Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-21 / 25. szám
Thursday, June 21, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 VISSZAEMLÉKEZÉS Sok keserű emlék tolul az ember emlékezetébe, amikor visszagondol azokra az időkre, melyeket a szülőhazában töltött, a munkásság életének jobba- tétele érdekében. Ugyanakkor tájékozva voltunk azokról a küzdelmekről is, melyeket Amerikában élő testvéreink kifejtettek egy jobb élet reményében és ennek előmozdítására magyar nyelvű lapot alapítottak melynek fenntartása érdekében fáradoztak. A velem született betüszeretet, valamint rokonaimtól kapott irodalmi termékek már korán megismertették velem a dolgozó ember mostoha sorsát. Némi iskolázáshoz jutottam, mesterséget tanultam és igy jutottam el a munkásmozgalomhoz. A forradalmi sztrájkokon, a vörös csütörtökön, stb. stb. keresztül a vasutasmozgalomba kerültem, mely akkoriban jllegálitásban működött. Itt jutottam dr. Landler Jenő közelébe, s sokat köszönhetek az “öreg”-nek, hogy tisztán látom a világeseményeket. Ünnepnapokon, vasárnapokon kimentünk előfizetőket szerezni a lapunknak, mint ahogy később itt, fogadott hazámban is tevékenykedtem ezen a téren. Az első világháború idején kirobbantak a bérharcok, a csendori és rendőri beavatkozás állandóan napirenden volt. A vasutak dolgozóinak bérharca sok fejtörést okozott a kormánynak, napirenden voltak az 5—10 perces forgalmi leállások, vagy az igazgatósági épület lefoglalása stb., amik abban az időben forradalmi megnyilvánulásoknak számítottak. Közben rászakadt az országra a nagy összeomlás, és habár a nagy események szelét már érezhettük, mégis meglepetésként hatott a dolgozók hazájának megalakulása. Közben Magyarországon is megváltozott a helyzet, az úri rabtartók eltűntek, kiszolgálóikkal együtt, és a munkásokra várt a nagy feladat: az élet továbbvitele. A belső és külső ellenforradalommal szemben kénytelen volt a munkásság fegyvert ragadni és megvédeni a munkáshazát. Én is fegyvert fogtam és védtem ami védhető volt. A miskolci és környéki harcok erős próbára tették a rohamdivizió erejét. Sebesülten kerültem társaimmal a miskolci katonai kórházba, ahonnan kibombáztak bennünket, és igy jutottam Székes- fehérvárra a honvédkórházba. A kórház vezetősége tudatában volt annak, hogy mi vár a vörös katonákra, igy eltávolította mindazokat, akik mankóval vagy bottal már tudtak járni. Keserű utazás volt az, amig lakóhelyünkre értünk. Végre én is hazajutottam az államvasutak rákospalotai lakótelepére, ahol már akkor a megszálló román csapatok és a fehér tisztek voltak az urak. Eltekintve ezektől, lakótársaim rendkívül becsületesen viselkedtek. A közelben lévő munkás szanatóriumban kezelték sebeimet. Ott állítottak lábra és tanultam meg ismét járni. Ez azután bátorságot nyújtott ahhoz, hogy feleségemmel együtt Kiskörösre menjünk. Gyalog indultunk el az Erzsébet királyné utón a Keleti pályaudvarra, de még nem jutottunk messzire, amikor egy román katonai őrjárattal találtuk szembe magunkat. Pillanatok alatt ránkrohantak, feleségemet e! akarták hurcolni, én még elég tehetetlen voltam, de amennyire tudtam, felvettem a küzdelmet a fegyveres katonákkal. Közben odaérkezett egy lovas tiszti őrjárat; ezek nagy káromkodások közepette korbáccsal vágtak a részeg katonák közé. Mi pedig majdnem ruhátlanul tértünk visz- sza a lakótelepre. Ekkor azután a politikai -számonkérésekre került a sor, és láthattuk, hogy számunkra már nincsen hely és sok más ezer magyarral együtt mi is vándorbotot vettünk a kezünkbe. Bécsbe mentünk, ahol az osztrák nép, de különösen a szervezett munkásök bőséges segitséget nyújtottak nekünk, holott ők maguk is nyomorban éltek. De tudatában voltak annak, hogy mit áldoztunk egy jobb világ megteremtéséért. Az ottani vezetők vaksága következtében azonban lábra kapott a szélső jobboldal, és az emigránsok előtt világossá vált, hogy ismét uj hazát kell keresniök. Elfogadtuk feleségemmel az amerikai rokonok meghívását, habár az alacsony kvóta mellett nem sok remény volt az Amerikába való kijutásra. De a szerencse kedvezett és rövidesen New Bruns- wickon voltunk. Ott bekapcsolódtam a munkásság életébe, a sajtó körüli munkából is kivettem a részemet. Abban az időben élénk város volt, a General Cigar, a Johnson & Johnson üzem munkásai sikeres bérharcokat folytattak, melyekben a magyar munkások is nagy számban résztvettek és lapunk is sok segitséget nyújtott. Sok örömön és ktidelmen keresztül jutottunk KÖRBE-KÖRBE Írja: PAÁL MÁTHÉ Minden népnek van valami a múltjában, amire büszkén tekinthet vissza, még hozzá anélkül, hogy ezzel a más népeket lekicsinylő, gyűlölködő nacionalizmus bűnébe esne. Ilyen esemény volt a nagy francia forradalom, amely az emberi haladásra, a feudalizmus elleni küzdelemre serkentette Európa többi nemzeteit, valamint a francia kommiin és a nagy orosz októberi forradalom is. Az Egyesült Államok történelmében is van két ilyen esemény, amely jó hatással volt más népek küzdelmeire. A függetlenségi háború, az első nagyarányú küzdelem a gyarmati uralom alóli felszabadulásért volt az első, amelynek sikeres kimenetelét nagyban elősegítették a világ minden részéből idetódult szabadságszerető férfiak, akik szolgálataikat és életüket is felajánlották az amerikai gyarmatok felszabadításáért. A másik a rabszolgaság felszámolásért folyó polgárháború volt, melyben szintén számtalan külföldi szabadságharcos áldozta életét. Népünk joggal lehet büszke erre a két eseményre, amely nem csupán Amerika népére volt kihatással, hanem a világ népének szabadságküzdelmeire is. Minden békeszerető nép hálatelt szívvel gondol vissza azokra, akik ennek a két döntő eseménynek az elindítói, vezetői és harcosai voltak. Sajnos gyakori eset, hogy a nagy elődöknek érdemtelen utódai — bár folytonosan hivatkoznak a szabadságharcokra — olyan szerepre vállalkoznak, amelv ellen elődeik harcba mentek és életüket áldozták. Ez történt a nagy francia forradalom meggya- lázása esetében is, melynek emléke csak a francia népben él tisztán. Az Egyesült Államokban a szabadságharc méltatlan utódai az elnyomás zászlóvivői lettek és mint valamikor az európai “Szentszövetség” tagjai, ők is lecsapnak az elnyomottak szabadságküzdelmeire. Az uralkodó osztály terrorja meggátolja, hogy az amerikai nép harcba szálljon az elődöket megcsufoló szerep ellen és csak egy aránylag kis csoport harcos — akik fogadott hazánk legjobbjaiból kerülnek ki— küzd azért, hogy az elődök Amerikája visz- szanyerje a világ szabadságszerető népeinek megbecsülését. INDOKÍNA Legújabban a hazánktól tízezer mérföldre lévő Indokina népei érzik, hogy mi a különbség a nagy szavak és a valódi tettek között. Francia elnyomás alattnyögtek, amig a második világháborúban a japán imperialisták tették reá a kezüket az angolok és franciák ázsiai gyarmataira. Az uj hóditók ellen az indokinai tömegek felvették a harcot, és a francia kormány Ígéretet tett, hogy a háború befejeztével hozzájárul az indokinai nép függetlenségéhez. A háború után azonban a franciák megszegték Ígéretüket és újból gyarmati sorba akarták dönteni az ország népét. A nép azonban 8 évi kemény harc árán megverte a francia nagyhatalmat. 19ő4-ben Genfben megkötötték a békét, mely szerint a franciák feladják a gyarmatot és három független ország alakul: Kambodzsa, Laosz és Vietnam, ezen utóbbi ideiglenesen két részre osztva; 1956-ban népszavazással uj kormányt választanak, mely azután a két országrészt egyesíti. Már a harcok alatt kitűnt, hogy az Egyesült Álla mok kormánya ellenzi a gyarmati állapot megszűnését és hadianyaggal, pénzzel támogatta a francia kormányt. A békekötésnél az amerikai megbízott nem irta alá az egyezséget, csupán Ígéretet tett, hogy az Egyesült Nemzetek törvényei értelmében nem fogjuk fegyveresen ellenezni a megegyezés létrejöttét. A megegyezés után azonban hozzáfogtunk a el a mai időkig, amikor minden becsületes embernek arra kell törekednie, hogy megteremtsük a békét, mert csakis igv remélhetjük, hogv az emberiség fennmarad. Mindezekben a küzdelmekben lapunk nagyon fontos szerepet játszik és ezért fenn kell tartanunk, terjesztenünk kell fennállásának 60. esztendejében. Vass Károly dél-vietnami kormány megerősitéséhez, amely hatalmas hadseregére támaszkodva, megtagauja a békeszerződésben biztosított népszavazást és több, mint 30 ezer embert tart ma is börtönben. Walter Lippman hires rovatiró szerint “a mi emberünk (Diem) a leggyülöltebb Dél-Vietnamban.” Corliss Lamont, hires iró szerint Diem fivérének, Nhu-nak a kezében vannak a pénzügyek, a hadsereg és a titkos rendőrség, egy másik fivére az egyik tartománya kormányzója, egy harmadik fivér püspök és kezében tartja az egyházat és iskolaügyeket. Egy negyedik fivér Angliában nagy követ, Nhu apósa az amerikai nagykövet, anyósa pedig az Egyesült Nemzeteknél képviseli az országot. A többi fontos pozíciókat is a sógorok és komák töltik be. A nép pedig kénytelen volt fegyvert fogni ennek a korrupt családnak az eltávolítására és a harc már 5 éve folyik. A népi hadseregnek, a Viet Congnak 24,000 tagja, habár gyengén van felszerelve, mégis olyan erős, hogy a kormány 35 kerületből csak háromban érezheti magát biztonságban. Az amerikai kormány több, mint 5 ezer katonát, valamint rengeteg felszerelést szállít Diemnek és mégis az amerikai parancsnokok szerint évekbe, esetleg tiz évbe is telhet, amig le tudják törni a dél-vietnami nép szabadságharcát; vagyis a népnek legalább a felét ki kellene irtani, hogy a korrupt kormányzat továbbra is uralmon maradhasson, melyet még az amerikai kormány sem tud rávenni arra, hogy reformokat léptessen életbe, és ezáltal megnverje a népet, vagy legalább is semlegesítse annak egy7 részét. LAOSZ Kisebb változásokkal ugyanez a helyzet áll fenn Laoszban, ahol a nép száz százalékban ellenzi a hatalomra juttatott kormányt, mely amerikai dollárral élősködik. A katonaság pedig, melyet szintén amerikai pénzzel tartanak fenn, egyáltalán nem hajlandó, a nép ellen harcolni. A legutolsó hírek szerint, most egy semleges laoszi kormány alakult meg. THAIFÖLD Kormánya teljesen méltó az előbb említettekhez. Az amerikai katonaság és felszerelés felvonult Thaiföldre, hogy megvédje a laosziak állítólagos támadásaitól, aminek ugyan semmi jele nem volt, mert hiszen a laoszi 15-20 ezernyi felkelőt a saját kormánya elleni harc tartotta fegyverben. Thaiföld kormányának amerikai fegyverekkel felszerelt 175,000 főnyi jól kiképzett hadserege van, amely könnyen fel tudná venni a harcot egy nála tizszerte kisebb hadsereggel, ha az megtámadná, és nem volna szüksége az amerikai hadsereg támogatására. De annál nagyobb szüksége van erre a kormánynak saját népe féken- tartására (beleértve a kormánycsapatokat is) mely — akárcsak az előzőleg említett országokban, — nem hajlandó korrupt kormánya uralmát támogatni. Hogy az amerikai hadsereg bevonulásának nem ez volt az oka, azt legjobban az mutatja, hogy most, amikor Laoszban már megalakult a semleges kormány, mégis arról jelentenek, hogy kaszárnyákat, lakásokat építenek az amerikai katonáknak, mert “ottlévő hadseregünk hosszú időre Thaiföldön marad.” Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy nagyhatalom, amely magáról azt hirdeti, hogy a szabadság és függetlenség védőbajnoka, amely nem tűri, hogy egyik ország beleavatkozzon a másiknak a belügyeibe, mégis a legdurvábban és fegyveres erővel gátolja ezeknek az elnyomott ázsiai népeknek függetlenségi küzdelmeit. A cinizmus legmagasabb foka az, amikor egyoldalon a demokráciát hirdetjük, a másikon pedig meggátoljuk, hogy ezek az elnyomott népek elkergessék korrupt diktátoraikat és szabad, demokratikus módon olyan kormányt válasszanak, amely a legelemibb emberi jogokat biztositó reformokat fogja bevezetni. 7 RGTF.SHÁ7 és CUKRÁSZDA ! ► 1437 THIRD AVENTE. NEW YORK V V [ ► (A 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 h Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
