Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-08 / 6. szám

Thursday, February 8, 1962 AMERIKA! MAGYAR SZo 13 MIÉRT DÖRÖGTEK AZ ÁGYUK 1914 TÖL 1918-IG? Az amerikai könyvpiacon a New York Times vasárnapi könyvszemle-melléklete dönt élet és halál, azaz siker és kudarc fölött. Ha a Times ér­demesnek tart egy könyvet arra, hogy akárcsak néhány soros ismertetést hozzon róla, az a könyv már “számit”. Ha az ismertetés kedvező, az iró már többé kevésbé “beérkezett”. A siker további részletei attól függnek, hogy a mindenható szer­kesztő hányadik oldalra helyezi a szemlét. Ha a 36-ik oldalon túlra, akkor éppencsak, hogy csurran-cseppen a könyv szerzőjének. A 16-ik és 36-ik oldal között már rózsaszínűek a kilátások. A 8 és 16 oldal között nagyszerűek. Akinek köny­véről az első 8 oldalon ir szemlét a Times, az már rá jutott “Fortuna szekerére”. Ezekután nem kell túl sok további részletezés­be menni, hogy megértsük, mit jelent az, amikor a Times könyvszemléje az első oldalon foglalkozik egy könyvvel. Rendszerint olyan könyv az, amelyet az ameri­kai imperializmus urai, valamilyen okból, főleg természetesen politikai és ideológiai okból és cél­ból fontosnak tartanak az értelmiségiek között a lehető legszélesebb mérvben terjeszteni. E sorok írója több mint 25 esztendeje figyeli több-kevesebb rendszerességgel a Times vasárna­pi könyvszemle mellékletét. Kijelenthetem, hogy kevés olyan könyv ismertetését helyezték az első oldalra, amely a népek és nemzetek közötti békés együttműködés, a tisztességes értelemben vett társadalmi haladás célját szolgálta. Szokásom szerint a múlt vasárnap is (január 28-án) érdeklődéssel néztem át az első oldali Par­nasszusra méltónak tartott könyvszemlét. A sze­rencsés könyv ezúttal egy Barbara Tuchman nevű angol írónő “Dörögtek az ágyuk augusztusban” című történelmi müve volt, melynek témája, mi­ként a címből félig magától értetődik: az első világháború első havának története. Nos, történelmi müvek általában, az első világ­háborúról szólóak különlegesen, tucatjával je­lennek meg az amerikai könyvpiacon. A cikk olva­sása közben kíváncsian elmélkedtem, ugyan mi­vel ^érdemelte meg Miss Tuchman könyve, hogy ily kivételes tiszteletben részesítette az amerikai külügyminisztérium és Wall Street félhivatalos szócsöve, a N. Y. Times? Különösen, na még hozzáadtam azt is, hogy a könyvről nem a saját szemleirójtikkal, hanem egy angol haditörténésszel, Cyrill Falls úrral írattak ismertetést. ■■ Miután a szemleiró a cikk közepe táján techni­kai részletekbe bocsátkozott, továbblapoztam a mellékletben és ekkor egy másik feltűnő dologra bukkantam. Szokásos dolog, hogy egy újonnan megjelent könyv kiadója, amikor megtudja, hogy a Times szemlét fog közölni a könyvről, hirdetést helyez el ugyanabba a lapszámba. A hirdetés nagysága el­sősorban a könyv Írójától függ. Ha az iró egy afféle népszerű fél-pornografus, mint mondjuk O’Hara, akkor természetesen egész oldalas a hir­detés. Ha kevésbé ismeretes, akkor kisebb. Na­gyon ritkán fordul elő és nagyon híresnek kell lenni az Írónak, hogy két oldalas legyen a hirde­tés. Nos képzeljék el olvasóink a meglepetésemet, amikor e könyvre vonatkozó hirdetéshez jutot­tam. Nem egy, nem két, hanem három teljes ol­dalas hirdetést tettek be. Mi több, a legnagyobb amerikai könyvklub, a “Book of the Month” még a megjelenése előtt kiválasztotta februári terjesz­tési-e. No, gondoltam magamban, ezt a dolgot jobban meg kell vizsgálni. Ez a hölgy valami nagy szol­gálatot tehetett az imperialistáknak, ha ennyire felkarolták őt és a könyvét. Ezúttal végigolvastam a szemlét. És az utolsó paragrafusban megértettem, hogy mivel érdemel­te ki Tuchman kisasszonv a N. Y. Times, Wall Street és a Book of the Month egvhaugu kem n't. A szemleiró szószerint idézte Miss Tuchman könyvzáró sorait: “Az emberek képtelenek lettek volna folytat­ni egy ily roppant, vészterhes háborút — re­mény nélkül. A remény az volt. bogy éppen­séggel e háború borzalmai kizárttá fogják ten­ni m<*"i méBőüé'ét és ha valahogvan vn*->mi­kor befejeződik, egy jobb világ alapjait fogják lerakni. “Miként Párizs városának esa’éka körvonatai Ébrek rír-nt fúhArmgv katonái előtt, aként tűntek fel délibábként a srapneüszageatta csa­tatereken harcoló katonák előtt a jobb jövő így aztán elfogadták, hogy hadvezéreik szem­rebbenés nélkül küldték őket mészárszékre Ver­dun vagy Przemysl alatt. Boldog mosollyal" haltak meg ajkukon, amikor a túloldal golyószórója vagy srapnellje darabokra szaggatta testüket. Jobb jö­vőt építettek! Szóval Vilmos császár, az orosz cár, Hindén- burg, Mackensen, Ludendorf, Hötzendorfi Kon- rád, Ferenc Jóska csupa nemeslelkü emberbarát volt, akik valamennyien az emberiség jobb jövő­jéért áldozták fel népeik millióit, a huszadik szá­zad első évtizedeinek ifjú nemzedékét. Hát ez Tuchman kisasszony történelmi felfede­zése. És hogy épp most jelent meg, amikor biz«>- nvos körökben már úgy számolgatnak, hogy ha 80 millió amerikai el is pusztulhat egy atom bom­bas háborúban, az még mindig jobb, mintha 85 millió pusztulna el. kü/önösen ha tetejébe 95 mii lió orosz is elpusztul, megérteti velünk, legalább is részben, hogy miért érte Tuchman kiszasszonv könyvét a nagy kitüntetés. Figyelő körvonalai. Semmi más nem adhatott méltósá­got vagy értelmet a szörnyű offenzívaknak, melyekben ezrek és százezrek pusztultak el csak azért, hogy a “front” egy pár méterrel előre vagy hátratolódjon. Amikor minden ősz­szel az emberek azt mondták, hogy “nem tart­hat tovább a télnél” és amikor minden tavasz csak a háború folytatását hozta, csak a re­mény, hogy mégis csak lesz valami haszna az emberiségnek ebből, tette képessé az embereket a harc folytatására.” Hát ime, itt van a legújabb és legmeglepőbb értelmezése az első világháborúnak. Az emberek a lövészárkokból nem is akartak hazajönni. A gondolat, hogy egy jobb jövőt készítenek elő egy­más legyilkolásával “méltóságot és értelmet” adott a német, orosz, francia, magyar, román, japán katonák szenvedésének. Előző cikkünkben foglalkoztunk PARMENIUS ISTVÁN történetével, aki a feljegyzések szerint 1583-ban lépett Amerika földjére, igy ő az első magyar ember aki az “uj világ”-ba hajózott. Útjáról és munkásságáról HAKLUYT RI­CHARD angol tudós, iró és utazó Írásaiból sze­reztünk tudomást. Hakluyt tizenkét kötetes mü­vében, illetve annak egy részében, amely PRINCIPAL!, NAVIGATION, VOIAGES AND DISCOVERIES OF THE ENGLISH NATION címet viseli, ir Parmeniusról, közli leveleit, ver­seit, Az amerikai expedíció leírásánál Hakluyt öt hajót említ: Squirrel, Swallow, Golden Hind. Bark Raleigh és végül a Delight. Ez utóbbin uta­zott Parmenius István és ez, a hajó volt, amelyik elsüllyedt vele. Parmenius hires munkája, amelyet az utazás előtt irt, a 319 soros vers, szintén itt van közöl­ve. A verset latinul irta és cime: De Navigatione Ilhistris et Magnanimi Equites Áurati Humfredi Gilberti, angolul röviden EMBARKATION ODE-nak for­dították. Hakluyt Richard munkájának első kiadását a Yale University megvásárolta egymillió dollárért, s az most,az-egyetem könyvtárában, Naw. Haven, Conn.-ban megtekinthető. A New York Public Library főépületében van a miinek egy utánnyomása, amit ott az épületben meg lehet tekinteni; a könyveket nem kölcsön­zik ki. A HITTÉRÍTŐK Columbus útja, Amerika felfedezése óriási ha­tással volt Európa minden reménytelen osztályá­ra és megváltásként üdvözölték az uj »lehetősége­ket. A íóldfelenek, a vallási üldözöttek, az adósok börtönében szenvedők mind menekülni akartak nyomorúságos helyzetükből. De az egyházak is lehetőséget láttak az uj fel­fedezésben, a pogány indiánok megtérítését a ka­tolikus vallás részére. A magyar jezsuita rend is részt akart venni a térifő munkában és hittérítőket küldött ki az uj világba. Hiven a jezsuita felfogáshoz, a ma­gyar rend már a keresztes háborúk alatt is hit­térítő munkát végzett a hitetlen, vagyis pogány vallásnak között. Amikor Amerika felfedezésének Ilire, leírások, hogy milyen népek lakják, elju­tottak Magyarországra, az egyház elhatározta, hogy kik üld Amerikába egv tehetséges misszio- nárust. A választás báró Rátkay Jánosra esett, Bíró Rátkay János 1664-ben lépett a jezsuita rendbe. 16 évvel később, 1680-]>an küldték ki Amerikába. Nem maradt a 1 !• ’ i narton. hanem továbbment az or-'/á'r Ivdseie felé és p mai New Mexico állam területén kezdte meg hittérítő mun­káját. Né gr évet töltött New Mex’co területén na rrv nehézségek között. .Nagvon kevés feljegyzés ma­radt fel munkásságáról. 1684-ben Ivv érkezett Magyarországba, hogy báré Ráfi-vart i indiánok megölték. M ég egy lu't téritőről tudnak, akiről ..a történe­lem megf-mléksr’V. ez IvONSHAK 17ERDTNAND. Konshak a budai egyetemen volt tán-b*. N.n- gvon érde’ oiV prr ni világrósz és elhatározta, ho"y t-'ivándorol Amerikába.. 1719-ben érkezett meg Kaliforniába. Rövidesen vezetője kft a Szent Iguácz missziónak és fel­ügyelete alá kerültek az összes kaliforniai misz- sziók. Vallási munkája mellett rendkívül érdekelte Kalifornia éghajlata, növény- és állatvilága, föld­rajza. Keresztül-kasül járta az államot, tanulmányoz­ta a különböző vidékeket é.s 1749-ben térképet készített Kaliforniáról. Naplót is vezetett a lá­tottakról. Kalifornia történelmében megemlékeznek róla. Nem ment vissza Magyarországba, Amerika földjén halt meg 1759-ben. SÁROSY tanár Az angol Quakerek vezére, William Penn Ame­rikában quaker telepet alapított, amit később Pennsylvaniának neveztek el. Penn proklamációt terjesztett egész Európában, hogy azok, akik vallási üldözésnek vannak kité­ve, jöjjenek a szabadság földjére, Amerikába. 1683-ban Francis Daniel Pastorius német veze­tővel megérkezett több család, akik Philadelphia mellett telepedtek le és GERMANOPOLIS-nak nevezték el városukat, amitől később az angolos GERMANTOWN lett.-Köztük volt egy magyar- származású is, SÁROSY IZSÁK FERDINAND, aki 1695-ben érkezett Germantownba. Sárosy ta­nár volt Windsheim, Németországban és hozzá volt szokva a professzoroknak kijáró kényelem­hez» amit az ujamerikások nem tudtak megadni neki. Két évig próbálkozott az uj körülményeket meg szokni, de 1697-ben elhagyta Germantownt és Maryland-be ment. Nem tudjuk, ott mi lett vele. Talán valahol Marylandban még vannak családok, akik a Sárosy nevet viselik. KELP JÁNOS Az erdélyi szász Dallá-ban született. Akkori divat szerint, mint mindenkinek, neki is mégla- tinogták a nevét, JOHANNES KELPIUS-nak hívták. Erdélyből a németországi Türingiábá ment. ott később összeköttetésbe került a lipcsei SPENNKR JAKAB-bal, aki nemcsak hirdette a krisztusi tanokat, hanem aszerint is élt. Kelpnek nagyon megtetszett, hogy a Spenner-csoport nem­csak szavakban és imádkozásban nyilvánította ki vallását, hanem szószerint vették a krisztusi tant, hogy “könnyebb a tevének a 1ii fokán áthágni, mint a gazdagnak a mennyországba jutni.” Németországban akkoriban a vallásháborúk folytak és Kelp nem tudott ott hite szerint élni. Angimban sem tudott megmaradni sokáig és rö­videsen elindult Amerikába. Vezetője lett egy csoport kivándorlónak, akik William Penn penn­sylvaniai kolóniájába tartottak. Pbi'adelohia mellett WUsah'c'-on-ban telepe­dő‘t le, ahol imádkozással és a fekmesek segité- s'vol föRötto életét. Aki1' csak ismerték, nagyra- hoes"! ék a közéjük került magyar származású bevándorlót. Ah'4 T-'efp remete életét élte. n 'f a városrészt !T ■ -rip nevft"t W el. KAsőV' ez része lett PV'ladolphiáoak. Roxborough-ban is elnevez­tek róla egv utcát. Wh'f4ier h'res amerikai költő is megemlékszik Kelp Jánosról egyik versében : “Painful Kelpiu« fvnm b;« hermit den By Wissahiekon. maddest of good man.” (E. S.) MAGYAROK AMERIKÁBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents