Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-20 / 37. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 20, 1962 Munkásmozgalom Akinek jó üzlet a szakszervezet A busás fizetéssel rendelkező szakszervezeti vezetők üzleti befektetések- tői sem riadnak vissza. — Hogyan kezeli ezt a reakció a szakszervezetek meggyengítésére? Múlt heti (szept. 13.) lapszámunk 5-ik oldalán közölt cikkünk ismerteti azt a sokoldalú propaganda, hadjáratot, amit az amerikai ipari és tőkés monopóliumok vezetnek a szakszervezetek befolyásának megsemmisítésére, továbbá azt a sajnálatos tényt, hogy mérgező propagandájukkal sikerül a szakszervezeti tagságot és az amerikai munkásság jelentős részének osztályöntudatát és politikai megértését csökkenteni a saját szempontjukból is hátrányosan befolyásolni. A kapitalista kizsákmányolok ezen aknamunkáját segitik — bár nem tudatosan és nem célzatosan — azok a szakszervezeti vezetők, akik saját szerepük és tevékenységük egy részét a kapitalista üzleti szellem irányvonalán folytatják. Ezek a vezetők emellett magukévá teszik a munkáltató monopóliumok politikai vonalát is és ezzel még- jobban gyengítik a szakszervezetek szerepét az országos és a nemzetközi események irányításában. Ezeket a gyengeségeket a kapitalizmus nem hagyja kihasználatlanul. Talál alkalmat arra, hogy ezeknek a gyengeségeknek a kidomboritásá- val, féligazságok és teljes valótlanságok közlésével, mégjobban aláaknázza a szakszervezeteket, gyengítse a tagság bizalmát, megsemmisítse a munkásság körében a szakszervezetekhez való tartozás szükségességének és fontos jelentőségének tudatát. Ilyen értelemben és céllal közölt cikket a U. S. News & World Report a szept. ló-iki számában egyes szakszervezetek vagyonáról, üzleti befektetési tevékenységéről és vezetőinek magas fizetéséről. Az adatokat állítólag a Labor Department statisztikája szolgáltatta. Egynéhányat érdemes megvizsgálni közülük. Ezek szerint: A Teamsters Union a legnagyobb a szakszervezetek között, kb. 1 és fél millió taggal rendelkezik. A közel 37 millió dollár vagyonából, kb. 28 millió dollárt: fordítottak üzleti befektetésekre és több mint 5 milliót ingatlanok vételére. Külön említést érdemel a nyugdíj-jóléti alap, amely 169.400.000 dollár felett rendelkezik. (Ebbe a hatalmas összegbe, csak a központi szervezet által kezelt alap számítható, mig a helyi és körzeti szervezeteknek külön alapjuk van.) Ezeknek az alapoknak a nagy részét a vállalkozók kezelik. Néhányat a vállalkozók közösen kezelnek a szakszervezetekkel. A Teamster, pénzügyi kimutatásából nem derül ki világosan, hogy az üzleti célokra eszközölt befektetések milyen jövedelmet biztosítottak a számukra, de az világosan kiderül, hogy a tiszta vagyonuk közel másfél millió dollárral csökkent. Mindez nem zavarta a vezetőséget abban, hogy az elnöknek, James R. Hoffanak, 1961 közepén emeljék a fizetését évi 75,000 dollárra 50,000-ről és korlátlan keretet biztosítson a részére a külön kiadásai fedezésére. Két vezetőtársa is több mint 50.000 dollárt keresett az elmúlt évben és 12 al- étnöke fejenként kapott évi $30.000 fizetést és több mint 6,000 dollár kiadás megtérítést. A United Mine Workers (UMW) a leggazdagabb szakszervezet az országban. A több mint 105 millió dolláros vagyonából kb. 87 milliót fordít üzleti befektetésekre. Ennek a szakszervezetnek 2.5 millió dolláros része van a West Kentucky Coal Company bányáiban. Ugyanakkor a vállalat bányászait is képviseli. Ami azt a furcsa helyzetet eredményezte, hogy a United Mine Workers saját tagjainak főnöke és szakszervezete is. Az UMW-nek 13 millió dollár bevétele volt 1961-ben és 16 millió dollár kiadása. A jóléti alapja is jelentős pénzügyi veszteségeket szenvedett, mert az alap bevétele a legalacsonvabbra esett a munkanélküliség emelkedésével 1950 óta. aapóta ,felállították. Ennek eredményeként a„ bá- -rivászttk jóléti juttatásai jelentősen megcsappantak. A pénzügyi veszteségek nem zavarták meg a vezetők hatalmas jövedelmét. A két elnök fejenként 50,000 dollár fizetést kapott 1961-ben. A titkár-pénztáros és az alelnök fejenként negyven- ezret. Ezenkívül hatalmas összegeket zsebeltek be költség címén. A többi vezetőségi tag is megkereste a maga évi 13—19,000 dollárját. Az autómunkások szakszervezetének a tagsága szintén jelentősen csökkent. A bevétel viszont növekedett, mert a havi 2 dolláros tagsági dijakat felemelték 5 dollárra. Ezenkívül sikeres befektetési politikát folytattak és tavaly 1.6 millió dollárt kerestek üzleti vállalkozásaik folytán. Ez a nagy szakszervezet, a legjelentősebb összeget, évi 10 millió dollárt, fordít sztrájkok támogatására. Ezenkívül még a Community Health Association részére is adományozott 350.000 dollárt és 100,000 dollárt pedig az Eleanor Roosevelt Cancer Foundation számára. A vezetők fizetése is jóval alacsonyabb az autómunkásoknál, mint a többi szakszervezetekben; Walter P. Reuther elnök tavaly 23,353 dollár fizetést kapott és 3,139 dollár juttatást. Az alelnö- kök fizetése pedig 17,000 dollár körül forgott, 6,000 dolláros kiadás megtérítéssel. Az International Ladies Garment Workers Union tagsága szempontjából csak közepes szakszervezetnek számitana, hisz 446,000 taggal rendelkezik. De pénzügyileg egyike a leghatalmasabb szakszervezeteknek. Több mint 44 millió dolláros befektetéseiből számos vállalkozásra futotta. így 3.6 millió dollárt még a Kanadai Állami Kötvényekbe is belefektettek. A 311 millió dolláros nyugdíj-jóléti alap összegét is felhasználták különböző üzleti vállalkozásbkbán. Nem kétséges, hogy ez a Wall Street közlöny milyen hatást akart elérni az adatok közlésével. A szakszervezeti tagság azonban, amely a túlzottan magas fizetéseken kívül a vezetőik egyéb helytelen tevékenységét is kifogásolja, világosan láthatja ennek a cikknek a romboló célját, amikor azt olvassa benne, hogy a vezetők igyekeznek a sztrájkot teljesen kiküszöbölni a szakszervezetek tevékenységéből, ami egyértelmű a tagság gazdasági érdekeinek teljes elhanyagolásával. Ez a beállítás nem egyezik a valósággal. Az amerikai szakszervezetek egyik ellentétes alapjellegzetessége mindig is az volt, hogy mig a munkásság politikai érdekeit elhanyagolták (ellenezték munkáspárt megszervezését), addig a szakszervezetekhez tartozók, vagyis a tagság gazdasági színvonalának emelésére elég nagy súlyt fektettek. Viszont ez az egyoldalú igyekezetük megteremtette az amerikai munkásarisztok- ráciát, amely jól keresett, a szervezetlen tömegekkel szemben, amelyeknek az életszínvonala ma is nagyon alacsony. A szakszervezeteknek óriási szerepük van a társadalomban, amit az AFL-CIO vezetőségének főkolomposai nem akarnak tudomásul venni. Politikai korruptságuk az imperializmus kiszolgálóivá teszi őket. Ezzel hátráltatják az emberiség haladását, a munkásság aktiv részvételét a nagy országos és nemzetközi kérdések eldöntésében, sőt sok esetben a kizsákmányolok érdekeinek támogatására sorakoztatják fel a munkásságot. A fejlődést azonban nem lehet megállítani. Nemcsak az AFL-CIO tagsága, hanem vezetőinek jó része is helyesen méri fel a helyzetet. Az állandó napi küzdelem a kizsákmányolás és a háború ellen, kialakítja azokat a követelményeket, amelyekért az amerikai tömegek egyre nagyobb arányban síkra szállnak. Ismét sztrájkolnak az olasz fém- és gépipari munkások RÓMA, szept. 12. — Rövid megszakítás után kirjdt az olasz fém- és gépipari munkások sztrájkharca Szentembe? 12. reggel óta az említett iparágak Milánóban és környékén levő vállalatainak 300,000 munkása sztrájákol. Később csaktlakoztak a bérmzogalomhoz a szakma más városbeli munkásai is, öszesen 700,000 ember. A sztrájkot az ország legnagyobb szakszervezeti szövetségei együttesen jelentették be, egész sor gazdasági követelés alátámasztása céljából. A munkabeszüntetésnek nincs határideje, vagyis a sztrájk mindaddig tarthat amig a munkáltatók nem tesznek engedményeket. 50,000 munkás távozott Ny.-Berlinből Az angol Daily Express bonni tudósitója helyszíni riportban számolt be arról, milyen következményekkel jár Nyugat-Berlinben a Brandt és a többi frontváros-politikusai által teremtett feszültség. A tudósitó rámutat, hogy a frontváros dolgozói az állandó nyugtalanság elől tömegesen menekülnek el, és hagyják ott munkahelyeiket, ezért Nyugat-Berlin üzemeiben állandó munkaerő hiány van. A határfalnál augusztusban elkövetett provokációk óta ötvenezer munkás hagyta el a frontvárost, s ugyanezen idő alatt a Nyugat-Berlinbe toborzottak száma alig éri el a 18 ezret. A Daily Express tudósítója megjegyzi, hogy az elvándorlási folyamat aggasztóan lecsökkentette a gyárak munkáslétszámát. A (nyugat-berlini szenátus:/ amely súlyos felelősséggel tartozik a helyzet ilyen alakulásáért, kétségbeesett felhívásokat intéz Spanyolország, Görögország és Törökország lakosságához, hogy vállaljanak munkát a frontvárosban. A jelek szerint azonban nem sok eredményük van ezeknek a felhívásoknak. Megszavazták az $1.25 minimális órabért New York városi tanácsa elfogadta azt a javaslatot, amely $1.25-ben állapítja meg a minimális órabért a városban és egy év elmúltával $1.50-re emeli. A szavazat 24:1 volt. Angelo Ar- culo, brooklyni republikánus tanácsos volt az egyetlen ellenzője a javaslatnak és azzal vádolta a Wagner-adminisztrációt, hogy a közelgő választások befolyásolják a javaslat sietős elfogadására. A demokrata többség Rockefeller kormányzó és az állami törvényhozás késlekedésére mutatott rá, amelynek intézkedése szerint az órabér csak 1964-ben emelkedne $1.25-re. A városi tanács lépése az állami szerveket is gyorsabb cselekvésre fogja késztetni. Miután Wagner polgármester aláírja az elfogadott rendelkezést, az uj órabér november 6-án lép életbe. Egy Minimum Wage Bureau felállítása válik szükségessé a rendelkezés betartásának ellenőrzésére. Ez a hivatal tanulmányozni fogja e béremelésnek a hatását és az $1.50 órabértől várható gazdasági hatást a város életében. Ez a törvény sem vonatkozik azonban minden munkásra. Állami, városi, vallási és nem profitra működő intézmények munkásai, továbbá eladó ügynökök, házfelügyelők, 18 éven aluli részidőt dolgozók, kivételt képeznek. Franco a bényászsztrájk erőszakos elfojtására készül Aszturiában folytatódik a bányászok sztrájkja, és Spanyolország más vidékein is sztrájkolnak a munkások. Sok helyen, úgynevezett “csöndes” sztrájkokat indítanak, amelyek a termelés meny- nviségének csökkentéséből és a munkatempó lelassításából állnak. A spanyol kormány Franco diktátor elnökletével ülést tartott. A kormány megvitatta az asztu- riai bányászsztrájkot, és uj intézkedéseket hozott a sztrájkmozgalmak erőszakos elfojtására. Az uj intézkedések értelmében a munkáltatók és a dolgozók között felmerült vitás kérdést először a Franco-hatóságok ellenőrzése alatt álló három szakszervezet elé, majd a munkaügyi minisztérium által kiküldött, közvetítő, harmadik fokozatban pedig munkaügyi bíróságok elé utalják. Alvarez V'avo volt spanyol külügyminiszter New Yorkban kijelentette, hogy az aszturiai bányászok sztrájkja következtében gyorsan érlelődik a néptömegek politikai öntudata. A sztrájkok nélkül a kormány nem kényszerült volna arra, hogy különböző árreformokkal “kedveskedjék” az országnak, ugyanakkor, amikor a börtönökben folytatódik a letartóztatottak kínzása. Alvarez Vavo hangoztatta, hogv a spanyol burzsoázia rendkívül ingatagnak tekinti Franco rezsimét, és svájci bankokba utalja pénzét. “Most már a gazdagok is megértik, hoo-v Bn^nvolország- ban az év végéig valami történi fog.” IKEDA japán miniszterelnök fogadta a Tokióban tartózkodó román gazdasági kormányküldöttséget.
