Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-14 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR SZŐ HUNGARIAN WORD Thursday, June. 14. 1962 .Ji Az adó Az adótörvény és az adóhivütal az egész országot átfogó bonyolult há­lózattá nőtt. — Elektronikus gépek szükségesek a visszaélések felfedésére Az amerikai polgár már egészen természetes­nek veszi, hogy ilyenkor tavasszal adóbevallást kell elkészítenie és sóvárogva gondol arra, hogy bárcsak visszakapná egyrészét annak az összeg­nek, amit az év folyamán minden heti kereseté­ből rendszeresen levontak adóra. A dolgozó szá­mára ez átlagban 20 százalékkal kevesebb pénzt jelent, mint amennyiről a fizetése szól. A család nagyságától függ azután, hogy a levonásokból mennyit kap vissza az adóbevallás benyújtása után, vagy kap-e visszatérítést egyáltalán. * Az egyszerű polgár nem is gondol arra, hogy az országban nem volt mindig adótörvény. Csak a birtokos osztály van tudatában annak, hogy az állam fennállása óta milyen ellenállást feitett ki a kormány egy-egy adókivetési próbálkozása ellen amikor az államkincstárnak különleges kiadásai fedezésére több pénzre volt szüksége. Egyes kor­szakokban voltak ideiglenes adókivetések és a szükséghelyzet szüntével sikerült azokat a kong­resszussal visszavonatni. Állandó adótörvény csak 1913 óta van és az eredeti formája lényegesen megváltozott azóta. Számtalan módosítással bő­vítették ki, amelyek főleg a kiskeresetűek részé­re jelentettek nagyobb megterheltetést. Ma már olyan tekervényes utakat követ, hogy csak szak­értők tudnak rajta eligazodni. Az adó sohasem volt népszerű Még a 17-ik században a.New Englandi kolóniák ban a kormányzók adókivetése csak azokat érin­tette, akik földbirtokkal rendelkeztek. A más jö­vedelműek megadóztatása nehezen ment, mert megfelelő adminisztráció hiányában a gazdag “puritánok” becsületességére kellett támaszkodni, ami bizony már akkor is nagyon ingadozó volt. Abba is hagyták az adóztatás ezen formáját és a közigazgatás a sorsjátékok bevezetésével igyeke­zett jövedelemhez jutni, számítva az emberek kap zsiságára. A fiatal köztársaságnak u kezdeti években nem volt nagy kiadása és az adó nem játszott szere­pet bevételeiben. A vám és a közterületek eladá- isa elegendő jövedelmet nyújtott. 1800-ban a kor­mány egész évi kiadása nem volt több, mint 11 millió dollár, ami a mostani kormány átlagos egy órai kiadásának felel meg. Az 1812-es háború költségeinek fedezésére benyújtott adójavaslat megbukott a kongresszusban. A polgárháború már pénzügyi zavarokat ho­zott létre. A kongresszus emelte a vámtarifákat, de az import csökkenése miatt ez nem hozott enyhülést. A kormány kölcsönökhöz folyamodott. Megadóztatta a yachtokat, billiárd asztalokat, komphajókat, játék kártyákat és a szabadalma­zott gyógyszereket. 1862-ben adótörvényt fogad­tak el, amely 3 százalékos adót vetett ki 10,000 dollár jövedemig, azon felül pedig 5 százalék volt az adó. A kormányalkalmazottaktól már ak­kor úgy hajtották be az adót, hogy levonták a fi­zetésükből. Mások bejelentették keresetüket az adókivetőknek. Aki ezt a kötelességet nem tel­jesítette, annak az adótisztviselő saját belátása szerint szabhatta meg az adó összegét, sőt, ha úgy érezte, hogy tévedést csinált, jogában volt azt felemelni. Ugyanúgy szabadon„részt vehetett adó­csalásokban is. “Mi n'em a jövedelmeket adóztat­juk meg, hanem azoknak a lelkiismeretét, akikről feltételezzük, hogy jövedelemmel rendelkeznek”, mondotta egy képviselő apnak idején, utalva a közismert visszaélésekre. Még a nyílt és kiterjedt adócsalás mellett is, az akkori adótörvény megfelelő bevételt biztosí­tott a kormánynak és azért a háború után még évekig érvényben maradt. Egyes képviselők meg­látták az adózásban rejlő óriási lehetőségeket és ajánlották a törvény erélyesebb alkalmazását. Volt olyan, aki a lépcsőzetes adórátát ajánlotta, 25 százalékig felmenőén. Mások azonban ezt visz- ezautasitották és “utonállás”-nak bélyegezték az ilyen eljárást. Lassanként csökkent a lelkesedés az adózás iránt és 1870-ben a törvény lejárt. A következő két évtized alatt voltak újabb kísérletek a jövedelmi adó felújítására, különösen amikor egy hosszabb mezőgazdasági válság fel­vetette azt az általános követelést, hogy “fizesse nek a gazdagok”. 1894-ben elfogadtak egy 2 szá­zalékos adótörvényt, de a Legfelsőbb Bíróság al­kotmányellenesnek minősítette azon az alapon, hogy az alkotmány rendelkezése szerint az ilyen kivetéseket arányosan kell az államok között fel­osztani. Egy évtizedig azután semmi sem tör­tént e téren. A század elejé'n Wisconsin szenátora, “fighting- Bob” La Follette, indított mozgalmat az adótör­vény érdekében. Ez egyre erősödött és 1909-ben Taft elnök alkotmánymódosítást ajánlott, amely az államok közti felosztás kikerülésével tenné le­hetővé a jövedelmi adó törvénybe iktatását. A módosítást a kongresszus nagy többséggel elfo­gadta, de némely állami törvényhozó testület gán­csolta a ratifikálását. Virginiában pl. a jelenlegi Harry F. Byrd szenátor apja prófétai jóslásokat tett: “Washington kinyújtja kezét és belenyúl az emberek minden ügyébe; a szövetségi ellenőr szeme befurakodik minden ember könyvelésébe; a törvénynek szükségszerűen tolakodó jellege lesz; a szövetségi ellenőrök serege szállja majd meg az államokat.” Az akadékoskodások ellenére az alkotmánymó­dosítás ratifikálása 1913-ban befejeződött. A kongresszus még abban az évben megszavazta az adótörvényt. Az adóráta valóban szerény volt. A jövedelmi adó 1 százalék volt, azonkívül volt adó­pótlék, ami 1 százaléktól 6 százalékig terjedt, az utóbbi az 500,000 dolláron felüli jövedelmet illet­te. A kongresszus azonban még igy sem bízott az adófizetők kooperálásában és elrendelte, hogy a munkások adóját a munkáltatók levonják a fize­tésből. A kötvény- és jelzálog adóra ugyanez vo­natkozott. többet is levonnak a fizetésből, úgyhogy amikor elszámolásra kerül a sor, bizonyos előre nem lá­tott adómentes kiadásai következtében a kormány néhány dollárt még vissza is térit számára. A jö­vedelmek arányát tekintve az államkincstár adó­bevételének nagyobbik részét a dolgozók sokirá­nyú megadóztatásából befolyt összegek teszik ki, ők viselik az adóterhek nagyobbik részét'. Gépek, mint ellenőrzők A nagy adócsalások a kiváltságos osztály részé­ről botrányos arányokat öltenek, amellett, hogy a monopóliumok legálisan is óriási adóengedmé­nyekben részesülnek. Az utóbbit azon az alapon kapják, hogy több pénzük legyen újabb befekte­tések eszközlésére, ami állítólag a nemzetgazda­ság részére előnyös. Állandóan nagyobb követelé­seket állítanak fel ezen a téren. Az Internal Revenue Service (adóhivatal) bejelentette, hogy az adóelszámolások ellenőrzé­sére elektronikus gépeket fog beállítani. Evvel több problémát akarnak megoldani. Az első termé­szetesen a hatalmasan felszaporodott munka, ami az adófizetők nagy számának és az egyre kuszál- tabb adórendelkezéseknek a következménye. Má­sodszor; az okos gépektől várják annak a problé­mának a megoldását, amire emberi erővel nem képesek — az adócsalások beszüntetését. Az ország adófizető tömegei szívesen vennék, ha az elektronikus gépek mechanikus pontossá­gával kimutatnák egyszer részletesen, hogy az államháztartás vezetői mire is költik azt a fan­tasztikus összeget, amit különböző adók cimén elvesznek tőlük. Háborúk és az adó Az első világháború alatt az adórátát erősen emelték. A legmagasabb kivetés 65 százalékos' volt, az egymillió dolláron felüli jövedelmekre, amelyek erősen megszaporodtak. A ráta a háború után ismét leszállt. Megszüntették az előzetes le­vonást is és ezt csak a 2. világháborúban léptet­ték újra életbe. Közben az adótörvény nagyon komplikált lett. A kiváltságosok lázadoztak. Kielégítésükre 1924- ben egy rendelkezés betiltotta “az adófizetők szükségtelen ellenőrzését” és hogy “könyveket és számlákat csak egyszer egy évben vizsgáljanak felül, hacsajk az adófizetőnek nincs más kívánsá­ga, vagy az adóbiztos Írásban értesíti az adófize­tőt, hogy további felülvizsgálatra van szükség.” A New Deal az 1930-as években emelte az adó­rátát és sok kedvezményt beszüntetett. Ezáltal nőtt az adófizetők száma. A 2. világháborúban még magasabb lett az adó. Az adómentes össze­get leszállították. Állandóan uj rendelkezések tet­ték egyre komplikáltabbá a törvényt. Valóságos uj foglalkozási ág lett az adóbevallási iv kitöltése, amihez egyre nagyobb szakértelem válik szüksé­gessé. Különösen a nagytőke és a monopóliumok veszik hasznát a bonyolult rendelkezéseknek, me­lyek kétségtelenül azt szolgálják, hogy minél több kibúvó álljon a gazdagok rendelkezésére. Kitűnő lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy vagyonukat, keresetüket, kiadásaikat úgy osztályozhassák, hogy minél nagyobb összegeket vonhassanak ki az adókötelezettség alól. A munkásoknak erre nincsen lehetőségük. Az adótörvény gondoskodik arról, hogy a munkás ne maradhasson adós az adójával. A szükségesnél IPAROSÍTÁS Heath lordpecsétőr, az angol kormány tagja, kénytelen volt jog oktatásban részesíteni egy munkáspárti képviselőnőt, Barbara Castle-t. A képviselőnő ugyanis kifogásolta, sőt, tűrhetetlen­nek nevezte, hogy Anglia könnyfakasztó gráná­tokhoz szükséges gázt exportál a dél-afrikai kor­mánynak. Ha az angol kormány elitéli a faj ül­dözést, az apartheid politikáját, hogyan engedé­lyezheti olyan eszköz szállítását, melyet aDé*- afrikai Köztársaságban a fajüldözés ellen tűr tetők szétzavarására használnak fel — aggáh kodott a képviselőnő. Lord Heath viszont í látott semmiféle ellentmondást, mert — u mond — a könnyfakasztó gáz törvényes esz a “rendzavarások elfojtására.” Felesleges volt azonban Heath lordnak tiszt nia az angol könnyfakasztó gáz exportjának j alapját. Elvégre Anglia hamarosan úgyis besz teti eme árucikkek kivitelét Dél-Afrikába. Imperial Chemical Industries angol vegyitrö ugyanis elhatározta, hogy felépít ott egy gyá: a könnyfakasztó gáz — helyi előállítására. Most senki sem mondhatja, hogy Anglia n< iparosit Afrikában. ininiiiBiiiHHiiiimiiiimiiiiiii A SZLÁV irás és a bolgár kultúra napja alkaln ból Szófiában ünnepi felvonulást rendeztek, an lyen több mint százezer ember, a Szófiai elemi középiskolák tanulói, a technikumok és egye mek hallgatói, a bolgár főváros tudományos, k turális és sajtóintézményeinek dolgozói vonult fel. GYERMEK PARADICSOM Valéria-telep I lyén. A rosszéi lékü nyomortei végleg a múl Ezt nemcsak József Attila kótelep szép házai, kertjei, < dái igazolják, 1 nem a gyermel vidámsága, já kos kacagása A lakótelep pe tovább épül. most épülő há: már jóval a r Valéria-telep t lete mögött n pen: Gyermek gasodnak. A reg játszik óvoda melli téren.

Next

/
Thumbnails
Contents