Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-12 / 27. (28.) szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 12, 1962 Levelek a Szerkesztőhöz lASl/WX/VWX/WVVtA/VVVWWVWVVXAA/VWVVVVNA/l/WWWWVVWVX/VVVVAAAJ. ! Az ebben a rovatban kifejtett néze-\\ OLVASÓINK | tek nem szükségszerűen azonosak|í HOZZÁSZÓLNAK j! I a szerkesztőség álláspontjával j| A KÖZÜGYEKHEZ jl mmjVAAAAAAAA/V/XA/WWWt/WWWVWWWNA/XA/V/WAA/W/WWWWXff/X/WWW AKÁCLOMBOS KIS FALU... Tisztelt Szerkesztőség! Akáclombos falu, törökszekfüs liliomos udvar, muskátlis kis ablak, mért tüntetek el? Valahányszor kopár, virágtalan western storyt látok a moziba, vagy televízión azt szoktam mondani, “egy magyar asszony keze alatt nem igy nézne ki ez a hely.” Neuwahl cikkének olvasása után szegényebb lettem egy illúzióval, de rájöttem, miért nem szeretjük, ha kritizálják Magyar- országot. Építő vagy nem épitö a kritika, .rosszul esik tudomásul venni, hogy sajnos nem minden olyan tökéletes otthon, mint ahogy azt mi szeretnénk.' Megértünk mi nagyon sok mindent. Háborút, pusztítást szenvedést. De az mind elmúlt. Most már csak adódhatna egy kis virágmag! Nem is beszélve fákkal szegélyezett uccáról. így él emlékezetemben a magyar falu. Most már elvárnék egy kis járdát is. Nagyon rosszul esik, hogy nem igy van. Vajon miért? Nem szereti már a magyar asz- szony a virágot? Volt idő amikor látástól vaku- lásig dolgozott, mégis volt virágoskertje. Miért ne lehetne újra szép a falu ? Nem muszáj akácfánál megállni. Lehet hársfa is, annak is olyan jószagu a virágja. A vadgesztenyefa is oiyan, amikor virágzik, mint egy karácsonyfa májusban. Szívesen tennék valamit a magyar falu szépsége érdekében de olyan nevetséges lenne New Yorkból virágmagot küldeni a magyar falu fel- virágozására. Vagy talán nem is olyan rossz gondolat ! Schenker Margit A REMEKÍRÓKRÓL Tisztelt Szerkesztőség! A hozzám küldött Remekírók II. kötetet megkaptam, igen megörültem, mert ezt legalább könnyebben tudom olvasni. Bár az újság is ilyen jó betűkkel lenne Írva, ezt igen jól tudom olvasni. Köszönet érte az'egész szerkesztőségnek. Itt küldöm az árát, nekem megér öt dollárt. Paul Kiss Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a Remekírók II. könyvet, nagy örömmel fogadtam. Megértettem, hogy lapunkat nehéz küzdelemmel tudják csak kiadni és igy tehetségem szerint támogatom, hogy ez a lap életben maradjon. P. Jakab Tisztelt Szerkesztőség! A Remekírók II. könyvet megkaptam, de sajnos ez nem nekem való szórakozás. Én szeretem tanulmányozni a mai kapitalista rendszert, annak tűrhetetlen működését. Hofbaucr J. Dicséri a naptárt Tisztelt Szerkesztőség! Pesti jóbarátaim, akiknek megküldtem a naptárt, egvöntetüleg dicsérik. Az egyiktől éppen a napokban kaptam levelet és ebben kihangsúlyozza, mennyire örvend a naptárnak. “Nagyon hálásan köszönöm a küldött Magyar Naptárt, mert sok érdekes dologról tájékoztat és kitűnő illusztrálással hangsúlyozza, érthetőbbé teszi az ismert dolgokat is. Legnagyobb értéke, hogy az egész év fontos eseményeinek adatait bármely percben fel lehet lapozni. Nagyon jó gondolat volt a Magyar Szó részéről és nagyon hasznos az itteni olvasó számára.” Az olvasók leveleinek némelyikével ellentétben közlöm ennek a levélnek a tartalmát, Rácz A vers neve: Amerika Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó junius 28-iki számában közölt, Barakné, Detroit, Mich, által beküldött vershez adok egy kis tájékoztatót. A vers “AMERIKA”, megtalálható a “Csonka munkásosztály”, az Amerikai Magyarság cimii könyvben. Irta: Hoffman Géza, az akkori magyar kormány itteni alkonzulja 1911-ben. A Szellemi termékek cimii fejezetében idézi a verset. A vers szerzője Jovicza István. G. Hoffman az alábbi megjegyzéssel közli a verset: “Keserű humor, élethü képben, amerikai magyar nyelven.” Gondoltam, hogy a lap olvasói előtt e kis tájékoztató nem lesz érdektelen. Olexo Endre A hirek közt keveset olvasunk erről Tisztelt Szerkesztőség! “Katonai pilótáink körül bajok vannak”, mondta dr. E. Schulz kapitány, az Aero Space Medical évi gyűlésén Atlantic Cityl>en. Hivatalos megfigyelők megállapították, hogy katonai pilótáink egy része, azok, akik túlhaladták a 40 évet, nem alkalmasak felelősségteljes hivatásuk betöltésére. Katonai pilótáink közül jelenleg öt közül egy, túlhaladta a 40 évet. Az “Armed Force Pathological Institute” megvizsgált 96 repülő balesetet. A megállapítás szerint ezek egy harmada szívbajból kifolyólag következett be. Az orvosok “coronary artery” néven ismerik e betegséget, amely az átlag embernél csak ritka esetben veszélyes, viszont pilótáknál — akár polgári, akár katonai — a túlságosan nagy felelősségérzet a magasban, az oxigén fogyatékossága és a munkával járó izgatottság belső zavart okoz. A hivatalos megállapítás tehát azt igyekszik bebizonyítani, hogy öt közül négy légi szerencsétlenségnek a szívbaj az okozója. Tehát a jövőben emiatt nagyobb gondot fordítanak a pilóták egészségügyi állapotára. Szigorú ellenőrzést gyakorolnak az elhízás és dohányzás ellen és testgyakorlatokkal edzik a pilótákat. Különösen szemmel tartják azokat, akik családi történetükből hajlamosságot mutatnak a szívbajra. E kis hírben érdekes az is, hogy elmondja, hogy milyen rengeteg pénzt emésztenek fel a bomba- szállitó repülőgépek. Pedig ezek százai repülnek felettünk, kiszámíthatatlan veszélynek téve ki az emberiséget. Pillanatok alatt egész városnegyedeket elpusztíthatnak, nem is beszélve iskoláink és kórházainkról. Sok szerencsétlenséget kerülhettek volna el, ha a most beígért intézkedéseket már a múltban is gyakorolták volna. Schubert Ferenc “Ne hagyjuk lapunkat megszűnni!” Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 10 dollárt Miami kvótájára. Úgy tudom, hogy még most sem töltöttük be, mert vagy 4(FeI kevesebb, ami igazán nem szép. Felkérem a Magyar Szó itteni olvasóit, hogy tehetsége szerint mindenki járuljon hozzá, hogy kvótánk legalább 100 százalékos legyen. Mi lesz a nyugdíjasokkal? Május 31-én láttam a lapban F. Prince munkástárs Írását. Én is nyugdíjas vagyok, de nemcsak előfizetem lapomat, de úgy nézem, hogy legalább egy évvel mindig előre legyek. Újságomat mindig segítem tehetségem szerint, mert hiszen csak ez az egy újság jelenik meg magyar nyelven, amely megírja az igazat, tehát nem hagyhatjuk megszűnni. Ma 10 dollár nem sok, a polgári lapok $20-at kérnek s azok olvasótábora is legalább 70 százalék ban nyugdíjasokból áll, mert a bevándoroltak leg nagyobb részben már idősek, gyermekeik pedig, ha beszélik is néha nyelvüket, írni olvasni nem tudnak. Az én gyermekeim nagyszerűen beszélnek magyarul, de olvasni nem szeretnek, csak angolul. Én azt ajánlom, hogy tegyünk félre minden hónapban egy dollárt és ezzel biztosíthatjuk lapunk megjelenését. Ne hagyjuk lapunkat megszűnni! Maradtam tisztelőjük: Szörny Ferenc és Mrs. Szörny INNENONN AN EÖRSI BÉLA külmunkatársunk írásai világkörüli útjáról INDIA Világkörüli utamra indulás előtt a legtöbben azért irigyeltek, hogy alkalmam lesz Indiába is ellátogatni. Csodálatos dolog bepillantani egy 6 ezer éves ország kultúrájába, de ezzel ellentétben — a számok embere lévén — megdöbbentett az a szomorú helyzet, amit ezen csodálatos országban tapasztaltam. India 400 milliót kitevő lakosságának háromnegyed része, tehát 300 ;millió falun él. Az egész országban az egy főre eső átlagos évi jövedelem nem egészen 60 dollár, de a földműveseknél még kevesebb (nem egészen 46, pontosan 45,92 dollár). A számokból kiderül, hogy a lakosság túlnyomó része még a legszükségesebb életfeltételeket sem tudja kielégíteni, pedig igen nehéz munkát végez, nagy szorgalommal, összehasonlításul csak annyit, hogy a magyar földműves ehhez képest jnilliomos. Még elképzelni is nehéz, hogyan lehet megélni ilyen borzalmasan kevés pénzből! Az alábbiakban közöljük a kiadások részletezését 1949 50-bea (a szabadság kivívásának esztendejében): Élelem...............................$30.44 (ebből gabonafélékre $17.71) Ruházat .............................$4.88 Háztartás...........................$3.76 Dohány, ital .....................$1.55 Vallás, stb...........................$3.31 Orvos, gyógyszer.............$0.59 Gyermekek oktatása ....$0.34 Szórakozás.........................$0.21 Természetesen 1949 óta, mióta India kezébe vette a hatalmat, határozott javulás mutatkozik a termelésben. A mezőgazdasági termelés mértéke (az angol uralom utolsó esztendejében 100-nak véve azt) 1956 57-ben már 123-ra emelkedett. Mi az indiai mezőgazdaság kerékkötője? Ki az oka annak, hogy a kitűnő éghajlat és a nagy esőzések ellenére az 1 holdra eső terméshozam mégis igen alacsony? Az okokat társad almi-gazdasági tényezőkben kell keresni, melyek a következők: A föld felosztása egyenlőtlen, sok a gazdag nagybirtokos. A földnélküli mezőgazdasági munkások és bérlők óriási tömege a földművelők létszámának harmad részét teszi ki, tehát kb. 100 millió nincstelen él az országban. A nagy ‘erű- let teljesen elaprózott; nadrágszij-parcellákra osztva művelik a földet az ország különbőz területein. Tagosítás nincs. A földművesek eladósodtak, kénytelenek ;zso- rakölcsönöket felvenni. A szállítás lebonyolítása a rossz utakon nagy nehézségekbe ütközik. A mező- gazdasági eszközök oly primitívek, mintha több ezer évvel ezelőtt készültek volna-. A termékek értékesítése nincs megszervezve. Kevés a vetőmag. A technika és a mezőgazdasági szakértelem igen alacsony színvonalon áll. A természetes és műtrágya csaknem teljesen hiányzik. Az állati trágyát tüzelésre használják. Nagy a vízhiány, sokhelyütt az ivóvíz is használhatatlan, de legalábbis nem feltétlenül tiszta. Mindezekből látható, mennyi nehézséggel kell megküzdenie India lakosságának. Az évi szaporodás 7 millió; ez olyan mértékű, hogy' a kormány minden erőfeszítése ellenére sem képes segíteni az általános nyomoron. Sehol a világon nincs még egy ország, ahol óriási betűkkel megirt táblák mutatják az utat azokhoz a helyekhez, ahol a születésszabályozással kapcsolatban adnak felvilágosítást és segítséget. 1956-ban a külföldi segélyek helyes (nem minden esetben) felhasználásával, az ötéves tervek keretében, 67 millió kis hold (acres), az egész mezőgazdaság 21 százaléka volt öntözött terület. Ezt a 67 millió holdat az uj ötéves tervben 88 millió acre-ra akarják növelni. Ezen a téren az angol uralom érdemei tagadhatatlanok. Baj, hogy a külföldön értékesíthető terményeket — kávé, tea, gumi — a mezőgazdasági területnek csak 1 százalékán termelik. Még nagyobb baj, hogy a nagybirtokos osztály igen erős, nélküle az Indiai Kongresszus uralkodó pártja nem tud boldogulni. A földterület ilyen felosztásán
