Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-27 / 51. szám
Thursday, December 27,1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD As Andok és a Sierra Maestra A perui indiánok embertelen nyomora forradalmi földfoglalásokra vezetett. A félfeudális állapotok között élő ország népe az imperializmus hálójában vergődik osztályainak, a szerepével és körülményeivel. Ez a kaszt ügyes eszközökkel dolgozik. Felépített egy olyan politikai és bírói szervezetet, amely látszólag demokratikus, de lényegében diktatórikus. A kaszt a közép és jobboldali pártok mindegyikét ellenőrzi. Ugyancsak ellenőrzi a nagy- és középméretű sajtót is és a hírközlés többi eszközét. Az államot gazdaságilag teljesen ennek a szolgálatába állították, aminek megvalósítását szolgálja az a két ügynökség, amit létrehoztak. Ezek közül az egyik a Registry of Deposits and Consignments nevet viseli, amelyet a hat legnagyobb bank alapított, és a feladata az adók behajtása. Az adókból jelentős százalékot kapnak jutalék címén. A behajtott összeg másik jelentős része is a hat bank hitelintézeteibe vándorol és igy ezek a nép pénzével működnek és általa gazdagodnak. Ugyanerre a célra alapították a másik ügynökséget, a Central Reserve Bank-ot. Ez a magánbankok képviselőiből, a belső és külső monopóliumok uraiból és a kormány végrehajtó bizottságainak tagjaiból áll. Tekintve, hogy a végrehajtó hatalom nem a nép akaratának a kifejezője, hanem a gazdasági élet urai általi kölcsönök nyújtásával pénzzel és más formában megvesztegetett emberekből tevődik össze, igy ez az intézmény es teljes egészében a finánctőke kezében van. Vagyis az állami bevételek a monopóliumok profitját növelik. Dél-Amerika nyugati részében, a Csendes-óceánnal érintkező országok közé tartozik Peru, amelynek 11 millió lakója közül kb. 7 millió indián és mesztic. Az utóbbi időben a világsajtó hasábjain többször is találkoztunk ennek az államnak a nevével, amikor hirt adtak a parasztok földfoglalásairól, akiknek ősei már a földrész fehér emberek által való felfedezése előtt is már ott éltek Peruban. A külföldi látogatók többségének az a véleménye, hogy a forradalom kitörése küszöbön áll és igy Kuba után, az ántiimperia- lista mozgalmak egy újabb központja alakul ki. Az amerikai és európai tömegek szemében azelőtt olyan romantikusnak festett ország népének túlnyomó többsége, egyáltalán nem él romantikus körülmények között. A mostoha viszonyoktól szenvedő lakosság helyzete nem irigylésreméltó, ellentétben azzal, ahogy a külföldön keletkezett dalokban és énekekben emlegetik őket, amikor sóvárogva beszélnek e távoli vidék csadálatos életéről. Sebastian Salazar Bondy, Peru világhíres újságírója, a valóságnak megfelelő képet fest erről a távoli országról, a Monthly Review decemberi számában. Bondy rámutat arra, hogy a külföldi látogatók által bejósolt forradalom kitöréséről még korai beszélni. Szerinte erre nincs kilátás a közeljövőben. A külföldieket a szörnyű nyomor látványa vezeti arra a meggyőződésre, hogy a változás elodázhatatlan. De nem veszik tekintetbe azokat az ellenerőket, amelyek megakadályozzák ennek bekövetkezését. Ezek pedig egyáltalán nem lebecsülésre méltó erők. Hogy hozzávetőlegesen pontos képet kapjunk az ország belső helyzetéről, röviden meg kell vizsgálnunk az itt uralkodó állapotokat. Az éhező parasztok A lakosság 13 százaléka, kb. egy-nyolcada, a nemzeti jövedelem felével rendelkezik. A parasztság, amely az ország népének 56 százalékát alkotja, csak 13 százalékát kapja a nemzeti jövedelemnek. A megművelhető föld igen ritka és ez is a jómódú kevesek birtokában van: másfél százaléké a leggazdagabb mezőgazdasági földterületnek a 63 százaléka. A maradék az indiánoké (ayl- lusöknak nevezik őket) és a kisgazdáké. A helybeli és külföldi nagybirtokosok közreműködésével nagy mezőgazdasági vállalkozások jöttek létre (mint pl. a Grace & Co.). Ezek főleg exportra termelnek és igy jelentősen csökkentik a belső fogyasztás céljaira amugyis kevés termék- mennyiséget. Ezenfelül az árak időnkénti emelkedése akadályozza az eladást. A nagybirtok teljesen betársult a banktőkébe, a bányaérdekeltségekbe és kézben tartja a külkereskedelmet. A tőzsde és a hitelélet teljesen tőlük függ. Az energiatermelést (petroleum, villamosság, szén) pedig a North American nevű vállalkozás monopo lizálta. Az uj befektetések viszont nem az iparba folynak, hanem spekulativ és pazarló vállalkozásokba (telekspekulációk és luxusvillák épitése, fényüzési cikkek behozatala, stb.), ami csak fokozza a belső gazdasági kép sötétségét, mert nem teremt uj munkaalkalmakat a tömegeknek és tekintve, hogy a nélkülözhetetlen ipari cikkeket külföldről kell behozni, igen megdrágítja ezeket. A paraszt a végső áldozata ennek a rendszernek. őt zsákmányolják ki a földesurak, a bánya- vállalatok, az üzletemberek és még ráadást az állam is. Az ő hihetetlenül alacsony életszínvonala biztosítja az uralkodó osztályok hatalmas hasznát. Még a városi munkás is jobb helyzetben van, bár ezeknek a bére is igen alacsony. Az indiánokat egyáltalán nem védi a törvény. A földet művelő lakosság élelmezése egyike a legrosszab- baknak a világon. A tisztasági és egészségügyi felszerelések elképesztően elmaradtak. Még a városok közül is csak 20 százaléknak van vízvezetékük és szennycsatorna hálózatuk. Közművelődésről nem is lehet beszélni, mert évenként 800,000 gyerek részére nem jut iskola. Mérsékelten számítva is, a nemzet 60 százaléka Írástudatlan. A lakosság több mint 80 százalékának nincs emberhez. méltó lakhelye. A gyarmatosító kaszt Á szörnyű gazdasági és társadalmi helyzetnek a haszonélvezői alkotják azt a kasztot, amelynek szerepe teljesen azonos a gyarmatok uralkodó gél, - akik a földesurak érdekeinek a védelmére vonultak ki ellenük. Ezek az Andok hegységben fekvő területek az indiánok tulajdonát képezik voltaképpen. Még a 17. században elismerték az ő földtulajdonukat a spanyol hódítók. De a belföldi földesurakkal szövetkezett külföldi monopol- vállalatok most fokozatosan szeretnék őkét ki- szoritaniTegelőikről és szántóföldjeikről. A parasztok türelmes emberek és békés utón akarják érvényesíteni jogaikat. A rendőrség az, amely drasztikus módszerek alkalmazásával Jgyek szik őket elzavarni. Az indiának fegyvertelenek, a hatóság emberei állig felfegyverzettek. Többször előfordult, hogy jónéhányat megöltek az indiánok közül. Előbb-utóbb a birkatürelem is elfogy és az igazságukat érző parasztok sem fognak megelégedni azzal, hogy a törvény igazságában bízzanak, amikor világosan és minden kétséget kizáróan meggyőződnek arról, hogy azt hiába keresik a bíróságokon, vagy a szavazóurnák előtt, ahol kétmillió perui képviseli a 11 milliót. Hogy a perui parasztok türelme mikor fogy ki, nem lehet tudni. Ezen a téren a baloldalra igen jelentős szerep hárul. De egy biztos. Ha a perui parasztok megindulnak, hogy megvalósítsák a földreformot és felszabadítsák magukat, akkor az egész Andok hegység “egy hatalmas Sierra Maestra-Vá” válik, ahogy Fidel Castro megjósolta. A nemzetiségi ellentétek Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy Peru még latin-amerikai vonatkozásban is élenjár nép- nyomor és alacsony életszínvonal terén, ami igen nagy szó, mert a verseny itt ezen a “vonalon” nagyon éles. Hisz a többi állam sem dicsekedhet valami nagy jóléttel. De Peruban az uralkodó osztály még előnyösebb helyzetben van, mint a többiben. Mert pl. Uruguayban, Braliziában, Argentínában van valami, ami összefűzi a társadalmat és egyr bizonyos egységet hoz létre a lakosságon belül: Ez a valami a közös nyelv, a közös nemzethez való tartozás és a közös történelmi múlt. Peruban, ahol az indián őslakosság alkotja a többséget, ez nem áll fenn. Az indiánok nem beszélnek spanyolul, nem közös a történelmük a spanyol hódítókkal. Ami amazoknak dicsőség volt, az nekik vereség és megfordítva. Más nemzethez tartoznak tehát az indiánok, hisz különbözőek azon feltételeik, amelyek egy nemzet sajátságait alkotják. A két nép csak abban az esetben egyesülhet, ha a fehérek közelednek az indiánokhoz és az ő előrehaladottabb kultúrájuk segítségével próbálják megérteni'és segíteni az inkákat. A baloldal szerepe A gazdasági nyomorban élő indián parasztság nem bízik a baloldali pártokban sem, amelyeknek legtöbbje a választási küzdelmek alkalmával próbálta megnyerni őket a maga számára. A parasztok nyilvánvalóan érzik, hogy az egész választás csak komédia, ami úgysem változtat a helyzetükön és ezért nem mutattak érdeklődést iránta. Az egyetlen dolog, ami a parasztság sorsában döntő változást hozhat: a földreform. Ebbe az irányba kell vezetni az ő küzdelmüket. Persze nem az olyan földreform, amelyet az uralkodó osztály próbál végrehajtani. Ennek csak az a szerepe, hogy a földesurak magas ár ellenében megszabaduljanak legrosszabb földjeiktől és a parasztságot pedig elriasszák az önálló gazdálkodástól. Csak a radikális földreform szabadíthatja fel az indiánokat jelenlegi megalázó, rabszolgához hasonló helyzetükből. Az indián paraszt bizalmatlan a politikai pártokkal szemben, mert már sokszor becsapták és félrevezették ezek. A marxizmust hirdető pártok pedig elvesztek az elméletekben és túlságosan dogmatikusan kezelték a gyakorlati problémákat. A falu népe a városokban nem sok szövetségesre találhat. A szakszervezetek, amelyek leginkább hivatva lettek volna a szövetségre, teljesen a sztrájktörők, bürokraták és korrupt politikusok kezébe és irányítása alá kerültek. Az indiánok egy része ösztönösen megérezte az elmúlt hónapok folyamán, hogy mi a megoldás a számára és a földfoglalás útjára lépett. Novemberben az egykori inka fővárosban, Cuzcoban, 8 ezer paraszt ütközött össze a kivonuló rendőrségÜlésezett az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének kongresszusa VARSÓ. — Az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR) IV. kongresszusán napokon át a szónokok sora tett hitet az ellenállási mozgalom sok ezer részvevője nevében a fasizmus elleni harc ügye mellett. December 14-iki ülésen felszólalt Mercedes, a spanyol ellenállók küldötte, aki elmondotta, hogy Franco rendszere üldözi és kínozza az antihitle- rista ellenállási mozgalom egykori részvevőit. A szónok felhívta a világ antifasisztáit, fűzzék még szorosabbra a szolidaritás szálait a bebörtönzött spanyol hazafiakkal. Dimitriu, a görög küldött arról beszélt, hogy hazájában az ellenállási mozgalom csaknem 1200 egykori részvevője ül börtönben, közöttük többen már 18 éve. A francia Leroy pedig a FIR és a többi nyugati frontharcosszervek összefogásának fontosságáról beszélt az újjáéledő fasizmus utjának eltorlaszolásában. A kongresszuson sok szó esett arról is, hogy a fasizmus elleni eredményes harc feltétele: győzelemre vinni az általános és teljes leszerelést, a nukleáris kísérletek betiltásának és a népiét kérdés békés rendezésének eszményét. Szalal tábornok a jemeni forradalom alapelveiről A Jemeni Arab Köztársaság elnöke, Szalal tábornok egyik rádióbeszédében körvonalazta a jemeni forradalom alapelveit. Az elvek a következőkben foglalhatók össze: a szociális igazságosság érvényesítése az országban ; a köztársaság gazdasági fejlesztése és az ország természeti kincseinek teljes kihasználása; az ország lakosságának kielégítése minden árufajtából; iskolák, kórházak épitése, felsőfokú oktatási intézmények létrehozása; munkaalkalom, teremtése minden állampolgár számára; erős nemzeti hadsereg létrehozása a nép vívmányainak védelmére az imperialisták, a reakciósok és ügynökeik összeesküvéseinek felszámolására. A sanai rádió jelentése szerint Szalal elnököt, a jemeni forradalom vezetőjét, kimagasló érdemeinek elismeréseként marsallá léptették elő. A jelentések arról számolnak be, hogy egy jemeni bíróság ötévi börtönbüntetésre Ítélte Za- baran volt pénzügyminisztei*t és nyolcévi börtönre a fiát. Az volt a vád ellenük, hogy elherdálták az állam pénzét. Kommunistákat tartóztattak le Indiában A Times of India jelenti: az indiai Bihar államban letartóztattak 12 kommunistát. Köztük van M. Szingh, Bihar állam egykori törvényho- zógyülési képviselője és H. Roi, Ranchi város pártbizottságának titkára. A Tribune cimü indiai lap közli, hogy az Egyesült Államok százra emeli az Indiában levő tisztjeinek és katonai szakértőinek számát. Vezetőjük John Kelly dandártábornok. JL
