Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-27 / 51. szám
Thursday, December 27, 1962 ; AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD :5c _— KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Lelki szemeimmel (már megint avval jövök, de nem tehetek arról, ha azokkal jobban látok) Snört szenátort fogom. Éppen az Íróasztalánál ül és egy beszéden töri a fejét. De csak töri, mert mérges. Annyira mérges, hogy dühöng. De csak magában, amint az illik egy szenátorhoz. Még- egvszer, majd megint egyszer átfutja azt a levelet, amely feldühösítette. A kadétiskolából a rendszeres havi beszámoló volt fiáról. Eddig keserű gúnnyal intézte el ezeket a leveleket: “Szerencse, hogy csak egyszer van havonta”, szokta mondani a feleségének. “Képzeld el Édes, ha ez a kölyök állandóan velünk volna.” Valami dekorativ festést csináltam náluk és igv jóba lettem a személyzettel. Jobban jóba, mint velük Szakácsnőjük egy öregebb német ózvegvasszony volt. (A sok háború miatt sok a német özvegyasszony.) A sofőr fekete volt, felesége ditto. A szobalány egy ir öreglány volt, de sietett tudomásomra adni, hogy nem aggszüz. Na, ezek mindent nagyon tudtak és amit tudtak, egykettőre feltálalták nekem. Ami hiányzott a tudományukból, azt persze én tettem hozzá. Volt még egy valaki a házban, aki nem volt se “személyzet” se “tulaj”: a nevelő- nő. Miért volt a nevelőnő a házban, amikor a gyerek már négy éve a kadetiskolában lakik, ami vagy négyszáz mérföldnyire van ettől a várostól? Tizenöt év előtt alakult ez a házasság, akkor épült ez a ház, akkor került ide a szakácsnő és az ir szobalány. Nemsokára azután jött a sofőr, de a felesége újabb keletű. A nevelőnő tizenegy éve ékesíti a házat. Nem csoda, hogy a személyzet olyannyira tudós volt. Még mézesheteztek Snör- ték a nagyvilágban, ezek már helyben voltak. A fenti mézeshetek félévig tartottak. Körülhajózták és repülték a földet,'sokszor együtt, de többször külön, külön, mert jóizlésü emberek valónak és szégyelték volna kalandjaikat egymástól. Ennek a nászutnak az eredménye az a gyerek, aki a kadétiskolában van és akiről szólott az a levél. ami felbőszítette a szenátort. A gyerek apját még az igazi isten se tudná kinyomozni, már akkor se íehetett, mert lehetett az apa a párizsi álszinész éppen úgy, mint az a nappali életmentőéjjeli más a Riviéráról, vagy az a tüzes szicíliai mágnás Palermóból. Ugyan a mézeshetek többi része is hasonló mézekkel volt bekenve, de a gyerekről lévén szó a többi férfikaland nem jöhet számításba, hiszen a gyerekek menetrendjét aránylag könnyen ki lehet számítani. Annyi biztos, hogy az igazi apja a gyereknek valahol Párizs és Palermo között létezett. Amikor a gyerek öt éves lett, úgy ő, mint a Miszter megkapták a nevelőnőt. A fiú tiz éves korában be lett adva kadetiskolába, de a nevelőnő maradt. Hivatala az volna, hogy a háztartást vezesse. Röhej! A kutya se hallgat rá. Nem is csinál mást, mint piperkézi magát és ha valaki nem siet el mellőle házsártoskodik vele. Hogy a Miszter nem szerette a gyereket, az érthető volt, de az anyja se szerette, mert nem tudta, hogy melyikért szeresse. A színészért, az életmentőért, vagy az olaszért. Egyik se volt annyira fontos, hogy emlékezzen rájuk és d".pen csak az olaszról tudta, hogy szőrös volt a mellkasa. A gyerek az iskolai szabadságából, már amióta a kadétiskolában van, csak pár napot szokott “otthon” tölteni, mert a nyarat mindig egv kempben töltötte. Az is előfordult, hogy a szülők valahol nyaraltak éppen és igy volt olyan esztendő, hogy egyáltalán nem látta őket. Amint említettem volt, a levél a havi beszámoló volt a gyerek előmeneteléről. Azaz, inkább a hátrameneteiéről. Tanulásban csak egyszerűen rossz volt, de a magaviseletben nagyon rossz. Külön cédulán adták a magaviselet számláját. Csak egypár részlet: Egy kirakatablak $18.00. Két doboz szardella, ami a kirakatban volt: 45 cent. Egy fülbeharapás: 20 dollár. < \ Custodian kislánya.) Oiwos, ugyanannak $40,00. Még hét ablak: Darabja csak három dollár. 7nngoraiavitás és hangolás $60.00. Lopott dolgokért $27.00. Ez a kölyök, ez a kölyök!, akarja orditan; a szenátor, de mivel nem volt a szobában senki, aki hallhatta volna, csak tehetetlen mérgében motyogta el kétszer a motvókáját. Háromszor akarta, de éppen megakadt a szeme a reggeli újság egyik vastagbetíis cimén: “Elveszik a gyereket a szülőktől!" Ez volt a cikk címe. A cikk arról szólott, hogy a szülők, már akik akarják, beadják a gyereket az iskolába, ahol az hétfőtől szombatig lakik. A család a hétvégeken van együtt. Úgy az apa, mint az anya dolgoznak persze és. .. satöbbi. .. Biztosan az operába mennek esténként, meg gyűléseken gyűlnek, vagy iskolába mennek vénségükre, ahelyett, hogy serdülő szülői szeretetre vágyó gyereküket. . . satöbbi, satöbbi . . . Ezek a bolsik! Euréka! Megvan! Ez lesz a beszéde estére, határozta el a szenátor hirtelen és azonnal le is kopogtatta az írógépen: “A-bolsik kioltják a szeretetet a családból, ami a társadalom alapköve. Kegyetlen és gonosz embereket nevelnek a gyerekeikből, mint amilyen, Lenin volt.” Egy gyönyörű mondattal fogja a beszédét befejezni: “Ahová nem teszel, ott nincs. Ha tehát a gyerekbe nem teszel szeretetet, akkor abban nem lesz szeretet.” Ránézett a levélre és immár megelégedetten mondta magamagának (én lelki füleimmel hallottam) : “Csakhogy valami hasznát veszem annak a szörnyetegnek!” A lakáspolitikában megmutatkozó “fajvédelmi” törekvések fő mozgatóereje a gazdasági érdek. A telekspekulánsok, ingatlan ügynökök é» háziurak jól megfontolt üzleti érdekek által vezettetve, ragaszkodnak a szegregáció fenntartásához. A telkük, a házuk, a földjük árát igy tartják magas szinten. Egy “tisztán fehérekből” álló környéken, magasabb az ingatlanok értéke. A szegregációnak ezt a formáját, számos helyen, a zsidó polgárok ellen is kiterjesztik. így például a Missouri államban fekvő Kansas City-ben és St. Louis-ban, több olyan eset fordult elő. hogy zsidó lakosok nem tudtak házat vásárolni vagy la kast bérelni, bizonyos körzetekben pusztán vallási hovatartozásuk miatt. Ennek az említett két városnak a csinosabb külső kerületeiben, négereknek egyáltalán nem adnak el házat és nem bérelhetnek ott lakást. Csak a városok belső, elhanyagolt, lebontás előtt álló házaiban találhatnak szállást. Itt, a düledező házakban alakulnak ki az u. n. slum-ok (nyomornegyedek). A faji polika hívei megvetőleg beszélnek ezekről az elhanyagolt környékekről és a négerek piszkosságával és lustaságával magyarázzák az ott uralkodó szörnyű állapotokat. De teljesen elfeledkeznek arról, hogy éppen ők azok, akik oda kénysze- ritették a négereket és ők az okai annak, hogy ezek lakói nem tudnak megszabadulni omladozó nyomornegyedeiktől. , ] A U. S. Civil Rights Commission megállapítása szerint, a legtöbb helyen azért nem sikerül lebontani a faji előítélet korlátáival körülvett lakónegyedeket, mert: L a néger ingatlanügynököknek nem adnak egyenlő jogokat a fehérekkel; 2. az újságokban az ingatlanforgalmi cégek szabadon hirdethetik faji megkülönböztetést tartalmazó feltételeiket; 3. a négerektől megtagadják a jelzálogkölcsönt, ha családi házat akarnak vásárolni ; 4. nem vesznek be négereket a városok Real Estate Board-jába. Szegregáció a nevelés terén A fenti okok mellett nem szabad megfeledkezni a fő okok egyik leglényegesebbjéről, a nevelésről. A faji előítéletre nevelik az ifjúságot az állami iskolák egy jelentős részében és a magániskolák túlnyomó többségében. A gyűlölködés szellemében felnőtt ifjúság az iskolában magába szívott “tanok” hatására áll a faji előítéletet hirdető vezérek oldalára, amint az a mississippi-i Oxford- ban megmutatkozott. Az iskolai szegregáció jelentős maradványai még a legliberálisabb északi államok mindegyikében megtalálhatók, nem beszélve a déli államokról, ahol ez az uralkodó forma. Csak nemrég lehettünk tanúi annak, hogy New Yorkban és New Jerseyben kénytelenek voltak a szülők egy néhány iskola előtt táblákkal tiltakozni a városi tanintézetek némelyikének faji alapon történő beosztása ellen. Az iskolák integrálásáért folyó harc eddig jóformán semmi eredményt nem tudott felmutatni azokban az államokban, ahol az oktatási osztályok irányítása a merev fajvédők kezében van. így például Oklahomában, az Egyesült Államok Civil Rights Commission-ja állapította meg, hogy 1960-ban kevesebb néger gyerek járt a korábban teljesen “fehér” iskolákba, mint 1959-ben. Ugyan csak a bizottság jelentéséből tudhatjuk megi hogv 1954-től (ez az az év, amikor a Legfelsőbb Bíróság kinyilvánította, hogv a szegregációs ne- vfelés alkotmányellenest 1960-ig. összesen-379- néger tanitó vesztette el az állását, mert a többé kevésbé jelképes formában végrehajtott T égfelsőbb Bírósági döntés miatt, néhánv néger iskolát bezártak és a néger tanítókat — kizárólag őket — elbocsátották. West Virginiában is kisebb százalékban. alkalmaznak néger tanítókat, ma., mint 1955-ben. ’ (Vége következik) t. VVWMMVVVMMUVVVVMA/VUVA/VVA/VVVMAAA/VA/VMVfVVWVUVtfMVVMAAAAAAAMVVAA/VVVVUVVVVVVAAnH A XX. század szégyenfoltja A világszenzációt keltő kül- és belpolitikai események sem felejtethetik el Amerika népével, hogy legnagyobb problémáját még mindig nem oldotta meg. A négerek teljes egyenjogusitása Alkotmányunk életbelépése után csaknem kétszáz évvel, még mindig nem valósult meg. Hiába foglalták bele az Egyesült Államok megalapítói minden nyilatkozatukba a demokrácia alaptételeit, amely- abból indul ki, hogy a törvény előtt minden ember egyenlő, az utódok egy jelentős része ma sem ismeri el ennek jogosságát. A polgárháború 100 éves évfordulójának jelentős eseményeit ünnepelték ebben az évben is. Megemlékeztek a kiemelkedő történelmi tényekről. De a tanulságot még mindig sokán nem vonták le belőlük. Csak nemrégen voltunk a tanúi annak, hogy milyen sötét középkori szellem tartja a rabságában Mississippi állam tömegeinek jelentős részét. A nagymultu “Ole Miss”, a hires University of Mississippi diákjai olyan tüntetést rendeztek egyetlen néger diák felvétele ellen, hogy a szövetségi kormány 16,000 katonája és több mint 400 marsallja is alig tudta lecsendesiteni őket. Éppen az az egyetemi ifjúság tiltakozott leghevesebben az integráció eme kezdeti formája ellen, amelynek a feladata lenne a kevésbé tanult tömegeknek a nevelése és felvilágosítása. Mit várhatunk az egyszerű emberektől, ha az u. n. szel.emi elit igy viselkedik. A mississippi-i egyetem diákjainak magatartását a déli arisztokrácia több mint egy évszázados uralma termelte ki. Ez az uralom a fehér faj felsőbbrendűségének a jelszavával építette ki a maga szegregációs rendszerét és tartja fenn kiváltságos helyzetét. Ez a rendszer teszi lehetővé a déli politikusok számára, hogy a néger lakosságot teljesen távoltartsák a politikai hatalom intézményeitől, sőt a legtöbb helyen még a szavazó uimáktól is. Gazdasági elnyomás A politikai elnyomás együtt jár a gazdasági elnyomással. A déli államokban a négerek túlnyomó többsége az alantas foglalkozások elvállalására kényszerül és csak igen kevés azoknak a száma, akik ki tudnak emelkedni a rájuk kény- szeritett körülmények közül. A magánvállalkozások, szinte kivétel nélkül, mellőzik a néger munkavállalókat a jobban fizetett helyek betöltésénél. Az állami munkahelyeknél is majdnem ez a helyzet. Ha néha-néha egy-eg.v négerrel kivételt lesznek, akkor ezt propaganda célokra használják fel. Az ilyen kiemelt embernek legtöbbnyire, saját fajtája ellen kell fordulnia. Ez az ára az érvényesülésének. De nemcsak az u. n. 7 déli államban ilyen sötét a szines lakosság gazdasági helyzete. A ha- tárállansiokban sem sokkal jobbak a körülmények. Az Egyesült Államok Civil Rights Commission- jának 1961. évi jelentéséből világosan kiderül, hogy a néger lakosság megélhetési viszonyai nem sokat változtak az elmúlt évtizedek folyamán. Delaware államban például, amely nem tartozik a szorosan vett déli államok sorába, a házicselédek 94 százaléka néger. Ugyanakkor ebben az államban a lakosságnak csak 14 százaléka néger. A munkások 4 százalékát is a színesek alkotiák, de a technikai vagy irodai munkakörben csak 7 százalékos aránnyal szerepelhetnek. A jelentés megállanitja, hogy egv néger szakmunkásnak igen nehéz munkát találnia, mert a legtöbb vállalat egyáltalán nem alkalmaz néger szakmunkást. A négerek lakásviszonyai A négerek lakásviszonvai elrettentő kénét mutatnak szerte az országban. A megkülönböztetés, a fali elkülönítés hatása ezen a téren érethető legerősebben. Szinte az ország minden részében megtalálható ez a szegregációs irányzat, hol nvilt hol hurkolt formában. A fair megkülönböztető politika egyik következménye a színes gettók kialakulása, amelv jellemző az Egyesült Államok mindén nagyvárosára.
