Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-06 / 48. szám
Thursday, December 6, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HITNGARIAN WORD 9 I# I mam rr r ■■ rrm ■ ■■ Kuba jovo epitoi kozoti Budapest városképének már szerves részét képezik a különböző szinti és nemzetiségű külföldi fiatalok. Sok száz ifjú tanul itt, 33 országból, egyetemeken, főiskolákban, továbbá magasszin- vonalu szakmai kiképzésben részesülnek gyárainkban. Felesleges hangsúlyoznom, hogy a kubai fiatalok nem maradnak alul, sem számban, sem népszerűségben. Hét kubai ifjúval találkoztam a napokban a Mechanikai Mérőműszerek Gyárának tanműhelyében. Ez a 1400 személyt foglalkoztató gyár gyorsan fejlődő műszeriparunknak egyik erőssége. Olajvezetékekhez, olajkutakhoz gyárt műszereket, gépjármüvekhez kilométer-órákat, füstgázelemzőket — jelentős részben exportra. Dolgozóinak kb. fele nő, s igen sok köztük a magas szakképzettséggel biró műszerész. A kubaiak mindössze pár hónapja vannak itt, s bizony nagyon nehezen törik a magyart. De azért igy is gyorsan megismerkedtünk. Egy leány — a bájos 18 éves Sonia — és hat fiú tanulja a műszeripart. Az utóbbiak közül 3 néger. Egyikük, a 17 éves Sanchez, hét gyerekes parasztcsaládból származik, a többi városi. A legidősebb 29 éves, a többi 17—22 esztendős. Valamennyien elég mozgalmas múltra tekintenek vissza. A legöregebb, Salas, leszerelt katona, aki Oriente tartomány kulturális munkájában dolgozott. A 20 éves Crispin érettségi után analfabétákat tanított, s most társaival együtt az iparosítás harcának katonája. A gyár irodájának egyik szobájában beszélgetünk a fiatalokkal. Szakoktatójuk, Kiss Gyula, ismerteti a programot: Három évig lesznek itt és utána mint magas elméleti és gyakorlati színvonalú műszerészek térnek vissza hazájukba. Nem kétkedik benne, hogy munkájukat siker fogja koronázni, mivel nagyon komolyan fognak a munkához. Általában több köztük a törekvő, lelkiismeretes munkás, mint a magyar fiatalok között. Naponként hét órát dolgoznak, s hetenként egy nap elméleti foglalkozással telik el. 1500 forint ösztöndijat kapnak, a gyári ebéd 50 fillérbe kerül, miként a többi ipari tanulónak; a tanuló otthonban nem kell fizetrhi, tehát jól kijönnek anyagilag. A munkába állás előtt gyors magyar tanfolyamon vettek részt, amelyen meglepően sokat tanultak. Természetesen igy is szükség van a spanyol tolmácsolásra, de majd menni fog, Sanchez szerint “rövidesen nem lesz szükség két nyelvre, ill. a spanyolról magyarra fordításra, hiszen magyarul fogunk vizsgázni.” Az átmeneti nyelvi nehézségektől eltenkintve, kubai barátaink máris otthon érzik magukat. Igen népszerűek a magyar fiatalok között, együtt mennek sportolni, táncolni, kirándulásokra, moziba vagy múzeumba. “Végeredményben mélyíteni kell a magyar—kubai barátságot”, mondja Salas. Hamarosan megtudjuk, hogy egyéb módja is van ezen baráti kapcsolat fejlesztésének. így Hector Guerra már meg is találta a magáét a szép Vágvölgyi Margit személyében. Jövőre lesz az esküvő — s Kubának egy magyar születésű polgára is lesz. Nehéz várni több mint két évig, különösen, a mai nehéz viszonyok között. Többen szeretnének mielőbb hazamenni, s — ha szükséges — fegyverrel védeni hazájukat, de megértik, hogy nekik most itt a helyük: tanulni, hogy otthon a többiek százait taníthassák a szakmára, a szocialista ipar építése közepette. Beszélgetésünk végén a fiatalok magyar népdalt énekeltek, kedvesen, érthetően. Utána spanyolul énekeltek forradalmi dalokat, olyan büszkeséggel és lelkesedéssel, amely Ízelítőt adott a kubai nép energiájából, hazaszeretetéből, minden nehézségen felülkerekedő forradalmi lendületéből. Grace Gardos Ahogyan én látom... írja: EHN **d&bui**M**MBifc*, róttáljétobHmfdSilt*... -v . i jft lAfc rffa lAfc Lapunk szerkesztősége és olvasótábora jogos elégtétellel veheti tudomásul, hogy ámbár a Magyar Szó terjedelme és olvasóinak száma alapján nem sorolható a nagy világlapok közé, mégis előfordul, hogy cikkeivel megelőz nagy újságokat, magazinokat. Máskor olyan cikkeket közöl, amelyek tartalmuk következtében “kontroverzális- nak” nevezhetők, vagyis vitára alkalmas anyagot szolgáltatnak, de az idő és a nagy lapok Írásai a Magyar Szó cikkeit igazolják. Példa volt erre az a cikk, amely lapunk ez év május 10-iki számában “Izrael nagy problémái” címmel jelent meg és amellyel kapcsolatban támadások, vádak értek bennünket. Hónapokkal később a Time magazin és a N. Y. Times napilap cikkei úgyszólván mindenben igazolták a Magyar Szóban megjelent cikk állításait, meglátásait. Egy másik példa erre a Magyar Szó ez év január 25-iki kritikája, amely “Filmbemutató Los Angelesben” címmel jelent meg és rosszalta, hogy kiengedtek külföldre olyan magyar filmet, mint a “Kard és kocka”, amely a legminimálisabb kulturigényeket sem elégíti ki. Úgy látszik, hogy a “Kard és kocka” nem az egyedüli magyar film. amely nivótlan, mert a Budapesten megjelenő Magyar Hírek október 15-i számában olvastuk, hogy Veres Péter, Kossuth-dijas iró, Ilka Pál művelődési miniszterhez intézett és az Élet és Irodalom hasábjain megjelent levelében az uj magyar filmeket “rosszaknak, alpárinknak, Ízléstelennek nevezi, ostobaságot, dilettantizmust, elképesztően rossz rendezést, minősíthetetlen színészi munkát emleget.” , Kritikánk igazolásán felül sokkal fontosabbnak találjuk újabb bizonyítékát annak, hogy a mai magyar rendszer eltűri, sőt megkívánja a szigorú kritikát, ahol arra szükség van és megvan a remény arra, hogy Veres Péter kemény szavai a magyar filmművészetet felrázzák tespedéséből. Olvasóink bizonyára emlékeznek a közelmúltban megjelent cikkekre, amelyek telekspekulánsok visszaéléseire és az ahhoz segítséget nyújtó újságok lelkiismeretlenségére mutattak iá. “Meggazdagodás ingatlan vásárlással” címmel, julius- augusztus hónapokban három cikkben mutattunk rá azokra a veszedelmes csapdákra, amelyeket kapzsi lapkiadók közreműködésével lelketlen telekspekulánsok állítanak fel a nagyközönség kifosztására. Ezek a cikkek is igazolást nvertek a N. Y. Times nyug. kiadása okt. 2-i cikkével, mely irta hogy Arizona állami ingatlan biztosa, J. F. Talley a szövetségi kormány segítségét kérte annak a megakadályozására, hogy értéktelen sivatagi területeket lakásra alkalmas házhelyek címén sózzanak a könnyen hivő áldozatok nyakába. Talley beszéde San Franciscóban hangzott el azon konferencián, amelyet Stanley Mosk, California állam ügyésze hivott össze és akinek becslése szerint a múlt évben 500 millió dollár részletfizetésre kötelezték el magukat megtévesztett áldozatok olyan ingatlanokért, amelyek lakóhelyek szempontjából teljesen értéktelenek. C. E. Elias a California University képviseletében beszélt és a nagy reklámmal behirdetett sivatagi telkek tipikus példáját ilyformán irta le: “Terjedelme átlag 2.16 hold. Száraz és forró, ahol nincs tűzvédelem, utgondozás, szennyvíz- levezető csatorna, nincs vizszolgálat, sem gáz, sem villany. Átlag 12 mérföldre van iskoláktól, üzletektől.” Ez olyan sivatagi területek hü leírása, amelyeket nagyhangú hirdetések valóságos paradicsomként terjesztenek az olvasók elé, akik aztán levelezés utján vásárolnak “házhelyeket.” A valóságot csak akkor és azok tudják meg, akik egy idő eltelte után rászánják magukat egy, két, vagy három ezer mérföldes útra, hogy megnézzék a látatlanban vásárolt ingatlant. Ilyenkor kerülnek szembe a kiábrándító, rideg ténnyel, hogy becsapták őket, mert pénzüket olyan hasznavehetetlen földdarabért vették el, amelyet sokszor még megközelíteni sem tudnak. A “Nation” liberális magazin október 27-i számának “Sunset Years in the Cactus” cimü cikke ugyancsak igazolta a Magyar Szó cikksorozatát. Stan Steiner leirja, hogy az arizonai Chiricahua Apache sivatagban a Horizon Land Corporation, a Sulphur Spring Valley-ben árul “házhelyeket.” A hirdetések napsütésről tiszta levegőről, gazdag termőföldről és bőséges vízről beszélnek, de nem említik, hogy a 80 mérföld hosszú és 60 mérföld széles sivatagi völgyben három “városnak” egyenkint még 250 lakosa sincs. Nem említik, hogy. a hőség 140 fokra emelkedik, amely az autók szélvédőin elolvasztja a gumit. Ilyen területen, ahol a nyári hónapok alatt életveszedelmes a közlekedés, a Horizon Land Corporation négy hónap alatt tízezer “házhelyet” adott el. Egyedül Arizona állam területén százezer hasonlóan értéktelen házhelyre találtak vevőket, akik 10 dollár lefizetéssel és havi 10 dollár törlesztéssel gazdagítják a szélhámos telekspekulánsokat. A beugrasztott vevők nem is képzelik, hogy a tiz dollár “lefizetéssel” már gavallérosan megfizették a megvásárolt földdarab árát és a- havonta befizetett részletek csak szaporítják, növelik a csalók vagyonát. A “Nation” cikke leirja egy newyorki házaspár kálváriáját. Nyugatra való elutazásuk előtt eladták mindenüket, hogy kifizethessék a 200 dollárt, amellyel az arizonai Mojave megyében fekvő “házhelyért” még tartoztak. Amikor odaérkeztek kiderült, hogy a “házhelyet” a kietlen, sziklás, bozótos sivatagban még traktorral sem lehet megközelíteni. Megtakarított pénzük maradványa is elfogyott, igy a közelben telepedtek, le valami munkaalkalom halvány reményében, amely megélhetést biztositana számukra. Ahol a csábitó hirdetések “bőséges vizet” emlegetnek, ott a valóságban ez a helyzet: A mélyen fekvő sivatagi völgyekben 2—300 lábnyi mélységben nagy szerencsével lehet vizet találni, akinek legalább ezer dollárja van kut-ásásra. A magasan fekvő Mojave megyében a kut-ásás költsége 1,500 és 17,000 dollár között váltakozik, de ez sem ér semmit ott, ahol nincsen villamos áram, amely a szivattyút hajtja. Bőséges viz csak a Mead tóban van — 30 mérföld távolságban. És a “vizböséget” hűségesen mutatja az a körülmény, hogy Arizona egyik legrégibb városában, Williams-on olyan méretű a vízhiány, hogy vasúti kocsikon kell messze földről vizet szállítani. (Arizonában nem újkeletű a vízhiány. Amikor 1928-ban, forró júniusi napon útban Los Angeles felé, megálltunk Phoenix-ben, egy pohár hideg vízért öt centet kellett fizetnünk, mert a vízszállítás költséges volt. Nyilvánvaló, hogy 34 év alatt nem tudtak javítani a helyzeten.) Coloradoban, a Rio Grande Estates olyan területet vásárolt meg, amelynek holdját 80 CENTRE becsülték. A denveri Better Business Bureau szerint némely helyen ezek a hiénák holdankint 2,500 dollár profitot zsebeltek be, de más helyeken is mindennapi az 500 és 1,000 százalékos profit. Ez a szerény munkás újság immár 60 éve igyek szik olvasóit mindenféle csalástól megóvni és a jövőben is eleget tesz feladatának, hogy rámutasson lelketlen spekulánsok üzelmeire és leleplezzen olyan újságokat, amelyek a “magyarok barátjának” tüntetnek fel mindenkit, aki a megtévesztő hirdetésekért hajlandó a Judás-pénzt leszurkolni. HA MIAMIBA JoN NYARALNI, keresse fel a iagpr f marikai Kultur Klubot 3901 N. W. SECOND AVENUE \z egész ország: magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasárnap előadások. CIGÁNYZENE, TÁNC! • Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453 Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem, hogy nyomtassanak részemre.......... darab naptárt. Mellékelek érte ....................-t. Név: ..................................................................... Cim: ..................................................................... Város:..........................................Állam:............ A naptár ára $1.50 t__________________________________________-
