Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-05 / 27. szám

Thursday, July 5, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD I A MAGYAROS TÁPLÁLKOZÁSRÓL (Folytatás a 6-ik oldalról) . .kényelem. A koszt jó, de nekünk már igen zsí­ros és nehéz, ne mvagyunk szokva ehhez" Csaknem szóról-szóra ismétli, amit Schuberték és mások mondtak magyarországi látogatásuk után és amiért e sorok Írójával együtt támadás­nak tették ki magukat, Idestova már egy esztendeje lesz, hogy Pesten sorban álltunk az egyik körúti élelmiszer-üzlet pénztára előtt, ahol véletlenül éppen előttünk egy hat láb magas, széles vállu amerikai próbálta megértietni magát a pénztárossal. Tolmácsnak jelentkeztünk, eligazítottuk a dolgát és együtt hagytuk el az üzletet. Amikor az utcára értünk, egy kisideig elbeszélgettünk a texasi “földivel’, aki valamilyen nemzetközi kongresszus amerikai delegátusa volt. Kölcsönösen megállapítottuk, hogy Budapest szép város, a környéke felejthetetlen, a magya­rok barátságosak, előzékenyek. A feleségem az­tán büszkeséggel a hangjában kérdezte: "És mit szólsz a remek magyar koszthoz?” “Bár ezt ne kérdezted volna,” — volt a vá­lasz, — mert az én gyomrom bizony nem bír­ja. A nehéz ételek helyett már szívesen ennék egy sovány ‘hamburgert.’ Most vettem egy kis túrót és gyümölcsöt, ezt eszem ebédre, hogy a gyomrom pihenőt kapjon.” így beszélt a texasi látogató és tudvalevő, hogy Texas-ban nem a legsoványabb koszton élnek az emberek. ★ És végül idézzük dr. Flerkó Béla, pécsi orvos szavait, aki amerikai meghívásra és költségre több, mint hat hónapot töltött Amerikában és Miamitól Los Angelesig tartott előadásokat ku­tatási munkájával kapcsolatban. Egy alkalom­mal. amikor magyar konyháról volt szó, ezt mon­dotta : “Velünk lakik az anyósom, aranyos jó asszony, akit mindketten nagyon-nagyon szeretünk. El­lentétek időnkint csak a főzés körül merülnek fel, mert próbáljuk öt meggyőzni a nehéz, zsí­ros ételek ártalmasságáról Itt Amerikában a rántás nélküli főzés sokkal ésszerűbb, mint odahaza ” A fentiek elsorolásával nemcsak az óhazai il­letékes fórumokat, hanem amerikai olvasóinkat is szeretnők meggyőzni arról, hogy amiként az oktatás a gyógykezelés, az építkezés, a. mezőgaz­dászat, — úgyszólván minden más téren, — úgy a táplálkozás terén is haladni kell a korral. A múlt tapasztalatai mutatják, hogy Magyar- országon ma már inkább van erre hajlandóság, mint az amerikai magyarok körében, akik a ki­vándorlásuk idején érvényes állapotokat használ­ják ma is mérőlécként. Tavaly júliusban a nagy pesti újságok cikkeket közöltek arról, hogy a vendéglők tisztaságára nagyobb súlyt kell fek­tetni és korszerűsíteni kell a táplálkozást, öröm­mel olvastuk ezt, mert valóban elérkezett az ide­je, hogy e téren változás, haladás történjék. Az országokban, amelyeket magyarországi lá­togatásunk előtt bejártunk, a táplálkozás sehol nem volt probléma. A feleségem mindenütt ka­pott rostonsült, vagy főtt húst vagy halat és hoz­zá egyszerűen főtt — rántás nélküli — főzeléke­ket, amelyek az én fő táplálékomat képezték. Egyedül csak Magyarországon kellett lemon­danom a főzelék-evésről, mert minden főzeléknek egyforma rántás-ize volt. Sóska, spenőt, káposz­ta, zöldbab, borsó, tök-káposzta mind egyizii volt: rántás izü. A salátákról is le kellett mon­danom, mert minden salátát agyon eceteztek, cukroztak. Ahol nem kaptam ecet és cükor-nél- küli salátát, vagy zsir-nélküli tojás-ételt, ott be kellett érnem vajas kenyérrel, esetleg gyümölcs- rizzsel, amit a legtöbb étteremben nagyon jól készítettek el. Egy körúti étteremben, ahol már-már törzs­vendégeknek számítottunk, egyéb hijján tojás ételt kértem, amire a pincéi1 felvilágosított: '‘Sajnálom, hogy nem szolgálhatok. Van tojás, de nem friss, nem merem a vendégeimnek elké­szítetni.” Ez alkalommal meggy-leves, jó magyar kenyér, vaj volt az ebédem. Tej nem volt, ás­ványvízzel kellett beérnem. • A keszthelyi, balaton-melléki nagyszállóban egy este a “vacsorám ’’vajas-kenyér volt paradi­csommal és ásványvízzel. A feleségem vacsorája: két szélet kenyér ásványvízzel, mert a beutalt vendégek számára két étel volt: sertés pörkölt, vagy kirántott sertéshús. “Főzelék” helyett sű­rű rántás volt kapható. A körúti “Berlin” elsőosztályu étteremben egy este örömmel láttam, hogy az étlapon ötféle fő­zelék szerepelt. Megkérdeztem a pincért, van-e közte olyan, amelyik rántás nélkül készült? “Nincs kérem semmilyen” — válaszolt — “a fő­zelékek mind elfogytak.” “Este hét órakor?” — kérdeztem. . .” ‘Nem készítünk sokat mert kevesen esznek főzeléket. Tessék talán burgonyát enni.” Még jó, hogy va­jaskenyér és paradicsom kapható volt. Keszthelyen próbaképpen bementünk a “Béke” étterembe, ahol a sok húsétel mellett az étlapon a következő “köretek” szerepeltek: Rizs, petre­zselymes burgonya, vajas burgonya, hasáb bur­gonya, galuska, tarhonya, spagetti és párolt ká­poszta. Miután az orvos nem rendelt hizó-kurát szá­munkra, visszamentünk a Nagyszállóba, ahol az ismerős poncér azzal az örömhírrel fogadott, hogy “diétás” étel főtt rizs volt, belevágva erő­sen fűszerezett, nyári kolbásszal és a tetején fé­lig elolvadt vaj-kockával. Megkértük a figyelmes pincért, hogy vigye gyorsan vissza a szakácshoz és hozzon vajaskenyeret paradicsommal. • A Rákóczi utón egy jó szálloda éttermében az igazgatóval beszélgettünk arról, hogy ha a belföl­di vendégek valóban ragaszkodnak a régimódi, nehéz, zsíros ételekhez, talán jó lenne korszerű ételeket készíteni a külföldi vendégek számára, akik nem bírják a magyaros kosztot. Azzal pró­bálta a kérdést elintézni, hogy “kérem, a magyar konyha a külföldön mindig első dijat nyer.” Ezt persze nem vontuk kétségbe, de megma­gyaráztuk a szakértőnek, hogy aki elé EGYSZER odateszik a gazdagon elkészített magyar étele­ket, hogy az illető versenyben elbírálja azok mi­nőségét, megvan az eshetőség arra. hogy az első dijra jogosítsa. EGYSZER! De a turisták nem bírják napról-napra a szokatlan nehéz ételeket, közülük sokan egyetlen egyszer sem kívánják. Akibe pedig ÉLLANDÓAN tömik a nehéz, zsí­ros ételeket, azok előbb-utóbb kórházban, operáló asztalon végzik pályafutásukat, ahová gyomor­fekéllyel, cukorbetegséggel, szívbajjal vagy egyéb nyavalyával kerülnek, hogy az általános, beteges elhízást ne is említsük. • Sokat lehetne még a magyaros táplálkozás hátrányairól beszélni, de fejezzük be ézt az Írást néhány megjegyzéssel a dohányzásról. Mint máshová, Magyarországra is vittünk magunkkal néhány csomag amerikai cigarettát, amit sziv-es- ségek ellenében osztogattunk szét. Elfogadták, de rendszerint magyar cigaretára gyújtottak rá, mert az amerikai “túl gyenge.” Dr. Flerkónak is hiányzott az erős magyar ci­garetta. Csak immel-ámmal használta a “gyenge” amei'ikai cigarettát, amig rátalált importált fran­cia cigaretta fajtára, amelynek erőssége megkö­zelítette a magyar cigarettáét. Angliában éppen most erős kampányt folytat­nak a cigaretták ellen, amelyekről ISMÉT bebi­zonyították, hogy elősegíti a tüdő-rákot. Ameri­kában egyelőre a cigaretta-gyárosok sok milliós hirdetései akadályoznak egy általános kampányt a dohányzás ellen. Magyarországon vájjon mikor fog sorra kerülni az “erős” cigaretták gyengé- bekkel való helyettesítése, — ha már a cigaretta káros szokásának megszüntetéséről egyelőre — sajnos — nem lehet szó? És végül: az eszpresszó kávézást is meg kell említenünk. Az angol otthonokban, irodákban, üzletekben egy csésze, tejjel gyengített teával vendégelik a látogatókat, üzletfeleket. Magyaror­szágon “eszpresszóval”. Olyan erős fekete kávé­val, hogy “megáll benne a kanál,” mert csak igy iható, a régi-módi tejes-kávé “moslék” amit nem lehet meginni. Valamikor egy pohár jó bor, egy-egy “spric­cel1” volt a nemzeti ital, amit méreg erős eszp­resszóval helyettesítettek. Lehetőleg “DUPLÁ­VAL” és időnkint konyakkal felbuzditva. A ki­tűnő magyarorvosi kar dolga annak a megállapí­tása, hogy az eszpresszó-szokás milyen hatással lesz az uj nemzedékeke egészségére, idegrendsze­rére. Az orvosok kötelessége lesz javasolni, hogy a drága valután importált ártalamas kávézásról igyekezzenek leszoktatni a lakosságot, — vagy: az ő mulasztásuk lesz szemet hunyni az ártalmas szokás felett. A Népi Köztársaságokban a legnagyobb érték az ember. Csak addig érték az ember, amig egész­séges. Ez a fő oka annak, hogy a magyaros táp­lálkozásról ii'tunk és annak korszerűsítését ja­vasoljuk. A másik oka: a turista-forgalom foko­zása fontos kérdés és a külföldi látogatók kielé­gítése a táplálkozás terén már nagyon időszerű lenne. Az előretörő, boldog Magyarországnak minél több turistát és minél kevesebb kórházi beteget ki vánunk! A stagnáló Amerika Gunnar Myrdal, közismert svéd közgazdász, aki évekig az Egyesült Nemzetek Európai Gaz­dasági Bizottságának volt az igazgatója és jól ismeri az Egyesült Államokat, azt állította, hogy “a legnagyobb probléma az, hogyan lehetne az Egyesült Államokat kihúzni a gazdasági pangás­ból. Ez sokkal fontosabb mint Laosz, vagy Ber­lin, amivel megtöltik a napi sajtót.” Myrdal több könyvet is irt Amerikáról. Leg­utóbb Washintgtonban járt látogatóban, ahol a lenti kijelentését tette. Hozzáfűzte azt is, hogy “az Egyesült Államok szembenállása a Szovjet­unióval és a Kínai Népköztársasággal gyenge, ami szintén a stagnálásának a következménye.” Elitélőleg nyilatkozott azokról az amerikai üzlet­emberekről és közgazdászokról, akik azt állítják, hogy itt gazdaságilag minden rendben van. “Ez a magatartás amerikaiatlan”, mondotta Myrdal. A Wall Street Journal, a gazdasági hanyatlá­sok történelmére hivatkozva, azzalbiztatja olva­sóit, hogy “a jelen prosperitás még el fog tár­taid néhány hónapig, mielőtt a következő hanyat­lás megkezdődik.” Még csak 15 hónapja, hogy a fellendülés megindult. 1854 óta az üzleti terjesz-, kedés átlagos ideje 80 hónap és azóta csak két­szer történt (1912-13 és 1919-20-ban), hogy a. fellendülés 18 hónapnál rövidebb ideig tartott. A második világháború után a fellendülés legrövi­debb ideje 25 hónap volt 1958-60-ban. A gazdasági körforgás azonban az ipari terme­lés növekedésétől függ, aminek alakulásában szá­mos tényező játszik közre. Nem a múlt történe­lem, hanem az uj korszak tényezői az irányadók, amelyekről az amerikai közgazdászok nem nyilat­koznak őszintén. AZ ERDŐVÉDŐ HANGYA Az erdőben —- miként a szántóföldön is — a káros rovarokat vegyszerrel irtják. Ez azonban a hasznos állatvilágot is veszélyezteti. Ezért erő­teljesebben kell alkalmazni a biológiai leküzdés módját, ami azt jelenti, hogy kívánatos a kárte­vők természetes ellenségeinek elszaporitása. A gyapjas pille vagy az erdei fenyő bagolypilléje stb. elleni harcban különösen serény munkatár­sunk a vörös erdei hangya. Ezért e rovar életmód­ját alaposabban is tanulmányozzák. Megállapí­tották, hogy egyetlen hangyaboly lakói napi száz­ezer, nyaranta tehát kb. tízmillió ártalmas rovart* • pusztítanak el. Népi jelentéktelen a hangyák ta­lajjavító munkája sem. Ez annak köszönhető, hogy a földbe járatokat vájva lazítják a talajt, a szerves anyagok behordásával pedig -gyarapít­ják a humuszt. Kísérletileg megállapították, hogy bükkösökben 45, a tölgyesekben 80, az erdei feny­vesekben 4 növényfaj magját szállítják. Hasznos1 ságuk miatt az erdészek e hangyákat tervszerűen szaporítják. i y VW"'V'V ^.^ v ^ . ► DIANA Sósborszes kapható! * i ; : | EZT mindenütt használják. ^ «• Európában bevették kockacuk­ron, feketekávéban, teában. < ; Köhögés, nátha ellen, torokfá- ‘ \ jásnál is alkalmazzák, ha azt * j a dohányfüst és por okozza. * , FőVíppsn pedig bedörzsölik * ' vele a mellet, hátat és a fáj- < j dalmas izmokat. Üzleteknek is -< j árusítjuk. Megrendelhető an- < i goiul $L25 beküldésével i j LUSCOE Products Ilié, ; 806 Broadway, Buffalo 18, X,T< \ ! * Ka kiolvasta lapunkat adja tovább! Más is tamitbat betölt!

Next

/
Thumbnails
Contents