Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-10 / 19. szám
Thursday, May 10, 1962 AMEKtKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 13 KÉSZÜL AZ OLVASNIVALÓ A NYÁRI VAKÁCIÓRA! Mult heti lapszámunkban bejelentettük olvasóinknak, hogy készül a MAGYAR REMEKÍRÓK második kötete. Ez a kötet magában foglalja a magyar humoros írások legjobbjait, mint ahogy előző cikkünkben már említettük. Alább közlünk néhány apró elbeszélést. Ezek mind a MAGYAR REMEKÍRÓK második köteléből maradtak ki és Ízelítőt adnak majd kedves ol- \ ásóinknak, hogy mi is lesz ebben a szépkiállitásu 144 oldalas kötetben, mely egyébként már majdnem készen áll a nyomásra s junius havában olvasóink kezében lesz. Reméljük, hogy élvezettel fogják olvasni ezeket a kis elbeszéléseket és amikor megkapják majd magát a könyvet, azt is olyan szeretettel fogadják majd, amilyen szeretettel azt mi elkészítettük és olvasóink kezébe adtuk. A MAGYAR SZÓ SZERKESZTŐSÉGE * * * KERTÉSZ MAGDA ÍRÁSAI UJJONGÓ VÁGYAK — Szeretnék önnel interjút csinálni — kopogtatott be az Irodalmi Hirek munkatársa Pamf Edéhez, a lírai költőhöz, akinek most megjelent Ujjongó vágyak c. verseskötetéről még a könyv borítólapján olvasható teljesen tárgyilagos ismertetés is úgy emlékezett meg, mint az utóbbi néhány évszázad legragyogóbb müvéről. Pamf beleegyezőleg és jóváhagyólag bólintott. Lehet, hogy voltak hibái, hisz ő is csak ember, de azt soha senki nem vethette a szemére, hogy bármikor is elzárkózott, ha saját naOJ «ágáról kellett néhány közvetlen szót szólnia. — Akkor, ha megengedi, az első kérdés: ön azért viseltetik ellenállhatatlan ellenszenvvel anyai nagynénje, bizonyos Matild néni iránt, mert midőn önt az első lopáson, öt darab mákosrétes eltulajdonításán érte, két pofont kent le önnek ? Pamf kissé megdöbbent a kérdéstől, de fegyelmezte magát. Hisz mégiscsak a sajtó képviselőjével áll szemközt. Nyájasan mosolygott tehát : — Ha megengedi, erre a kérdésre inkább nem válaszolok. Az újságíró kissé helytelenitőleg csóválta meg a fejét, majd igv szólt: — Kérem, természetesen jogában áll megtagadni a választ. No, talán a következővel több szerencsénk lesz. Az ön tisztelt volt menyasszonya, Ágnes, az a céda, csalfa teremtés, ugyebár egy Tibor nevű férfiúval csalta meg önt először? Pamf arcát most már a méltatlankodás pírja borította, de továbbra is tiszteletre méltó önuralommal fékezve magát, ezt mondta: — Ha nincs kifogása ellene, tán ezt a kérdést is mellőznénk. Az újságíró most már határozott rosszallással csóválta fejét és magában mormogva: “nehéz eset, nehéz eset”, a következőképp szólott: — Az ön lelke az ön vára. Nézzük akkor a következőt: Kedves neje csupán szánalomból lett az ön felesége, miután fentemlitett arája utálattal élhagyta önt. Nem túlzás akkor viszont, ha ön rossznéven veszi tőle, hogy ő is itt-ott vigaszt keres élete sivársága ellen? Pamf nem tudta tovább türtőztetni magát, méltatlankodástól remegő hangon felkiáltott: — Ez a legnagyobb arcátlanság! Mi köze a lapjuknak életem legintimebb titkaihoz? Az újságíró csodálkozva nézett rá. — Nem értem önt, ön mindezt 50 ezer példányban irta meg az Ujjongó vágyakban. Lapunk pedig mindössze tizenötezer példányban jelenik meg. * * « MIRE EMLÉKEZHETNEK A NŐK? (Harminc éven felülieknek javallott útmutató) Megkísérlünk alant kis vezérfonalat összeállítani, arra vonatkozólag, hogy mi az, amire nem tanácsos nőknek visszaemlékezniük. Film. Ha a néma filmre terelődik a szó, tág- ranyilt szemmel, érdeklődéssel hallgassuk és az elbeszélőt ezer kérdéssel ostromoljuk. Mint például: — Igazán, ne mondja, szóval egyáltalában nem is beszéltek a szereplők? A hajdani szívdöglesztő Rudolf Valentino és Ramon Novarro hirét se hallottuk. Elizabeth Rergnerről csupán jóval PPSaphh imokanőyérünktől szereztünk tudomást. Greta Garbót láttuk már, de anyánk vitt be a moziba, mint karonülő csecsszopót, különleges igazgatói engedéllyel. Zene, dal, sláger. Beethovent, Csajkovszkijt, Wagnert és egyéb klasszikusokat minden további nélkül ismerhetünk. Ám nem igy a slágerekkel! Ezekkel nagyon csínján bánjunk! Mert mit is tételezzünk fel annak a nőnek a koráról, aki lehunyt szemmel, emlékektől fütött hangon dúdolja a harmincas évek végének slágerét: — Engem még nem szeretett senki...! Vagy: — A muzsikusnak dalból van a lelke... Az utolsó, legvégső állomás, ameddig elmehetünk, a Bolyongok a város peremén. De a peremkerületeken túl — egy Az alkotmányhoz ragaszkodó déliek Az amerikai polgárháború 100 éves évfordulóját ünnepük mindenfelé az országban. Csaknem minden nap értesülünk a hírközlő szervek utján arról, hogy milyen fontos esemény játszódott le egy kerek évszázaddal korábban történelmünkben. Óriási változások mentek végbe azóta az országban. Ha akár az, Unió, akár a Konfederá- ció katonái közül bármelyik is feltámadna haló poraiból, egész biztos nem ismerne rá a saját hazájára. Egy dolog azonban nagyon ismerős lenne egy ilyen katona számára. És pedig az, hogy ha lemenne a déli államokba, akkor láthatná, hogy ugyanúgy bajok vannak az emberi és polgári szabadságjogokkal, mint amikor ők fegyverrel harcoltak emiatt. Különösen, ha a szenátusba bement volna az elmúlt héten, amikor a polgárok szavazati jogát vitatták. Köztudomású ugyanis, hogy a négereket még ma is elütik ettől az alkotmányban biztosított joguktól, főleg azon a cimen, hogy nem elég “müveitek”. Most egy néhány északi szenátor, hogy választóit kielégítse, azt javasolta, hogy minden ember számára adják meg a szavazati jogot, aki elvégezte az elemi iskola hat osztályát. Nem kellett azért olyan nagy reményeket fűzni ehhez az indítványhoz, mert mikor a déliek úgy látták, hogy a javaslat keresztülmegy a szenátusban, akkor a jótorku szenátoraikat vetették be az ügy elgáncsolására. Hogy mi köze a szenátorok torkának a négerek választásához, kérdezik? Nagyon sok. Ezek az erős hangszálakkal rendelkező “honatyák” ugyanis addig beszélnek, amig el nem megy a “demokraták” kedve az egész ügytől. Általában nem nehéz a kedvüket elvenni. . . Ezt nevezik filibuszternek, vagy magyarul agyonbeszélésnek. A legutóbbi javaslat esetében (az elemi iskola 6-ik osztálya elegendő a szavazati jog megszerzéséhez) még a hangszálaikat is megkímélhették a déli szenátorok. Vezérük Russel Georgia államból, egy pár nyugodtan odavetett mondattal ellenezte a javaslatot, azon a cimen, hogy “elsietett és rosszul átgondolt.” (Ami az elsietést illeti, azt hisszük egy kis túlzás, mert pontosan 100 évet késtek vele.) Ezután kijelentette, hogy az egész nem számit, mert a szenátorok nincsenek megfelelő számban az ülésteremben. “Az Egyesült Államok alkotmánya lehet, hogy kiment a divatból” — emelte fel a szavát most már diadalmasan Russel —, “de az alkotmány szabályainak egyike, hogy meg kell, hogy legyen a határozat- képességhez szükséges létszám.” Ezután kérte a szavazás megtartását. A baj az volt, hogy közben a liberálisak elmentek az ülésteremből és amikor a szenátorokat hivó csengő megszólalt, valóban nem tudták ösz- szeszedni a határozatképességhez szükséges létszámot. Mi több, a 35 déli szenátorból még be is jött 11, mert azt is el akarták érni, hogy a karzaton ülő nézőkben az a látszat alakuljon ki, hogy a déli konzervatívok azok, akik egyáltalán törődnek a törvényhozással, mig a liberálisok csak a tavaszi napfényt élvezik kint a szabadban. A liberális honatyák azonban ugv látszik nem nagyon estek kétségbe a dolog felett, mert amikor értesültek róla, hogy mi történt, akkor gyorsan az irodáikba szaladtak és értesítették korteseiket, hogy a törvényjavaslat igen jelentős és ezért fokozott igyekezetre van szükség, hogy ke- resztülvihessék. Minden maradt tehát a régiben. Ahogy a helyzet kinéz nem is fog szavazatra kerülni a kérdés. A Magyar Szó előfizetője Egv jobb világ építője! lépést sem! Kit ismerhetünk? Ne dicsekedjünk azzal, hógv melyik embert ismertük, láttuk személyesen. Nagyon sok buktatót rejt a dolog! Mert ha, tegyük fel, azt mondjuk, hogy Karinthy Frigyessel alkalmunk nyílt egy Ízben két és fél percig elmélyedt beszélgetést folytatni a New York kávéházban, csak egy pillanatig irigyelnek, a következő percben már megfeszített számitgatásba merülnek. Ha a beszélgetés hevében netán mégis elszól ink .magunka, hogy láttuk Bajor Gizit ifjúkori szerepeiben, hogy elvegyük a dolog élét, azon nal tegyük hozzá tréfásan: — Viszont Kazinczy Ferencet, sőt, Anonymust kitünően ismertem személyesen ! Ez még megmenthet minket a katasztrófától. Fasiiifiier a jövő katonatisztjei között “Ha a nacionalizmus szelleme bejut az irodalomba az már nem irodalom többé” William Faulkner Nobel-dijas iró, aki vitathatatlanul a legnagyobb a ma élő amerikai irók között, a West Point katonai akadémiába látogatott el. Az Egyesült Államok jövendő katonatisztjei nagy érdeklődéssel hallgatták a 65 éves Faulkner előadását az irodalomról, az emberiség jövőjéről ebben “a düledező világban”, valamint arról, hogy mi az irók feladata jelen körülményeink között. “Vágja el a torkát és hagyjon fel az Írással” az az iró, aki meg van elégedve müvével — mondotta a Nobel-dijas Faulkner. Kijelentette még Faulkner, hogy a The Sound and the Fury nevű könyv áll legközelebb a szivéhez, mert ez okozta a számára a legtöbb gyötrelmet. Úgy van ezzel, mint az anya a nyomorék gyerekével. Az előadás folyamán a legnagyobb tapsot a hallgatók részéről az előadónak a nacionalizmussal kapcsolatos kijelentése keltette. A “nacionaliz- mus szelleméről” beszélve rámutatott arra, hogy “ha a nacionalizmus szelleme bejut az irodalomba, akkor az már nem irodalom többé.” Ezzel alapjában elvetette a fehér felsőbbrendűséget vagy a faji uszítást hirdető “nemzeti” és “fajvédő” irodalmi termékeket. A tisztjelöltek meglepő tájékozottságot mutattak Faulkner müveinek világában és csak ug.y dobálóztak ilyen nevekkel, mint Joe Christmas és Flem Snopes vagy Dilsey. Sőt még magát a szemzőt is “rajtakapták” azon, hogy már elfelejtette egynéhány történetét, amelyet most a tisztjelöltek újítottak fel a számára. De kiderült a továbbiakban, hogy már hetek óta készülődtek erre az előadásra és látogatásra. Az iró csaknem minden alkotásai közül kiosztottak egyet-egyet a kadétok között, hogy igy müveiben való tájékozottságukkal meglepték az irót. A kérdés csak az, hogy vajon regényei és elbeszélései hőseinek be- magolásával, “story”-jainak megjegyzésével, Írásainak mély tanulságait is átvették-e? Vajon meg értették-e a nagy iró mély humanizmusának szellemét és átérezték-e féltő aggodalmát az emberiség jövője felett? Ezek nyitott kérdések és csak a jövőben kaphatjuk meg rájuk a választ. Reméljük, hogy a nagy Íróval való személyes találkozás és müvemé megismerése nem múlik el nyomtalanul a nyugati világ legnagyobb hadserege tisztjeinek emlékezetében. Ezért tartjuk jelentősnek William Faulkner west-pointi látogatását. Tizennyolcmillió magyar mii 33 nyelven a Szovjetunióban A Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériuma Kiadói Főigazgatóságának vezetője, A. P. Ribin és az Ukrán SZSZK kiadói főigazgatója, V. G. Belozuv a napokban a Magyar Sajtó Házában előadást tartott. Ribin elmondotta, hogy a Szovjetunióban a múlt esztendőben összesen 2 milliárd 100 millió könyvet bocsátottak ki. A szovjet kia- dók sok példányban adnak ki külföldi irodalmi alkotásokat is oroszul. A szovjethatalom éveiben- összesen 73 magyar szerző szépirodalmi alkotásaival ismerkedtek meg a szovjet olvasók. Több- mint 18 millió példányban, 33 nyelven láttak nap-, világot ezek a magyar müvek.
