Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-13 / 36. szám

IM AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 13, 1962 tAJudbamrwuruj es* /WWWWWWt/WVWWVnAAAAAMW^WWW\AA^»WW\AA/WV\/\AAAAMAAAMAAAAAAAAAAAA/VWVWU ELSÜLLYEDT VÁROSOK A FEKETE TENGERBEN A Kaukázus fekete-tengeri partvidékén virág­zott valaha Dioszkuriasz kereskedő-város. Az ógörög mitológia szerint mostoha-anyja dühe elől ide repült aranybárányon Frikszosz, s hálából fel­áldozta az isteneknek különös “lovát”, és gyapját a tüzokádó sárkány által őrzött ligetben hagyta. Ezért nevezték el ezt a területet — Kolchiszt — az aranygyapju országának. Később Médeia va­rázslónő segítségével onnan ragadta el Jászon az aranygyapjut, és egy másik monda szerint ál­lítólag az ő utitársai alapították Dioszkuriasz városát. Az i. e. I. században élt Sztrabón viszont arról tudósit, hogy Dioszkuriaszt milétoszi kereskedők alapították. Timoszthenész földrajztudós is meg­említi ezt. 134-ben Flaviusz Arrianosz római uta­zó meglátogatta Szebasztopoliszt, és azt állítja, hogy az Dioszkuriasz helyén épült: ő a város pontos földrajzi fekvését is meghatározta. Az azóta eltelt évszázadok során mind Szebasz- topolisz, mind Dioszkuriasz nyomtalanul eltűnt. A Sztrabón és Arrianosz által megjelölt helyeken item sikerült nyomaikat fölfedezni. A szakértők ntár-már azt hitték, hogy e két város létezését csak a képzelet szülte. Mintegy 5 évvel ezelőtt azonban két fiatal szovjet régész a Beszletka fo­lyó torkolatában i. e. V. századból származó görög dombormüvet talált. A kutatásokat ujult erővel folytatták, és hosszas fáradozás után rábukkan­tak az ókori Szebasztopolisz nyomaira. A szabályos négyszögalaprajzban épített haj­dani helység 100 méternyire van a tengerben; 10—15 méter mélységben húzódó utcáiból am­forákat, edényeket, gabonatörőket hoztak a fel­színre. A leletek alapján lassan kirajzolódott a város élete. A viz alól felhozott agyaglámpásokon még a láng nyoma is megmaradt! A vizvezeték- csövek és a lefolyóval ellátott márványmedencék árnyas parkokról, forrásokról tanúskodnak. A csatfibulák, az üveg- és az agyagedények finom kidolgozása a kézműipar fejlettségét bizonyítja. A Rómából, Perzsiából, Kis-Ázsiából származó érmék igazolják Timoszthenész állítását, amely szerint Szebasztopolisz bazárjaiban 300 nép fiai gyűltek össze és 70 nyelven beszéltek. Minden alámerülés újabb részleteket tárt föl. A tudósok megállapították, hogy a város a IV. század elején hatalmas földcsuszamlás következ­tében elpusztult. A Flaviusz Arrianosz által kö­zölt helyszinrajz e földcsuszamlás következtében megváltozott: a Fekete-tenger valaha egyenes partvonala nagymértékben módosult, s kialakult a jelenlegi szuhumi öböl, a szárazföld egy része lesüllyedt, és a rajta fekvő várost ellepte a ten­ger. A katasztrófa színhelye közelében két évszá­zaddal később kis bizánci erőd épült, amelyet azonban a Kaukázus felé törő perzsáktól való fé­lelmükben hamarosan lebontottak. Az erődöt Jus- tinianus császár építette újjá. A XV. században genovai kereskedőknek volt nagy telepe a szuhu­mi öböl partján — San Sebastian, illetve Szebaszt — néven. Később a helybeliek “Chom”-nak nevez­ték el ezt a települést. Az ókori Kolchisz kereske­dőközpont környékén az évszázadok során tehát a következő elnevezéseket találjuk: Dioszkuriasz — Szebasztopolisz — Szebaszt — Chom (Szuhu­mi). Közülük a legősibbnek, Dioszkuriasznak rom­jait találták meg a legnehezebben. Az öböl kö­zépső részéből 25 méter mélységből hozták fel a búvárok az első, az i. e. V. századból számazó fe­ketemázas edényeket. A tudósok föltevése szerint 2500 évvel ezelőtt Dioszkuriasz még termékeny földön terült el, a Kelaszura és a Gumiszta folyó deltájában. A Gu­| MAGYAR SZÓ KIADÓHVATALA | 5130 East 16th Street 5 |New York 3, N. Y. * 5 Tisztelt Kiadóhivatal! 5 2 Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt; 2 az előfizetésem. Itt mellékelek $.......................-t< | Név: .......................................................................j •| Cim: ........................................................... 2 Város:..............................................Állam: . ...J miszta nem az öböltől távol torkollott a tengerbe, mint jelenleg, hanem Szuhumi városával szem­ben. Ennek a folyónak a hordaléka építette természetes gát védte a mély, humuszos földte­rületet a tengertől. Földrengés következtében azonban a Gumiszta medre megváltozott, s emi­att a part is gyökeresen átalakult. A tenger ki­mosta a védőfalat, behatolt a szárazföldre, egyre újabb területeket hódított el tőle: a folyó pedig már nem erősítette többé homok- és kavicshorda­lékával a partot. Az i. e. I. században á Fekete- tenger — szintjének emelkedése folytán — be­tört a deltába: a virágzó völgy a hatalmas öböl fenekére került, s az ősi Dioszkuriasz romjait iszap bontotta el. Több százmillió éves sótömbből életre keltett baktériumok A Zentralblatt für Bakteriologie beszámol ar­ról, hogy sikerült olyan — sókristályba zárt — baktériumokat életre kelteni, melyek a szakértők szerint mintegy 180 millió éve nyugvó állapotban voltak. Az eset előzménye a következő: dr. Dombrovsz- ky mikroszkóp alatt vizsgálta a Bad Neuheim-i fürdő forrásának vizét. Meglepetésére olyan bak­tériumokat fedezett föl a mikroszkóp tárgyaszta­lára helyezett vizcseppben, amelyek több millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. A geológusok tói megtudta, hogy a hévforrás vize a fürdőtől mintegy 60 kilométernyi távolságban levő perm időszaki sórétegeken tört át, és annak sóját oldot­ta fel. Dombrovszky ebből azt a mei'ész követ­keztetést vonta le, hogy a perm kor óta sókris­tályba zárt baktériumoknak csupán némi nedves­ségre volt szükségük ahhoz, hogy “életre kelje­nek.” Kisérleteket végeztek e feltevés helyességének bizonyítására. A laboratóriumban egy Bad Nau- hem-i sótömböt baktériumölő ibolyántúli sugarak alá helyeztek, azután ugyancsak baktériumölő antiszeptikumba mártottak, majd hegesztőlámpá­val sterilizáltak, hogy a só felületén minden bak­tériumot elpusztítsanak. Ezt követően — szintén sterilizált szei*számmal — a sótömböt eltörték, és darabjait táptalajba helyezték. Megállapították, hogy 180 vizsgálat közül 86 alkalommal élő ten­geri baktériumok jelentek meg a mikroszkóp alatt, mégpedig olyanok, amelyek föltűnően ha­sonlítanak a Holt-tenger sós vizében élő baktériu­mokhoz. A kutató nem érte be ezzel a kísérlettel. Ame­rikából, a montreali egyetemről olyan sótömbö­ket kért, amelyeknek kora 320 millió évre becsül­hető. Nos, ebből is sikerült baktériumokat “életre kelteni”. Húsz kísérlet közül 8 olyan adódott, amidőn őskori-baktériumokat “élesztettek” fel. Ezek most a Bad Neuheim-i laboratóriumban él­nek és szaporodnak, mégpedig olyan vígan, mint­ha most is dinoszauruszok járnának-kelnének a Földön. A tudósok most vizsgálják a világ egyik “leg­öregebb” sótömbjét, amely mintegy 750 millió éves. Remélik, hogy ebből is sikerül “feltámasz­tani” baktériumokat, és ezáltal számos élettani kérdés tisztázható lesz. Gyógyszer is okozhat érelmeszesedést ? A statisztikai adatok szerint az elmúlt két év­tizedben a 40—60 éves korcsoportban az érelme- szesedéses megtebegedések száma megkétszere­ződött. A 40 éven aluliak között is jóval gyako­ribb, mint régebben. Az érelmeszesedés egyik oka a túlságosan zsíros étkezés. Ezenkívül számos egyéb ok is előidézheti. Az újabb vizsgálatok sze­rint bizonyos gyógyszerek nagyarányú használata is okozhatja. Saphir amerikai biológus elsősor­ban a szulfonamidokat s az antibiotikumokat vá­dolja. Kisérletei során 40 házinyulat kezelt folya­matosan szulfatiazol-injekciókkal. Hét-nyolc hó­nap alatt közülük 33-nak artérafalain keletkeztek gyulladások és olyan változások, amelyeket nem sikerült megkülönböztetni a valódi érelmeszese­déstől. Azt, hogy a szulfonamidok és az antibio­tikumok érelmeszesedést okozhatnak, az is iga­zolni látszik, hogy e betegség éppen azóta gyako­ribb, amióta a fenti két gyógyszerfajta fogyasz-’ tása nagymértékben elterjedt. A SEKI—LINES-USTÖKÖS Néhány hónappal ezelőtt a napilapok egy fé­nyesnek ígérkező üstökös feltűnéséről számoltak be. Ezt 1962 feb. 4-én fedezte fel T. Seki Japán­ban, két nappal később pedig -— tőle függetlenül — R. D. Lines Arizonában. Minthogy ez az idei év harmadikként felfedezett üstököse, a Seki— Lines-üstökös az 1962c nevet és jelzést kapta. Felfedezésének időpontjában az uj üstökösnek még puszta szemmel nem észlelhető halvány fé­nye volt. De már az első megfigyelések alkalmá­val ki lehetett számítani, hogy hamarosan közel kerül a Naphoz, s ezért fénye alighanem teteme­sen megnövekszik. Az üstökösök szilárd magja voltaképpen laza porfelhő, amelyet különféle anyagok jege köt össze. A Nap sugárzásának hatására e magból gázok szabadulnak fel. Ezek alkotják — a mag körül — az üstökös fejét, más néven a kómát. A Nap elektromágneses és anyagi sugárzása a fej gázanyagának egy részét lesodorja, ekként jön létre a sokszor tízmillió km-nél is hosszabb csóva. Minthogy az üstökös fejének és csóvájának fénylését a napsugárzás gerjeszti, ezeknek az égitesteknek a fényessége a naptávolságtól függ. (A látszólagos fényességet természetesen a föld­távolság is befolyásolja.) A Seki—Lines-üstökös március elején már je­lentősen megközelitette a Napot, s eközben a déli éggömbre vándorolt át. Március 7-én Ausztráliá­ból már távcső nélkül is észlelhették. Ekkor csó­vája kifejlődött; a megfigyelések szerint több tízmillió km hosszú volt. L. E. Cunningham számításai szerint az üstö­kös április 1-én jutott napközeibe. Távolsága ek­kor a Nap középpontjától 4.42 millió km volt (a Nap—Föld távolsága 149.6 millió km). Az előze­tes számítások fényének el kellett volna érnie a legfényesebb csillagok erősségét. Bár ez az üstökös az utóbbi idők legfényesebb­jei közé tartozik, a napközelség után — mint említettük — fénye nem érte el a várt értéket. Ennek oka bizonyára a feltűnően nagy napközel­ség. A Nap sugárzása ugyanis az üstökös gáz­anyagát jórészt eltávolította, ezért fénye is je­lentősen csökkent. A magból kipárolgó gázok csak április 15-e után pótolták a veszteséget. Ekkor azonban az üstökös már mind a Naptól, mind a Földtől eltávolodott, és csak távcsővel észlelhet­ték. A Seki—Lines-üstökös nagyon elnyúlt pályán kering, tehát visszatérésére belátható időn belül nem számíthatunk. MIKROMETEOR-RÉTEG A LÉGKÖRBEN Az Egyesült Államokban a rakétavizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a magaslégkörben sokkal több a meteorpor, mint ahogyan azt régebben vélték. Az 1961 junius 6-án felbocsátott rakéta adatai szerint 1 cm3-es felü­letre 1 másodperc alatt 10 mikrometeorit-szemcse csapódik be. Ez tízszerese a korábbi becslés meny- nyiségének. (Az észlelt mikrometeorok zömének átmérője nem érte el a 0,01 mm-t.) A méréshez használt rakéta orrkupjára “virág- szirom”-szeriien lemezeket borítottak, amelyek 73 km magasságban kinyíltak és alkalmassá vál­tak a mikrometeorok érzékelésére. A rakéta 171 km magasságig emelkedett. Az érzékelő beren­dezések azonban már 107 km magasságban be­csukódtak, miután 4 percig felmérték a becsapódó meteoritszemcséket. A meteorit-számlálók egyik típusa két vékony mylar-müanyag lemezből készült, amelyeken a meteoritek mikroszkopikus lyukakat ütöttek. (Egynémelyük lyuk még puszta szemmel is látha­tó volt.) A lyukacskák felvilágosítást nyújtanak a meteorszemcsék mozgásáról és sebességéről. Ez utóbbi néha 75 km volt másodpercenként. Az érzékelők másik csoportját három különböző ke­ménységű müanyaghártyából állították össze. Bár a becsapódáskor a mikrometeoritek rendszerint elgőzölögnek, egyesek nyoma megmarad. Ultrahanggal fagyasztott tej A tej fagyasztásakor — a szokásos körülmé­nyek között — a zsíros alkatrészek elválnak a vizben oldható alkatrészektől. Angliában most sikerült a tejet ultrahang behatása közben oly módon megfagyasztani, hogy az alkatrészek ke­vertségében nem történik változás. A fagyasz­tott tej mínusz 12 C foknál alacsonyabb hőmér­sékleten a romlás veszélye nélkül korlátlan ideig tarolható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents