Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-07 / 23. szám
Thursday, June 7., 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 11 Thank You, Rabbi Rabinowitz! Irta: E. H. NEUWALD “Vigyázat! Tengerpartjaink, tavaink és folyóink fertőzöttek!” Ezzel a címmel jelent meg a cikk, amely a Magyar Szó 1961 január 26-iki számában a National Guardian ismertetése alapján részletesen beszámolt vizeink fertőzéséről. A cikk többek között jelezte, hogy:• “kevés azoknak a száma, akik tudatában vannak, hogy milyen veszélyek fenyegetik mindannyiunkat a folyóvizek, tavak és tengerpartok vizeinek megfertőzésével.” A fenyegető veszélyek közül kettőt említett a cikk; az egyik: a háztartásokban mosáshoz használt vegyszerek; a másik: “radioaktiv atomhulladéknak a vizbe kerülése, amelyet vasbeton tartályokban eresztenek a tengerbe és ott kinyílnak.” Lapunk az évek folyamán más alkalmakkal is foglalkozott ezzel a veszéllyel, amely egyre nagyobb, egyre veszedelmesebb lesz. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy korunk egyik nagy problémája: mi történjék a radioaktiv hulladékanyaggal, amelynek eltüntetésére egyelőre még nem találtak hatásos módot. A “CBR” (rövidítése a “Chemical, Biological és Radiological” módozatoknak a hadviselésben) fontos feladata gondoskodni arról, hogy háború esetén milyen módszerekkel lehet gyorsan, könv- nven és hatásosan megsemmisíteni az “ellenséget.” Ilyen “gondoskodás” módszerei közé tartozik a betegségeket és halált okozó csirák elterjesztése és oly mérges gázok alkalmazása, amelyek megölik, vagy legalább is tehetetlenné teszik az ellenséges ország katonaságát és polgári lakosságát. A népeket kiirtó módszerek egy másik fajtája a “CBR” legújabb elgondolása, amely szerint az egyre szaporodó radioaktív hulladékanyagokat radioaktiv por alakjában kellene az ellenséges területek felett elhinteni. Ez a módszer esetleg feleslegessé tenné még az atombomba támadásokat is és minden egyéb költséges hadviselési módozatot, mert egymagában biztosítaná az “ellenség” hatásos, olcsó és gyökeres kiirtását. Figyelembe kell vennünk, hogy a radioaktiv hulladékanyagok, amelyek az atombombák gyár- tásánakmellék-termékei, veszedelmes módon szaporodnak és szaporodásuk arányában fenyegetik az amerikai nép egészségét és biztonságát. Miután okosabb, hatásosabb módot egyelőre nem találtak, a hulladékanyagtól ma is úgy igyekeznek megszabadulni, hogy vagy a tengerbe süllyesztik, vagy elássák. De ezenkívül jelenleg 65 millió gallon radioaktiv hulladékanyagot tartanak raktárakban. amelyeknek elraktározása évente súlyos milliókat emészt fel, amellett, hogy veszedelmet rejt magában és az elraktározást különben is csak ideiglenes megoldásnak tekintik. A “CBR” brilliáns — és kétségtelenül keresztényi szellemtől áthatott — gondolata tehát, hogy a hulladékanyagot változtassuk radioaktiv porrá, amellyel azután a leghatásosabb módop tudjuk majd kiirtani az “ellenséget”, amely viszont előreláthatólag istentagadó, esetleg sárgabőrü lesz és az ilyenfajta népességért a mi erkölcsi szempontunkból, úgy sem lenne kár. Könnyű elképzelni, nogy a keresztény szellemet valló “szabad világ”, amelyhez ezidőszerint Franco, Salazar, sőt némely budhista és mohamedán állam is tartozik, milyen mély megbotránkozással fogadott volna ilyen barbár elgondolást, ha az történetesen nem a “szabad világ vezető államában”, az Egyesült Államokban született volna, hanem — a Szovjetunióban, vagy a Kínai Népköztársaságban! Egész véletlenül ebbe a szakmába vágó elgondolás tényleg született a Szovjetunióban is. Péter Kapitza orosz tudós, a Szovjetek Fizikai Problémái Tudományos Akadémiájának igazgatója szintén előállott a saját elgondolásával, amely nem népek kiirtására, hanem a radioaktiv hulladékanyagok olcsó, biztos és végleges eltüntetésére vezetne. Az orosz tudós — akit társaival együtt a “szabad világ” politikusai és sajtója előszeretettel “istentelennek” bélyegez —, a “Bulletin of the Atomic Scientists” áprilisi számában, a Tudományok Jövője cimii cikkében a világűr meghódításával foglalkozott. Elismeri, hogy ennek szerepe egyre fontosabb lesz, de ugyanakkor belátja, hogy jelenlegi egyetlen praktikus fontossága lenne: a radioaktív hulladékanyagoknak rakétával való eltüntetése a világűrben. Kapitza szerint a rakéták aránylag nem túl költségesek és a világűrben végtelenségig bolygó hulladékanyagok többé nem veszélyeztetnék az emberiség egészségét és életét. A népek kiirtását célzó kegyetlen elgondolást — tudtunkkal — szó nélkül tudomásul vették szentéletü papjaink lelkészeink, de az orosz forrásból származó emberi megoldás gondolatát azonnal komoly támadások érték. így Rev. dr. Joseph Sizoo, a George Washington Egyetem vallástani professzora, Kapitza tervét “az Isten dicsőségét hirdetni hivatott meny- nyország megszentségtelenitésének” bélyegezte. Erre ráduplázott Rev. Samuel Kelsey, a Church of God püspöke, aki egyszerűen kijelentette, hogy az emberiségnek semmi keresnivalója nincsen a világűrben. Mert, mondá: “Amikor az Ur megteremtette az embert, nekiadta a paradicsomot,... amiből következik, hogy az ember helye a földön van és nem a világűrben.” A püspök és a professzor felfogásával ellenkező véleményen van Philip Rabinowitz, bölcs rabbi, akinek véleményével őszintén rokonszenvezünk. Meg is indokoljuk, hogy miért: A szentirásban lefektetett rituális szabályok értelmében, a hithíi zsidóknak csupán a rituális eljárás szerint megölt állatok húsát szabad elfogyasztani. De egymagában még ez sem elég: a megölt szarvasmarhák tüdejét és a megölt libák torkát ezenkívül még erre hivatott egyén, — rend szerint a község rabbija, — nagy szakavatott-, sággal megvizsgálja és ha hibát nem talál, akkor a hús ehető lesz. Ellenkező esetben ehetetlennek nyilvánítja. Amikor tehát a népünk egészségét veszélyeztető radioaktiv hulladékanyagok orosz módszerü eltüntetésének kérdésével járultak Philip Rabinowitz elé, a bölcs rabbi figyelembe vette, hogy ez alkalommal az emberiség tüdejéről és torkáról lévén szó, alapos meggondolás után emigyen döntött : “Szó sincs a mennyország megszentségteleni- téséről, mert a mennyország nincs a világűrben. A mennyország oly szellemi elgondolás, amelynek saját mérete van és azt se fel, se le nem lehet meghatározni.” Ennyiből állt a rabbi válasza és nem tudhatjuk, hogy az elmondottakon kívül voltak-e hátsó gondolatai? Például gondolt-e arra, hogy a tulvilági “mennyország” Ígérgetése a szegényeknek, a le- tiportaknak, száz percentes hamisítatlan humbug, viszont megcáfolhatatlan valóság, hogy a jómódúak, a gazdagok, a szegények elnyomói már itt a földön megcsinálták a maguk külön bejáratú mennyországát ? Ismételjük: nem tudhatjuk, hogy erre és hasonló igazságokra gondolt-e a rabbi, de azért amit ellentétben szemforgató kollegáival bátran kimondott köszönetét mondunk Rabinowitz rabbinak. Kétségtelen, hogy a mai meghunyászkodó légkörben bátorság kellett ahhoz, hogy a bölcs rabbik hagyományaihoz hűen, a népek kiirtását célzó amerikai elgondolással szemben, az emberiség javát szolgáló orosz elgondolás mellett foglaljon állást. Thank You, Rabbi Rabinowitz! IWVWVWVVWWWVWWWWWWWA/WWaWftWWVW/VIVUWVWMWWVWWWWVWWWWWV ■KnHHBnMsnnaaBBHBaHBB zet. Ez a következménye a hirtelen társadalmi ITOlt AVO Q YV O u INNEN- ONNAN A munkaviszonyok EŐRSl BÉLA külmunkatársunk Írásai világkörüli útjáról Japán II. Szociális élet Mindenki tudatában van annak, hogy a japán nép rendkivül udvarias. Érdekes története van ennek. Amikor 1603-ban a japán főurak bezárták a mikádót, tényleges uralkodók lettek a szegény nép felett, zsoldosaikkal tökéletes zsarnokságot honosítottak meg. Amikor egy four (shogun) átment az utón, kivétel nélkül minden szegény japánnak szinte a földig hajolva kellett őt üdvözölnie (két kezét a térdén tartva), máskülönben ott helyben levágták a fejét. Ez .azután beidegződött az emberekbe és második természetükké vált. Az állandó mosoly és az udvarias testtartás a zsarnoki feudális uralom következménye. A japán házak is magukon viselik ennek a hűbéri uralomnak a nyomait. A nagy urak ugyanis nem akarták, hogy a lakosság független és különösen, hogy jómódú legyen. Elvük az volt: egy ur és a többi rabszolga. így azután a lakosok — óvatosságból — a házak külsejét nagyon egyszerűen építették, hogy viskó benyomását keltsék. De ha bemegyünk a japán házba, akkor látjuk, hogy a szobák gyönyörűek és sok műkincs van bennük elhelyezve. A nők helyzete Minden nő teljes engedelmességgel tartozott egy férfinek. Először is az apjának; az apával szembeni engedetlenség fogalma teljesen ismeretlen volt Japánban. Ha férjhez ment a nő, akkor a férj vette át a teljes uralmat felette; ha a férj meghalt, akkor az elsőszülött fiúnak tartozott engedelmességgel. Mig fiát “respectable”-nek (tekintélyes) nevezték, addig neki csak a “hátsó udvar lakója” cim járt ki. De a háború után a japán nő felszabadult. Az iskolákban a fiuk és leányok egy osztályba járnak, s a főiskolákon a felnőtt ifjúság most már szabadon érintkezhet egymással. Ennek eredménye a szerelmi érzés kifejlődése, ami ismeretlen fogalom volt a régi Japánban. A házasságkötéseket közbenjáró segítségével a szülők bonyolították le régebben. Ma sok esetben a szülők megadják beleegyezésüket a házasságkötéshez és ilyenkor “happy-end”-del végződik minden, de előfordul, hogy valami okból ellenzik a szerelmi házasságot, ami azután sok esetben öngyilkosságra veA japán népnek, mint a legtöbb ázsiai népnek, igen nehéz az élete. A munkanap hosszú, sok üzemben 10—12 órát dolgoznak. A munkások között sok a gyermek és a serdülő ifjú. A munkairam gyorsasága, a balesetelháritás fejletlensége miatt rendkivül sok az üzemi baleset (1953-ban félmillió volt). A női munkáért a férfi (amúgy is igen alacsony) munkabérének 40 százalékát fizetik. 850 ezer volt a teljes és 5 millió a részleges munka- nélküliek száma 1958-ban. Társadalombiztosítás csak az 5 munkásnál többet alkalmazó üzemekre terjed ki (az összes'munkások 70 százalékára); a munkásoknak 19 százaléka részesül munkanélküli biztosításban. A törpeüzemekben a nagyüzemi béreknek a felét fizetik. Orvosi ellátás 1,000 lakosra egy orvos és 4.8 kórházi ágy jut (1953-as adatok). 1955-ben 690,000 áldozata volt a járványoknak (tífusz, kolera, vérhas). A tüdőkórházakban az 5,500,000 tüdőbetegnek csak 13 százalékát tudják elhelyezni. A japán nép ingyenes oktatásban részesül (7 és 15 év között), s ez az oka, hogy az írástudatlanok csupán 10 százalékát teszik ki a lakosságnak. A főiskolákat (kb. 300 van) állítólag több mint néhány millió látogatója (a hivatalos adatok szerint csak félmillió.) A diákok 60 százaléka kénytelen tanulmányainak folytatásával egyidő- ben munkát vállalni. A főiskolások nagyrésze az egyetem elvégzése után nem tud elhelyezkedni. (Állítólag 60—70 százalékuk.) Ez a helyzet természetesen magyarázatot ad a japán diákok és az ifjú intelligencia erős forradalmi beállítottságára, ők voltak azok, akik a világ leghatalmasabb országának elnökét, Eisen- howert eltanácsolták a Japánba való látogatástól. Még sok érdekes fejleményt várhatunk a japán egyetemi ifjúság és a szakszervezeti munkások együttműködésétől. TÖBB EZER liberális nézeteket valló fehér telepes vonult fel a dél-afrikai fővárosban, hogy tiltakozzon a kormány reakciós, úgynevezett szabotázsellenes törvénye ellen. A tüntetőkét fasiszta suhancok támadták meg és nagyaiányu verekedést provokáltak. A kivonult rendőrök csak akkor avatkoztak be, amikor az összecsapás na» gyobb arányú zavargássá fajult. • EIGHMANN kölni védőügyvédje, dr. Servatius, a védelemért járó honoráriumként 80 ezer márkát kapott az izraeli kormánytól. j
