Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-20 / 50. szám
Thursday, December 20, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD n E. H. Neuwald: A bűnösök büntetést érdemelnek * De a bűnösök kinyomozásához segédkezet kell nyújtani A munkás sajtó régi hűséges támogatójától Sz. J. barátomtól hetekkel ezelőtt a következő levelet kaptam: “Mellékelten küldök neked egy óhazából érkezett levelet, amelyet a sógornőm kapott. Nagyon bosszankodik, hogy ilyen rablás történik Magyarországon. “Elkértem tőle a levelet és megmondtam neki, hozzád küldöm azzal a kéréssel, hogy foglalkozzál vele a rovatodban. “A sógornőm kért, hogy nevet nem kell említeni. Én azt hiszem, hogy akik ilyen dolgot elkövetnek, azok a rendszer ellenségei és szabotálnak. . .” A barátunk soraihoz mellékelt magyarországi levél, amely elárulja, hogy a sógornő miért “bosz- szankodik’’, minden változtatás nélkül, eredeti formájában igy szól: (Csupán a helyesírási hibákat javítottam ki.) “Kelt levelem, 1962, 10 hó 9-én. „Kedves Testvéreim! “Kívánom a jó Istentől, hogy ezen pár soraim friss és jó egészségben találjon benneteket. Nálunk a család elég jó egészségben van, csak én még mindig kinlódok, küszködök. “Kedves testvéreim, ne haragudjatok, hogy ilyen sokára Írunk, de nem akartunk, mert megjött a csomag és nagyon elkeserített, 700 forintot kellett érte fizetni még szegény Pistánk is itt volt Fótról, eljött engem megnézni, megtudta, hogy nagy beteg vagyok ő is kiváncsi volt, hogy mi-van benne, hogy 700 forintot kell érte fizetni. Én nem akartam kiváltani, mert pénzt muszáj volt kölcsön kérni, de szegény bátyám azt tudta, hogy Isten tudja, mi van benne. Erzsi kért pénzt kölcsön és elhozta. Két nadrágot kivettek belőle, csak 1 volt benne, 1 férfi inget Írtál, az se volt benne, meg egy pár cipőt kivettek belőle, a vámcédulán fel van tüntetve, hogy mi van benne. Volt benne 2 lepedő, 1 dunnahaj, 2 meleg hálóing, két nyári hálóing, egy nadrág 2 női ruha, 1 női ing, 2 női mellény, 4 feji'evaló kendő, 6 pár harisnya, 1 pár posztó papucs, 1 pár szandál. Ezek voltak a csomagban. írattunk* kérvényt, hát ma három hete, hogy elküldtük és most kaptunk választ rá és azért irok rögtön nektek, 266 forintot talán visszakapunk azt a választ kaptuk vissza de hogy a pénzt mikor kap juk meg nem tudom. Már többet nem is kérek tőletek semmit, mert ugv látszik, hogy nagyon ráfeküdtek a csomagra. Kedves testvéreim nagyon jó minden és nagyon szépen megköszönöm nektek, áldjon meg a jó Isten érte benneteket. Hiába van meg a jóakarat bennetek, ha elveszik tőlem a rossz lelkek, hogy meg legyen a csomag súlya, hát képzeljétek el, egy darab rossz pokróc volt beletéve a csomagba. Drága jó testvérem, igen széfen tisztellek és csókollak benneteket. Maradok szeretettel testvéretek: Anna családommal együtt, Isten veletek és velünk.” Azon a napon, amelyen a fenti levelek megérkeztek, 1962 november 17-én, Beöthy Ottóhoz, a Magyarok Világszövetsége főtitkárához a következő levelet intéztem: “Mellékelten küldöm egyik jó barátom és régi elvtársam sógornőjének levél-másolatát. Kért, hogy nevet ne említsek, de meg kell említenem a helység nevét, mert anélkül nem vár hatunk intézkedést... A levél-másolat maga helyett beszél. Itt szegény, de jószivü, áldozatkész emberek összeszednek egy csomagra valót, hogy otthoni szegény rokonaikon segítsenek. Nem elég, hogy 700 forint vámot kell kölcsönökből összeszedniök, mert nincs ennyi pénzük, de a tetejébe még ki is fosztják őket a ‘rossz lelkek.’ A levelet azért küldték nekem, hogy a rovatomban foglalkozzak vele, de ehelyett önökhöz küldöm a másolatát és kérem: jutassák el oda, ahol ilyesmi orvoslására kilátás van. Nagy bűn szegény emberektől ellopni szegény emberek küldeményét, de még nagyobb bűn rossz hírbe hozni a magyar Népi Köztársaságot! Ha ilyen levél a mai rendszer ellenségei kezébe kerül, felhasználhatják rágalmaik ‘bizonyítására.’ “A helység neve, ahol ez a fosztogatás történt, Füzérradvány, B.A.T. megye. Kérem a honfitársakat tegyék meg a lépéseket a bűnösök felkutatására és megbüntetésére.” A Magyarok Világszövetségének főtitkára, a tőle megszokott pontossággal már november 23- án keltezett levelében válaszolt. A levél idevonatkozó része igy szól: “Igen kérem, kedves Neuwald honfitárs, tegye lehetővé, hogy tüzzel-vassal végére járhassunk ennek az ügynek, a személyekre való minden tekintet nélkül. Megígérem, hogy a vizsgálat eredményét mi itt Magyarországon szószer int publikálni fogjuk s kérni fogom majd, hogy — ha teheti — ezt odakint is tegye meg. “Kérem tehát, hogy legyen szives lehetővé tenni a vizsgálatot. Az adatok nélkül nem lehet megtalálni a csomag ‘anyakönyvét’ a sok tízezer között. Már annyit most megírhatok, hogy a Vámhivatalban minden egyes küldeményt egy háromtagú bizottság szemlél meg s a felbontásról, vámkezelésről egyenként jegy zőkönyv készül, amely — természetesen — tartalmazza azt a körülményt is, hogy a csomag Magyarországra sértetlenül érkezett-e, avagy már azt megelőzően felbontották-e? Ha a csomag sértetlen volt, ki van zárva, hogy tartalmát kicseréljék, megdézsmálják. Ha sérült volt, ezt közlik a címzettel, amiként ez egyébként nemzetközi szabvány is. “Ismétlem, kérem a dátumot és a címzett nevét s azonnal megindittatjuk az eljárást a Vámőrség Országos Parancsnokságán, és higy- je el, nem tréfálkozó kedvű emberek fogják a vizsgálatot lefolytatni. Helyes? “Egyébként, majd ha itt lesznek és esik az eső és semmi jobb dolga nem akad, elmegyünk egyszer a központi vámraktárba, ahol a vámbizottságok dolgoznak, és akkor megnézi, hogy lehet-e az ott dolgozó tiszteknek egy hajszálat is kivinniök a termekből, — még ha egy-egy bizottság ‘összeesküdne’ is. “Kérem tehát, küldje meg az adatokat s addig függesszék fel — még érthető haragjukban is — Ítéletüket a vizsgálat végéig.” Beöthy főtitkár levelének vétele után, annak másolatát azonnal elküldtem Sz. J. barátunknak. Kértem, hogy lépjen érintkezésbe sógornőjével, kérje el és juttassa hozzám a nyomozáshoz szükséges adatokat, hogy azokat továbbíthassam Budapestre. Levelemben megírtam, hogy: “Amikor valami szabálytalanság, vagy helytelenség történik odahaza, akkor az emberek káromkodnak, de nem oda fordulnak, ahová kell és akkor nem kaphatnak orvoslást. Most megtörténtek a szükséges lépések és ha végére járunk a dolognak, a bűnösök megkapják a kijáró büntetést és mások majd meggondolják, mielőtt hasonló szabálytalanságot követnének el.” Pár nap előtt megjött a válasz, amely igy szól: “Leveledre azonnal válaszolok. Beszéltem a sógornővel, felolvastam néki leveledet. Azt mondta, hogy abba egyáltalán nem megy bele. Attól fél, hogy a beteg testvérét vallatni fogják és talán az életébe kerülne. . . Tudod Neuwald barátom, otthon falun olyan hírek járnak, hogy akiket ilyen kár ér, nem mernek szólni. Attól félnek, hogy agyonverik őket. “Itt van egy példa: Nyáron egy barátnőnk volt látogatóban Romániában. Vitt magával két nagy csomagot. A vámhivatalnál a csomagot felnyitották és egy szép téli kabátot fel- próbált a vámhivatalnok. Jól pászolt rá és eltulajdonította. Amikor az asszony elmondta, mindjárt azt ajánlottam neki, hogy Írjunk Neuwaldnak. Az volt rá a válasz, hogy Isten ments, hiszen akkor a rokonaimat kipusztita- nák. “A hatóságok nem tudnak ilyen gazemberségről. A falusi népet megfélemlítik és ennélfogva hallgat. “Köszönöm, hogy hajlandó voltál az igazság kikutatására.” • Miután a sógornő hozzájárulása nélkül a kívánt adatokat Beöthy főtitkárral nem közölhetem, a magyar vámhatóságok képtelenek az eljárás megindítására és ezzel az ügyet befejezettnek tekinthetjük. Kivéve egy dolgot: bizonyós megállapításokat kell tennünk, bizonyos tanulságokat kell levonnunk, amelyék indokolttá teszik e levelek közlését és az egész ügy nyilvánosság elé terjesztését. Az első megállapítás, hogy igazságtalanságok, visszaélések, lopások, a világ minden részében, előfordulnak, még a leggazdagabb országban, a mi Egyesült Államunkban is. Hiszen alig pár éve, hogy Eisenhower elnök helyettesét, illetéktelen adományok elfogadása miatt el kellett mozdítani a helyéről és most van folyamatban egy texasi milliomos bűnügyi tárgyalása, aki milliókkal károsította meg a kormányt és üzletfeleit. Hatalmas részvénytársaságokat találtak bűnösnek és ítéltek el, mert összejátszottak a szövetségi kormány és államok, városok megkárosítására. A második megállapítás, hogy a csalók, a sikkasztok, a szélhámosok törvénytelen cselekedeteiért sehol nem okolhatjuk a hatóságokat, csupán akik azokat elkövetik, vagy azt a rendszert, amely ilyesmiket megtorlás nélkül eltűr. Beöthy főtitkár leveléből minden kétséget kizáróan kiderül, hogy a jelenlegi magyar rendszer hatóságai “nem tréfálkozó kedvűek” és készek “személyekre való tekintet nélkül, tüzzel-vassal végére járni” minden hibának, igazságtalanságnak, visz- szaélésnek. Megállapíthatjuk, hogy ily vizsgálatok megindításának és eredményes levezetésének alapfeltétele, hogy a károsultak kooperáljanak a magyar hatóságokkal (vagy a román hatóságokkal). Ismétlem: a panaszkodás, a káromkodás nem ér semmit, ha nem oda fordulunk, ahonnan orvoslás várható. És talán helyénvaló az a megállapítás, hogy —- ha nem is alaptalan — határozottan indokolatlan az a félelem, hogy panasz esetén “agyonverik őket” vagy, hogy “a rokonokat kipusztitanák,”' A “falusi nép” félelme azokból az időkből ered, amikor a “kakastollasok”, később a “darutollasok” és még később a nyilas banditák rémitették és nyomorgatták a védteleneket, az ártatlanokat. Itt a'z ideje, hogy a falusi nép mindenütt felébredjen, rázza le ezt a félelmet és vegye tudomásul, hogy azok az idők elmúltak, az ország m nemcsak a “nadrágos úri” osztályé, hanem minden dolgozóé, a falusi népé is! Tavalyi magyarországi látogatásunk tapasztalatai alapján merem állítani— és állításomat sok száz amerikai-magyar látogató kész magáévá tenni —, hogy a jelenlegi magyar hatóságok a bűnösök kinyomozása és megbüntetése mellett száz százalékban gondoskodnának azoknak a biz- tönságáról és védelméről, akik a nyomozáshoz segédkezet nyújtanak és az illetők haja szála sem görbülne meg. Törvényes eljárás nélkül tulajdonképpen meg sem állapítható; hogy bizonyos törvénytelenségek valóban megtörténtek-e? Vagy hogy csomagok kifosztása magyar területen történt-e, vagy mielőtt a magyar postahatóságok kezébe kerültek a csomagok? A csalók, a sikkasztok, a tolvajok mindenütt büntetést érdemelnek, de a bűnösök kinyomozásához segédkezet kell nyújtani. A szükséges adatok és vallomások nélkül a hatóságok tehetetlenek és a szélhámosok tovább garázdálkodhatnak. Félni csak addig kell a bűnözőktől, amig szabadlábon vannak és büntetlenül követhetik el szabotálásnak beillő törvénytelen cselekedeteiket. *e 'T t tSt-V t '«r-sr ▼ ▼ «r"TTi y DIANA Sósborszesz kapható! ]j EZT mindenütt használják. 4 j Európában bevették kockacuk- < ron, feketekávéban, teában. < I Köhögés, nátha ellen, torokfá- < j jásnál is alkalmazzák, ha azt < a dohányfüst és por okozza. i ,,Főképpen pedig bedörzsölik < vele a mellet, hátat és a fáj- < dalmas izmokat. Üzleteknek is ^ árusítjuk. Megrendelhető angolul $1.25 beküldésével ÜIS00E Products Inc.; 80G Broadway, Buffalo 12, N.Y. 4 1 ' <! ^ -A,A. ^ £
