Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-18 / 3. szám

A \1F. RI KM \V\CY\R >/.» Thursday, January IS, 1962 1 f Sobell uj tárgyalást kér Morton Sobell, aki 12 éve van már börtönben ■és változatlanul hangoztatja ártatlanságát, most azzal a kéréssel fordult a szövetségi kerületi bí­rósághoz, hogy vagy bocsássák szabadon, vagy tűzzenek uj tárgyalást ügyében. Ügyvédei utján azt állítja, hogy a. 30 éves bör­tönbüntetést “igazságtalanul és törvényellenesen az Egyesült Államok törvényei és alkotmánya megszegésével” rótták ki és hogy Irving Kauf­man biró jogtalanul Ítélkezett felette A beadvány a következő érvelést sorolja fel: Az ítélet ’’háborúban elkövetett összeesküvés”- re van alapozva, de Kaufman biró sohasem világo «tolta fel az esküdtszéket erről a kitételről. Ez a pont azért is fontos, mert a Sobell elleni tanuval- íomások az 1945. azaz a háború utáni időre vonat­koznak. A bírónak ez az alaptévedése “megfosz­totta a vádlottat alkotmányos jogától, hogy az esküdtszék a törvény tekintetbevételével Ítélkez­hessen felette.” Nemcsak a tárgyalás volt igazságtalan, de a 30 évi börtönbüntetés, amit csak háborús bűncse­lekményekre róhatnak ki, szintén törvénytelen. Ha az esküdtszéknek alkalma lett volna az ada­tokat megbírálni és ha azok alapján találta volna Sobellt bűnösnek, akkor is csak 20 év büntetés lett volna a törvényes. Ennek alapján Sobell sza- badonbocsátása már régen esedékes lett: volna. (Parole.) Ethel Rósenberg vallatása a tárgyaláson alkot­mányellenes volt, állítja a beadvány, miután a nagyesküdtszéken az önvádaskodás elleni privi­légiumát használta fel hasonló vallatás ellen és nem lett volna szabad keresztkérdéseknek alávet­ni. Kaufman maga is részt vett a vallatásban és törvénytelenül megtett előítéletes megjegyzései­vel a tanú szavahihetőségét aláásta az esküdt­szék előtt, holott Ethel Rosenberg megdöntötte az egyetlen Sobell elleni tanú, a saját vallomása szerint is hamisesküvő Max Elitcher állításait.. Ezzel megfosztották Sobellt az igazságos tárgya­lás lehetőségétől. A beadvány ezen tények alapján kér uj tárgya­lást, vagy Sobell azonnali kiszabadítását. Ellenke­ző esetben a büntetés törvénytelen részének meg­semmisítését. Nehéz az életformát megváltoztatni Bármennyire szeretné hivatalos Washington elhitetni a külvilággal, különösen az emberiség színes bőrű rétegeivel, hogy a faji megkülönböz­tetés napja leáldozóban van az Egyesült Államok­ban, ennek az ellenkezője néha-botrányos formá­ban tör jiapvilágra és még a vezető politikai kö­rökben is kellemetlen hatást vált ki. A múlt hé­ten egy ilyen viharos forgószél több politikus sze­mélyén keresztül magát az ország elnökét is érintette. Az eset a Cosmos nevű zártkörű washingtoni klubban történt, ahol csak olyanokat vesznek fel tagul, aki az értelmiségi téren — tudomány, mű­vészet, irodalom — ért el említésre méltó tejje- sitményt. Az illető felvételét csak a klubnak két jótálló tagja ajánlatára veszik megfontolás alá. Carl T. Rowan, a külügyminisztérium helyettes altit kárát azonban ez ellenére is visszautasítot­ták, bár az értelmiségi téren elért eredményei között felsorolható az, hogy mint újságíró orszá­gos hírneve van és három könyvnek a szerzője. De Mr. Rowan elkövette az a tévedést, hogy — négernek született. Néhány zavarbajött politikus azonnal kijelen­tette, hogy kilép a Cosmos tagjai sóiéból. Ezek közül az egyik, J. Kenneth Galbraith, a Harvard Egyetem gazdasági szakértője és jelenleg Indiá­ba kinevezett nagykövet, aki egy másik taggal együtt John F. Kennedy-t ajánlotta felvételre a klubba. Az ajánlat Galbraith lemondásával el­esett. Sokan azonban nem hagyták el a Cosmost, köz­tük Nelson Rockefeller sem, inkább ottmaradtak azért, hogy harcoljanak a fajüldözés ellen, mon­dották. A legközelebbi taggyűlés viharosnak ígér­kezik és egyesek szerint Mr. Rowan 1 mégis be fogják venni maguk közé — ha még mindig ked­ve lesz hozzá. MIÉRT NEM SZABAD NUKLEÁRIS ROBBANTÁSI KÍSÉRLETEKET FOLYTATNUNK? Kiváló irók, tudósok és politikusok felhívása Kennedy elnökhöz az atom­robbantások megszüntetésére A 'Sane Nuclear Policy szervezete felhívással fordult az Egyesült Államok elnökéhez, hogy szüntessen be minden robbantási kísérletet. Felhí­vásukban rámutattak arra a veszélyre, amit a robbantások nyomán keletkező radioaktiv kisu­gárzás okoz az egész emberiség számára. Ezek a kísérletek ugyanakkor a nemzetközi feszültséget is növelik. A Kennedy elnökhöz intézett kérés aláírói sür­getik a nukleáris hatalmakat, különös nyomaték­kai említve Franciaországot, hogy további próba- robbantási kísérleteiket függesszék fel és próbál­janak egy kísérleti tilalmi szerződést létrehozni, amelyben megfelelő szerepet biztosítanak az el­lenőrzés és felügyelet számára. Egy ilyen robban­tási tilalommal kapcsolatos megállapodás első lé­pés lehet a teljes lefegyverzés felé vezető utón. A robbantási tilalommal kapcsolatos szerződés megkötése igen fontos és sürgős feladat. Ezért arra kérik a nagyhatalmakat, hogy minden szük­séges lépést tegyenek meg ennek minél gyorsabb elérésére. A felhívás aláírói az amerikai kormány szak­értőinek nyilatkozataival támasztották alá kéré­süket. így például idézik a Fehér Ház 1961 aug. 31-i nyilatkozatát: "Az elnök teljesen meg van győződve arról, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyverkész­letének mértéke és a bombák hatásossága, vala­mint a célba juttató eszközök rendszere teljesen fedik az Egyesült Államok és a szabad világ vé­delmi szükségleteit.” Dr. Hans A. Bethe nyilatkozatát is közük, aki az elnök tudományos tanácsadója. Bethe kijelen­tését a N. Y. Times 1962 jan. 6-i száma idézi: “Rakétatámadás elleni hatásos védelem kiépí­tése tulajdonképpen reménytelen dolog. Egy tá­madó ólrakétákkal töltheti meg az eget és igy egyszerre több rakétalövedéket küldhet harcba, mint amennyivel szemben bármely védelmi rend­szer felveheti a küzdelmet.. . ”* Nincs szükség tehát a próbarobbantások foly­tatására — hangsúlyozza a Kennedy elnökhöz in­tézett felhívás szövege. A kísérletek folytatása csak azt jelentené, hogy az Egyesült Államok a fegyverkezési verseny teljes erejű folytatását választotta, ami előbb-utóbb az elkerülhetetlen nukleáris összeütközéshez vezet. “Ez azt jelente­né, hogy bekapcsolják a lángot a gyorsfőzőedény alatt, mig ugyanakkor rászögezik a fedőt.” Ha a fegyverkezési verseny folytatódik, az csak katasztrófával végződhet. A következő lé­pés már a szövetséges országok felfegyverzésé­hez vezet majd és az 1,000 megatonos (egyenlő 1 milliárd tonna TNT-vel) bombához. Ez, ahogy C. P. Snow kifejezte, “nem kockázat, hanem bi­zonyosság.” A kísérleteket ellenőrző konferencián még nem mondták ki az utolsó szót. Az Egyesült Államok ellenjavaslatot tehet. A lefegyverzési tárgyalások folytatásával kapcsolatban a kilátások most sok­kal fényesebbek, mint bármikor az elmúlt tiz év­ben voltak. Ez a tényleges helyzet a hidegháború­val kapcsolatban, “és abban a háborúban ami a háború megszüntetéséért folyik.” “A kísérletek elkezdése a légkörben a nemzet­közi közvélemény nyílt arculcsapását jelentené, ahogy ezt az Egyesült Nemzetek 1961 november 6-i határozata kifejetezte melyben azon kéréssel fordulnak a nukleáris hatalmakhoz, hogy tartóz­kodjanak a kísérletektől, ameddig csak létre nem hoznak megegyezést ezzel kapcsolatban.” • A felhívást a következő neves tudósok, irók és politikusok Írták alá: Á Max Born, Németország; Lord Boyd-Orr, Egy. Kir.: Martin Buber, Izrael; Pablo Casals, Puerto Rico; Brock Chisholm, Kanada; L. John Collins, Egyesült Kir.; Francois Mauriac, Franciaország; Gumiár Myrdal, Svédország; Clarence Pickett, USA; C. Rajagopalacharí, India; Lord Russel, Egy. Kir.; Albert Schweitzer, Gabon; Norman Thomas, USA. A Sane Nuclear Policy nemzeti szervezete fel­hívással fordul az Egyesült Államok lakóihoz is, hogy az alább közölt angol szövegű kérés aláírá­sával és az elnökhöz való továbbításával támo­gassák r, béke és lefegyverzés ügyét: President John F. Kennedy The White House, Washington -25, D. C. Dear President Kennedy, Please don’t start nuclear tests in the atmos­phere again! Instead, start the peace race by stopping all tests. Please intensify negotiations to end the arms race under inspected agree­ments. (Signed) Burma folylafja semlegesség politikáját Rangúdban január 4-én több mint százezer ember ünnepi nagygyűlésen emlékezett meg a Burmái Unió függetlensége kikiáltásának 14. év­fordulójáról. Az ünnepségen U Win Maung, a Burmái Unió elnöke üdvözölte Burma népét, majd a kormány külpolitikájáról szólva hangsúlyozta, hogy Bur­ma a szigorú semlegesség politikájának követke­zetes alkalmazásával változatlanul őszinte, jó kap csokitokat tart fenn más országokkal. A TANÚT ELŐ KELL ÁLLÍTANI A State Department igyekszik életbeléptetni az Amerikai Kommunista Párt tagjai ellen a Mc Carran-törvény azon szakaszát, amely szerint párttagok nem kaphatnak útlevelet. Azt azonban, hogy valaki a kommunista párt­hoz tartozik, a bíróságon tanúval kell bizonyítani. Ha a State Dept. nem hajlandó az FBI titkos tanúit előállítani, akkor köteles a folyamodónak az útlevelet kiadni. A folyamodó követelheti a tanú szembesítését és megfellebbezheti a kormány ál­tal előállított tanú vádjait. Mint ismeretes, a Legfelsőbb Bíróság tavalyi döntésével érvénybe léptette a McCarran-tör- vén.vt (Internal Security Act), amit a Kongresz- szus 1950-ben hozott. A döntés előtt a State De­partment évekig megtagadta haladó szellemű pol­gároknak az útlevél kiadását és csak 1958-ban, amikor a Robeson és Kent által megindított bíró­sági eljárás úgy határozott, hogy erre nem volt joga, miután a kongresszus erre nem hatalmazta fel törvényileg — szüntették meg ezt az eljárást. Az útlevél iránti kérdőívből akkor eltávolítot­ták azt a kérdést, hogy,tagja-e valaki a Kom­munista Pártnak ? — és mindenki kaphatott út­levelet. Most rányomtatják a kérdőívre azt. hogy a párt tagjának tilos útlevélért folyamodni. En­nek a tilalomnak az állítólagos megszegése azon­ban csak ugv büntethető, ha a kérvényező párt­tagságát tanúval bebizonyítják.* Erre a tettre a hatóság nincs mindig elkészülve, miután nem haj­landó leleplezni titkos besúgóit. A McCarran-törvénv azt is törvényszegésnek minősiti, ha az útlevél osztály hivatalnoka útle­velet állit ki valakinek, “akiről oka van hinni, hogy kommunista párttag”. De azt a bizonyos “okot” a kérvényező tudomására kell hozni és rendelkezésére kell bocsátani, hogy a saját védel­mében megtehesse a szükséges eljárást. A McCarran-törvény csak azokra vonatkozik, akik az utóbbi 12 hónap alatt tagjai voltak a párt nak. Kivetették azt a csalétket is, hogy aki bizo­nyítani tudja kilépését a pártból, annak nem ve­tik szemére volt párttagságát az útlevél kiadásá­nál. Kenneth B. Keating republikánus szenátor, az Internal Security albizottság tagja, egyáltalán nincs megelégedve a State Department rendelke­zéseivel és uj kihallgatást akar tartani a kérdés­ben. “Az uj rendelkezés a kormányt olyan merev választás elé helyezi, hogy vagy fel kell tárnia bizalmas információinak forrását, vagy ha nem akarja leleplezni kémeit, akkor meg kell adnia az útlevelet”, mondotta. A State Department egy sajtókonferencián ki­látásba helyezte, hogy a “Kommunista Párt bi­zonyos vezetőitől” vissza fogja venni a birtokuk- ‘"brrn levő útlevelüket.

Next

/
Thumbnails
Contents