Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-31 / 22. szám
TÁBORNOKAINK INTERVENCIÓS TERVEI DÉLKELET-ÁZSIÁBAN Az USA katonai szakértője szerint hétféle lehetőség van arra, hogy még jobban belebonyolódjunk a laoszi és dél-vietnami harcokba 2___________________■__________________ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD____________________Thursday, May 31, 1962 Az elmúlt hetekben újságjaink és folyóirataink részletesen beszámoltak amerikai katonai egységek partraszállásáról Taiföldön. A dél-kelet-ázsiai királyságban eddig kb 5,000 főnyi amerikai katona tartózkodik és igy ebben a térségben jelentősen megduzzadt az Egyesült Államok harci egységeinek a száma. Ugyanis már hosszabb ideje nagyszámú “katonai tanácsadó’’ tartózkodik Dél- Vietnamban, ahol tevékenyen kiveszik a részüket a Diem diktátor ellen küzdő partizánok leveréséért folyó harcból. 1 A helyzet egyáltalán nem tűnik biztatónak az intervenció szamára, mert az itt lakó népek erejük minden megfeszítésével küzdenek függetlenségükért. A helyzet súlyossága a U. S. News & World Report c. folyóirat katonai szakértőjének a helyzetmagyarázatából is világosan kitűnik. Max S. Johnson, nyugalmazott vezérőrnagy, aki korábban a vezérkar tervezési osztályán dolgozót', mielőtt a folyóirathoz került, hét utat és módot lát arra, hogy még jobban belebonyolódjunk a távol-keleti polgárháborúkba. Mind a hét kapcsán jelentős mértékben számolnunk kell a nagyobbarányu anyagi és emberi veszteséggel az Egyesült Államok részéről. Ha tehát az amerikai kormány hajlandó megfizetni az árát, akkor a következő “lehetőségek” állnak előttünk: 1. Az amerikai hadsereg egységei felvonulnak a thaiföld-laoszi határhoz. A határ lezárásához egy hadosztály vagy valamivel kisebb egység elegendő, ha a királyság területén belül nem ölt nagyobb arányokat- a nép elégedetlensége. De e znem valószínű. Sokkal nagyobb esély van arra, hogy a laoszi baloldali erők győzelmének hatásaként az önkényuralom alatt élő thaifödiek is felkelnek jelenlegi uraik ellen. Ebben az esetben, a katonai szakértő szerint sokkal nagyobb amerikai erőkre van szükség az országban. Minimálisan két hadosztályra, de nagyobbarányu népi megmozdulás esetén négy hadosztályra becsüli azt a haderőt, amelyet az Egyesült Államoknak fel kell vonultatnia. 2. “Védelmi” vonalat kiépíteni Laoszban. A döntő vereséget szenvedett jobboldali laoszi hadsereg szerepét amerikai katonai egységek vennék át. Ezek tehát magában Laoszban próbálnák megállítani a baloldali seregek előretörését. Ez persze nagy katonai erők bevetését tenné szükségessé az Egyesült Államok részéről, mert a nép túlnyomó többsége a baloldalt támogatja. Ezért ez a katonai művelet 5 vagy 6 hadosztályt igényel. 3. Ellentámadást inditani a baloldal kiszorítására káoszból Ez tehát azt jelentené, hogy 'offenzivába mennének át, amihez természetesen még nagyobblét- számu katonaságra van szükség. A laoszi jobboldalra nem lehet számítani, mert az döntő vereséget szenvedett és nem állnak mögötte tömegek, így a támadó hadsereget az Egyesült Államok szolgáltatná. A támadó hadművelethez a jelenleginél jelentősen nagyobb gépesített alakulatra van szükség. Laosz elfoglalását kétirányú hadmozdulattal lehetne csak megkísérlem. Mindkettő Thaiföldről indulna ki. Az egyik Észak-Laosz, a másik Dél-Laosz irányába. Ezekhez a hadműveletekhez legalább 6—8 USA hadosztályra lenne szükség, és ezen felül még segédcsapatokra is. Ezeket a segédcsapatokat Thaiföldről, Dél-Viet- namból, a Fülöp-szigetekről hoznák. FANTASZTIKUS TERVEK A már felsorolt nagyarányú katonai erők felvonulását és bevetését igénylő terveken kívül, még négyfajta lehetőséget találtak arra katonai szakértőink, hogy belesodorják az Egyesült Államokat a dél-kelet-ázsiai háborúba. Ezeknek a végrehajtásához nem lenne olyan nagyszámú harcosra szükség. De a hozzájuk fűződő siker reménye viszont a fantázia birodalmába tartozik. Ezek a tervek a következők: , ! 1. Megszakítani a légiösszeköttetést Laosz és a szomszédai között. ; Azt állítják, hogy Észak-Vietnámból kb. 30 repülőgép tartja fenn a légiösszeköttetést Laosz- szál. Ennek megszakítására dolgoztak ki tervet az Egyesült Államok 7 thaiföldi jet-repülésre alkalmas repülőterének és a három nagyobb délvietnami repülőtérnek a felhasználásával. 2. Légitámadást inditani Észak-vietnami és laoszi katonai támaszpontok és raktárak ellen. Ennek keretében a thaiföldi támapszpontokról és az Egyesült Államok repülőgépanyahajóiról felszálló bombázók kísérelnék meg a katonai raktárak és támaszpontok megsemmisítését. 3. A baloldali erők befolyása alatt álló területeken elelnforradalom kirobbantása. Erre a céra a helyi reakciósokból összeverbu- tváilt partizánvadászokat akarják felhasználni nagy mértékben. De valószinü, hogy az Egyesült Államok különleges alakulatait is bele kellene vetni ebbe a vállakózásba. 4. Általános légiháboru megindítása — ultimátummal. A Laosz és Észak-Vietnam elleni nagyarányú légihadjáratot ultimátum kísérné az észak-viet- nam kormányhoz, amelyben felszólítanák Ho Chi Minh-t, hogy vesse latba befolyását a laoszi baloldali erőknél és a dél-vietnami partizánoknál, hogy szüntessék be előnyomulásukat. Ennek a nagyarányú légiháborunak a véghezviteléhez az Okinawa-i légitámaszpontról is ide kellene irányítani jó néhány raj légibombázót, a Hetedik Flotta harcigépeinek a kiegészítésére. Amint látjuk tehát katonai szakértőink nagyon könnyen készek arra, hogy amerikai atonák ezreit esetleg tízezreit belevessék a harcba a siker biztos reménye nélkül. Mert azt mindenki kénytlen beismerni, hogy a Távol-Kelet őserdőiben és mocsarakkal sűrűn tarkított nehéz terepén nagyon bizonytalan a harc kimenetele. Nem beszélve arról, hogy a lakosság támogatására sem lehetne számítani, hisz az eddigi események világosan bebizonyították, hogy a baloldallal szimpatizál. Minden jel arra mutat, hogy a dél-kelet-ázsiai reakciós klikkek fenntartása igen nagy anyagi és emberi áldozatába kerülhet az Egyesült Államoknak. Kormányunk levonhatná a katonai helyzetből a tanulságot és a sokat hangoztatott elvet, a “népek önrendelkezési jogát” a gyakorlatban is alkalmazhatná. Azz al, hogy megszüntetné a laoszi és dél-vietnami katonai klikk támogatását, bebizonyítaná szerte a világon, hogy komolyan veszi meghirdetett programját. De amig csak az intervencióra készíttet terveket a vezérkarral, a világ közvéleménye nem tehet mást, mint megállapítja, hogy a Kennedy kormány is, elődeihez hasonlóan “vizet prédikál és bort iszik.” UJ IDEGBETEGSÉGET FEDEZETT FEL Dr. Viktor E. Franki, az osztrák Ideggyógyászok Orvosszövetségének elnöke, aki a Bécsi Egyetem ideggyógyászati szakosztályának tanára, uj betegségről, vagy inkább szakkörökben már ismert idegbetegség erős elterjedéséről tett jelentést az Egyesült Államokban gyülésező Academy of Religion and Mental Health harmadik évi összejövetelén. Dr. Franki ezt a betegséget “egzisztencialista ürességének nevezi. A beteg “kétkedik abban, hogy az életnek bármi értelme volna”. Az ideg- gyógyászok panaszkodnak, hogy a szokásos gyógy mód egyáltalán nem hatásos ezzel a betegséggel szemben, nem képesek a beteget meggyőzni, világnézetüket megváltoztatni. A bécsi egyetemen folytatott adatgyűjtés alapján megállapították, mondotta dr. Franki, hogy azoknak az amerikai hallgatóknak, akik az ö előadását látogatják. 81 százaléka vallja az élet “végleges képtelenségét (ultimate absurdity of life) mig a német, svájci és osztrák hallgatók csupán 40 százalékának van ugyanilyen álláspontja. A pszichiáter úgy érezte, hogy mint vendégnek illene kicsit enyhíteni szavainak hatását és ezért hozzátette: “Ezekből a számadatokból nem kell azt következtetnünk, hogy ez túlnyomóan amerikai betegség, inkább arra, hogy látszólag az iparosítás velejárója.” Az ilyen beállitási-ól lehetne ugyan vitatkozni. További magyarázatában azonban jobban, bár nagyon óvatosan, megközelítette ennek, az ifjúság körében terjedő beteg, fásult világnézetnek tárgyilagosabb okait. Kifejtette, hogy az ember elvesztette azt az “ösztönös biztonsági érzetet, ami az állatvilágot körülveszi” és hogy azok a hagyományok, amelyek eddig szabályozták életét szintén tíinedeznek. A lélekgyógyász igy állította be az embert, a teremtés koronáját: “Jelenleg ösztönei nem vezetik rá az embert, hogy mit tegyen, a hagyományok sem irányítják tudatát, hogy mit kell tennie; rövidesen azt sem fogja már tudni, hogy mit szeretne tenni — azt fogja csinálni, amit mások akarnak, hogy csináljon, teljesen aláveti magát a konformizmusnak (alkalmazkodás).” A jeles tudós ugylátszik nem nagyon bizik az emberi elme fejlettségében sem további fejlödőké- pességében. Az a rövid jelentés, mely előadásáról beszámolt arra enged következtetni, hogy ő maga is igyekszik megnehezíteni hallgatóiban az egészséges világszemlélet kifejlődését. Mint saját életfelfogását, a szenvedést jelölte meg az élet egyik fontos jelentőségének. Ha ezzel is hallgatói előtt akart tetszelegni, akik között túlnyomóan voltak teológusok, akkor elérte célját, mert felállással jutalmazták kijelentését, hogy a szenvedés megszűnik szenvedés lenni, amikor megtalálja jelentőségét, mint pl. áldozatot hozni valamiért. Lélekgyógyászok, teológusok. Vajon volna-e lét- jogosultságuk, ha az emberiség minden tagja képes volna felfogni és magáévá tenni az egészséges világnézetet, amely tényeken, igazságokon alapszik, amely leplezetlenül mutatja meg a társa almi jelenségek igazi okait és amely segítené az embert, hogy életmenetét tudatosan — nem ösztönösen — úgy irányítsa, hogy jobb és boldogabb életet élhessen? Félő, hogy ilyen körülmények között az emberiségnek sem lélekgyógyászra, sem teológusra nem volna többé szüksége. Ez megmagyarázza dr. Franki konformizmusát (alkalmazkodását) ás, ami előadásában többször Í3 megmutatkoz t. Megmagyarázza azt is, hogy úgy dr. Franki, mi u hallgatói miért a szenvedés elviselését tüntetik ki az élet nagy erényének és nem a harcot a ok ellen, akik miatt az ifjúság jelentős része nem találja meg az élet értelmét. A “biztonsági érzet állati ösztönét” (tüdőshez méltó körülírás!) mi távolította el az ifjabb nemzedékből? Sokkal őszintébben beszélnek erről maguk az ifjak, akik a háborús hisztéria tombolásá- ra a felelőtlen és a bűnözéshez vezető életmóddal felelnek. Mert sem lelki vezetőik, sem lelki gyógyítóik nem világosítják fel őket arról, hogy az élet értelmét megtalálhatják az életért való küz delemben, a fenyegető atomháború ellen, az emberiség békéjéért. Carpenter, a második amerikai űrhajós (Folytatás az első oldalról) amely a gyorsaság csökkentésére hivatott, nem nyílt ki automatikusan, amikor kellett volna és azt is Carpenternek kellett kézi szabályzóval kinyitnia. A jelentés szerint az Űrrepülés fényképfelvételeinek egy részét viz érte és tönkretette. Ez akkor történhetett, amikor Carpentert a fényképezőgéppel a kezében a helikopter felemelte. Akkor, talán hibás szabályozás következtében, az Űrrepülő a tenger vizébe került, amely teljesen elbontotta. Carpenter sajnálkozását fejezte ki, hogy Űrrepülése sok izgalmat és gondot okozott családjának és mindenkinek, aki figyelemmel követte. “Ha ezt tudtam volna, akkor magam is izgultam volna”, mondotta. így csak “a tapasztalat felemelő érzése” uralkodott rajta az öt órán keresztül, mig útja kezdettől végéig eltartott. Amerikai Magyar Sző Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL: 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az VSA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden siás külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50.
