Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-28 / 26. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 28, 1962. Levelek a Szerkesztőhöz jj4z ebben a rovatban kifejtett néze-\| olvasóink \\tek nem szükségszerűen azonosakj| HOZZÁSZÓLNAK j! a szerkesztőség álláspontjával j| A KÖZÜGYEKHEZ jj Magyarország gyalázása nem jó “business” Tisztelt Szerkesztőség! A régi magyar közmondás szerint “ki mint vet, úgy arat”. Ezt tapasztalhatja most Nagy Pál János református lelkész, aki a magyar rádió-órán éveken keresztül hirdette a gyűlöletet Miamiban szülőhazánk iránt. Csak régi Magyarország jó neki, ahonnan József Attila nagy költőnk szerint másfél millió magyar kitántorgott az éhezés s úri korbács elől. Bizony rengeteg magyar pusztult el itt is a bányákban és gyárakban. Régente éppen eleget seznvedett a bevándorolt, nyelvtudás hiányában iszonyúan kihasználták őket, de erről sohasem beszélnek az illetékesek. Az egész világ népe a békés életet szomjazza és erről sem esik sok szó. De mégis vagy két héttel ezelőtt Nagy Pál János lelkész szeretetről és egymás megbecsüléséről beszélt. Nagyon megörültünk ennek a fordulatnak. Ám csakhamar rájöttünk, hogy a tiszteletes ur beszéde csak azoknak szólt, akik kiváltak egyházából, számszerűit 87- en és uj egyházat alaitottak. Két nyugdíjas lelkész, Frank Újlaki és Gábriel Dokus végzik az egyházi teendőket. A hir mindenféle visszaélésekről számol be, de csak annyit tudunk, hogy bíróság elé kerül a dolog és az egyháztagok nem reagáltak Nagy Pál János tiszteletes felszólítására, hogy “szeressék egymást”. így újabb kirohanást intézett szülőhazánk és annak sokat seznvedett népe ellen. . .Szabóné Késéssel kapja a lapot Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom elgondolni, mi az oka annak, hogy az utolsó időkben a lap mindig elmarad, holott azelőtt szombaton rendszeresen megjött. Mostanában majdnem egy hétre kapom. Két heti számot meg egyáltalán nem kaptam meg. Vajon van-e más olvasónak is ehhez hasonló tapasztalata? Jól volna, ha több helyet lehetne adni az óhazai híreknek; igen érdekelnek bennünket, hogyan fejlődik a szocializmus. Frank Kovács Szerkesztőség megjegyzése: A kiadóhivatal már lépéseket tett a postahivatalnál, hogy az ilyen panaszok (több helyről érkeztek) a jövőben elkerülhetők legyenek. MiRden betűjét elolvassa Tisztelt Szerkesztőség! Nem szeretek hátralékos lenni, igv beküldőm a lapom megújítását. Amikor megkapom a lapot, első dolgom, hogy minden betűjét elolvasom, mert abból tudom meg, mi történik ebben a nagy világban. Nagyon dicsérem annak az eszét, aki figyelmezteti azt a sok embert, aki nem törődik vele, hogy mi is megy végbe ebben a világban. Nagyon hálás vagyok minden betűért, amit kinyomnak, s ezt az is bizonyítja, hogy ezt a lapot már 53 éve olvansom és kérem az Istent, hogy még továbbra is tudjam olvasni. Egészséget kívánok a szerkesztőségnek. Mrs. Gitz Levelek a szerkesztőhöz egy amerikai folyóiratban Tisztelt Szerkesztőség! Végtelen érdeklődéssel olvasom az amerikai liberális folyóiratokban a levelek a szerkesztőhöz c. rovatot és elgondolkozom azon, milyen problémákkal kell megküzdeni ezeknek a folyóiratoknak, hogy olvasóikat kielégítsék. Többek között két levél kötötte le figyelmemet, az egyik a távoli Indiából, a másik az US-ben lévő Oregonból érkezett. Semmi különös nincs abban, hogy az olvasók levelet Írnak, és abban sem, hogy ezeket nők Írták, de a tartalmukon meglepődtem. Az Indiából jövő levelet a Parplia nővérek Írták, és kellemes meglepetést okoztak. Nem úgy az Oregonból érkező levél. A Parplia nővérek azt Írják, hogy vagy két hónapja egy cikk jelent meg a Progressive c. folyóiratban “The Case against Civil Defense”” címen, mely nemcsak az amerikaiaknak szól, hanem intés az egész világ emberiségének. A mi felfogásunk szerint — Írják — az egyedüli védelem a béke, és nincs jogunk gyermekeink jövőjét tönkretenni tisztán azért, hogy nem ismerjük el egymás politikai álláspontját, életmódját. Életformák, rendszerek változhatnak, de ha egyszer az úgynevezett civilizált világ alkotásai elpusztulnak, akkor nem lesz többé, aki azt felépítse, még akkor sem, ha néhány a jobbmóduak közül megmenekülne. Majd igy folytatják: Meg vagyunk győződve, hogy közkedvelt folyóiratunk, a Progressive felvilágosítja olvasóit és megtanítja őket gondolkodni, nehogy mások gondolkodjanak helyettük, hogy továbbra is büszkék lehessünk erre a lapra nemcsak mi itt, Indiában, hanem mindenki az egész világon. A népek kezdik megérteni, hogy akarva, nem akarva, testvérek vagyunk. A másik levél írója, Virginia K. F. Oregonból, fenyegetőzik, hogy megvonja az előfizetést, mert — mint irja — önök nem támogatják elnökünket a védelem terén. Vagyis nem lojálisak, de azért mellékeli előfizetését abban a reményben, hogy a jövőben igazi amerikai becsületességgel támogatják lapukban a katonai felkészültséget és a mumciógyárosokat. Csak kitartás, mi mindvégig önökkel tartunk — irja Virginia K. F. A múlt azt bizonyítja, hogy a túlzott fegyverkezés előbb, vagy utóbb háborúhoz vezetett. Ugy- látszik Virginia asszony Oregonból nem gondol ilyesmire, őt gyermekeink jövőie nem érdekli, talán nincsenek is saját gyermekei. De a valószínűség amellett szól, hogy annál több háborús részvénye van és igy egyéb elfoglaltság hiányában részvényeit olvasgatja, dédelgeti, és gyakorolja felettük a személyi kultuszt, személy nélkül. Mennyivel értékesebb volna ez az asszony, ha meg tudna szívlelni néhány örök igazságot. Korunk legnagyobb tudósa, Einstein Albert azt a kijelentést tette egyszer — ami még ma is érvényben van — hogy a világ olyan veszélynek van kitéve, amit a történelem eddig még nem ismert, minthogy példa még nem volt reá, s csak a véletlen mentheti meg az emberiséget a végkatasztrófától. Reménykedni csak úgy lehet, ha gondolkozásmódunkat megváltoztatjuk. Kövessünk el mindent, hogy az emberiséget megmentsük a végpusztulástól. Schubert, Elsinore, Cal. A korszerűsített Déli pályaudvar A Déli pályaudvar építői megoldották feladatukat: alig fél év alatt uj, modern csarnokot emeltek, s szélesebb peronokat alakítottak ki a vágányok között. Az uj létesítményt ünnepélyesen avatták fel. Az ünnepségen megjelent Földvári László közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára. Az uj csarnokot, a korszerűsített Déli pályaudvart Csamangó Henrik, MÁV főigazgató, a budapesti MÁV' Igazgatóság vezetője adta át rendeltetésének. Elismerését fejezte ki az építkezésen részt vett dolgozóknak, akik éiiel-nappal, hétköznap és vasárnap, a legzordabb időjárás közepette is folytatták a munkát. Kérte a Déli pályaudvar dolgozóit: vigyázzanak erre az uj létesítményre és teremtsenek minél jobb utazási körülményeket. Ezután Rakk Kálmán állomás- főnök vette át az uj csarnokot, a korszerűsített pályaudvart. Az ünnepségen a legjobb építőknek jutalmakat adtak át. Az átadás után Budapest uj érdekességét el- özönlötték az utasok és a kíváncsiskodók. Az emberek nagy érdeklődéssel tekintették meg a hatalmas lábon álló, 11 méter mnsras üvegfalú csarnoképületet és annak berendezését* a márvánnyal bevont pénztárfülkéket, a modern ülőbútorokat. Sok nézője akadt a feldiszitett uj 6 méteres peronsoroknak és a világitó kandelábereknek is. A délutáni órákban egymás után indultak az uj jegyváltócsarnok elől a vonatok: 3 órától három személy- és hét gyorsvonatot indítottak az újjáépített Déliről. Szövetkezeti szakemberek tapasztalatcseréje A Hazafias Népfront Vas megyei bizottsága és a Vas megyei Tanács tapasztalatcserét rendezett a megyei tsz elnökei és állattenyésztési brigádvezetői részére a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia kísérleti telepén. A részvevők tanulmányozták a szabadtartásos szarvasmarhatenyésztést, az állványos szénaszári fást és a legelőnyösebb gyepjavitási módszereket ; a kutatók megmutatták a szövetkezeti szakembereknek uj trágyázási eljárásaikat, amelyekkel négyszeresére emelték a széna sarjuhozamát. Most dúdolják a magyarnak az utolsó nótáját Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldök egy verset, visszaemlékezésképen “a régi jó világra’, az idevándorolt magyarok életmódjáról. Vagy ötven évvel ezelőtt olvastam valamilyen magyar lapban, és azóta megtartottam az emlékezetemben. A vers ismeretien Írója valóban jól vázolta a bevándoroltak sorsát, és így gondoltam, érdekli majd az olvasókat. Barakné, Detroit, Mich. AMERIKA AZ lílOfl-as ÉVEKBEN Napról napra dudolás szól A new yorki dokkokról, Éljen, éljen Amerika, Hangzik ezer torokból. Horgonyt vet a vasóriás, A Cunard Line hajója Hol örömmel, hol meg sírva. Száll a népség le róla. Innét aztán tráncporálnak Mindenkit a szigetre, öröm helyett bu és bánat Száll a szegény szivekre. Kinek szeme tán trahomás, Vagy egy ujja tán nem ép, Visszaviszik kegyetlenül. , Sirhat bőghet bármikép. I Ide bizony ép kéz-lábu ! Egészséges ember kell, i Mert a gó'z, gáz, villanygépek, j Félkezet nem szelnek cl. ; A hajónál leskelődó' Lélek kútár ügynökök, Jobb helyettük százczerte A fekete ördögök. ; Hitegetik, csalogatják Huncutsággal a népet, nemeséinek légből kapott Isteni szép meséket. . “Jó fizetés és jó munka” Hej, elcsavar sok fejet, i Amig végre fejik őket, ; Akárcsak a tehenet. Trenton Passaic és Bethlehem Mind ezek jó helyek, Csak e három rongyos plézböl Távozzatok emberek. Még a mándlin el sem kopott A hazai szép zsinór, : Máris szökik a helyekről A becsapott sok “greenhorn.” , Ami ruha rája férhet, I Fclölti azt magára, Good báj-t se mond, Máris felül Szent Péter lovára. Gyalogolnak s közben kicsit Megtanulnak angolul, “Jesz és órájt” a magyarnak Minden szava ezentúl. • Ügynök itt is, ügynök ott is, Szállítanak majnába, i Ingyen utaz’ most a greenhorn | Az ördögnek karjába. “Gáz avagy viz, nincsen semmi” Mond a'/ ügynök, a kaján, I Csak vegyenek széfti lámpát, j Gumicsizmát szaporán. I Itt sem marad ám sokáig A jó földi, a greenhorn, Hej, pedig már rég elkopott A mándliján a zsinór. Odahagyva burdot, misziszt, í Adósságot egy csomót, Útra kel és éhen csúszik Akár csak egy drótos tót. Megtanulnak zsampolni is A döcögő fréjteken. Lakást vesznek potom áron Erdőkben és réteken. És az ilyen, ha haza ir, Milyen az ő levele? ; Dicsekvéssel és jóléttel Van a papírja tele. Ha répát szed egy farmernél. | Sv.ázhatvan hold termőföldet j Azt irja, hogy farmer lett, i Kizskásával bevetett. Avagy pedig maltert hord. A házépítő Murárnak, • Azt irja, hogy gazdája lett Egy cserepes uj háznak. Erre aztán szemet kapnak A hiszékeny barátok, így szülik a kivándorlás, így ráillik a hazátok. Dudolás szól, hallom a dokk : Nagy keserves fújását Most dúdolják a magyarnak í Az utolsó nótáját.
