Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-19 / 28. (29.) szám
Thursday, July 19, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZO — HUNGARIAN WORD J, Henry Winston perli a kormányt Egymillió dollárt követel szeme világáért A kilenc tagú Szövetségi Fellebbezési Bíróság 5:4 arányban úgy döntött, hogy Henry Winston kommunista vezetőnek joga van beperelni a kormányt kárpótlásért, amiért a börtönhatóságok hanyagsága következtében elvesztette szeme világát. Ezzel a döntéssel megsemmisített egy al- sóbbfoku bírósági határozatot, amely még tavaly elutasította Winston beadványát. Winston a Smith-törvény egyik áldozata, akinek a Terre Haute-i szövetségi börtönben előbb nem vették figyelembe a fejében érzett fájdalmakról szóló panaszait. Későbben hibás kórmeg- állapitással és rossz orvossággal súlyosbították a helyzetét. Amikor külső követelésre privát gyógykezelést engedélyeztek számára, már késő volt. Az agy daganat, amit eltávolítottak már meg tette romboló hatását, Winston mindkét szemére megvakult. Irving R. Kaufman biró kisebbségi véleményé- benttiltakozott Winston peres jogának elismerése ellenamit —szerinte—minden fogoly precedensül használhat fel a jövőben a börtönbánásmód ellen. A Szovjetunió óriási segítséget nyújtott a kubai népnek Raul Castro, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere nyilatkozott a moszkvai televizióban. A múlt évben — mondotta — visszavertük az amerikai imperialisták agresszióját. Most ugyanezek az imperialisták blokáddal vették körül országunkat. Ha a Szovjetunió nem segített volna bennünket — hangoztatta Raul Castro —-■, tengernyi véráldozatot kellett volna hoznunk azért, hogy magasra emeljük a szabadság zászlaját. Forradalmunk első Latin-Amerikában. Nyilvánvaló, hogy súlyos akadályokat kell leküzdenünk, de ezeket nem lehet összehasonlítani a szovjet nép nehézségeivel, amely a világon elsőnek hajtotta végre a szocialista forradalmat. A kubai forradalom olyan időpontban kezdődött, amikor már világossá vált, hogy a szocialista tábor erősebb a kapitalizmusnál. A fegyveres erők minisztere végezetül a kubai nép nevében köszönetét mondott a szovjet embereknek és a kormánynak az önzetlen segítségért és támogatásért. CSÖKKENNI fog a csirkekivitelünk, mert a Common Market országai nagyobb vámot vetettek az amerikai csirkére, ami 10—15 százalékkal felemeli Európában az árát. Csirketermelésünk 60 százalékát szállítottuk ebben az évben a Common Market országokba. Bebörtönözték Rév. King-et és társát Albany, Georgiában 45 napra bebörtönözték Rév. Martin Luther King-et és Rev. Ralph Aber- mathy-t, a néger egyenjogúsági mozgalom két vezetőjét, amiért tavaly decemberben hivatalos engedély beszerzése nélkül vezettek tüntetést. Velük együtt 700 tüntetőt is letartóztattak akkor, de a bíróság még nem tárgyalta ügyüket. A két vezető nem volt hajlandó pénzbüntetéssel felváltani börtönbüntetését. A büntetés igazságtalanságát és a fehér fajvédők brutalitását a néger lakossággal szemben azzal akarták kidomborítani, hogy kitöltik a rájuk szabott büntetést. Azonban ismeretlen egyének kifizették a pénzbírságot és. a két néger vezetőt szándékuk ellenére szabadonbocsátották. , Egy ezt követő tömeggyiilésen dr. King kijelentette, hogy a néger nép nem adja fel küzdelmét a szabadságért, még akkor sem, ha mindnyájukat börtönbe zárják érte. Hatalmas tapsorkán követte szavait. pádon is sikert ért el, az idők folyamán megundorodik a hazugságoktól, az egész környezettől. A hosszú tévelygés, önvád után, színészi sikerével mit sem törődve, örömmel fogadja el a magyar dolgozók államának nagylelkű bocsánatát és családjával egyetemben hazatér. Odahaza otthon, munka és előremenetel várja. Ezt a könyvet, Molnár őszinte vallomását, elsősorban annak az ezernyi kétkézi mukásnak, uj- amerikásoknak kellene megszívlelni, akiket sorsuk erre a kontinensre vetett. Akik talán ma még nem látják elég tisztán, hogy ők is csak a hidegháború áldozatai. Józan fővel tudniok kell, hogy valójában melyik fronton a helyük, hogy valóban szabadságharcosokká váljanak. Rácz László THE MEDICARE Hogyan is állunk az idős polgárok egészségügyi ellátásának törvényjavaslatával és mit, kiket képvisel az Amerikai Orvosszövetség? Elnökünk a julius 5-én tartott sajtókonferenciáján azt a kijelentést tette, hogy nem tudja megérteni, miért ellenzi az Orvosszövetség ezt a javaslatot, hiszen abban egy szó sincs az orvosok díjazásáról, vagyis az orvosok továbbra is annyit számíthatnak fel a betegnek, amennyit akarnak, Ha a magas helyeken nem tudják megérteni ezt, akkor kérdem, hogy az egyszerű munkásembertől mit várhatunk? Nehogy kétségbe essünk, próbáljunk meg kissé a kulisszák mögé nézni. Még az a jó szerencse, hogy mi nem jártunk egyetemre, igy tehát csak egyszerű szavakkal azt mondjuk, hogy megértjük és tudjuk, hogy honnan fuj a szél? Hát kezdjük mindjárt az Orvosszövetséggel. Azt mondja, hogy “nem politizál”, amit el is fogadhatnánk, de csak egy bizonyos pontig. Mert ha a Szövetség összetételét nézzük, már más képet kapunk. Tény az, hogy az orvosok nagytöbbsége betartozik a Szövetségbe, de az is tény, hogy a vezetésbe az átlagorvosnak semmi beleszólása nincs, de nem is akar beleszólni. Mint egy angliai orvos mondta, amikor az orvosok összejöttek a kórházakban, nem a betegekről tárgyaltak, hanem a részvényekről .amiket vásároltak, vagy eladtak, szóval a tőzsdéről. így azután az Orvosszövetség vezetősége azt csinálja, amit akar és ahogyan akarja. Nézzük meg most, kikből tevődik össze ez a vezetőség? Egyrésziik az orvosságok gyártásánál van elfoglalva és laboratóriumoknak részvényesei, vagy teljesen az ő kezíik- ban vannak. Egyesek szolgálatát munkasember nem tudja megfizetni, mert náluk egy műtét ezre sekbe kerül. Végül a leghangosabbak és legbefo- lyásosabbak az életbiztosító társaságoknak dolgoznak. Ezeknek az orvosoknak nagy többsége magánpraxist nem folvtat, mert az életbiztosítási kötvényekkel kapcsolatos vizsgálatokért bőséges fizetést kap és nincsen ráutalva, hogy betegekkel bajlódjon. Itt értünk el az ajtóhoz, melyet csak ki kell Ez az, amiből az átlagos amerikainak szintén kevés van A Twentieth Century Fund három évig foglalkoztatott egy kutató bizottságot annak tanulmányozására, hogyan tölti az átlagos amerikai a munkán kívüli idejét. Munkában töltött idő persze azt jelenti, amit mások szolgálatában, fizetésért tölt el. A bizottság jelentése könyvalakban jelent meg. Dr. Sebastian de Grazia, politikai szakéi-tő és filozófus, a Rutgers Egyetem politikai tudományok professzora szerkesztette, “Of Time, Work and Leisure” cimen. A jelentésben ez áll: “A munkanélküli és a részidőt dolgozó munkások kivételével, a tipikus ame- irkai alig néhány órával—vagy talán semmivel sem — dolgozik kevesebbet, mint amennyit hasonmása dolgozott 100 évvel ezelőtt.” Tehát a sok modern munkamegtakaritó készülék és az ipari gépek, amelyek a munkát vannak hivatva megkönnyiteni, nem járultak nagybar, ahhoz, hogy az amerikai munkásnak több szabad ideje legyen. “A legtöbb amerikainak még meg kell tanulnia azt, hogy mit jelent a ráérő idő”, mondotta de Grazia a jelentéssel foglalkozó sajtókonferencián. “Vagyis, az az állapot, amikor teljesen felszabadul a mindennapi kötelezettség súlya alól. Amikor szabadon pihenésnek szentelheti idejét, vagy olyan elfoglaltságnak, amit kényelmesen, hajsza nélkül végezhet.” Statisztikai kimutatások szerint, 1850 óta az átlagos munkahét 70 óráról kb. 39 -re csökkent mondja a jelentés. Ezzel egyidejűleg azonban a. munkások mégsem nyertek 30 óra szabad időt. “Ha elválasztjuk a teljesen foglalkoztatott munkásokat a részidőt dolgozóktól, akkor azt találják, hogy az átlagos munkahét nem 39, vagy 40 óra, hanem 46-47 óra,” volt de Grazia felvilágositása. Egyrészt a munkásoknak 5%-a egy másodlagos munkakört is betölt rendes állása mellett. Ezt nevezik “moonlighting”-nak. A munkahelyre és vissza való utazás hetenként átlagosan 8—9 órát vesz igénybe. Épületek belső festésének 80 százalékát és a külső festés 60 százalékát nem hivatásos festőmunkások végzik, hanem családtagok nyitni. Hogy hány életbiztosító társaság van a U. S.-ben, azt nem tudom pontosan, úgy. mondják, hogy kb. 200. Ez elég szép szám, de a baj ott van, hogy az első 5 társaság vagyona 50 milliárd dollár körül van és ez, ahogy az angol mondja: cold cash-ben, azaz nem gépekben, szabadalmakban, stb., hanem könnyen értékesíthető értékpapírokban. Itt van az az erő, ami meg tudja gátolni mindazokat a törvényjavaslatokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül sértik vagy veszélyeztetik érdekeiket. Tudják jól, hogy ha a social security kiegészítésével történik az öregek betegsegélyezései az emberek rövid időn belül í’ájönnek, hogy ez jó és igazságos és követelni fogják annak kiterjesztését a családra, ami azután megingatja az úgynevezett group (gyári, stb.) egészségi biztosításokat. Sőt — ne adj isten — még utoljára követelni fogják a biztositó társaságok állami átvételét is, ugyanis rájöhetnek arra, hogy a gazdasági hatalom az ő kezükben van, habár csak közvetve, bankokon keresztül gyakorolják. Még néhány kérdés merül fel ezzel kapcsolatban, ami még jobban tisztázza a helyzetet. Ugyan is pl. a négy évenkénti választás ma már mintegy 50 millió dollárt emészt fel. Honnan jön a két párt kasszájába ez az összeg? Ide be kell venni az egyes állami, sőt egyéni kiadásokat is. Hogyan lehetséges, hogy a biztositó társaságok még mindig a múlt században elfogadott rátjit használhatják és hogy a kongresszus soha sem, vizsgálta felül, miért kell ma is annyit fizetni az életbiztosításért, mint 70 évvel ezelőtt? A feleletet megkapjuk az első kérdésnél. De felelet ez arra is, hogy miért nem lehet az orvosságok árát csökkenteni, vagy honnan veszi az erőt és aa anyagiakat az orvosszövetség a propagandára ? Még mindig nem késő! Mindenki küldjön levelet vagy levelezőlapot a kongresszusi képviselőjének és kérje a törvényjavaslat (King-Anderson) tárgyalását és elfogadását. Beszéljünk ismerőseinkkel és kérjük őket is arra, hogy írjanak. Mi is elkövettük azt a hibát, hogy nem szerveztünk tömegmegmozdulást magyar téren a törvényjavaslat érdekében. A. S. “szabad” idejükben. A ház körül felmerülő vegyes, munkafeladatok elvégzése is legalább 5 órát vess el a munkás “szabad” idejéből, állapítja meg a jelentés. Ezek és más tényezők nagyon kevésre csökkentik a munkás heti szabad idejét. De Grazia nem ismeri el “szabad időnek” azt sem, amit az emberek szórakozással, vagy a társas élet más gyakorlásával töltenek el. Szerinte igazán “ráérően”, kényelmesen csak a gondolkodók, a művészek, a zenészek töltik idejüket, vagyis azok, akik szépet akarnak teremteni, vagy akik az csinálják, amit éppen akarnak és csupán azért csinálják, mert az nekik kielégülést okoz. Az bizonyos, hogy az amerikai dolgozókat dr. de Grazia nem sorolja azok közé, akik erre képesek volnának. Túlságosan elfoglaltnak, “számlák- kal-terheltnek”, órához kötöttnek, hajszoltnak tartja őket, semhogy alkalmuk legyen ahhoz, hogy a pihenés tétlenségének élvezetére képezzék magukat. Nos és mit ajánl ennek orvoslására a tudós filozófus? Könyvének utolsó négy sora ezt mondja: “Nyújtózz ki egy fa alatt, tedd fejed összekulcsolt karjaidra, elmélkedj azon, hogy mire jutottunk, mosolyogj és gondolj arra, hogy az ember minden nagy vállalkozása rendetlenségben indul és ugyanúgy fejeződik be.” Annyi ráérő ideje igazán senkinek sincsen, hogy addig elmélkedhessen, mig ettől a tanácstól okosabb lesz, vagy hogy egyáltalán megértse. A dolgozóknak kétségtelenül ennél tisztázottabb fogalmuk van arról, hogyan juthatnának több szabad időhöz és hogyan értékesithetnék azt a mostaninál kielégítőbb, kulturáltabb módon. A harc, amit szakszervezeteiken keresztül a rövidebb mun kaidőért és a jobb megélhetésért folytatnak, meg hozza majd- az amerikai munkásnak az alkalmat és a lehetőséget mindkettőhöz. Kár volt ennyi ráérő időt fordítani erre a gyakorlatilag kevés értékkel biró tanulmányra. ■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a ARGENTÍNÁBAN az államkassza olyan ürjss, hogy szövetségi birók május óta nem kaptak fizetést. Az egyik biró a munkásbirósághoz fordult panaszával, ott azonban az ülésező biró diszkvalifikálta, azaz jogképtelennek nvilvánitotta magát. Mivel ő sem kapott fizetést, úgy érezte,, hogy nem hozhat pártatlan Ítéletet az ügyben. RÁÉRŐ IDŐ