Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-13 / 36. szám

I 2 ' __AMERIKAI MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD____________________Thursday, Sept. 13. 1962 AZ ALLIANCE FOR PROGRESS KUDARCA Az Egyesült Államok kormánya állai nyújtott tőke jelentéktelen a szük­ségletekhez képest. A magántőke menekül a forradalmi változások lehető­ségét magukban hordó latin-amerikai országokból Az integráció lassú útja Az iskolaév kezdetével a déli államokban a fe­hér fajgyűlölők újra munkába álltak az iskolák integrálása ellen. A szegregáció megszüntetésére l!>54-ben hozott Felsőbirósági határozat végre­hajtása nagyon lassan halad. Három államban, u. m. Alabama, Mississippi és South Carolina- ban még meg sem kezdték az iskolákban a közös oktatást. A többi államokban ebben az évben né­hány néger tanulóval többet osztottak be azokba az iskolákba, ahova már tavaly is beengedtek né­ger tanulókat. Több városban lármás tüntetést rendeztek a fehér fajvédők olyan iskolák előtt, ahol néger tanulókat felvettek. Virginia Princ Edward megyéjében, ahol az iskolák bezárásával védekeztek a beolvadási rendelet ellen, a néger gyerekek most sem részesülnek oktatásban. Katanga “fenntartásokkal” elfogadta az U Thant-tervet A katangai tartományi kormány rövid ülést tartott, ezt követően a katangai külügyminisz­térium hivatalos közleményt adott ki. A közle­mény bejelenti, hogy Katanga elfogadja az II Thant-tervet, amelynek lényege az, hogy az egy­séges Kongót nagy autonómiával rendelkező ál­lamok szövetségévé alakítsák. A terv elfogadása azonban nem egyértelmű. A katangai kormány sajnálkozását fejezi .ki, hogy az U Thant-terv “ultimátum jellegű,” de hozzá­fűzi. hogy alapul szolgálhat a megegyezéshez. Egyes diplomáciai megfigyelők rámutatnak, hogy Csőmbe ellenzi kongói csapatok Katangába küldését, és ennek ellensúlyozásául esetleg a terv egyes pontjainak megvalósítását “lelassítja.” A kínaiak lelőtték a U-2 határsértő repülőgépet A Kínai Népköztársaság bejelentette, hogy le­lőtt egy U-2 repülőgépet, amely kémszolgálatot végzett az ország légi területén. Megvádolta az Egyesült Államokat azzal, hogy japán és taiwani támaszpontokról széleskörű és intenzív kémtevé­kenységet fejt ki, s hogy a lelőtt repülőgép is azt a programot szolgálttá. Egy héten belül ez a második U-2 incidens volt. Az első szovjet területen, a Sakhalin sziget volt. (Lásd cikkünket a 3-ik oldalon.) Nyilvánosságra került, hogy Chiang Kai Shek- ék két amerikai U-2 repülőgéppel rendelkeztek, s hogy ezek közül az egyik most hiányzik. A re­pülők rendszeres “felderítő” szolgálatot végeztek a Kinai Népköztársaság ellen. “Szolgáljon ez figyelmezteti ésül az amerikai agreszoroknak”, mondta a Jemin Jih Pao napilap vezércikke. Washington hivatalos köreik nem nyilatkoztak az esetről, de nagy találgatás folyik, hogy vajon Kina milyen fegyvernemekkel rendelkezik, hogy képes volt lelőni a magasröptű kém-repülőgépet? IIMIMUMMUWtfWUIWUWWMWMfUUVVUWMWUVUVVUU OPÁLSZINÜ FALDISZITö üvegcsempe kísér­leteit fejezték be a Miskolci Üveggyárban. Az üt centiméter széles és 15 centiméter hosszú tetsze­tős üveglapok első példányai az egyik épülő kór­ház homlokzatát díszítik majd. Amerikai Magyar Szó ' Published every week by Hungarian Word, Ine. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AE: 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act ct March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az VSA-ban ét Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden Kiás külföldi országba egy évre $12.00, félévre $C-50. 84 A Kennedy elnök által megindított Alliance for Progress első évének mérlegét a U. S. News & World Report aug. 20-i számának Special Re­port jelzővel ellátott cikke vonja meg. A statisz­tikai adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya több mint egy milliárd dollárt költött el 19 latin-amerikai államban. Az ered­mény: a gazdasági helyzet még rosszabb, mint egy évvel ezelőtt voll. Az elégedetlenség a prog­rammal szemben egyre jobban növekszik Dél- és Közép-Amerikában. Miért? — teszi fel a kérdést a Special Report tudósitója. A kérdés nyilván mindenkiben felme­rül, csak a magyarázatban mutatkozik nagy elté­rés. Az első pillanatban valóban furcsának tűn­het, hogy éppen azokban az országokban elége­detlenek a programmal az emberek, ahová a pénz befolyik. A továbbiakban azonban világosan kitű­nik, hogy az elégedetlenségnek meg is van az oka. Ugyanis az Alliance for Progress egész rend­szere a magántőke támogatására épül. Az Egye­sült Államok kormánya csak egy részét adja a tervezett összegnek. A magántőke azonban egy­általán nem siet valóra váltani azt a feladatát, amelyet a program keretében kijelöltek a számá­ra. A nem latin-amerikai államokból érkező ma­gánbefektetések összege még alacsonyabb volt az Alliance for Progress bejelentése óta, mint a meg­előző években. Ez a magánbefektetés túlnyomó részben az Egyesült Államokból érkezik és az 1950-es években átlagban 300 millió dollárt tett ki egy évben, mig 1961-ben már csak 141 millió dollárt ért el. Ennek az utóbbi összegnek nagy részét is az év első hat hónapjában fektették be. Ez év első hónapjai sem mutatnak emelkedést a megelőző év megfelelő időszakához képest az USA-ból Latin-Amerikába folyó magántőke ex­portja terén. A külföldi magántőke csökkenő befektetései mellett még a helyi tőke is csökken a latin-ame­rikai országokban. A dél- és közép-amerikai tőké­sek jelentős része Európába vagy az Egyesült Államokba küldi a pénzét. A Joint Economic Com­mittee of Congress felmérést végzett ezzel kap­csolatban és a “Gazdasági fejlődés Dél-Ameriká- ban” cimii jelentésében a következőket állapítja meg: “Az albizottságnak benyújtott becslések sze­rint, a külföldre irányított ‘menekülő’ tőke 5 és 15 milliárd dollár között váltakozik. Egy latin­amerikai gazdasági miniszter által 10 milliárd dollárra becsült összeg még a legjobban megkö­zelíti a valóságot.” “Bármekkora is az összeg, az Alliance for Prog­ress célját megnehezíti. Ha ez tartósan igv foly­tatódik, akkor komolyan fenyegeti az Alliance végső célját.” A U. S. News & World Report cikkírója sze­rint, a külföldi magántőke passzivitásának és bel­földi menekülésének okait a reformokban kell ke­resni. Megállapítja, hogy a latin-amerikai orszá­gok egyre kevésbé tűnnek biztonságosaknak a magántőke szempontjából. Megemlíti, hogy ez év aug. 4-én, a Brazil Államszövetség egyik tagja, a State of Espirito Santo, államosította az Ameri­can & Foreign Power Co. közel 8 millió dolláros befektetését. Két másik brazíliai állam is követte azóta ezt a példát és ugyanennek az amerikai vállalatnak a területükön lévő vagyonát államosí­tották. Az utóbbi években több mint egy milliárd Jelentés a Venus-rakétáról Az Egyesült Államokban augusztus 25-én lőt­ték fel a Mariner—2 elnevezésű Venus-rakétát. A rakéta felbocsátása után néhány perccel eltért pályájáról, és ha nem sikerült volna módosítani az útirányt, az űrhajó kb. 250,000 mérfölddel ke­rülte volna el a Venust. » A Pasadena-i kísérleti telepről elektronikus parancsot küldtek az 1 és fél millió mile távolság­ban haladó Mariner-—2 Venus-ürhajónak. Az elek­tronikus jelek hatására működésbe lépett az űrha­jó kis méretű rakétája, amely csökkentette a se­bességet,. és megváltoztatta az űrhajó pályáját. Az egyik sajtóértekezleten bejelentették, hogy a Mariner-2 pályájának módositása következtében az űrhajó 9,000 milera közelíti meg a Venust. A rakéta előreláthatólag december 14-én találkozik az esthajnalcsillacval. dollár értékű amerikai tőkét államosítottak Latin- Amerikában. A magántőke természetesen nem lelkesedik a reformokért. De ezt előre láthatták az Alliance for Progress kitervelői. Ha gazdasági fejlődést akarnak, akkor meg kell változtatni a társadalmi struktúrát is az elmaradott országokban, mert ez a tő kerékkötője a fejlődésnek. A program amerikai tervezői persze főleg a mezőgazdasági nagybirtokokkal kapcsolatos reformokra gondol­tak. De a 20. században már nem lehet a gazda­sági változásokat a mezőgazdaság keretébe szo­rítani és a gazdasági élet egyéb területén min­dent változatlanul hagyni. Kuba példája ezt min­dennél világosabban bebizonyította. Ha viszont elejtik a reformokat, akkor az egész Alliance for Progress-nek nincs semmi értelme. A külföldi befektetések nem sokat változtatnak a nép túlnyomó többségének a helyzetén. A latin­amerikai tömegek forradalmi hangulata és el­szántsága kényszeritette ki az egész programot. Da a latin-amerikai országok régi uralkodó osz­tálya mindent elkövet, hogy akadályozza a társa­dalmi fejlődést. És itt kell keresni az Alliance for Progress kudarcának az okát. Ez az uralkodó osztály a saját előjogaiból semmit nem hajlandó feladni és jóformán teljesen kivonja magát az állami terhek alól. Teodoro Moscoso, aki az Egye­sült Államok megbízottja az Alliance for Progress keretében, a következőket panaszolta: “Nagyon nehezen jönnek létre a társadalmi reformok. Mér­téktelenül gazdag és nagyhatalmú kisebbségek, akik különösen erős befolyást gyakoroInak"mil- liók sorsa felett, vonakodnak bármit is feladni a kényelmükből és gyakorlatilag adómentes életük­ből.” Ezek a kisebbségek aktivan harcolnak az Alliance részéről javasolt reformok ellen, amely­nek az a célja, hogy egy müveit, életképes közép- osztályt hozzon létre. Sok gazdag latin-amerikai nem ismeri még fel a szükségességét annak, hogy az őt körülvevő gazdasági és társadalmi forrada­lomhoz csatlakozzon.” A népben viszont egyre erősebb a forradalmi változások utáni vágy. Túl régen szenved már a földesurak és szövetségeseik elnyomásától, sem­hogy megelégedne félmegoldásokkal. Érzik ezt a tőkések is és ezért “menekülnek” a számukra bi­zonytalan jövőjű területről. Ott már nemcsak a profit nagysága forog veszélyben, hanem maga a tőke is. Garanciát követelnek a latin-amerikai államok kormányától, hogy a pénzüket biztosítsa. De milyen biztosítékot nyújthatnak a földesurak érdekét képviselő kormányok a nép ellenében,? Az Egyesült Államok egyik tőkése, aki nagyobb összegeket fektetett be Dél-Amerikában, a követ­kező szavakkal fejezte ki a tőkések általános kí­vánságát : “. • • Nem lesznek képesek túl nagy összegű amerikai befektetést kapni — vagy megállíta­ni a latin-amerikai tőke menekülését — mindad­dig, amig Fidel Castro hatalmon van Kubában. A legalapvetőbb dolog megszabadulni Castrotól.” Ezért bukott meg az Alliance for Progress. Nem lehet a fejlődést a régi uralkodó osztálytól várni. A történelem már számtalanszor bebizo­nyította, hogy ezek nem mondanak le önként elő­jogaikról és kiváltságaikról. Amig olyan emberek tartják a kezükben a hatalmat Latin-Ameriká- ban, akik annak a rendszernek a megdöntését re­mélik, amelyik végrehajtotta a földreformot és lerakta a modern iparosítás alapjait, addig csak rosszabbodhat, de nem javulhat a nép helyzete. Az az egy milliárd dollár pedig, amelyet az Egyesült Államok kormánya fektetett be Dél- és Közép-Amerikában, semmi ahhoz képest, amit a külföldi monopoltőkések kivittek ezekből az orszá­gokból. A rengeteg nyersanyagért és mezőgazda- sági termékért ma még kevesebb ellenértéket ad­nak, mint néhány évvel ezelőtt. A kávéért példá­ul 275 millió dollárral kevesebbet kaptak 1961- ben a latin-amerikaiak, mint 1957-ben. A kivite­li árak esése következtében, Latin-Amerika jóval többet vesztett, mint amit az egy milliárd dol­lárral nyert. A külföldi monopoltőke tehát még nagyobb profitot zsebel be, mint azelőtt. Ezt a mammut extraprofitot nem fogja tudni soha ki­egyenlíteni a Kennedy-kormány által, az ameri­kai adófizető polgároktól elvont latin-amerikai be­fektetés. Ne csodálkozzanak hát, hogy az Alliance, for Progress kudarcot vallott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents