Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-24 / 21. szám

FAKULT ERKÖLCSÖSSÉG A kapitalista sajtó kétarcú szereplése minden gondolkodó ember előtt megállapított tény. Bizonyos esetekben azonban émelyitő leplezetlenséggel folytatják durva játékukat az em­beri érzelem húrjain, kihasználva gyalázatos céljaikra az emberek hiszékenységét. Az elmúlt héten jelentés jött Hong Kong angol királyi gyarmatról, hogy magas szöges drótkerítéssel zárják le a Kinai Népköztársasággal közös határt, hogy ne jöhessen több “menekült” a már túlzsúfolt kis területre. Nagyobb nyomaték kedvéért 3,000 kínait tettek át a határon, “vissza Mao Tse Tung népi paradicsomába.” A “storyt” egy fényképmásolat kíséretében hozták kedden az újságok, amelyen egy fiatal kinai leány látható, amint ar- -cát zsebkendővel takarja el és állítólag sir, mert nem marad­hat a kapitalista paradicsomban. Na, ez jó anyag egy kis extra kommunista-ellenes propa­gandára, kapott rajta a N. Y. Herald-Tribune és pénteken újra megjelentette Lee Ying fényképét szivet facsaró leírás kíséretében, hogy milyen borzalmas nyomorúságba kell visz- szamennie társaival együtt, mert egyik “szabad” ország sem vállalja őket. A cikkíró, Frank Kelly megjegyezte, hogy “a fényképet az Egyesült Államokban széles körben megje­lentették.” (Nyomosabb hatás kedvéért egy laoszi félig mez­telen gyereket ábrázoló képet is odabiggyesztettek, melynek semmi köze nem volt a cikkhez.) Ha olvasóink a helyi újságban látták a fényképet, hason­lítsák össze “a régi jóvilágban” a kinai kulikról ismert fel­vételekkel. Kérdezzük, mikor volt a kinai kulinak és család­tagjainak zsebkendője? Vagy olyan rendes ruházata, mint amilyenben Lee Ying “zokog” (esetleg mosolyog a zsebken­dő mögött) olyan keservesen, hogy a nevén kivül semmi . egyebet nem volt képes magáról elmondani. Ah, de az amerikaiak szive vajból van. Frank Kelly sze­rint két tucat telefonhívás jött hozzá olyanoktól, akik a 19 ' éves kinai leányt szivesen magukhoz vennék — haj, de már, késő, ő már túl van a szöges drótkerítésen és ki tudja milyen kínzás, esetleg halál is vár rá. Egy George Schwimmer, 89—47 241. St. Bellerose, Queens lakos sürgönyben ajánlotta fel segitségét. Részben ezt mond­ja: “A fénykép felrázta érzelmeimet. Dühössé tesz az a po­litikánk, hogy lázadásra s disszidálásra bátorítjuk őket és amikor elhagyják hazájukat, semmit sem teszünk értük. ..” Ez fején találta a szeget. Mr. Schwimmer bizonyára a magyar ellenforradalomra gondolt, mert még arról itt sem olvastunk, hogy a kínaiak lázadnak. A hiszékenyebbek csak mennek, ahová hívják őket, mint ahogy a magyar ifjak ezrei is bedtiltek a népellenes hazug csábításnak. Az ellenforradalom szirénhangja min­denütt ugyanaz. A kinai félrevezetettek esetében azonban fennáll az a kü­lönleges “a szabad világra” jellegzetes helyzet, hogy velük . szemben faji megkülönböztetést gyakorolnak, amit más disz- szidáltak esetében nem használtak. Kínaiak emigrálását a nyugati országok azelőtt is gátolták. így aztán Hong Kongra maradt az ellátásuk és elhelyezésük nehéz feladata, ami túl­ságosan megterhelte a viszonylag kicsi kolóniát és ugylát- szik megelégelte. Nem tudjuk felmérni, hogy hányán hagyják el Népi Kí­nát, Hong Kong zsúfolt nyomortanyái kedvéért, de ugylátszik a kinai kormány nem gátolja azokat, akik nem értékelik a népi demokráciát, hogy a kapitalista faji megkülönböztetés­től fertőzött légkörben keressék boldogságukat. Gondoljuk, ha törekednének, lezárhatnák azt az aránylagosan nem nagy határt Hong Kong és Kina között. Az imperialisták propa­ganda fegyvere azonban ez esetben visszafelé sült el és az őket szorító és leleplező helyzetben most a kinai kormányt vádolják azzal, hogy direkt szorgalmazta a kivándorlást, ‘ab- —oan a reményben éppen, hogy a Hong Kongban létező csúnya helyzetet létrehozzák a nyugat részére.” (Wall Street Jour­nal, 5/18/62.) így megmutatkozik a nyugat sokat hangoz­tatott humanizmusának igazi arculata. Mi a legajánlato­sabb teendő ilyenkor ? Legjobb a népi demokráciát vádolni, mint minden bajnak az okozóját. A sajtóbérencek mindig és most is betöltik a jólfizetett szerepüket. A kapitalista sajtó jelentős kivitelezője a Schwimmer-féle idézetben említett politikának, amivel olva­sóit félrevezeti, emberek beugratásával megszámlálhatatlan egyéni tragédiát hoz létre és hozzájárul a békés kibontakozás megnehezítéséhez. Ezt azért ők szemrebbenés nélkül a “sza­bad sajtó” működésének nevezik. Szabad átlátszó miifelháborodással krokodilkönnyeket hul­latni az évszázados elnyomás s éhínség után óriási igyekezet­tel és áldozatos munkával a felemelkedés utján haladó kinai nép felett. Szabad letagadni azt a tényt, hogy ha életnívójuk nem is emelkedett az amerikai magaslatra, Népi Kínában már nem hal meg senki éhen, amit a lakosság gyorsabb arányú szaporodása is bizonyít. Szabad elhallgatni azt a tényt, aogy Magyarországra a disszidáltak tízezrei menekül­tek vissza a “szabad” vendéglátóiktól és boldogan emlékeik közé sorolják szabadságharcos múltjukat. Ez a kétes “szabadság” még szembetűnőbb, ha megfigyel­jük, hogy milyen hideg közömbösséggel számol be a sajtó pl. az Algériában folyó faj irtásról. Hetenkint százával öldö- sik le a bennszülötteket a francia imperializmushoz ragasz kodó fasiszták s nem válogatnak férfi, nő. gyermek közt. A puszta tényeken kivül sehol egy elitélő, vagy éppen sajnál kozó szó az amerikai sajtóban. (Folytatás a 3-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y, Vol. XI. No. 21. Thursday, May 24, 1962 NEW YORK, N.T. Szélhámosság, csalás, korrupció az Estes-ügyben Erőszak, emberölés valószínűsége az amerikai “pionér” módszeré'-^ Leleplezését hónapokig tartó kivizsgálások követik Egyesek szerint a Teapot Do­me olaj panama óta nem volt olyan mélyenjáró, kormány­ügynökségeket és tisztviselő­ket széleskörben érintő orszá­gos skandalum, mint a Billie Sol Estes, texasi multimillio­mos törvénytelen üzleti tevé­kenységeiből kipattant visz- szaélések szövevénye. (Teapot Dome, Wyoming államban kormány tulaj dönt képező olajmező neve, amit 1922-ben a Harding-adminisz- tráció belügyminisztere, Al­bert Fali, magánkézre jutta­tott. Az ebben megindult vizs­gálat fényt vetett az admi­nisztráció berkeiben dúló rot­hadt korruptságra és magas- állású tisztviselők megvásá- rolhatóságára.) HAT ELÍTÉLT FELMENTÉSE A Főbiróság döntése határt szab a kongresz- szusi kivizsgáló bizottságok önkényeskedésé­nek. — Megállapítja a beidézett tanuk jogait Billie Sol Estes, a taxasi farmcsemete csodás üzleti képességeiről zengnek elisme­rőleg a napi sajtóban, aki a semmiből milliókat érő üzleti vállalkozásokat épített fel, mig egy kis jelentéktelen té­vedésen megbukott és most napvilágra kerülnek szédüle­tes csalásai. Hat különböző vizsgálat folyik ellene szövet­ségi, valamint állami ügynök­ségek és kongresszusi bizott­ságok részéről. Magasállásu kormánytisztviselők mondtak le állásukról, mások eltávolí­tását követelik. Egy öngyil­kosságnak nevezett halálese­tet vizsgálnak felül, mert a gyilkosság gyanúja merült fel. Egy hivatalnoknőt két hétre az elmegyógyintézetben tartottak az üggyel kapcso­latban. Mindkét vezető politi­kai párt előnyt keres magá­nak azzal, hogy a másik párt mezőgazdasági programját tünteti fel az ilyen nagystílű visszaélések kutforrásának. Kormány-husosfazék a legjövedelmezőbb Estes üzleti érdekeltségei különböző irányban ágaztak szét Texasban és állítólag 150 millió dollárt hoztak a kony­hára. Jelenleg főleg azon a téren folytatott tevékenysé­gei izgatják a közvéleményt, amelyek a kormány farmprog ramján alapszanak. Az egyi­ken a bevetetlenül hagyott termőföldeket és az ezért j ut- tatott kormánysegélyt, a má­sikon az ennek ellenére évente mindjobban f e 1 szaporodott terményfeleslegnek a kor­mány által fizetett elraktáro­(Folytatás a 12-ik oldalon) I A Legfelsőbb Bíróság meg- | semmisített hat Ítéletet olyan j személyek fellebbezése ügyé­iben, akiket “tiszteletlenség” 'vádja alapján Ítéltek el alsó- j bíróságok. Az 5:2 többségi döntés meg I állapítja, hogy az elitéltek el­len emelt vádak hibásak vol- I tak, mivel kihallgatásuk al­kalmával a kongresszusi bi- I zottságok nem tisztázták, hogy mi a kihallgatás célja. A felmentettek között van ■ Anthony Russel mérnök, aki 1954-ben nem válaszolt az Un-American Committee kér­déseire. Harminc napi börtön és 500 dollár pénzbüntetése volt. i i i Robert Shelton, a N. Y. Times segédszerkesztője 1956 ban a Senate Internal Sec. al­bizottság kérdéseire nem vá­laszolt. Hat hónapi börtön és 500 dollár pénzbüntetése volt. Alden Whitman, szintén se­gédszerkesztő a N. Y. Times- nál, ugyanazon szenátusi al­bizottság előtt volt 1956-ban. Büntetése hathónapi felfüg­gesztett börtön és 500 dollár pénzbírság volt. Herman Liveright, New Or­leans TV programvezetőt ugyanazon szenátusi albizott­ság hallgatta ki 1956-ban. Háromhavi börtön és 5'OÍJ dol­lár pénzbüntetést kapott. William A. Price, a N. Y. Daily News volt riportere szintén a szenátusi Biztonsá­gi albizottság kérdéseire ta­gadta meg a feleletet 1956- ban. Büntetése három havi börtön és 500 dollár pénzbír­ság volt. John T. Gojack, a United Electrical, Radio and Machine Workers volt tisztviselőjét az Un-American Committee hall­gatta ki 1955-ben. Mert nem kooperált, kilenc havi börtön és 200 dollár pénzbüntetést kapott. A kihallgató bizottságok a sajtót és a szakszervezetet el­árasztó kommunisták után kutattak. TÖBB, MINT 20 EZREN A ‘MEDICARE’-GYÜLÉSEN New York város idősebb polgárai nemcsak zsúfolásig megtöltötték a Madison Sq. Gardent junius 20-án délután, de több mint 2,500-an ültek (kinek hol jutott hely) széke­ken, lépcsőkön, a tüzvészkijá- ratoknál, hogy meghallgassák Kennedy elnököt és szavaza­tukat adják a King-Anderson törvényjavaslat mellett. Az elnököt 32 nagygyűlés is hallgatta országszerte azon kivül, hogy három nagy tele­vízió állomás és rádió is köz­vetítette a newyorki beszédet a hallgatók milliói számára. Kennedy elnök a lelkes tö­meg előtt a harmincas éveket idézte, amikor Franklin D. Roosevelt elnök először har­colt a társadalombiztosítás ' létrehozásáért. “Roosevelt és kormánya ;nagy forradalmi megmozdu­lását a harmincas években ma már magától értetődőnek vesz szűk, de én nem elégszem meg egy másik generáció eredmé­nyeivel. Nem vagyok hajlan­dó visszahúzódni azoktól a harcoktól és azoktól a felelős­ségektől, melyek a mi dőnk- ben esedékesek”, mondta Ken nedy elnök. Rámutatott annak a fon­tosságára, hogy kiket válasz­tanak be az idén ősszel a kong resszusba. Arról is beszélt, hogy az orvosok szövetsége és a tör­vényjavaslat ellenségei mi­lyen félrevezető kampányt ve­zetnek, ami abból látszik, hogy a törvényjavaslat ellen­ségei által irt levelek tulnyo- Imó többsége azt mutatja, 1 hogy íróiknak fogalmuk sincs arról, hogy a törvényjavaslat mit tartalmaz. Az elnök egy­szerűen, olvasás nélkül be­szélt. Elmondta, hogy meny­nyire az európai országok mö­gött vagyunk az egészségügy terén, Anglia, Svédország, sőt majdnem mindegyik civilizált ország előbbre van az Egye­sült Államoknál, (nem is be­szélve a szocialista államok­ról — szerk.) Az elnöv arra is rámutatott, hogy mi D tör­ténik három generációval, amikor betegség áll b“ v Idős polgárok otthonában akik egész életükön át szórgél má­sán dolgoznak és egyetlen hosszabb ideig tartó bet ~víg, amely bizony elég gyakori az idősek között, nem ki­fosztja őket minden m ' eV.i- ritof t dollárjukból, '< rn (Folytatás a 2-ik oldali> ;)

Next

/
Thumbnails
Contents