Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-13 / 36. szám

Thursday, Sept. 13, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A szakszervezetek befolyásának a megsemmisítésére törnek A gyárosok szövetsége a munkásellenes kampány élén. — A sajtót, rádiót és televíziót teljesen a befolyásuk alatt tartják, hogy a közvéleményt a szakszervezetek ellen hangolják. — Uj, inkviziciós albizottságokat akar­nak létesíteni a dolgozók ügyét képviselő munkásvezetök perbefogására. A The Dispatcher nevű szakszervezeti újság­ban, Lawrence Steinberg, a Teamster Union egyik szervezője, nagy cikkben leplezi le a szak- szervezetek ellen készülő támadást. Ennek a tá­madásnak a National Association of Manufactur­ers, röviden NAM, a vezetője. Ez-a nagybefolyásu szövetség, a régi utat követve, a törvényhozáson keresztül akar csapást mérni a munkásság intéz­ményeire. A múltban a McClellan féle vizsgáló bizottság és a Landrum-Griffin Bili jelezték a dolgozók ellen folyó hadjáratnak az állomásait. De ezek még nem tudták teljesen megsemmisíteni és meg­törni a szakszervezetek erejét. A sztrájk fegyve­re még megmaradt a munkásság számára. A NAM uj hadjárata a sztrájk lehetőségét is ki akarja teljesen venni a kezükből. Ha ezt sikerül a törvényhozás utján elérniök, akkor az egész kollektiv szerződés rendszere, ami ma még fenn­áll. a félévszázaddal korábbi állapotába hull. A módszer rával van szoros kapcsolata. Cinkostársa, a Na­tional Industrial Council (NIC) segítségével, újabb gyáripari egyesüléseket is a befolyása alá vont. A NIC által újabb 3,000,000 dolgozót sike­rült a NAM-nalc a szolgálatába állítania. Ezeknek a szövetségeseknek, kamaráknak és ta­nácsoknak a NAM-mal való kapcsolata nem egy­öntetű. Számos kérdésben lehet eltérő véleményük a központi szerepet betöltő NAM-tól, De egy prob lémát illetően teljes az egység: a szakszervezetek szétrombolását illetően. A gyárosok szövetségének szüksége van arra, hogy a közvélemény döntő többségét passzivitás­ra kényszerítse a szakszervezetek megsemmisíté­séért folyó harc folyamán. Erre a célra dobják be a hangzatos jelszavakat időről-időre. A múltban már hallhattunk ilyeneket, mint plédául a “mun­kához való jog”, a “korrupció”, a “szakma aka­dályoztatása” és “összeesküvés”. Ezekhez a régi­ekhez most egy újabbat iktattak: “szakszerveze­tek monopol hatalma.” Ezeknek a jelszavaknak a segítségével próbál­ják előkészíteni a közvéleményt a munkásság in­tézményei ellen folyó általános támadásra, amely­nek körvonalai már kezdenek kibontakozni a sze­nátusi jogi bizottság kihallgatási előkészületei­ben. Ennek az elnöke a közismert reakciós James O. Eastland szenátor (Miss.). Thurmond szenátor (:S. C.) pedig már beterjesztette azt a törvényt, amely a sztrájk megszüntetésére irányul, “a köz­érdek miatt.” Kikből áll a NAM? A munkásság elleni döntő roham természetesen nagy erőfeszítést igényel és az ezzel párhuzamo­san megindított propaganda hatalmas költséggel jár. Ezt a feladatot csak a National Association of Manufacturers (Gyáriparosok Országos Szö­vetsége) képes megvalósítani, amely tulajdon­képpen az Egyesült Államok legfelsőbb kormá­nyának a szerepét tölti be. A Kereskedelemügyi Minisztérium 1961-es statisztikája szerint, a NAM-nak kb. 22,000 tagja van, akik mindannyian nagylétszámu munkásságot foglalkoztató gyáro­sok. Az ipari termelés 75 százalékát az ő üzemeik és gyáraik állítják elő. 17,000,000 munkás áll a szolgálatukban. A szövetség 400 emberének nincs más feladata, mint az, hogy propagandával tömje az újságokat, a rádiót és a televíziót és az üzletemberek talál­kozóin és összejöveteleiken elhangzó szónoklatok­hoz a beszédek fő témáját szállítsa. Az 1895-ben alapított NAM hatása ma már az ország minden részére kiterjedt. Az 1912-ben ala­pított Chamber of Commerce is ennek a szövet­ségnek a céljait szolgálja. így a gyárosok szer­vezete az Egyesült Államok területén lévő 2,900 kereskedelmi kamara fiókát használhatja fel pro­pagandájának az előmozdítására. Ezenkívül még 26.000 különböző társaság és szövetség is a ren­delkezésére áll, amelyeknek a kereskedelmi kama­A hatalom birtokában A NAM állandóan a szakszervezetek befolyásá­val és hatalmával ijesztgeti a tömegeket. Az egy iparágon belüli egységes tárgyalás megakadályo­zására helyezték most propagandájukban a hang­súlyt. Ez ugyanis a szakszervezetek egyetlen ha­tásos fegyvere a nagy gyári kartellekkel szem­ben. Ha az egyes üzemek, sőt üzemrészlegek is külön-külön tárgyalnak a hatalmas monopóliu­mokkal, akkor a hatalmi egyensúly teljesen elto­lódik a munkások hátrányára. A szakszervezetek a valóságban nagyon kedve­zőtlen helyzetben vannak politikailag és gazdasá­gilag hatalmas ellenfelükkel szemben. A NAM propagandája fásultságot idézett elő a szakszer­vezeti tagság körében, aminek hatása a legutóbbi választásokon is megmutatkozott, ahol inkább az u. n. “munkásbarátokat” választották meg, mint a valódi szakszervezeti képviselőket. A szakszer­vezetek hatalmát felnagyító propaganda hazug­sága azonnal nyilvánvalóvá válik, ha meggondol­juk, hogy mindössze 17 millió embert sikerült megszervezniük az 50,000,000 dolgozóból. A kong­resszusi választásokra csak jelentéktelen befo­lyást tudtak gyakorolni. A demokrata és republi­kánus képviselők reakciós egyesülése könnyedén akadályozza meg a törvényhozásban a szociális Az “Apartheid” politika támogatói A South Africa House az utóbbi időben igen sokat szerepel az újságok és folyóiratok hasábja­in Angliában. Ez a szervezet a dél-afrikai faji po­litika védelmezőjének a szerepét tölti be Euró­pában. A nyugat-európai országok tőkései jelen­tős mértékben érdekelve vannak Afrika egyetlen “fehér” államában és ezért szeretnék úgy beálli- tani a hitleri faji politika alapján vezetett rend­szert, mintha demokratikus lenne. A Dél-Afrikai Uniót különösen szoros kapcsolatok fűzik egy­kori “anyaországához”, Angliához, pénzügyi és gazdasági téren és igy érthető, hogy propagan- dájuk legnagyobb mértékben ide irányul. A South African Information Office több száz­ezer fontot költ évenként a fasiszta rendszer nép­szerűsítésére. Ezt a propaganda szervezetet nem­rég egy újabb alapítvánnyal bővitették. A Foun­dation nevű társaság még 1959 decemberében ala­kult meg Johannesburgban, 25 támogató részvé­telével. A Foundation ma már több mint 100 nagy befolyású bankárt, gyárost, üzletembert, politi­kust és katonatisztet sorolhat a vezetői közé. A napokban nyitották meg londoni hivatali helysé­güket és olyan előkelő emberek támogatják fél­revezetés! célokat szolgáló tevékenységüket, mint Lord Montgomery tábornagy és Sir Francis de Guingard vezérőrnagy. Az utóbbi a társaság el­nöki tisztje mellett még a Tube Investment Ltd.- nek is a chairman-je. Ennek a vállalatnak van ta­lán a legnagyobb érdekeltsége a Dél-Afrikai Unió­ban. fi.! intézkedéseket és törvényeket. De a legjobban bi- bizonyitja a NAM állításainak valótlanságát az, hogy a kormány sértetlenül szegheti meg a szak- szervezetekkel szemben a törvénycikkek 4. és 8. módosítását és igy minden indok nélkül tartanak kutatásokat a helyiségeikben és kobozzák el érté­keiket a “boszorkányokat űző” bizottságok. Tele­fonjukat lehallgatják, postájukat felbontják, min den következmény nélkül. Hol van itt a szakszer­vezetek monopólhatalma? Ha a munkásságnak valóban monopólhatalma lenne, akkor nem volna munkanélküliség, sem szer vezetlen munkás, sem rabszolgabérért dolgozó pária ebben az országban. Az automációtól sem kellene rettegnie a tömegeknek. De jól tudjuk, hogy ennek mind az ellenkezője az igaz... A saját érdekük ellen játsszák ki a tömegeket A NAM a kongresszusra gyakorolt hatalmá­nál fogva, simán keresztülviszi a törvényhozás­ban a szakszervezet-ellenes “vizsgálóbizottság” létrehozását. Ennek a feladata lasz a nemzetközi szakszervezetek teljes szétzúzásának a megvaló­sítása. De nem jönnek ki nyílt jelszavakkal a szakszervezetek ellen, hanem a “szabad kollektiv tárgyalás” hangzatos szólamait vetik be céljuk elérésére. Ennek a lényege az, hogy minden üzem minden egyes telepe és részlege, külön-külön kell, hogy tárgyaljon a főnökökkel, ami a munkásság egységes erejének a teljes szétforgácsolását ered­ményezi majd. A propaganda minden eszközét felhasználják a közeljövőben a hangzatos jelszavak népszerűsí­tésére. A hírközlés eszközei a rendelkezésükre áll­nak. Nyilt kérdés ma még, hogy ezzel a hatalmas propaganda gépezettel szemben, felismeri-e vajon a munkásság a saját érdekét? A múltban már sokszor sikerült a gyárosoknak félrevezetni és a saját érdekük ellen felsorakoztatni őket. Ebben nagy szerepet játszottak az olyan szakszervezeti vezetők, mint George Meany, akinek fontosabb volt a saját hatalmának a fenntartása, mint a munkásosztály elleni támadás elhárítása. Nem valószínű, hogy a George Meanyk megváltoznak, bár most az egész szakszervezeti mozgalmat fe­nyegeti veszély. Sokkal valószínűbb, hogy a közös veszély olyan vezetőket emelhet az élre, akik hisz­nek a munkásság egységében és hajlandók szö­vetségbe tömörülni a megsemmisítő támadás ki­védésére. A NAM agressziójából azonban még egy tanul­ságot vonhatnak le a tömegek. Rájöhetnek arra, hogy ma már nem elegendő a piketvonal megszer­vezése a munkásság ellenfeleivel szemben. Ha ha­tásosan akarnak harcolni érdekeikért, akkor a törvényhozásban is hallatni kell a szavukat. A kongresszus jelenlegi tagjai nem képviselik a nép többségét. Ezért intézhetnek általuk támadást a munkásság szervezetei ellen. A következő válasz­tásokon, tehát olyan embereket kell beküldeni a törvényhozás mindkét házába, akik a munkás- osztály érdekét képviselik. Az egész vállalkozás képmutatására jellemző, hogy állandóan azt hirdeti: “független a politikai pártoktól és nem politizál.” Vezetői azt állítják, hogy csak az afrikai ország gazdagságát és ter­mészeti szépségeit hirdetik. A valóság azonban az, hogy minden tevékenységük az “apartheid” poli­tika tisztára mosását szolgálja. Hisz köztudomá­sú ma már világszerte, hogy a Dél-Afrikai Unió­ban a fehérek, akik a lakosság egy ötödét alkot­ják, a legnagyobb mértékben elnyomják a színes tömegeket. A Foundation azonban teljesen figyel­men kívül hagyja ezt a tényt és az ország termé­szeti kincsekben való gazdagságának a hirdetésé­vel el akarja terelni a közvélemény figyelmét az emberiesség ellen elkövetett súlyos bűnökről. Mig politikamentességről szónokolnak a nagy- vállalatok propagandistái, amelyeknek sokszáz milliós érdekeltségeik vannak Afrikában, addig a leghevesebb szenvedélytől fütött hangon Ítélik el azokat, akik felemelik szavukat az üldözések ellen és az ENSZ gazdasági szankcióját követelik a fajvédő politika afrikai híveivel szemben. »•••••••••••••••••••••••••••••«•••••••«A Üzemszervezést is oktatnak hetenként egyszer a Dunai Vasműbe kihelyezett általános iskolai osztályokban. A vasműben tíz kihelyezett cso­portban 220 dolgozó kezdi meg a tanulást szep­tember 17-én. • Prága épitővállalatai az év első nyolc hónap­jában 2122 lakást adtak át. További mintegy ezer iakás ugyancsak elkészült már, átadásukra a kö­zeli napokban kerül sor. , RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA ” 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. . ► (A 81-tk Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 , ‘ Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- , | ► Mltzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe;—Este 7.30-ig nyitva < W A, A, A A. A ■». Ai.dk dk A.« )

Next

/
Thumbnails
Contents