Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-14 / 24. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ HUNGARIAN WORD Thursday, June. 14. 1962 .Ji Az adó Az adótörvény és az adóhivütal az egész országot átfogó bonyolult hálózattá nőtt. — Elektronikus gépek szükségesek a visszaélések felfedésére Az amerikai polgár már egészen természetesnek veszi, hogy ilyenkor tavasszal adóbevallást kell elkészítenie és sóvárogva gondol arra, hogy bárcsak visszakapná egyrészét annak az összegnek, amit az év folyamán minden heti keresetéből rendszeresen levontak adóra. A dolgozó számára ez átlagban 20 százalékkal kevesebb pénzt jelent, mint amennyiről a fizetése szól. A család nagyságától függ azután, hogy a levonásokból mennyit kap vissza az adóbevallás benyújtása után, vagy kap-e visszatérítést egyáltalán. * Az egyszerű polgár nem is gondol arra, hogy az országban nem volt mindig adótörvény. Csak a birtokos osztály van tudatában annak, hogy az állam fennállása óta milyen ellenállást feitett ki a kormány egy-egy adókivetési próbálkozása ellen amikor az államkincstárnak különleges kiadásai fedezésére több pénzre volt szüksége. Egyes korszakokban voltak ideiglenes adókivetések és a szükséghelyzet szüntével sikerült azokat a kongresszussal visszavonatni. Állandó adótörvény csak 1913 óta van és az eredeti formája lényegesen megváltozott azóta. Számtalan módosítással bővítették ki, amelyek főleg a kiskeresetűek részére jelentettek nagyobb megterheltetést. Ma már olyan tekervényes utakat követ, hogy csak szakértők tudnak rajta eligazodni. Az adó sohasem volt népszerű Még a 17-ik században a.New Englandi kolóniák ban a kormányzók adókivetése csak azokat érintette, akik földbirtokkal rendelkeztek. A más jövedelműek megadóztatása nehezen ment, mert megfelelő adminisztráció hiányában a gazdag “puritánok” becsületességére kellett támaszkodni, ami bizony már akkor is nagyon ingadozó volt. Abba is hagyták az adóztatás ezen formáját és a közigazgatás a sorsjátékok bevezetésével igyekezett jövedelemhez jutni, számítva az emberek kap zsiságára. A fiatal köztársaságnak u kezdeti években nem volt nagy kiadása és az adó nem játszott szerepet bevételeiben. A vám és a közterületek eladá- isa elegendő jövedelmet nyújtott. 1800-ban a kormány egész évi kiadása nem volt több, mint 11 millió dollár, ami a mostani kormány átlagos egy órai kiadásának felel meg. Az 1812-es háború költségeinek fedezésére benyújtott adójavaslat megbukott a kongresszusban. A polgárháború már pénzügyi zavarokat hozott létre. A kongresszus emelte a vámtarifákat, de az import csökkenése miatt ez nem hozott enyhülést. A kormány kölcsönökhöz folyamodott. Megadóztatta a yachtokat, billiárd asztalokat, komphajókat, játék kártyákat és a szabadalmazott gyógyszereket. 1862-ben adótörvényt fogadtak el, amely 3 százalékos adót vetett ki 10,000 dollár jövedemig, azon felül pedig 5 százalék volt az adó. A kormányalkalmazottaktól már akkor úgy hajtották be az adót, hogy levonták a fizetésükből. Mások bejelentették keresetüket az adókivetőknek. Aki ezt a kötelességet nem teljesítette, annak az adótisztviselő saját belátása szerint szabhatta meg az adó összegét, sőt, ha úgy érezte, hogy tévedést csinált, jogában volt azt felemelni. Ugyanúgy szabadon„részt vehetett adócsalásokban is. “Mi n'em a jövedelmeket adóztatjuk meg, hanem azoknak a lelkiismeretét, akikről feltételezzük, hogy jövedelemmel rendelkeznek”, mondotta egy képviselő apnak idején, utalva a közismert visszaélésekre. Még a nyílt és kiterjedt adócsalás mellett is, az akkori adótörvény megfelelő bevételt biztosított a kormánynak és azért a háború után még évekig érvényben maradt. Egyes képviselők meglátták az adózásban rejlő óriási lehetőségeket és ajánlották a törvény erélyesebb alkalmazását. Volt olyan, aki a lépcsőzetes adórátát ajánlotta, 25 százalékig felmenőén. Mások azonban ezt visz- ezautasitották és “utonállás”-nak bélyegezték az ilyen eljárást. Lassanként csökkent a lelkesedés az adózás iránt és 1870-ben a törvény lejárt. A következő két évtized alatt voltak újabb kísérletek a jövedelmi adó felújítására, különösen amikor egy hosszabb mezőgazdasági válság felvetette azt az általános követelést, hogy “fizesse nek a gazdagok”. 1894-ben elfogadtak egy 2 százalékos adótörvényt, de a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette azon az alapon, hogy az alkotmány rendelkezése szerint az ilyen kivetéseket arányosan kell az államok között felosztani. Egy évtizedig azután semmi sem történt e téren. A század elejé'n Wisconsin szenátora, “fighting- Bob” La Follette, indított mozgalmat az adótörvény érdekében. Ez egyre erősödött és 1909-ben Taft elnök alkotmánymódosítást ajánlott, amely az államok közti felosztás kikerülésével tenné lehetővé a jövedelmi adó törvénybe iktatását. A módosítást a kongresszus nagy többséggel elfogadta, de némely állami törvényhozó testület gáncsolta a ratifikálását. Virginiában pl. a jelenlegi Harry F. Byrd szenátor apja prófétai jóslásokat tett: “Washington kinyújtja kezét és belenyúl az emberek minden ügyébe; a szövetségi ellenőr szeme befurakodik minden ember könyvelésébe; a törvénynek szükségszerűen tolakodó jellege lesz; a szövetségi ellenőrök serege szállja majd meg az államokat.” Az akadékoskodások ellenére az alkotmánymódosítás ratifikálása 1913-ban befejeződött. A kongresszus még abban az évben megszavazta az adótörvényt. Az adóráta valóban szerény volt. A jövedelmi adó 1 százalék volt, azonkívül volt adópótlék, ami 1 százaléktól 6 százalékig terjedt, az utóbbi az 500,000 dolláron felüli jövedelmet illette. A kongresszus azonban még igy sem bízott az adófizetők kooperálásában és elrendelte, hogy a munkások adóját a munkáltatók levonják a fizetésből. A kötvény- és jelzálog adóra ugyanez vonatkozott. többet is levonnak a fizetésből, úgyhogy amikor elszámolásra kerül a sor, bizonyos előre nem látott adómentes kiadásai következtében a kormány néhány dollárt még vissza is térit számára. A jövedelmek arányát tekintve az államkincstár adóbevételének nagyobbik részét a dolgozók sokirányú megadóztatásából befolyt összegek teszik ki, ők viselik az adóterhek nagyobbik részét'. Gépek, mint ellenőrzők A nagy adócsalások a kiváltságos osztály részéről botrányos arányokat öltenek, amellett, hogy a monopóliumok legálisan is óriási adóengedményekben részesülnek. Az utóbbit azon az alapon kapják, hogy több pénzük legyen újabb befektetések eszközlésére, ami állítólag a nemzetgazdaság részére előnyös. Állandóan nagyobb követeléseket állítanak fel ezen a téren. Az Internal Revenue Service (adóhivatal) bejelentette, hogy az adóelszámolások ellenőrzésére elektronikus gépeket fog beállítani. Evvel több problémát akarnak megoldani. Az első természetesen a hatalmasan felszaporodott munka, ami az adófizetők nagy számának és az egyre kuszál- tabb adórendelkezéseknek a következménye. Másodszor; az okos gépektől várják annak a problémának a megoldását, amire emberi erővel nem képesek — az adócsalások beszüntetését. Az ország adófizető tömegei szívesen vennék, ha az elektronikus gépek mechanikus pontosságával kimutatnák egyszer részletesen, hogy az államháztartás vezetői mire is költik azt a fantasztikus összeget, amit különböző adók cimén elvesznek tőlük. Háborúk és az adó Az első világháború alatt az adórátát erősen emelték. A legmagasabb kivetés 65 százalékos' volt, az egymillió dolláron felüli jövedelmekre, amelyek erősen megszaporodtak. A ráta a háború után ismét leszállt. Megszüntették az előzetes levonást is és ezt csak a 2. világháborúban léptették újra életbe. Közben az adótörvény nagyon komplikált lett. A kiváltságosok lázadoztak. Kielégítésükre 1924- ben egy rendelkezés betiltotta “az adófizetők szükségtelen ellenőrzését” és hogy “könyveket és számlákat csak egyszer egy évben vizsgáljanak felül, hacsajk az adófizetőnek nincs más kívánsága, vagy az adóbiztos Írásban értesíti az adófizetőt, hogy további felülvizsgálatra van szükség.” A New Deal az 1930-as években emelte az adórátát és sok kedvezményt beszüntetett. Ezáltal nőtt az adófizetők száma. A 2. világháborúban még magasabb lett az adó. Az adómentes összeget leszállították. Állandóan uj rendelkezések tették egyre komplikáltabbá a törvényt. Valóságos uj foglalkozási ág lett az adóbevallási iv kitöltése, amihez egyre nagyobb szakértelem válik szükségessé. Különösen a nagytőke és a monopóliumok veszik hasznát a bonyolult rendelkezéseknek, melyek kétségtelenül azt szolgálják, hogy minél több kibúvó álljon a gazdagok rendelkezésére. Kitűnő lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy vagyonukat, keresetüket, kiadásaikat úgy osztályozhassák, hogy minél nagyobb összegeket vonhassanak ki az adókötelezettség alól. A munkásoknak erre nincsen lehetőségük. Az adótörvény gondoskodik arról, hogy a munkás ne maradhasson adós az adójával. A szükségesnél IPAROSÍTÁS Heath lordpecsétőr, az angol kormány tagja, kénytelen volt jog oktatásban részesíteni egy munkáspárti képviselőnőt, Barbara Castle-t. A képviselőnő ugyanis kifogásolta, sőt, tűrhetetlennek nevezte, hogy Anglia könnyfakasztó gránátokhoz szükséges gázt exportál a dél-afrikai kormánynak. Ha az angol kormány elitéli a faj üldözést, az apartheid politikáját, hogyan engedélyezheti olyan eszköz szállítását, melyet aDé*- afrikai Köztársaságban a fajüldözés ellen tűr tetők szétzavarására használnak fel — aggáh kodott a képviselőnő. Lord Heath viszont í látott semmiféle ellentmondást, mert — u mond — a könnyfakasztó gáz törvényes esz a “rendzavarások elfojtására.” Felesleges volt azonban Heath lordnak tiszt nia az angol könnyfakasztó gáz exportjának j alapját. Elvégre Anglia hamarosan úgyis besz teti eme árucikkek kivitelét Dél-Afrikába. Imperial Chemical Industries angol vegyitrö ugyanis elhatározta, hogy felépít ott egy gyá: a könnyfakasztó gáz — helyi előállítására. Most senki sem mondhatja, hogy Anglia n< iparosit Afrikában. ininiiiBiiiHHiiiimiiiimiiiiiii A SZLÁV irás és a bolgár kultúra napja alkaln ból Szófiában ünnepi felvonulást rendeztek, an lyen több mint százezer ember, a Szófiai elemi középiskolák tanulói, a technikumok és egye mek hallgatói, a bolgár főváros tudományos, k turális és sajtóintézményeinek dolgozói vonult fel. GYERMEK PARADICSOM Valéria-telep I lyén. A rosszéi lékü nyomortei végleg a múl Ezt nemcsak József Attila kótelep szép házai, kertjei, < dái igazolják, 1 nem a gyermel vidámsága, já kos kacagása A lakótelep pe tovább épül. most épülő há: már jóval a r Valéria-telep t lete mögött n pen: Gyermek gasodnak. A reg játszik óvoda melli téren.
