Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-25 / 4. szám

JELENTŐS SPKSSYÖZELE» Az építőipari villanyszerelők 5 órás munka­napot vívtak ki New Yorkban Az amerikai munkásmozgalomban uj fordulatot hozott létre az International Brotherhood of Electrical Workers 3. számú lokálja, amelynek 9,000 tagja, Harry Van Arsdale, a lokál elnökének vezetésével pár napos sztrájk után meg­nyerte a napi ötórás, heti ötnapos munkaidőt. Eddig ez a legrövidebb heti munkaidő az amerikai szakszervezetek tör­ténetében. A villanyszerelők, akiknek eddig napi 6 óra, heti 30 óra munkaidőre volt szerződésük, a terjedő automációra való te­kintettel a 4-órás munkanapot tűzték ki követelésül. A szak- szervezet ezzel akarta biztosítani, hogy tagjai nem válnak munkanélkülivé. Mivel egyelőre a villanyszerelők a rendes munkaidő mellett napi egy túlórát is ledolgoztak, elfogadták a napi öt óra munkaidőt a következő munkaszerződés felté­teleként. Az uj szerződés julius 1-én lép életbe. A leszállított mun­kaidő mellett 52 cent órabéremelést is kaptak és keresetük óránként $4.44-ről $4.94-re emelkedett, de a heti fizetésük végösszege igy is valamivel csökkent. Ha a munkáltatók által kért túlórát tovább folytatják, heti keresetük 165 dol­lár helyett 161 dollár lesz. Az eddigi két hét helyett három hét vakációt kapnak. Mr. Van Arsdale kilátásba helyezte, hogy 1,000 fiatal em­bernek ad alkalmat, hogy beiratkozzon az 5 éves tanonc tan­folyamra. A villanyszerelők céltudatos elhatározásának és a többi építőipari szakszervezet öntudatos együttműködésének kö­szönhető, hogy sikerült rést törni a munkáltatók ellenállá­sán, amivel akadályozták az automáció terjedése által létre­jött problémáknak egyik logikus gyakorlati megoldását, a rövidebb munkaidő bevezetését. Az építőipari munkáltatók a sztrájk ötödik napján az épületeken dolgozó más szak­munkások közül 100,000 munkást elbocsátottak, azzal a cél­lal, hogy széthúzást okozzanak az épitőmunkások között. Ehelyett az érintett szakszervezetek együttesen a törvény­telen munkáskizárás ellen foglaltak állást. Szerződésbontás­ért bírósági eljárással fenyegetőztek, követelték a kizárt munkások azonnali visszavételét és a kizárt időre való kár­térítésüket. Közben a villanyszerelő vállalkozók egyik*csoportja meg­egyezett a 3-as lokál vezetőségével az' 5-órás munkanap alapján. Másnap a még ellenálló három munkáltató szövet­kezet is beadta derekát és a villanyszerelők megnyerték a sztrájkot. Az egy napra ‘kizárt 100,000 munkást is vissza­vették és beleegyeztek munkabérük kifizetésébe. A villanyszerelők győzelmének meg lesz a hatása más szakszervezetek előtt álló küzdelmek lefolytatására és ered­ményére is. Az 1961-ben megindult gazdasági fellendülés emelte a termelést, emelte a profitot, de nem változtatott a munkanélküliség helyzetén. Kilátás van arra, hogy ezt a technikai vívmányok, a munkamódszerek állandó tökéletesí­tése még fokozni fogja a jövőben és a legkisebb gazdasági hanyatlás tragikus következményeket hozhat létre a téren. A szakszervezeteknek ezt szem előtt tartva kell a megoldást keresni és megtalálni és a rövidebb munkahét a sorra kerülő napirendi pont. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. XI No. 4. Thursday, January 25, 1962 NEW YORK, N. Y. AZ AMERIKAI ORSZÁGOK ÉRTEKEZLETE Uruguayban 21 amerikai ország tárgyal a Kubával szembeni viszonyuk kérdésében Az Egyesült Államok tör­ténelmi fordulót szeretne lét­rehozni az Amerikai Orszá­gok Szervezetének e héten Uruguayban, Punta del Este nyaralóhelyen lefolyó értekez­letén. Legmesszebbmenő cél­ja: felsorakoztatni a latin- amerikai országokat Kuba el­len, nyilatkozatban elitéltet­ni velük Kuba szocialista rend szerét, a többi szocialista or­szággal való kapcsolatait és elfogadtatni bizonyos gaz­dasági és diplomáciai megtor­ló intézkedéseket Kuba ellen, ha Castro nem hajlandó ab­bahagyni a ‘‘kommunizmus terjesztését” Latin-Ameriká- ban. Ezek a 'legszélsőségesebb célkitűzései, de az amerikai diplomácia már hajlandó ke­vesebbel is beérni, miután fel­mérte a délamerikai országok hangulatát. Az a helyzet, hogy a Jelentősebb országok: Brazília, Argentina, Chile, Mexikó és mások is, nem haj­landók olyan lépésekre, ame­lyek “más országok ügyeibe avatkozás” jellegét viselik. Nagyon jól tudják, bogy ez­zel tágabb teret adnának az amerikai imperializmusnak saját országuk nyíltabb ki­zsákmányolásához. Azonkívül számolniok kell a latinamerikai népek hangú­EGY VÉSZJÓSLÓ TÖRVÉNY Az elmúlt hét folyamán a newyorki “The Worker” és “Midweek Worker” kiadóját, a Publishers New Press, Inc.-t kihallgatásra idézték a szövetségi nagyeslküdtszék elé Wash­ingtonba. Személyileg Charles Hendléy, a kiadóvállalat elnö­ke, James Lustig, az újságok ügyvezetője, Dorothy Robin­son, irodai ügykezelő és Erik Bert főszerkesztő kell, hogy megjelenjen a kihallgatáson. A kihallgatást a Justice Department a McCarran-törvény alapján rendelte el. Meg akarja állapítani, hogy a két mun­kás újság. az Amerikai Kommunista Párt ügynöksége. A pártot viszont a McCarran-törvény “idegen hatalom szol­gálatában levő szervezetnek” bélyegzi meg. Ennek alapján elrendelte, hogy a Párt és tisztviselői, mint “idegen ügynö­kök” jelentkezzenek. A Párt a megbélyegzést, mint alaptalan vádat visszautasította és a jelentkezési rendeletet nem telje­sítette. Az ügy a bírósághoz kerül és hosszú ideig tartó el­járás várható. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a McCarran-törvény az Egyesült Államok alkotmányában és a Bill of Rightsban biz­tosított amerikai demokratikus jogok egész sorozatát meg­sérti és aláássa. A “Worker” ellen intézett támadás csak egyike ezen sérelmeknek, amely az egyik sarkalatos jogot, a sajtószabadságot veszélyezteti. A sajtószabadság megvédésére úgy áz alkotmányban, mint a Bill of Rightsban határozott feltételeket fektettek le az Egyesült Államok alapitói, akik az egykori angol gyarmatot felszabadították. Mindjárt az Első Függelék kimondja: “A Kongresszus ne hozzon törvényt a szólásszabadság, a sajtó- szabadság és a gyülekezési szabadság korlátozására...” McCarthy idején a Kongresszus mégis hozott ilyen alkot­mánysértő törvényt és a jelenleg érvényesülésre törekvő ultra jobboldali erők nvomására a Justice Department életbe (Folytatás a 3-ik oldalon) latávfal, amelyeknek nagyré­sze, a kizsákmányolt és nyo­morban tengődő munkások és földnélküli parasztok milliói, a legnagyobb szimpátiával és reményekkel figyelik a kubai nép haladását a szocializmus utján, amint építik országu­kat és a maguk johb és szebb jövőjét, felszabadulva a kül­földi tőkések és a belföldi földbirtokosok elnyomása alól. | Mialatt keresik a Kuba el­leni megtorlás különböző mód jait, az amerikai diplomácia tudomásul veszi azt a tényt, hogy a latinamerikai orszá­gok kormányai úgy tekintik Ki^pát, mint amelynek pusz­ta létezése hatással van az amerikai diplomácia irán- | tűk tanúsított magatartá- j sára. A segélynyújtás gon- 1 dolata, az Alliance fór Prog- ! ress, Kennedy elnök évi egy- ] billió dolláros kisegitési prog- ramja, abból a szükségletből | született, hogy ellensúlyozza j Kuba példamutatásának ha­tását a többi országokban. Dean Rusk külügyminiszter i két tanácsadót vitt magával I a rendes delegáción kívül Punta del Este-be. Ezek Walt W. Rostow, a State Depart­ment délamerikai szakértője és Arthur Schlesinger nem- (zetközi tanácsadó. Megérke- i zésekor kijelentette, hogy az Alliance for Progress megvalósulása attól függ, hogy milyen állást foglalnak el az országok az értekezle­ten Kubával szemben. Ez nyílt utalás volt arra, hogy mit vár tőlük. Kuba 40 tagú delegációt küldött az értekezletre Osval- do Dorticos Torrado elnök ve­zetésével. Tad Szüle, a N. Y. Times tudósítója szerint, Ku­ba hajlandó bizonyos megál­lapodást kötni a fegyverkezé­se korlátozására. Az értekez­let megnyitását keddről szer­dára halasztották, bizonyos mag ántanácskozások céljá­ból. Fidel Castro televízió adás­iban Havannában azt a véle- ! ményét fejezte ki, hogy j Punta del Este-i konferencia I nem más, mint “harc az im­perializmus és Kuba között”. A kubai kormány minden ugv ! nevezett “elitélést” visszauta­sít az értekezlet részéről. — “Kuba megvédi jogát az ön- rendelkezéshez” — mondotta Castro. A “Második Nemzet- j gyűlést”, a tervezett országos j népi közgyűlést a Punta del | Este-i tervek ellen, feb. 4- re halasztotta el, amikor az értekezlet elvárhatólag befe­jeződött már és határozatai ismertek lesznek. v'*v’*-v*-v>;v*>'*-v'vvv'V'V'vv'V'v%>'*'vvv-v>'vvvv*>'\-vvvvvvvvv'VV>'VVVVVVVVVVV'XV*\'V%'VW*'V\'V.V SÚLYOSABBAK A FEGYVERKEZÉSI KIADÁSOK Kennedy költségvetésének háromötöd része a hidegháború élezését szolgálja mények mindig változásokat hoznak létre az év folyamán. Ezt azért is jó lesz tudomásul venni, mert a kongresszusban az ellenzék harerta készül a benyújtott költségvetési téte­lek jóváhagyása körül. Nem a fegyverkezésre szánt billiók körül lesz fennakadás, ezen a téren majdnem teljes egyetértés uríalkodik. Ellen­ben a közművelődésre, isko­lák megsegítésére kért 327 millió többlet, vagy az idős polgárok egészségügyi ellá­tására szánt intézkedés bánt­ja a republikánus-demokrata koalíciót, Ennek meggátlásá- ra erősen felkészülnek a kongresszusban. Kenpedy elnök benyújtotta a Kongresszushoz 1963-ra szó ló költségvetési tervezetét. A 92.5 billió dollárt kitevő köl­tekezési program a legmaga­sabb, amit eddig ebben az or­szágban békés időszakban elő irányoztak. Sajnos, a költségvetés nem “békés” időszakot tükröz. A kiadások nagyobbik fele, 52.7 billió dollár, “védelemre” van előirányozva. Ha ehhez hozzá­adjuk a nemzetközi- és az űr­programra szánt kiadásokat, amit a szakértők szintén kato­nai költségekként könyvelnek el, akkor a hidegháború ki­adásai a költségvetés három­ötöd részét teszik ki. A teljes költségvetés több mint 10 százaléka, azaz 9.4 billió dollár az államadósság kamatjaként a monopol ban­kok és pénzérdekeltségek pénztárába vándorol. A maradék — kb. 25 billió dollár — megosztódik a me­zőgazdaság, a közművelődés és jóléti, a veteránok (ez is háborús kiadás) és a többi nemzeti szükségletek kiadá­saira. Kennedy költségvetését méltán lehet - hidegháborús költségvetésnek nevezni. A tavalyi, még Eisenhow'er ál­tal elkészített költségvetés háborús kiadásait Kennedy 9 billió dollárt'*! megtoldotta, ehhez még néhány billiót hoz záadott az 1963-as költségve­tésben. Emellett úgy állította össze a számadást, hogy nemcsak egy ensulyozott programot nyújtson be, hanem 11 billió dollárral több bevételt helyez­ve kilátásba, majdnem félmil­lió dollárnyi felesleget is elő­irányzott. Ha nem sikerül minden az elnök számítása szerint, a ' szakértők azzal vigasztalnak, hogy előre nem látható ese­; MAI LAPSZÁMÁBAN: IMIÉRT SZÜKSÉGES MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA ) AZ EXPORT? ) PSZICHOLÓGIA A HIDROGÉNBOMBA ELLEN >EGY KALENDÁRIUM DICSÉRETÉRE ) GONDOLATOK A 22. KONGRESSZUSRÓL k IZRAELI PROFESSZOR AZ ARAB EGYENLÖSÉG­I ÉRT [MÉG MINDIG TÚL SOK “OLYAN” EMBER VAN

Next

/
Thumbnails
Contents