Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-18 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 18, 1962 14 A KÖLCSÖNÖS GAZDASÁGI SZÖVETSÉG TANÁCSA ÉS A KÖZÖS PIAC Megnőtt az érdeklődés az utóbbi időben a nemzetközi gazdasági együttműködés különböző szei'- -ezetei iránt, és például gyakran vetődik fel az a -■cérdés, hogy miben hasonlít; illetve miben különbözik egymástól a KGST és a Közös Piac. Nehéz volna egy rövid cikkben erre kimerítő választ adni ; csak néhány összefüggésre lehet a figyelmet felhívni. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedben egyes »rszágok között szorosabb gazdasági együttműködésre került sor. A fokozódó együttműködés, egyes országok szorosabb tömörülése, a szélesedő nemzetközi munkamegosztás fő forrása a termelőerők fejlődésének meggyorsulása, a rohamos technikai haladás. Ez persze nem uj, de növekvő fontosságú jelenség. A modern tömegtermelés csak egyre szélesebb nemzetközi együttműködés névén valósulhat meg; a gazdasági élet egyre inkább nemzetközivé válik. Egy példa erre: a világháború előtt majd minden európai ország teljes egészében saját erőmüveiben állította elő a szükséges villamos energiát, és az országok villamos- nergia-rendszere között általában nem volt kapcsolat. Ma viszont igen jelentős a villamos energia kivitele, illetve behozatala, és hatalmas ütemjen halad előre az európai országok villamosener- gia-rendszerének összekapcsolása egyrészt a KGST-országok, másrészt a nyugat-európai orszá-- gok között. Bár a termelőerők nemzetközivé válásának folyamata világméretű jelenség, az, hogy milyen országok között alakult ki szorosabb gazdasági együttműködés, a konkrét társadalmi, történelmi fejlődés következménye. A KGST és a Közös Piac jellege, egész tevékenysége, fejlődésük távlatai alapvetően eltérnek egymástól. A második világháború után nagymértékben megerősödött a tőkésországok gazdasági és külpolitikai összefogásának tendenciája. Hat nyugat-európai ország között (Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Luxemburg) az ötvenes évek elején fejlődött ki szorosabb együttműködés a szén- és az acéliparban. Később — különböző előzetes kísérletek után .— ezek az országok alakították meg az Európai Gazdasági Közösséget (az un. Közös Piacot), egész gazdasági életük integrációja (összefonódásának biztosítása) érdekében. A Közös Piac mélyreható ellentétek közepette alakult ki. Ez ugyanis a kontinentális Európa azon legfejlettebb tőkésországainak szervezete, amelyeknek gazdasága az utóbbi évtizedben a gyakori konjunkturaingadozások ellenére a leggyorsabban fejlődött, lényegesen megváltoztatva ezzel a nyugati országok közötti erőviszonyokat. Bár az említett országok hivatalos propagandája igyekszik a Közös Piacot gazdasági fejlődésük fő tényezőjeként beállítani, valójában fordított a helyzet: viszonylag egyelőre kedvező konjunkturális helyzetük magyarázza elsősorban, miért éppen az emlitett hat ország igyekszik gazdaságilag szorosabban együttműködni, de ez magyarázza azokat az ellentéteket is, amelyek a Közös Piacot alakitó hat ország és Anglia, valamint a belépni kivánó többi európai tőkésország között fennállanak. A hat ország ugyanis az erősebb jogán most már diktálni akarja a feltételeket. A legnagyobb ellentét azonban egy olyan okból fakad, amelyet a kívülállók sokkal kevésbé látnak, és amelyről a nyugati sajtó mélyen hallgat. A Közös Piac ugyanis nem egyszerűen az abban részt vevő országok gazdasági szövetsége, hanem a nagy, egymással is versengő monopóliumok szövetsége gazdasági hatalmuk növelésére, szemben egyrészt az országaikban működő közép- és kis- tőkésekkel, másrészt országaik dolgozó osztályaival, mindenekelőtt a munkásosztállyal. Az igy kialakuló nemzetközi munkamegosztás tehát tulajdonképpen nem az országok között jön létre, hanem a tőkésvállalatok, mindenekelőtt a monopoltőke különféle csoportjai között. Az egymással szövetkező monopóliumok befolyásolhatják bármelyik tagország üzemeinek fejlődését, be is zárhatnak üzemeket. Nagy “vívmányként” hirdetik, hogy a részvevő országok között szabad lesz a munkaerő-vándorlás. Ennek valódi értelme, hogy a nyugatnémet és a francia tőke szabadon zsákmányolhassa ki például a Dél-Olaszországból munkanélküliség miatt kivándorló munkásokat, és ezzel egyúttal nyomást tud gyakorolni a belső munkapiacra. A Közös Piac ily módon szabadabb lehetőséget nyújt a monopoltőke hatalmának növelésére, a kapitalizmus elkerülhetetlen tőkekoncentrációra, nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi méretekben. A gazdasági együttműködés igen szervezett abban a körben, amelyre a nagy nemzetközi monopóliumok vagy azok egyesüléseinek befolyása kiterjed. Ez azonban még távolról sem az egész gazdasági élet. Ha ugyanis a gazdasági élet egészét nézzük, akkor a nemzetközi munkamegosztás spontán jellegű, az értéktörvény hatására a piac közben jöttével “szerveződik”. Mindezt figyelembe véve azonban nem jelentéktelenek a Közös Piac eddigi eredményei a hat ország gazdasága, illetve egyes fő gazdasági ágak integrációja terén. A szén- és acéliparban, a pénzügyekben is az összefonódás már jelentősen előrehaladt és az integrálódás folyamata más területeken is viszonylag gyors ütemü. Lényegesen más a KGST-ben részt vevő országok gazdasági együttműködése, annak tartalma: A KGST nem belső ellentétek közepette jött létre; az a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a szocializmus alapján álló, tervgazdálkodást folytató országok szövetsége, amelyek együttes erővel, a kölcsönös és közös érdekek figyelembevételével, egymás segítségével építik a szocializmust. Az országok közötti viszony nem az erősebb uralkodása a gyengébb felett, hanem éppen ellenkezőleg: az erősebb, nagyobb gazdasági erővel rendelkező országok és mindenekelőtt a Szovjetunió segítséget nyújtanak a gazdaságilag kevésbé fejlett országoknak. így az országok közötti gazdasági különbségek csökkennek és gazdasági fejlettségük színvonala fokozatosan kiegyenlítődik. Monopóliumok diktátuma, a munkásosztály kizsák mányolása — ismeretlen fogalmak a szocialista országokban. A cél, amelynek a KGST egyik eszköze, a dolgozók életszínvonalának gyorsabb emelése mindegyik országban, az országok termelőerőinek legésszerűbb kihasználásával. A szocialista tervgazdálkodásban a gazdasági problémák megoldásának módja is gyökeresen eltér a Közös Piacétól. Az egyes országok gazdasági fejlődésének összehangolása közvetlenül a termelés összehangolásával történik, és ez lehetőséget nyújt a termelőerők olyan kihasználására, olyan munkamegosztás megvalósítására, amely valóban egyformán érdeke minden részvevő országnak és igy az egész szocialista tábornak. A termelőerők társadalmi tulajdona, a tervgazdálkodás rendszere sokkal tervszerűbb, magasabb rendű gazdasági együttműködést tesz lehetővé és egyben szükségessé. A KGST-országok kommunista és munkáspártjainak legutóbbi értekezlete — annak érdekében hogy igazán kihasználják a szocializmusnak azokat az előnyeit, amelyek az uj világrendszer létezésének tényéből adódnak — meghatározta azokat az uj adatokat, amelyeken járva még szorosabbá válik országaik gazdasági együttműködése. Ezek között jelentős szerepet játszanak a hasonló jellegű vállalatok közötti együttműködés különböző formái, valamint közös vállalatok, kutatóintézetek tervezőirodák létrehozása, együttes beruházások megvalósítása. A KGST-országok szorosabb gazdasági együttműködését azonban, mindenekelőtt a tervek tudományos sokoldalú egyeztetése alapozta meg. A szocialista terv- gazdálkodás, különösen a távlati tervek egyeztetésének lehetősége a gazdasági fejlődés olyan tervszerű összehangolását teszik lehetővé, amelyhez hasonló nem képzelhető el tőkésországok között. A KGST-országokban nemcsak tervszerű, ha nem lényegesen átfogóbb, és hatékonyabb munkamegosztás van kialakulóban, mint a Közös Piac országai között. A KGST ezenkívül semmiféle megkülönböztetést nem alkalmaz a szervezeten kívül álló országokkal szemben, és úgy biztosítja a részvevő országok gazdasági fejlődését, hogy az ne legyen hátrányos más, benne részt nem vevő országokra; sőt, a KGST országai erőfeszítéseket tesznek a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére a világ összes országaival. Egészen más a helyzet a Közös Piacnál, amely a hozzá nem tartozó országokkal szemben kiépülő közös vámfallal éles megkülönböztetést alkalmaz a kívülállók ellen. Ezzel magyarázható az, hogy Anglia és a Közös Piacban részt nem vevő más nyugat-európai országok mind szorultabb helyzetbe kerülnek. Ezzel függ össze az a felháborodás, amely az afrikai és más tengeren túli országokban is tapasztalható, mert ezek gazdasági életét i'endkivüli módon sujtják,a Kökös Piac meg különböztető rendelkezései. A Közös Piac megkülönböztető politikája azonban mindenekelőtt a szocialista országok ellen irányul. A Közöc Piac törekvése az, hogy egységes gazdasági blokként lépjen fel a szocialista országokkal szemben, korlátozva a többi kiteött a külkereskedelmet ezekkel az országokkal. Természetesen a KGST-országok- nak megfelelő következtetést kell levonniuk ebből kereskedelmi politikájukra. Különösen élesen bontakozik ki a nyugat-európai integrációnak a szocialista országok ellen irányuló éle abban a tervben, amely a Közös Piacból kiindulva, valamiféle gazdasági szövetségben kívánja egyesíteni az összes nyugat-európai tőkésországokat, és esetleg az Egyesült Államokat is. Mindez nem volna más, mint egy gazdasági NATO, amelyben a NATO közismert hidegháborús politikai szempontjai érvényesülnének. Meg állapítást nyert, hogy az állammonopolisták a maguk részéről igyekszenek a gazdasági élet nemzetközivé válásának objektiv tendenciáját erősíteni, s egyúttal felhasználni a maguk agresszív katonai és politikai céljaira. A szocialista országoktól idegen minden agresszív törekvés, úgy politikai, mint gazdasági téren. Nem hívei az egymással szemben álló blokkok politikájának, hanem következetesen állást foglalnak a gazdasági kapcsolatok fejlesztése mellett, függetlenül az országok társadalmi rendszerétől, Ezt az álláspontot tükrözi az a következetes harc, amelyet a szocialista országok például az ENSz Európai Gazdasági Bizottságában folytatnak azért, hogy Európa összes országai egyesítsék erőiket a közös, nagy gazdasági problémák megoldására. Több Ízben felvetették már, hogy nem elég összekapcsolni külön a KGST- és külön a nyugat-európai országok villamosenergia-háló- zatát, hanem célszerű volna egy egységes összeurópai villamosenergia-hálózat kiépítése. Felvetették egységes európai viziut kiépítésének gondolatát, amelynek keretében például összefüggő viziut alakulna ki a Dunán* és a Rajnán keresztül az Északi- és á Fekete-tenger között. Évek óta javasolják egységes világkereskedelmi szervezet létrehozását, amely elősegítené a kereskedelem fejlesztését a világ minden országa között. De a javaslatok megvalósulása nemcsak a szocialista országokon múlik. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésére irányuló erőfeszítések részei a békés egymás mellett élés politikájának, a két réndszer közötti nagy méretekben kibontakozó gazdasági versenynek. A két rendszer közötti gazdasági versenyben az Európai Közös Piacnak fontos szerepe van azért is, mert ennek országai fejlődnek jelenleg — Japántól eltekintve — a leggyorsabban a tőkésországok között. Az egy főre eső termelés — átlagban — egyelőre még magasabb a Közös Piac országokban. A szocializmus ereje azonban legyőzhetetlen. Mig az elmúlt öt évben például a tőkés világrendszer ipari termelése 23 százalékkal, azon belül az Európai Közös Piac országainak termelése 37 százalékkal nőtt, addig a KGST-országoké 61 százalékkal. A gazdasági verseny helyzete tehát világosan a szocializmus győzelmének irányába mutat. Sz. J. Véres utcai harc Athénben ATHÉN, Görögország, okt. 11. — 500 épitő- munkás és az athéni rendőrség között közelharc fejlődött ki a város közepén, amikor a rendőrség útját állta a munkások felvonulásának. A munkásokat kizárták a szakszervezetükből azzal a meg- okolással, hogy kommunista kapcsolataik vannak és ezért tüntető menetben vonultak a munkaügyi minisztérium épülete elé, megszegve egy utcai tüntetést betiltó rendőri rendeletet. A rendőrség könnygáz bombákkal próbálta szétoszlatni a menetet, de az épületek tetejéről kő- és téglazápor fogadta őket. 29 sebesülés történt. 17 rendőrt és 12 civilt vittek a kórházba. Két munkás sérülését fegyvertüz okozta. A kizárt munkások előzőleg a munkaügyi minisztériumhoz küldöttséget menesztettek, amely követelte, hogy állítsa vissza a kizárás által megfosztott jogukat a társadalmi biztositáshoz és a nyugdíjhoz. «MWMVMMWWÁAIWMWMWWWWWMWWMWWUMWMUI INDIA 15 állama közül a legtöbb imi-olvasni tudó ember azokban él, amelyekben erős a kommunista' befolyás — állapította meg az indiai állami statisztikai hivatal elnöke. így első helyen áll Kerala, ahol a lakosság 50, s Nyugat-Bengál, ahol 30 százaléka tud irni-olvasni. Egyébként a mintegy 440 millió indiaiból 335 millió analfabéta.
