Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-04 / 39. szám
Thursday, October 4, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD u MEGKEZDŐDÖTT A SZÜRET Jó a szóló minősége. — Korszerűbb a szőlőfeldolgozás.—Az idén kétszer annyi bort palackolnak, mint tavaly Az ország- egyes vidékein már megkezdődött a szüret. A napokban országos tanácskozást tartottak a felvásárlási apparátus, valamint az állami pincegazdaságok vezetői, borászati szakemberei, és ezeken megbeszélték a szüreti előkésziile******************** Alacsony a Duna vízállása Az idén elmaradt a Dunán a nyári zöldár, mert a folyó az első félévben levezette medrében azt a vizet is, amit máskor az év közepére tartogatott. A csapadékszegény nyár után, most a szokásosnál előbb — bár csak 4—5 nap a különbség — megkezdődött a kora őszi apadás. Budapesten a múlt héten 180 centiméter volt a vízállás, és később már a mérce 158 centiméteres jelzésére siily- lyedt a viz szintje. Az alacsony vizállás már nehézségeket okoz a hajózásnak. A magyarországi Duna-szakaszon még aránylag kedvező a helyzet, de a határokon túl, északon és délen egyaránt nehezebb a szállítás. Ezért csökkenteni kellett az uszályok terhelését, hogy fenn ne akadjanak a gázlókon. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság tájékoztatása szerint a legutóbbi esőzés hatására két-három nap múlva Budapestnél, előreláthatóan mintegy 00 centiméterrel emelkedik a vizállás. A pesti divatbemutató A Ruhaipari Tervező Vállalat 1962—1960 őszitéli pesti divatkollekcióját a múlt héten mutatták be -a sajtó képviselőinek. A bemutatott darabok egy része reprezentatív volt, már Oslóban és Lipcsében is képviselte a magyar ruhaipart, de a ruhák többségét a hazai igényeknek megfelelően tervezték. Közülük több, a ruhagyárakban már sorozatban készül sokféle típusban, fiataloknak és idősebbeknek, soványabbaknak és teltebbeknek. A legváltozatosabbak a női kabátok. Sokféle egyenes, trapézvonalu és a legújabb divat szerinti redingot vonalú szerepelt egymás után. Szőr- pék voltak a komplék, a kiskosztümök, változatosak a kosztümökhöz bemutatott blúzok és az alkalmi öltözékek. Egyszerű női ruhát viszonylag keveset láttunk. A férfiöltönyök az idén valóban ujszerüek. A felhajtó nélküli nadrágok száraalul tölcsér formájú (!), térdtől lefelé bővül. A zakók karcsúsítottak ,magasan gombolódnak. Érdekes és hatásos az idei divatban a szőrme felhasználása. Egészen kicsi, nyakba kötött sáltól kezdve nagy gallérokig minden formáját láttuk; muff ok és kucsmák is készülnek belőle. A bemutatott ruhák túlnyomó része hazai anyagból készül. Szépek és változatosak voltak a csomós szövésű, spriccelt hatású, kocka- és halszálkamintás g.vapj uanyagok. AZ ELSŐ tiztonnás dömperek próbakészek a Wilhelm Pieck-gyárban. Ezen a héten öt uj dömpert bocsátanak terhelési és tereppróbára, s az év végéig 25 ilyen dömpert elkészítenek. • A SZENTESI Baromfeldogozó Vállalatot uj üzemrésszel és a régi korszerűsítésével bővítik. Még az idén elkészül az előkészítő, a bontó, a csomagoló és az osztályozó üzemrésze. • Az Építésügyi Minisztérium és a tanácsok több mint 20 vidéki tervezőirodájának és az Építőművész Szövetség vidéki csoportjainak vezetői tanácskozást tartottak Budapesten. A vidéki vendégek azután megtekintették az Üllői úti uj városrészt. • 1932-ben Tótkomlóson az agrárproletárok hatalmas tüntetést rendeztek a munkanélküliség, a teljes elnvomorodás veszélye miatt. Ezt követően a karhatalom hetekig szigorú ostromállapotot tartott a községben. Az események 30. évfordulóján, a tótkomlósiak megemlékeztek az ostrom- állapotról. • 1870-ES ÉVSZÁM VAN az eddig legrégibbnek ismert munkásmozgalmi zászlón, amelyet nemrég Ambrus József muzeológus a Gábor Áron Vas^ öntöde és Gépgyárban talált meg. Az egykori Oettl-féle gépgyár munkásainak lobogója a Légii jabbkori Történeti Muzeum gyűjteményébe került. teket, a szőlő felvásárlásával és nagyüzemi feldolgozásával, továbbá a bor kezelésével kapcsolatos teendőket. A szőlőt, a mustot, valamint a bort az idén is a tavalyihoz hasonló feltételekkel és azonos árban vásárolják fel az állami pincegazdaságok. Jelentős anyagi előnyben részesülnek azok a bortermelők, akik fajták szerint szüretelnek és ennek megfelelően adják át a szőlőt vagy az abból nyert bort a felvásárlóknak. A bor minőségének javítása céljából fokozottabban törekednek an\a, hogy a termelő nagyüzemek és a kistermelők a termés minél nagyobb részét értékesítsék szőlő formájában. Az idei szüreti kilátások ugyanis mindenek előtt a minőséget illetően biztatóak. Az előző évek termelésének átlagos Malligand-foka 11 fok körül mozgott. A szakemberek szerint ezt a szintet az idén feltétlenül túlhaladják majd a borok. Az állami pincegazdaságok országszerte felkészültek a korábbi évekénél nagyobb mennyiségű szőlő feldolgozására. Ezek a pincegazdaságok csupán a legutóbbi egy évben 230 ezer mázsával növelték feldolgozó kapacitásukat. Az idén — ugyan csak a feldolgozás korszerüsitése jegyében — egyebek között 12 nagy teljesítményű, úgynevezett horizontálprést állítottak munkába. Nyolc uj szőlőfeldolgozó telepet létesítettek a bortermelő vidékeken. Korszerű, uj telep épült például Csengődön, Kecskeméten, Kecelen, Tiszaktirtön és Bácsalmáson. A minőségi borvidékek közül ezúttal Tapolca és Mór kapott uj feldolgozótelepet. Az idei felvásárlásnál az állami pincegazdaságok szigorúan ügyelnek majd az átvétel körül korábban tapasztalt visszásságok megszüntetésére. Az átvétel mennyiségi és minőségi ellenőrzésében részt vesznek a termelők vagy azok képviselői, akiknek módot adnak arra, hogy vitás esetekben az oi'szágos Borminősítő Intézethez, vagy az Élelmezésügyi Minisztériumban működő szakmai bizottsághoz fellebbezzenek. A felvásárlók pedig nem fogadnak el sehol direkttermővel fertőzött borokat, s minden vonatkozásban felkészültek arra, hogy az esetleges hamisításokat — vizezés, eukrozás stb. — minden esetben megbízhatóan megállapíthassák. A legutóbbi években számottevően fejlődtek a pincegazdaságok. Korszerű gépek, palackozóüzemek révén elérték, hogy a forgalomba kerülő bor mintegy 40 százalékát palackozzák. Az utóbbi években körülbelül négyszeresére bővült a borok választéka. Az előirányzat szerint, 1965-ben már a forgalomba kerülő borok 70 százalékát palackozzák, hogy a fogyasztók abban a minőségben vásárolhassák meg a borokat, ahogy a pincékből kikerülnek. W)MAWUUVVUUVUWVMVVMIVW«AMAAAIWmniUVVVMAWVVUimmmmM««UWMAfl«UVUVWMMWMAAIUM “A MAGYAR ZSIDÓSÁG MÉLY ÁHÍTATTAL EMLÉKEZIK MÁRTÍRJAIRA” (Dr. Kiár Zoltán figyelmébe! Sunshine Oszkár nyilatkozata az “Uj Élet” a budapesti zsidó hitközség lapja augusztus 15-iki számában) Felszabadulásunk óta csaknem minden évben visszatérő vendége a Magyar Zsidóság Házának Oscar Sunshine, aki ebben az évben úgy választotta meg látogatásának idejét, hogy részt vehessen a magyarországi mártir-emléktinnepségeken. Itt időzését arra is felhasználta, hogy megismerkedjék a magyar zsidóság hitéletével, kulturális és szociális intézményeinek működésével is. A newyorki Oscar Sunshine a gyakorlati ember nyitott szemével tekintett körül felekezeti életünk ben s igy fokozott érdeklődésre tarthat számot beszámolója körünkben szerzett tapasztalatairól és benyomásairól. Beszélgetésünk elején egy fel nem tett kérdésre ad választ, szükségesnek ítéli megmagyarázni, miért hagyta el szülőföldjét, miért cserélt hazát, vándorolt ki az Egyesült Államokba. Emlékezés egy szörnyű délutánra — Örökké vissza-visszatérő rémkép számomra — idézi fel a keserves órákat —, az a délután, mikor az ellenforradalom pribékjei betörtek a salgótarjáni polgári iskolába, melynek tanulója voltam. Tizenkét diáktársammal együtt, akiknek ugyanaz volt a “bününk” hogy zsidóknak születtünk, agyba főbe vertek, kegyetlenül megkinoz- tak. De még az ütlegeknél is jobban fájt a megaláztatás, a tehetetlenség érzése, hogy nem torolhatom meg a durva önkényt, az ártatlanul ért szenvedéseket. Addig törtem a fejemet álmatlan éjszakáimon, mitévő lehetnék, mig arra az elhatározásra jutottam: nem maradok Horthyék országában, ahol büntetlenül lehet ütni a gyengét, a zsidót. — Bár még félig gyerek voltam — emlékezik —, rettentő nehéz volt elszakadnom az otthontól, a hazai tájtól. Mikor átléptem a határt, majd meg szakadt a szivem a fájdalomtól s az önvádtól. Nem volt jogod elhagyni hazádat — hajtogattam — hiszen sem a sajgótarjáni táj, se a Duna, se a Tisza, se a Dunántúl dombjai nem tehetnek róla, hogy az országban bitangok bandái garázdálkodnak. De már felégettem mindent magam mögött, zsebemben volt a hajójegy, a kocka el volt vetve. Az ifjúkori emlékek és a hazai föld vonzó hatása azonban legyürhetetlen ma is. A fehérterror elől elmenekült salgótarjáni zsidó fiú magyar és zsidó maradt New Yorkban is, évek, évtizedek teltén is. S egyre gyakrabban látogat az óhazába. Igaz, most már nemcsak ifjúkori éveinek környezete vonzza, hanem a kegyelet is, az ősök sírjai s azoké is, akiket kiszakítottak a talajból, melyben nőttek s nem szunnyadhatnak hazai földben. — Édesapámat és öt testvéremet hurcolták a fasiszták a haláltáborba családjukkal együtt, ösz- szesen hatvankét rokonomat — állítja fel fájdalmas szívvel egyéni veszteséglistáját. — Együtt enyésztek el a salgótarjáni zsidósággal. Négyezren éltek itt ebben a barátságos bányavárosban s most 119 tagot számol a tarjáni hitközség, az egész környék zsidóságával együtt alig kétszázat. . . De a temető mégsem elhagyott, rendben tartják, ápolják, akik túlélték a tragédiát. Itt alussza örök álmát édesanyám s nagy rabbink, Deutsch Mózes, akiknek a sírjához, ha csak lehet, évről-évre visszajárok az óceán túlsó partjáról is. Természetesen kegyelettel vettem részt a salgótarjáni mártir-emlékünnepségen is, de ott voltam a budapesti és pécsi megemlékezéseken is, mikor felsírt az ősi ének. Mindenütt láttam, tapasztaltam, hogy a magyar zsidóság mély áhítattal emlékezik mártírjaira és soha, pillanatra sem felejti, hogy a fasiszták kergették halálba a hatszázezer elpusztult magyar zsidó közt kedveseiket is. A fejlődés jelei — E nagy pusztulás után — számol be magyarországi tapasztalatairól Oscár Sunshine —■ a magyar zsidóság helyzete, mint ezt személyes tapasztalataim tanúsítják, mindjárt a felszabadulás után megnyugtatóan alakult. Akkor azzal a küldöttséggel jártam itt, mely egészségügyi segítséget hozott a maradék magyar zsidóságnak s bár csupa rom volt Budapest, a zsidóság magára talált. Azóta elég gyakran látogattam Magyar- országra s évről évre láttam, hogy az országgal együtt fejlődik a zsidóság közösségi élete is. Azt is tapasztaltam — be kell vallanom, nem kis meglepetésemre —, hogy az állam is támogatja a zsidó egyházat és intézményeit. A hitközség Sip utcai épületében személyesen volt alkalmam meggyőződést szereznem arról is, hogy a szociális támogatásra szorulók előtt a vezetők ajtaja nyitva áll s hogy a hitélet zavartalanul fejlődik. Jártam a zsidó múzeumban, gimnáziumban, rabbiszemináriumban, talmud-tóra órákon s megállapítottam, hogy ezek élő, jól működő intézmények, melyeknek falai között éppen azzal a vallásos szellemmel találkoztam, mint a Szeretetkórház- ban, ahol az ellátás körül is Ugyanúgy betartják a vallásos előírásokat, mint a többi intézmények irányításában. — Mikor legutóbb itt jártam, a Kazinczy utcai templom tatarozása fejeződött be, most a Csáky utcai templom rendbehozatalát állapíthattam meg. Mindenütt a fejlődés jeleivel találkoztam, mely legjobban talán mégis szülővárosomban, Salgótarjánban ötlött szemembe. A város képe szinte felismerhetetlen lett, annyira kiépült. Amit az én gyerekkoromban elképzelni sem lehetett.1 nyolcemeletes palota épül most, az uj szálloda, mely ugyanolyan gyönyörűnek Ígérkezik, mint az uj utak az északi határtól a Balaton környékén át Pécs ősi városáig. Minden jel arra mutat: az ország előrehalad s az általános életszínvonallal együtt emelkedik a zsidóság jóléte és intézményeinek fejlődő vonala is. L. I. [
