Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-11-29 / 47. szám
4 _____________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD_______________Thursday, November 29,1962 A NEW YORKI ISKOLÁK SZfMU HELYZETE Az ország legnagyobb iharosának elemi és középiskolás tanulói nem kapnak megfelelő oktatásit. Az iskolák felszerelése szegényes és elavult. A tanárok jelentős része nem rendelkezik megfelelő képesítéssel és még adminisztratív teendőkkel is megterhelik őket New York állam oktatási bizottsága a közelmúltban fejezte be New York város iskoláinak a vizsgálatát. A 120 oldalas jelentés és az ezt alátámasztó 625 oldalas kisérő szöveg elszomorító képet fest az ezen a téren uralkodó állapotokról. Elképzelhetjük, hogy milyen lehet a helyzet, ha a hivatalos vizsgálat is “súlyos elégtelenséget” és “riasztó gyengeséget” állapit meg az oktatás vonalán. A jelentés az Állami Oktatási Osztály egy évig tartó felmérésén alapul. A város oktatási rendszerének óriási problémákkal kellett szembenéznie,, jelentették ki az ellenőrök, és nem tudott megbirkózni ezekkel a nehézségekkel. A bizottság jelentésének kibocsátója, Max J. Rubin, New York város iskolaszékének az elnöke, a következő fő észrevételeket tette: 1. A tanmenetben nagyobb javításokat kell eszközölni az iskolarendszer minden fokán, de különösen az elemi oktatásban és a középiskola alsó- foku tagozataiban. 2. Jelentős számban tanítanak olyan pedagógusok a város iskoláiban és végeznek szakfelügyelői munkát, akiknek nincs megfelelő előképzettségük feladatuk ellátására. Sok olyan tanár is akad, akit nem szakvégzettségének megfelelő helyen alkalmaznak és ezért képtelen betölteni feladatát. 3. Az osztályok igen népesek és zsúfoltak. A tanárok túl vannak terhelve, mert sok tanulóval kell foglalkozniuk egyszerre. Ez még a kiváló tanárok és szakfelügyelők tevékenységét is hátráltatja. Nem beszélve arról, hogy rengeteg adminisztratív teendővel, irodai munkával és is- kolafenntartási feladattal vonják el őket a tanítástól. 4. New York város elemi iskolai tanulóinak az előmenetele, általánosságban, az állam egyéb területén lévő elemi iskolák növendékeinek az átlaga alatt marad. A középiskolák diákjainak jelentős része még a minimális színvonalat sem éri el olvasás terén. 5. A szegényebb negyedek gyerekei által látogatott iskolákban, gyakran a legképzetlenebb és leggyakorlatlanabb tanárok tanítanak. Pedig itt a legjobb és leggyakoroltabb tanárokra lenne szükség, mert itt még több probléma és különleges figyelmet igénylő eset merül fel, mint másutt. 6. Bár az újabb városi iskolákban nincs hiány jó felszerelésekben, számos öreg épületben még a legszükségesebb kellékek sem állnak a rendelkezésre. A bizottság sok olyan iskolát talált, amely piszkos volt és hiányoztak belőle a legfontosabb egészségügyi felszerelések. 7. Az iskolarendszer keretében nem kapják meg a tanulók a szükséges nevelési útmutatást, figyelmet és gondoskodást, amire szükségük lenne. Az egészségügyi felülvizsgálat és a lélektani gondozás terén súlyos hiányosságok merültek fel. 8. A tanárok vizsgáztatására és pedagógiai alkalmasságára kijelölt osztály munkájának rend szerét, egy sokkal kevesebb időt igénylő, de hatásosabb módszerrel kell helyettesíteni. Az iskolaigazgatóknak és szakfelügyelőknek kell nagyobb szerepet biztosítani a nem magfelelő pedagógusok eltávolítására és “kigyomlálására” a próbaidő alatt. A város iskolarendszerének szóvivője rámutatott arra a jelentéssel kapcsolatban, hogy ezeket az észrevételeket a város helyi iskolaszéki tisztviselői már évekkel ezelőtt hangoztatták, de senki nem hallgatott rájuk. Most, hogy a felsőbb fórumok is rájönnek a hibákra és hiányosságokra, most kezdik csak belátni, hogy nnft régen tenni kellett volna valamit kiküszöbölésükre. Az iskolarendszer elmaradottságának a felszámolásához persze pénz is keik Az újabb tanerők felvétele és munkába állítása, a tanulók jobb egészségügyi ellátása és az iskolák felszerelésének a megjavítása, ahogy azt az Állami Oktatásügyi Osztály javasolta, többszázmillió dollárral növeli meg azt a 700 millió dolláros költségvetést, amelyet a város jelenleg az 1,000,000 iskolás gyerek nevelésére előirányzott, a dologi és személyi kiadások fedezésére. Rubin, a városi iskolaszék elnöke, rámutatott arra, hogy a hiányosságok egy részét a. rendszer és módszerek megjavításával is ki lehet küszöbölni. De a legtöbb javaslat megvalósításához a városnak és az államnak a gazdasági és pénzügyi segítsége szükséges. Az állami felülvizsgáló bizottság megalakulásának a története is figyelemreméltó. 1961 aug.- ban kérte Charles H. Silver, aki akkor a városi iskolaszék, feje volt, az iskolaprogram felülvizsgálását. Egy néhány héttel később az iskolaszék tagjait a törvényhozók eltávolították hivatalaikból, mert állítólag visszaéltek a közvélemény bizalmával a helyi iskolarendszer kezelésével kapcsolatban. Szeptemberben már uj tagokat neveztek ki a városi iskolaszékbe. A béke szerepe a választásokban A béke, vagy háború kérdése az idei novemberi választásokon sokkal erőteljesebben domborodott ki, mint minden más ezelőtti választáson. Természetes, hogy ehhez az ezidőtájban lezajlott nemzetközi események, különösen a kubai krízis, nagyban hozzájárult. Voltak képviselő- és szenátorjelöltek, akik mint békejelöltek voltak ismeretesek, mert kortesbeszédeikben a választópolgárok elé hozták ezt a nagyfontosságu és pillanatnyilag minden mást felülmúló kérdést. Ez igen régen esedékes és egészséges megnyilvánulás volt, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a választásoknál az a tendencia, hogy minél sekélyebb és zavarosabb vizekre vezessék le a szavazópolgárok érdeklődését és a legtöbb politikus most is ezt az irányt követte. Azonban mindkét pártban voltak jelöltek, akik a béke kérdését magukévá tették. Azonkívül független jelöltek tisztára a béke szorgalmazásával léptek fel. A választások eredménye mutatja, hogy az amerikai nép kellő figyelemmel viseltetett a kérdéssel szemben, sok helyen kibuktatta a vad háborús uszitókat és számos békejelöltet választott meg, bár nem mindegyiket. Ennek is meg van a különleges amerikai háttere. Kalifornia pl. három uj képviselőt küld Washingtonba, akik megnyerték a SANE békeszervezet támogatását. Ezek George Brown és Edward Roybal Los Angelesből és Lionel Van Berlin, San Diegoból, demokraták. Sajnos San Franciscóban John O’Connel demokratát egy republikánus jelölt kibuktatta. Békeirányzatunak nevezhető Don Fraser Minnesotából és Claude Pepper Floridából, akiket képviselőknek választottak. A régiek közül Edith Green, Robert Kastenmeier és William Fitz Ryan liberális demokrata képviselők kerültek vissza, az utóbbi a kerületének szavazataiból 73 százalékot kapott New Yorkban. A függetlenül pályázó békejelöltek szembetalálták magukat a hagyományos amerikai kétpárti rendszerrel. Még mindig elég elterjedt a nép között az az ösztön, hogy egy független, vagy kisebbségi jelöltre adott szavazat, elvesztegetett szavazat; nem járul hozzá a választási eredményekhez. Ezért kitűnő békejelöltek csak viszonylagosan elenyésző szavazatszámmal kerültek ki a választásból, mint Hughes Massachusettsben, de megvolt a jó alkalmuk arra, hogy a békéért/ való harc szükségességét a nép közé vigyék. A nagy pártok politikusai nem riadnak vissza egy kis piszkos munkától sem, hogy a békeidőitek megválasztását elgáncsolják. Jerome Ziegler Illinoisban heteken keresztül sikerre biztató kampányt vezetett. Röviddel a választás előtt ellenfelei erőteljes rágalomhadjáratot indítottak ellene. Azzal vádolták, hogv kommunista kapcsolatai vannak. Röplapokon széles körben köröztek egy cikket a The Workerből, amely a szavazókat a békejelöltek támogatására szólította fel. A röplapokon az aljas rágalmazók azt is feltüntették, hogy Ziegler támogatót* égy Voters for Peace alakulatot Chicagóban. Ez a hidegháborús hisztéria eszköz valamiképpen bevált, mert Ziegler a szavazatoknak csak 40 százalékát kapta meg, ho lőtt ennél sokkal többre számítottak, mivel úgy a szakszervezetekben, mint a .tápot V6vn',*-Mn farmerek között és az Argonne National Laboratory tudósai és technikusai részéről támogatásban részesült. Barátai és támogatói biztatják, hogy 1964-ben biztosabb lehetőségei lesznek. Pennsylvaniában azonban már nem sikerült a republikánus háborús uszitőknak kibuktatni JoA mostani jelentést megelőző, több mint egy évig tartó felülvizsgálatban az Állami Oktatási Osztály csaknem kétszáz tagja vett részt. Különleges tanácstagokat is bevontak, köztük kiemelkedő tudósokat. A vizsgálatot Walter Crew- son, az Állami Oktatási Osztály helyettes vezetője irányította. A városi Oktatási Osztály felületességét és nemtörődömségét külön kiemelte a jelentés. A junior high schoolokban rendelkezésre álló tanári állások több mint egyharmadát helyettes tanárokkal töltötték be. Egy másik jelentős hányaduk pedig csak elemi iskolai végzettséggel rendelkezett. Mint jellemző esetet említik meg, hogy az egyik középiskolában a gépkocsivezetést tanító tanárnak még hajtási igazolványa sem volt! A nagy tanárhiány megszüntetésére — a vizsgálati jelentés szerint — a város iskoláiban újabb 5,300 pedagógusra és 1,000 szakfelügyelőre és adminisztratív munkaerőre lenne szükség. seph Clark demokrata szenátort kommunista vádaskodással. Clark még röviddel Kennedy elnök nyilatkozata előtt ellenezte a Kuba elleni blokádot. Ezért gyávának nevezték ellenfelei és azzal vádolták, hogy “soft on communism.” Clark egy interjú alkalmával azt mondta a Scrij>ps-Howard hírszolgálat riporterének: “Nem hiszek kommunizmus elleni szent háborúban. A III. világháború elképzelhetetlen. Az egész emberi faj elpusztulását jelenthetné.” Clark szenátort 100,000 szavazattöbbséggel újraválasztották. Az egyetlen tanulság evvel kapcsolatban az, hogy a békét az amerikai köztudatban mindennapi fogalommá kell felépíteni 1964 előtt is. Életünk, tevékenységünk, gondjaink, reményeink már most is e nagy kérdés körül forognak; lesz-e béke a világon? Csak beszélni nem illik róla, mert a félrevezető propaganda szerint ez kommunizmus. Ne hagyjuk a feledés homályába merülni azt a lázas weekendet október 27—28-a körül, amikor az atombombák zuhanásától csak az választott el bennünket, hogy mit ir Kruscsev Kennedvnek és mi lesz Kennedy válasza. Ki akar átélni hasonló félelmetes napokat? Vajon úgy fordulna-e megint, hogy azzal köszönthetjük másnap barátainkat: “Hát, még élünk!”? Beszéljünk most a háborús veszélyről, beszéljünk most a béke építéséről, nézzük meg most, kik azok, akik velünk együtt a békét akarják! Ne hagyjuk azt a hamis tévhitet terjeszteni, hogy csak a kommunisták akarnak békét és hogy aki erről beszél az már gyanús. Mindenki az egész világon — már mint minden józan és becsületes ember — békét akar mindenek előtt. Ez az első feltétele és az egyetlen biztosítéka az életnek, a fennmaradásnak. Vezetőinknek meg kell találni a békés utat a problémák megoldásához. Ez nem lehetetlen, ez az egyetlen ut. Más megoldás nincs. Ha időt is vesz igénybe, csak ezt az irányt kell követniük a megoldások keresésénél. Háború — halál, pusztulás. Ezzel a gondolattal kell felkészülni a következő választásra, hogy akkor még több béke jelölt kerüljön a listára és a listáról a kongresszusba. Addig is a háború elkerülése legyen a népek legfontosabb feladata. — W. R. — HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a lagfar Amerikai Kultur Kiubol 3901 N. W. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye 9 Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasárnap előadások. CIGÁNYZENE, TÁNC! e Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453
