. A 150 tagú vegyes kórus produkciója szinte utolérhetetlen élmény volt. Hogy háromnegyed év alatt ennyi benyomást szerezhettem, azért elsősorban a Magyarok Világszövetségének, személy szerint Beöthy titkárnak és Kasnyik munkatársának tartozom hálával, akik nagy mértékben hozzájárultak, hogy az újjáépült, megfiatalodott, modernizált és gazdagodott Magyarországot bejárhattam. Részben a Világszövetséggel, részben rokonaimmal jártam a teljesen újonnan épült ipari központokban: Dunaújvárosban, Inotán, Székesfehérváron, valamint az üdülőhelyek közül Tihanyban, Balatonfü- reden, Szántódon, Siófokon, Balatonkenesén, Esztergomban, Visegrádon — és ki győzné még felsorolni a sok szép várost. Külön kell megemlékeznem szegedi utunkról, ahol módomban volt a csodálatos szabadtéri játékokat megtekinteni, 40,000 néző, köztük sok külföldi társaságában. A Világszövetségben rendezett baráti hangulatú, kedves teadélutánra valamennyien, akik akkor ott voltunk, még sokáig szeretettel emlékszünk vissza, csak úgy, mint például a Május 1. Ruhagyárban tett látogatásunkra, ahol a vezetők és dolgozók szeretettel vettek körül bennünket és körül vezettek a gyárban. Megható találkozásunk volt a Világszövetség gyönyörűen berendezett helyiségeiben a drága Tomanicka Katicánkkal, Gyetvay Jánossal, a Striker házaspárral és ott találtuk Abelovszkyt és Simon Mózesnét a legjobb egészségben. 1948-ban, amikor 26 évi távoliét és egy világháború után mentem látogatóba, nagy elfogultsággal néztem körül és nehéz szívvel, nagy sajnálkozással tértem vissza, a magyarság jövője feletti aggodalommal. Mostani látogatásom alkalmával azonban meggyőződtem róla, hogy ezt a népet nem kell félteni, az ország épül és gazdagodik, az emberek dolgosak, jókedvnek és életszínvonaluk egyre jobbá válik. A valamikor nagyon szegények és nagyon gazdagok országából rövidesen a jómódú dolgozók hazája lesz, amely Európában is jelentős tényezőnek számit 10 milliónyi közösségévé' . . Mary Gidály X. Y. 65 éves múlt, de még mindig dolgozik. És mint sokan mások, ő sem gondolt a társadalmi biztosításra. Amit X. Y. nem tud, az az, hogy joga van bizonyos juttatáshoz. Minél tovább halasztja a nyugdíjért való folyamodását, annál több vesztesége lesz. Nem hasonlít az ön esete X. Y.-éhoz?
