Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-12-20 / 50. szám

AMERIKÁT MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD________________Thursday, December 20, 1962 ítélet az Amerikai Kommunista Párt ellen Az FBI a N.Y. TIMES tudósítóját használta fel tanúnak. Az ítéletet a párt megfellebbezi WASHINGTON. — A kerületi bíróságon né­hány napi tárgyalás után az esküdtszék bűnös­nek mondotta ki az Amerikai Kommunista Pár­tot, mert nem teljesítette a Subversive Activities Control Board 12 pontos felszólítását, hogy re­gisztráljon, összes tisztviselőinek, tagjainak és pénzügyi helyzetének ismertetésével. Az esküdt­szék az ítéletet Alexander Holtzoff kerületi biró azon kijelentése alapján hozta meg, hogy a Kom­munista Párt nem tarthat igényt az alkotmány Ötödik Függelékének védelmére. A biró 120,000 dollár pénzbüntetésre Ítélte a pártot, 10,000 dollárt számítva egyenként a vád­irat 12 pontjára. Hé'fon este televízióadásban továbbították Gus Hall kommunista vezető sajtóinterjuját, amelyben kijelentette, hogy a “Bill of Rights és az amerikai nép szabadságjogainak védelmében a Párt megfellebbezi ,az ítéletet.” A Párt a bün­tetésnek úgy sem képes eleget tenni, mert sem pénzzel, sem lefoglalható vagyonértékkel nem rendelkezik, mondotta. A tárgyaláson John Abt és Joseph Forrer vé­dőügyvédek kifejtették, hogy a regisztrálási fel­szólítást a Párt nem az “akaratosság” alapján ,utasította vissza, amint azt a vád beállítja, ha­nem azon alkotmányos jogra támaszkodva, hogy megvédhesse magát az önbevádolástól. A bíróhoz intézett kérelmüket, hogy ejtse el a vádat, a biró megtagadta. A Kommunista Párt kezdettől fog­va kitartóan visszautasította a Subversive Acti­vities Control Board beállítását, hogy a Párt “kommunista akció” szerve egy külföldi szerve­zetnek, mondotta a védelem. A regisztrálási fel­szólítás pont ennek a téves beállításnak az elis­merésére akarja kényszeríteni a pártot, aminek az lenne a következménye, hogy azonnal a Smith- törvénv büntető rendelkezései alá esne. Az alkot­mány szabályaival való visszaélés rejtőzik a re­gisztrálási felhívásban, és az amerikai demokra­tikus jogok alkalmazásának teljes aláásását je­lenti. A sajtó mint a rendőrállam eszköze Will Lissner, a N. Y„Times ujságriportere volt az ügyészség egyetlen tanúja a Párt ellen. Egy másik tanút, valami Joseph P. Zoltán nevű “sza­badságharcost” elejtettek, valószínűleg nem tar­tották elég hitelképesnek. Lissner azokra a jegv- eetekre alapozta vallomását, amiket 1961 június 8-án, rövidnél a Legfelsőbb Bíróság 5—4 arányú döntése után a Kommunista Párt irodájában megtartott sajtókonferencián vett a pártvezetők kijelentéseiről. A tárgyaláson való felhasználá­suk egy bizonyos fokú titokszerüséggel akarta felruházni ezeket a nyilvánosan megtett kijelen­téseket. Lissner és előtte más újságírók felhasználása az FBI által, rendőrállam jellegű szerepkört jut­tat az eddig “szabadinak nyilvánított sajtónak. Lissner azt állította, hogy az FBI 1961 októbe­rében szólította fel, hogy a sajtókonferencián vett jegyzeteit szolgáltassa be. Amikor Abt vé­dőügyvéd azt kérdezte tőle, hogy “40 évi újság­írói ténykedése alatt szerzett információit át­adta-e máskor is bűnügyeknél való felhasználás­ra? — Holtzoff biró a kérdést érvénytelennek minősítette. A függetlennek nevezett sajtó ilyen felhaszná­lása az FBI által, az újságírók között is zavart keltett. Tartanak attól, hogy a közvélemény sze­gében meglazul a sajtó megbízhatósága. Senki Kém lehet biztos többé, hogy a szabadon ejtett kijelentése hogyan jelenik meg nyomtatásban és milyen interpretálásban részesülhet az újságíró vagy az FBI részéről. t Asszonyok az inkviziforok előli (Folytatás az első oldalról) lom minden ember érdeke, hogy az emberiség minden gyermekét meg akarják kímélni az atom- fegvverkisérletek okozta Stroritium-90 mérgező hatásától és hogy nem kérdezik senkinek sem a politikai álláspontját, amikor a béke- támogatá­sára ajánlja fel segítségét. • Az asszonyok, akiket mint vezetőket névleg be­idézték, megvádolták a HUAC-ot, hogy a kihall­gatással a békemozgalmat akarják elgáncsolni. Voltak, akik az Ötödik Módosításra hivatkozva tagadták meg a feleletet, különösen azokra a kér­désekre, amiket a kommunizmussal kapcsolatban tettek fel hozzájuk. Amint újságíróknak később kifejtették, nem a létező vagy nemlétező kommu­nista kapcsolatukra tagadták meg a felvilágosí­tást, hanem az alkotmányos jogukat erősítették még ezzel, amely biztosítja számukra a gondol­kodás és cselekvés szabadságát. Mrs. Anna Mc Kenzie, Westport, Conn.-ból nem hivatkozott az ötödik Módosításra, hanem kijelentette: “Mint amerikai állampolgár élek azon jogommal, hogy a kormányhoz a béke érdekében kérelemmel járul­jak.” Amikor Doyle képviselő, a kihallgatás elnö­ke beismerte, hogy ilyen joga tényleg van, Mrs. McKenzie kifakadt: “Ez a bizottság nagyon meg­nehezíti nekem, hogy jogaimat gyakoroljam. Ugv gondolom, a bizottság akadályokat gördít az elé, hogy a béke fenntartásáért tevékenykedhessem és hogy a gyermekeimet megvédhessem.” A hallgatóság is beleszól A kihallgatás első napján a hallgatóság közül egy férfi emelkedett szólásra, kéretlenül. “Én hazafias amerikai vagyok, előzőleg az FBI- nak voltam a tagja és arra kérem önöket, hogy hagyjanak fel ezekkel a demokrácia-ellenes gya­koriátokkal mielőtt szégyent hoznak a népre. — mondotta. A felszólaló Jack Levin volt, aki nemrégen szenzációtkeltő cikket közölt az FBI által használt módszerekről és a tagjai között uralkodó, demokráciával ellentétes felfogásokról. A rendőrök erőszakkal kituszkolták Levint a ki­hallgató teremből. Mrs. Ruth Meyers, Roslyne, N. Y.-ból, Mrs, Lyla Hoffman, Great Neck, N. Y.-ból, Mrs. Blanche Posner ausztriai születésű Scarsdale, N. Y.-i háziasszony és WSP szervező, a háború és az atombombakisérletek veszélyéről beszéltek, más témába nem voltak hajlandók belemenni. A hallgatóság lelkes tapssal támogatta őket, a val­lomásuk befejeztével virágcsokrokkal ünnepelték mindegyiket. Washingtoni újságokban (New Yorkban még mindig tart az ujságsztrájk) közölt fényképekről láttuk, hogy a kihallgatásra oda- özönlött sokszáz csinos asszony is virágot viselt a ruhájára tűzve. Utolsó tanúként Mrs. Dagmar Wilson wash­ingtoni háziasszonyt hallgatták ki, aki a Women Strike for Peace mozgalom eredeti elindítója volt. Mrs. Wilson egy angol követségi hivatalnok­nak a felesége és könnyed nyíltsággal felelt a Bi­zottság kérdéseire. Alfred Nittle, a Bizottság .jog­kezelője előrebocsátotta, hogy semmi tudomásuk sincs arról, hogy Mrs. Wilsonnak kommunista kapcsolatai volnának. De — kérdezte — megen­gedné Mrs. Wilson, hogy kommunista résztve- g.ven a WSP vezetésében? “Tisztelt uram”, felelte Mrs. Wilson, “semmi le­hetőségem, sem kívánságom nincs ahhoz, hogy ellenőrizzem azokat, akik a békemozgalomhoz csatlakoznak. Ha ebben a harcban nincs mellet­tünk mindenki a világon, akkor Isten segítsen minket.” Mr. Nittle szemüvege lecsúszott az orráról... a közönség tapsolt. “Tudatosan nácikat és fasisztá­kat is befogadna”? — kérdezte. “Bárcsak a magunk oldalán láthatnánk őket”, volt Mrs. Wilson felelete. Mr. Nittle hitetlenül folytatta: ‘És semmi terve nincs megakadályozni, hogy kommunisták kerüljenek a vezetőségbe, vagy eliminálni azokat, akik benne vannak?” “Határozottan nincsen”, volt a rövid felelet. Mrs. Wilson elmondotta, hogy a Women Strike for Peace-nek nincs is olyan szervezeti kerete, amit ellenőrizni lehetne. Nincsenek tisztviselői, nincs felvételi iv, sem tagsági dij. Az összekötte­tés asszonyi módszerekkel történik, “amit nehe­zen tudok megértetni a férfias elmével.” Az Un-American Activities Committee kihall­gatása veszélyt jelent a békemozgalomra az egész országban. Ebből a szempontból több szervezet megtámadta a kongresszusi bizottság eljárását. A Women’s International League for Peace and Freedom nyilatkozatban tiltakozott a kihallgatá­sok ellen és megvédte “az amerikai polgárok al­kotmányos jogát, és kötelességét, hogy nyilváno­san kifejezést adhassanak és nyilvánosan támo­gatást kérhessenek véleményüknek az Egyesült Államok külpolitikáját illetően anélkül, hogy fél­jenek a kormány beavatkozásától”. Dr. Charles Lawrence, a Fellowship of Recon­ciliation országos igazgatója nyilatkozatban kije­lentette: “A Bizottság azon feltevése, hogy ,min­den békemegnyilvánulás mögött'kommunista ösz­tönzés bújik meg, olyan megrögzött álláspont, amely méltatlan a nemzetünkre és nem felei meg a tényeknek.” Az American Civil Liberties, Union, a Califor­nia! Democratic Council, a Southern Conference Educational Fund és más szervezetek; William Fitz Ryan newyorki demokrata országos képvi­selő és a Bizottsághoz érkezett levelek ezrei til­takoztak az Amerika-ellenes Bizottság amerikai- atlan eljárása ellen. A HALÁLBÜNTETÉS A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉST SZOLGÁLJA Négerek és portorikőiak a fő áldozatai a halálbüntetés fennállásának New York államban éles vita alakult ki a ha­lálbüntetés fenntartásának a jogosságát illetően. A büntető törvényeknek és a bűnözési törvény- könyvnek a felülvizsgálatával foglalkozó ideig­lenes bizottság, Richard J. Bartlett Glens Falls-i republikánus képviselővel az élén, most tartja kihallgatásait. Myron S. Isaacs, Westchester County Urban League-jének a tanácsosa kijelentette a bizott­ság előtt, hogy a halálbüntetés lényegében a sze­gényekkel és a kisebbségek tudatlan rétegével szembeni megkülönböztetést szolgálja. Isaacs bemutatott egy statisztikát, amelyből kitűnt, hogy 1957 november 27.-e és 1962 no­vember 26.-a között öt év alatt 50 halálos Ítéletet hoztak a Sing-Sing börtön rabjaira. Ezek közül 29 néger és 11 portorikói volt. All közül, akiket ki is végeztek ez alatt az öt év alatt, 10 volt néger és 1 portorikói. 18 rab volt a halálraítéltek zárkasorában az elmúlt no­vemberben és ezek közül 7 a néger és 5 a porto­rikói. “Mi hiszünk abban, hogy a halálbüntetések, amelyeket New York államban hoznak és hajta­nak végre, lényegében a négerek és növekvő mértékben a portorikőiak meggvötrését tükrö­zik” — jelentete ki Isaacs. “Ahogy New Yorkban kezelik ezen ügyet, a halál büntetés jellemzője és serkentője a faji megkü­lönböztetésnek.” Charles D. Breitel, a fellebbezési bíróság tag­ja, a halálos Ítélet azonnali eltörléséért szállt síkra. “Az ölés bármilyen formája alkalmas arra, hogy csökkentse az élet jelentőségét és a társada­lom előtt értéktelenné tegye”, jelentette ki. Véle­ménye szerint a halálos Ítélet “csak a társadalom hisztérikus félelmét” elégíti ki. A kihallgatás csaknem minden tanúja a halál- büntetés eltörlését követelte vagy legalább a tör­vény mérséklését, amelynek értelmében a halál- büntetés csak feltételesen maradna meg, előre megfontolt szándékú gyilkosság esetében. A szónokok azzal érveltek, hogy a halálbünte­tés elriasztó hatása nem áll fenn. A vallásos csoportok képviselői szintén elítélték a büntetés­nek ezt a legmagasabb fokát és azt állították, hogy összeférhetetlen Jézus tanaival és az Uj Testamentummal. Ha a halálbüntetést nem törlik el, mondta Breitel biró, akkor legalább kettős fokozatú es­küdtszéket kell felállítani elsőrendbeli gyilkosság tárgyalására. Ezzel is közelebb kerülnének a ha­lálbüntetés eltörléséhez. A ketös fokozat alatt, amelyet már használnak Calfiorniában és Pennsylvaniában, azt értik, hogy az esküdtszék először megállapítja a bű­nösséget. Másodszor pedig arról tárgyalnak, va­jon halálos intéletet vagy életfogytiglani fegy­házbüntetést szabjanak-e ki. A legfelsőbb bíróság több tagja és a helyettes államügyész a halálbüntetés fenntartása mellett foglalt állást. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Amerikai Magyar Szó Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL: 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden ás külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50. 84 2____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents