Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-08 / 6. szám
Thursday, February 8, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A MÉLTÓ VÁLASZ A MÉREGKEVEItÓKNEK Tisztelt Szerkesztőség’! A “Californiai Magyarság” 1961 nov. 21-i számában olvastam egy cikket arról, hogy Magyar- országon ma olyan lakásokat építenek a munkásoknak, melyeknek falai olyan gyöngék, hogy egy szeg beverése is veszélyes és ezeket az uj lakásokat élenjáró dolgozók kaphatják bérbe. A falra függesztett nagy tábla fogadja a beköltözőket figyelmeztetésül, hogy tilos a falba szeget verni, mert az összeomlással veszélyezteti az egész épületet. Puff neki, gondoltam, szülőhazánk kormánya ma csapdát épit és ezekbe a legjobb munkásait teszi bele, hogy azokra dőljjn a ház! S mindjárt Imrére gondoltam, aki építészeti mérnök Ózdon. Elküldtem neki a lapkivágást és kértem, hogy adja meg rá a választ, ami meg is jött. A levelet lerövidítve alább közlöm, beleszurva megjegyzéseimet. Ózd, 1962. jan. 14. “Kedves Józsi bácsi és Anna néni! Kellemes meglepetés volt utolsó levelük, még ilyen hosszú levelet nem olvastunk maguktól. Mi hál’ istennek valamennyien jól vagyunk, a gyerekek bárányhimlőn estek keresztül, de ez csak olyan ártatlan gyermekbetegség. A képek tényleg karácsonyi ajándékként érkeztek és aki látta, mind megdicsérte. Elvittük bekeretezni. A képekért itt semmit sem kellett nekünk a postán fizetni.” Itt be kell szúrnom, hogy kértem, küldjön nekem egy Magyar Hirek c. újságot, melyben a 600 éves Debrecen évfordulójának ünneplésével foglalkoznak. Erre ő küldött nekem 3 drb Népszabadságot, amit én enyhén megkritizáltam, hogy igen apró betűkkel van nyomtatva és ugyanakkor tréfásan figyelmeztettem, hogy kritikámat hallgassa el, nehogy én miattam fiatalon meghaljon. Ugyanis az itteni magyar (?) irredenta lapokból csak azt olvashatjuk, hogy a kritizálásért szülőhazámban mindenkit felakasztanak. Erre irta ő a következőket: “Az újságok betűnagyságát illetően, az amerikai lapokhoz hasonlítva tényleg kicsi. Bár a fejembe nem kerülne, ha ezt megírnám a szerkesztőségnek, sőt hajamszála sem görbülne meg, még sem teszem, mert nálunk valamennyi újság hasonló tipusu betűvel van nyomtatva és ez itt fel sem tűnik. “Ami a küldött cikkeket illeti, megjegyzéseim a következők: Az újságíró, vagy szerkesztő, aki a cikket közzétette vagy nem magyar, vagy olyan magyar, aki soha sem élt Magyarországon, nem ismeri a magyar nép történetét, vagy ha ismeri, a magyar nép az ő szemében csak a báróktól és gyártulajdonosoktól fölfelé számit. Mit tudhat ő a húszas-harmincas évekről, meg a régi jó békeidőről, hogy abban a boldog világban a 3 millió koldus országa volt Magyarország? Ha már nem fiatal, miért nem kérdezi meg önmagát, hogy mit keres most Amerikában és miért ment oda? Ha pedig fiatal, nincs ott a maguk és a magukhoz hasonló idősebb emberek között olyan, akitől megkérdezhetné, hogy miért ‘tántorgott ki Amerikába’, ahogy a költő mondja? Nem lett mindből milliomos, voltak nehéz napjaik is, de milyen nehéz volt azoknak, akik itthon maradtak, akik a dicsőséges Horthy-rendszer dicsőségére gyermekeiket kútba fojtották, saját magukkal együtt, mert nem tudtak nekik enni adni. “Vajon reszketett-e a cikkíró, amikor 25 év alatt két háborúban aratott a halál és dőltek a falak, pusztult a vagyon, gyermek szülő nélkül és szülő gyermek nélkül maradt? Szégyenkezzünk-e amiatt, hogy nálunk ma, két pusztító háború _ után, mindenkinek van mit ennie, senki sem jár rongyokban s senkinek sem kell reszketnie, hogy lesz-e munkája holnap? Nem állítom, hogy életünk a legeslegjobb a világon, de ha békében hagynak annyi ideig, amennyi ideig béke volt Amerikában, állítom és hiszem, hogy jobb lesz, mint ma Amerikában. “Nem olvastam a ‘Népszava’ azon számát, amelyikben a “Calif. Magyarság”-ot idézi, igy nem tudom pontosan, mit irt, de azt tudom, hogy 12 cm-es fal nem bir meg olyan 7—8 emeletes lakóházakat, mint amilyeneket a csatolt lapon láthat. Ezek a ‘düledező viskók’ az örökbe kapott Valéria telepi ‘paloták’ helyére épültek. Aki valaha járt Magyarországon, az láthatott olyan ‘palotákat’. s aki ma eljön, meggyőződhet, hogy a képet nem Svájcban, vagy a US-' en készítették s a házak még ma sem dőltek össze, falai is vastagabbak valamivel 12 cm-nél. “Sajnos még vannak régi ‘palotáink’, de jöjjön ide a tisztelt cikkíró és állapítsa meg, hogy olyan ütemben épitenek-e helyettük uj lakásokat, amilyenben a “régi jó világban” építettek, vagy kell-e olyan telepeket létesíteni ma, mint a Valéria, meg a többi hírhedt telep volt. ., Amerikában, a tiszta demokrácia hazájában, a kommunista pártot törvényen kívül helyezték, Magyar- országon a rendszer legfelsőbb hatalmának, az országgyűlésnek az elnökhelyettesévé egy rom. kát. püspököt, dr. Beresztóczi Miklóst választották meg és a proletárdiktatúra nem fél, hogy emi akár a rendszer változna meg, vagy a munkás; haragudna érte a kormányra. “A másik küldött cikk az ifjúsági kénysz munkáról szólt. Aki önként jelentkezik, az téi leg résztvehet saját országának építésében fi kai munkával is; ez egy személynél két hétig ta hat. A táborokat nem őrzik, hogy az ifjúság m ne szökjön és általában testben-lélekben megei södve fejezik be a munkát. Még annyit, hogy ■ nem vagyok kommunista párttag, de azért ez i nem akadálya annak, hogy vezető munkakö töltsék be, még pedig egy járási tanácson. Csókoljuk mindkettőjüket, Imre, Mária és gyerekek.” J. Vegh, Cali • Si2Xi\ =289340</o-^230»801/4»IK f ,ttuyj:=8;;a • j a-n z •* Ifi SZÁMOK BESZÉLNEK f £ írja Eörsi Béla § • 312X21 =289340%-f-230!)801/3982+34050=808'2 9472 • Oroszország és a Nyugat — Könyvszemle — 1960-ban jelent meg George F. Kennan, amerikai diplomata könyve “Russia and the West under Lenin and Stalin” címen. Kennan, aki régebben a Szovjetunióban volt az Egyesült Államok nagykövete, ma ugyanezt a pozíciót tölti be Jugoszláviában. McCarthyék annakidején ellene szavaztak a szenátusban, amivel kiérdemelte szimpátiánkat; azonkívül Németországot semleges államnak akarta kinyilváníttatni, s ez szintén az ő oldalára billenti a mérleget. De könyve, amely majdnem egy évig a legnépszerűbb köny- bek (Best Seller) egyike volt, valóságos tárháza a féligazságoknak, vagy valótlanságoknak s semmilyen konkrét javaslattal nem járul hozzá korunk problémáinak megoldásához, A hidegháború idején nem is várhatunk mást, hiszen ebben a korban minden fehér, vagy fekete, holott Kennan maga is megírta, hogy az amerikaiak a régén elhiszik a saját propagandájukat, vagyis áldozatává válnak a háborús gyűlöletből fakadó valótlanságoknak és féligazságoknak. Az irás alapvető hibája, hogy a történelem által előretolt egyének állítólagos cselekményeit teszi meg az események indító okának. Holott tudjuk, hogy a történelmi eseményeket a gazdasági és szociális tényezők döntik el. Kennan Lenint és Sztálint teszi mindenért, felelőssé, pedig emlékeznie kellene Hitler esetére, aki — akárcsak a cári házaspár 1917 előtt — hitt a kuruzslók jövendölésében. Amikor 1945 áprilisában a cementből épített földalatti óvóhelyen ült, még mindig hitt valamilyen csodában, s amikor a rádió arról jelentett, hogy Franklin D. Roosevelt meghalt, azt remélte, hogy most már a szövetségesekkel ki lehet egyezni. De keservesen csalódott, mert a háborút a szövetségesek folytatták Roosevelt nélkül is, mert egy ember befolyása a világeseményekre nem olyan nagy, ahogy azt a polgári történetírók szeretnék beállítani. A könyv első felében Kennan ismerteti azt a támogatást, amit a szövetségesek 1918—20-ban az ellenforradalmi tábornokoknak nyújtottak és igazolni próbálja a szövetséges katonaság jelenlétét Oroszország területén, majd a csehszlovák légió ellenforradalmi felkelését. Fehérre akarja mosni a szövetségesek szovjetellenes cselekedeteit és azt állítja, hogy ezeknek indító oka csakis az volt, hogy a kikötőkben felgyülemlett hadifelszerelés a vörösök kezébe került, s ezzel feltételezi, hogy az olvasók nem ismerik a földrajzot. Miért lett volna veszélyben az Északi Jeges-tenger kikötőiben felhalmozott felszerelés, amikor a német hadsereg onnan pár ezer mérföldre, Ukrajnában állott ? Miért kellett megengedni, hogv a japánok a Transbajkáli kormányzóságot elfoglalják, amikor egyetlen cseh légionárus sem volt még ezen a vidéken? Kennan nehéz munkát végzett, hogy ezeket a cselekedeteket fehérre mossa. A könyv másik felében többek között azt állítja, hogy Sztálin bankrabló volt és Lenin hallgatólagos beleegyezésével végezte el ezt a munkát. Majd, hogy Sztálin rendőrkém volt (1996- tól 1912-ig) s hogy annyira gyűlölte a külföldi kommunistákat magasabb műveltségük miatt, hogy tudatosan megakadályozta győzelemre ju- 1 fásukat. Ezekre a vádakra a történelem fogia megadni a választ, kár azokkal foglalkozni. De Sztálint okozni azért, hogy Chiang Kai-shek lemészároltatta a kínai kommunistákat, hamis beállítás. . tény az, hogy Sztálin segíteni akarta akkoriba Kínát az imperialisták elleni harcában és ezér ajánlotta, hogy a kommunisták harcoljana együtt a liberális kapitalistákkal. Nem világit rá Kennan az angolok és franciái müncheni árulására sem, habár említést tesz ar ról, hogy csak a Szovjetunió ajánlotta fel segít ségét a cseheknek, de ennek az ajánlatnak a: őszinteségében is kételkedik. Ugyanakkor megfe ledkezik arról, hogy az angolok abban reménykedtek,-hogy Hitlert az oroszok ellen uszíthatják és ez volt a legfőbb oka a müncheni megegyezésnek. Természetesen ennek a cselekedetnek a kellemetlen következményét, a német—orosz meg- nem-támadási szerződést, teljesen Sztálin gonosztettének könyveli el és nem irja meg, hogy az angol—francia tárgyalások nem voltak őszinték. Ezt a helyzetet azzal magyarázza, hogy a lengyelek nem akarták az orosz hadsereget területükön átengedni. Talán akarata ellenére, Kennan megírja azt is, hogy az oroszok nem kaptak lényeges hadifelszerelést a szövetségesektől mindaddig, amig Sztálingrádnál meg nem törték a németek haderejét. A yaltai konferencián adott engedményeket Roosevelt fáradozásainak és a State Departmentben hemzsegő kommunistáknak tulajdonitja. Még Alger Hisst is belekeveri az ügybe, holott Hiss több oroszellenes memorandumot nyújtott be Roose- veltnek, éppen Yaltában. Azután kijelenti, hogy D-Day után a szövetségesek mindent megtagadhattak volna az oroszoknak, hiszen már nem volt reájuk szükség. Pedig a szövetségesek állandóan könyörögtek a Szovjetuniónak, hogy a győzelemig adjanak segítséget a Japán elleni háborúban. Sztálin Németország leverése után felajánlotta, hogy ha az amerikaiak egyedül is le tudják győzni Japánt, ugv ők nem harcolnak tovább, de a Pentagon kérésére ismét felkérték a Szovjetuniót a közreműködésre a háború befejezésében. Habár Kennan könyve rengeteg történelmi adatot tár az olvasó elé, mégis kártékony propagandának minősithető, különösen a mostani korszakban, amikor a nukleáris háború veszélye olyan súlyosan fenyegeti az emberiséget. (A könyvet a Little Brown cég adta ki, ára $5.75.) Hozz’szél's a £op'r e?kk kr'ilk^iáfioz Lapunk szerkesztősége csak e héten kapta kézhez a “Kincses Kalendáriumot”. Azonnal elolvastuk “Egv nan egy országgyűlési képviselő életében” c. irtat Bognár József professzortól, már csak azért is, mert ez a cikk vita tárgyát képezte lapunk hasábjain. Az ezzel kapcsolatos m’tát Figyelő: “Egy kalendárium dicséretére c. cikke indi tóttá meg a jan. 25-i lapszámunkban. Rev. Gross: Kritika egy kritikáról c. Írásában válaszolt Figyelő megállapitásaira. Kíváncsian olvastuk hát végig Bognár József Írását, s niost meg kell állapitanunk, hogy mink is egyetértünk Rev. Gross meodüllanitásaival. Magyarországi látogatásom idején alkalmam volt személyesen is megismerkedni Bognár Józseffel, akiről megállapítottam, hogy rendkívül szerény, mély érzésű, emberszerető egyéniség. A Magyar Hirek Kincses Kalendárium részére irt cikkének kitételeit úgy magyarázni, ahogy azt Figyelő tette, csakis félreértés következtében lehetett. Ami pedig az idegen szavak használatát illeti, arravonatkozóan melegen ajánlhatjuk Figyelőnek, hogy látogasson el szülőföldünkre és ott tanulmányozza a magyar nyelv fejlődését. Biztosan arra a megállapításra fog jutni, hogy vannak eset”k, amikor az idegen szavak használata elkerülhetetlen. A. R. .
