Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-07 / 23. szám

Thursday, June 7., 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 11 Thank You, Rabbi Rabinowitz! Irta: E. H. NEUWALD “Vigyázat! Tengerpartjaink, tavaink és folyóink fertőzöttek!” Ezzel a címmel jelent meg a cikk, amely a Ma­gyar Szó 1961 január 26-iki számában a National Guardian ismertetése alapján részletesen beszá­molt vizeink fertőzéséről. A cikk többek között je­lezte, hogy:• ­“kevés azoknak a száma, akik tudatában van­nak, hogy milyen veszélyek fenyegetik mind­annyiunkat a folyóvizek, tavak és tengerpartok vizeinek megfertőzésével.” A fenyegető veszélyek közül kettőt említett a cikk; az egyik: a háztartásokban mosáshoz hasz­nált vegyszerek; a másik: “radioaktiv atomhulla­déknak a vizbe kerülése, amelyet vasbeton tartá­lyokban eresztenek a tengerbe és ott kinyílnak.” Lapunk az évek folyamán más alkalmakkal is foglalkozott ezzel a veszéllyel, amely egyre na­gyobb, egyre veszedelmesebb lesz. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy korunk egyik nagy problémá­ja: mi történjék a radioaktiv hulladékanyaggal, amelynek eltüntetésére egyelőre még nem talál­tak hatásos módot. A “CBR” (rövidítése a “Chemical, Biological és Radiological” módozatoknak a hadviselésben) fontos feladata gondoskodni arról, hogy háború esetén milyen módszerekkel lehet gyorsan, könv- nven és hatásosan megsemmisíteni az “ellensé­get.” Ilyen “gondoskodás” módszerei közé tarto­zik a betegségeket és halált okozó csirák elter­jesztése és oly mérges gázok alkalmazása, ame­lyek megölik, vagy legalább is tehetetlenné teszik az ellenséges ország katonaságát és polgári lakos­ságát. A népeket kiirtó módszerek egy másik fajtája a “CBR” legújabb elgondolása, amely szerint az egyre szaporodó radioaktív hulladékanyagokat radioaktiv por alakjában kellene az ellenséges területek felett elhinteni. Ez a módszer esetleg feleslegessé tenné még az atombomba támadáso­kat is és minden egyéb költséges hadviselési mó­dozatot, mert egymagában biztosítaná az “ellen­ség” hatásos, olcsó és gyökeres kiirtását. Figyelembe kell vennünk, hogy a radioaktiv hulladékanyagok, amelyek az atombombák gyár- tásánakmellék-termékei, veszedelmes módon sza­porodnak és szaporodásuk arányában fenyegetik az amerikai nép egészségét és biztonságát. Mi­után okosabb, hatásosabb módot egyelőre nem találtak, a hulladékanyagtól ma is úgy igyekeznek megszabadulni, hogy vagy a tengerbe süllyesztik, vagy elássák. De ezenkívül jelenleg 65 millió gal­lon radioaktiv hulladékanyagot tartanak raktá­rakban. amelyeknek elraktározása évente súlyos milliókat emészt fel, amellett, hogy veszedelmet rejt magában és az elraktározást különben is csak ideiglenes megoldásnak tekintik. A “CBR” brilliáns — és kétségtelenül keresz­tényi szellemtől áthatott — gondolata tehát, hogy a hulladékanyagot változtassuk radioaktiv porrá, amellyel azután a leghatásosabb módop tudjuk majd kiirtani az “ellenséget”, amely viszont előre­láthatólag istentagadó, esetleg sárgabőrü lesz és az ilyenfajta népességért a mi erkölcsi szempon­tunkból, úgy sem lenne kár. Könnyű elképzelni, nogy a keresztény szelle­met valló “szabad világ”, amelyhez ezidőszerint Franco, Salazar, sőt némely budhista és moha­medán állam is tartozik, milyen mély meg­botránkozással fogadott volna ilyen barbár elgon­dolást, ha az történetesen nem a “szabad világ vezető államában”, az Egyesült Államokban szüle­tett volna, hanem — a Szovjetunióban, vagy a Kínai Népköztársaságban! Egész véletlenül ebbe a szakmába vágó elgon­dolás tényleg született a Szovjetunióban is. Pé­ter Kapitza orosz tudós, a Szovjetek Fizikai Prob­lémái Tudományos Akadémiájának igazgatója szintén előállott a saját elgondolásával, amely nem népek kiirtására, hanem a radioaktiv hul­ladékanyagok olcsó, biztos és végleges eltünte­tésére vezetne. Az orosz tudós — akit társaival együtt a “sza­bad világ” politikusai és sajtója előszeretettel “is­tentelennek” bélyegez —, a “Bulletin of the Ato­mic Scientists” áprilisi számában, a Tudományok Jövője cimii cikkében a világűr meghódításával foglalkozott. Elismeri, hogy ennek szerepe egyre fontosabb lesz, de ugyanakkor belátja, hogy je­lenlegi egyetlen praktikus fontossága lenne: a radioaktív hulladékanyagoknak rakétával va­ló eltüntetése a világűrben. Kapitza szerint a rakéták aránylag nem túl költségesek és a világűrben végtelenségig bolygó hulladékanyagok többé nem veszélyeztetnék az emberiség egészségét és életét. A népek kiirtását célzó kegyetlen elgondolást — tudtunkkal — szó nélkül tudomásul vették szentéletü papjaink lelkészeink, de az orosz for­rásból származó emberi megoldás gondolatát azonnal komoly támadások érték. így Rev. dr. Joseph Sizoo, a George Washing­ton Egyetem vallástani professzora, Kapitza ter­vét “az Isten dicsőségét hirdetni hivatott meny- nyország megszentségtelenitésének” bélyegezte. Erre ráduplázott Rev. Samuel Kelsey, a Church of God püspöke, aki egyszerűen kijelentette, hogy az emberiségnek semmi keresnivalója nincsen a világűrben. Mert, mondá: “Amikor az Ur megteremtette az embert, neki­adta a paradicsomot,... amiből következik, hogy az ember helye a földön van és nem a vi­lágűrben.” A püspök és a professzor felfogásával ellenkező véleményen van Philip Rabinowitz, bölcs rabbi, akinek véleményével őszintén rokonszenvezünk. Meg is indokoljuk, hogy miért: A szentirásban lefektetett rituális szabályok értelmében, a hithíi zsidóknak csupán a rituális eljárás szerint megölt állatok húsát szabad elfo­gyasztani. De egymagában még ez sem elég: a megölt szarvasmarhák tüdejét és a megölt libák torkát ezenkívül még erre hivatott egyén, — rend szerint a község rabbija, — nagy szakavatott-, sággal megvizsgálja és ha hibát nem talál, akkor a hús ehető lesz. Ellenkező esetben ehetetlennek nyilvánítja. Amikor tehát a népünk egészségét veszélyezte­tő radioaktiv hulladékanyagok orosz módszerü el­tüntetésének kérdésével járultak Philip Rabino­witz elé, a bölcs rabbi figyelembe vette, hogy ez alkalommal az emberiség tüdejéről és torkáról lé­vén szó, alapos meggondolás után emigyen dön­tött : “Szó sincs a mennyország megszentségteleni- téséről, mert a mennyország nincs a világűr­ben. A mennyország oly szellemi elgondolás, amelynek saját mérete van és azt se fel, se le nem lehet meghatározni.” Ennyiből állt a rabbi válasza és nem tudhatjuk, hogy az elmondottakon kívül voltak-e hátsó gon­dolatai? Például gondolt-e arra, hogy a tulvilági “mennyország” Ígérgetése a szegényeknek, a le- tiportaknak, száz percentes hamisítatlan humbug, viszont megcáfolhatatlan valóság, hogy a jómó­dúak, a gazdagok, a szegények elnyomói már itt a földön megcsinálták a maguk külön bejáratú mennyországát ? Ismételjük: nem tudhatjuk, hogy erre és ha­sonló igazságokra gondolt-e a rabbi, de azért amit ellentétben szemforgató kollegáival bátran ki­mondott köszönetét mondunk Rabinowitz rabbi­nak. Kétségtelen, hogy a mai meghunyászkodó lég­körben bátorság kellett ahhoz, hogy a bölcs rabbik hagyományaihoz hűen, a népek kiirtását célzó amerikai elgondolással szemben, az embe­riség javát szolgáló orosz elgondolás mellett fog­laljon állást. Thank You, Rabbi Rabinowitz! IWVWVWVVWWWVWWWWWWWA/WWaWftWWVW/VIVUWVWMWWVWWWWVWWWWWV ■KnHHBnMsnnaaBBHBaHBB zet. Ez a következménye a hirtelen társadalmi ITOlt AVO Q YV O u INNEN- ONNAN A munkaviszonyok EŐRSl BÉLA külmunkatársunk Írásai világkörüli útjáról Japán II. Szociális élet Mindenki tudatában van annak, hogy a japán nép rendkivül udvarias. Érdekes története van ennek. Amikor 1603-ban a japán főurak bezárták a mikádót, tényleges uralkodók lettek a szegény nép felett, zsoldosaikkal tökéletes zsarnokságot honosítottak meg. Amikor egy four (shogun) át­ment az utón, kivétel nélkül minden szegény ja­pánnak szinte a földig hajolva kellett őt üdvözöl­nie (két kezét a térdén tartva), máskülönben ott helyben levágták a fejét. Ez .azután beidegződött az emberekbe és második természetükké vált. Az állandó mosoly és az udvarias testtartás a zsarnoki feudális uralom következménye. A japán házak is magukon viselik ennek a hű­béri uralomnak a nyomait. A nagy urak ugyanis nem akarták, hogy a lakosság független és kü­lönösen, hogy jómódú legyen. Elvük az volt: egy ur és a többi rabszolga. így azután a lakosok — óvatosságból — a házak külsejét nagyon egysze­rűen építették, hogy viskó benyomását keltsék. De ha bemegyünk a japán házba, akkor látjuk, hogy a szobák gyönyörűek és sok műkincs van bennük elhelyezve. A nők helyzete Minden nő teljes engedelmességgel tartozott egy férfinek. Először is az apjának; az apával szembeni engedetlenség fogalma teljesen ismeret­len volt Japánban. Ha férjhez ment a nő, akkor a férj vette át a teljes uralmat felette; ha a férj meghalt, akkor az elsőszülött fiúnak tartozott en­gedelmességgel. Mig fiát “respectable”-nek (te­kintélyes) nevezték, addig neki csak a “hátsó ud­var lakója” cim járt ki. De a háború után a japán nő felszabadult. Az iskolákban a fiuk és leányok egy osztályba jár­nak, s a főiskolákon a felnőtt ifjúság most már szabadon érintkezhet egymással. Ennek eredmé­nye a szerelmi érzés kifejlődése, ami ismeretlen fogalom volt a régi Japánban. A házasságkötése­ket közbenjáró segítségével a szülők bonyolítot­ták le régebben. Ma sok esetben a szülők megad­ják beleegyezésüket a házasságkötéshez és ilyen­kor “happy-end”-del végződik minden, de előfor­dul, hogy valami okból ellenzik a szerelmi házas­ságot, ami azután sok esetben öngyilkosságra ve­A japán népnek, mint a legtöbb ázsiai népnek, igen nehéz az élete. A munkanap hosszú, sok üzemben 10—12 órát dolgoznak. A munkások kö­zött sok a gyermek és a serdülő ifjú. A munka­iram gyorsasága, a balesetelháritás fejletlensége miatt rendkivül sok az üzemi baleset (1953-ban félmillió volt). A női munkáért a férfi (amúgy is igen ala­csony) munkabérének 40 százalékát fizetik. 850 ezer volt a teljes és 5 millió a részleges munka- nélküliek száma 1958-ban. Társadalombiztosítás csak az 5 munkásnál többet alkalmazó üzemekre terjed ki (az összes'munkások 70 százalékára); a munkásoknak 19 százaléka részesül munkanél­küli biztosításban. A törpeüzemekben a nagyüze­mi béreknek a felét fizetik. Orvosi ellátás 1,000 lakosra egy orvos és 4.8 kórházi ágy jut (1953-as adatok). 1955-ben 690,000 áldozata volt a járványoknak (tífusz, kolera, vérhas). A tüdő­kórházakban az 5,500,000 tüdőbetegnek csak 13 százalékát tudják elhelyezni. A japán nép ingyenes oktatásban részesül (7 és 15 év között), s ez az oka, hogy az írástudat­lanok csupán 10 százalékát teszik ki a lakosság­nak. A főiskolákat (kb. 300 van) állítólag több mint néhány millió látogatója (a hivatalos ada­tok szerint csak félmillió.) A diákok 60 százaléka kénytelen tanulmányainak folytatásával egyidő- ben munkát vállalni. A főiskolások nagyrésze az egyetem elvégzése után nem tud elhelyezkedni. (Állítólag 60—70 százalékuk.) Ez a helyzet természetesen magyarázatot ad a japán diákok és az ifjú intelligencia erős forra­dalmi beállítottságára, ők voltak azok, akik a vi­lág leghatalmasabb országának elnökét, Eisen- howert eltanácsolták a Japánba való látogatástól. Még sok érdekes fejleményt várhatunk a japán egyetemi ifjúság és a szakszervezeti munkások együttműködésétől. TÖBB EZER liberális nézeteket valló fehér tele­pes vonult fel a dél-afrikai fővárosban, hogy til­takozzon a kormány reakciós, úgynevezett szabo­tázsellenes törvénye ellen. A tüntetőkét fasiszta suhancok támadták meg és nagyaiányu vereke­dést provokáltak. A kivonult rendőrök csak ak­kor avatkoztak be, amikor az összecsapás na» gyobb arányú zavargássá fajult. • EIGHMANN kölni védőügyvédje, dr. Servatius, a védelemért járó honoráriumként 80 ezer már­kát kapott az izraeli kormánytól. j

Next

/
Thumbnails
Contents