Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-10 / 19. szám

Thursday, May 10, 1962

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

Több mint 77 millió amerikai, vagyis a nemzet kétharmada élt ínségben, vagy szűkölködött I960 ban a “Conference of Economic Progress” nyilatkozata szerint.

Az utóbbi években, a gazdaság igen lassú növekedése, az állandóan emelkedő munkanélküliség és az üzemek rossz kihasználása súlyosbítja a helyzetet és igy az ország vezetői képtelenek a nyomort és a szükséghelyzeteket eltüntetni.

A fentnevezett szervezet “Poverty and Deprivation in the USA” cimen könyvet adott ki.) Nyomor és szegénység az USA-ban.) A tanulmányt Leon H. Keiserling, a Truman-kormány gazdasági tanácsának elnöke vezette, aki a következőket mondotta:

10.5 millió családot a szegények kategóriájába soroznak, mert évi jövedelmük 4,000 dolláron aluli. Közel négy millió egyén évi jövedelme 2,000 dolláron aluli, vagyis 38 millió, azaz a nemzet egyötöde tartozik ebbe a kategóriába. A nélkülözők kategói'iájába azokat sorozzák, akik valamivel jobban élnek ugyan, mint a fentiek, de nélkülözik azokat a minimális szükségleteket, melyek egy bizonyos életszínvonalhoz szükségesek. 10.5 millió családnak évi jövedelme a $4—6,000 között mozog. Van még több mint két millió egyén ,évi

2—3,000 dollár körüli keresettel. E csoportba ösz- szesen 39 millió amerikai tartozik, akik szintén a lakosság egyötödét képezik.

Meg egy kategóriát említ meg, amelyhez 3.5 millió családot soroz, akiknek évi jövedelme 2,000 dolláron aluli. 1.75 millió egyén 1,000 dollárnál kevesebbet keres évente; ez utóbbi csoportba

12.5 millió ember tartozik.

A tanulmány kimutatja a másik végletet is, amely szerint a nemzet 3.5 millió családja $15,000 vagy annál magasabb jövedelmet élvez és alig félmillió azoknak a száma, akik egyénenként 7,500 dollárt, vagy azon felül keresnek. E két csoport a nemzet 7 százalékát teszi ki.

Arra is rámutat, hogy az idősebbek között nagyobb a szegénység és a négerek és a farmerek élnek a legszükösebben, különösen az ország déli részében.

Rendkívül fontosnak tartja a nemzetgazdaság szempontjából, hogy a 77 milliós tömeg életszinvo nalát emeljék, mert csak ezeknek a vásárlóképessége, illetve alkalmazása vezethet a nemzetgazdaság emelkedésére.

Emelni kell a szövetségi költségvetésben a jóléti alapokat, a társadalmi biztosítást és meg kell erősíteni a munkanélküli biztosítást. Le kell szállítani a kiskeresetűek adóit, meg kell szüntetni a farmmunkások szükölködését és felemelni a minimális órabéreket.

A “Poverty and Deprivation in United States” c. tanulmány megrendelhető 50 centért CEP, 1001 Connecticut Ave., Washington 6, D. C. cimen.

Kimulóban a déli “Régi jó világ”

Georgia állam keleti részén fekvő Augusta városban is rá kellett, hogy ébredjenek a fehér “fajvédők” arra, hogy uralmuk napjai meg vannak számlálva. A helyi négerek, hasonlóan az ország többi részében élőkhöz, nem elégednek meg ígéretekkel többé.

A Savannah folyó partján elterülő 71,000 lakosú város vezetői erre az elmúlt hetekben döbbentek rá, amikor egy 16 éves fiút agyonlőttek. A gyilkosságot többnapos csatározás előzte meg a néger és fehér lakók között. Végül is az integrációért és egyenjogúságért már két éve hiába küzdő négerek türelme elfogyott és a provokációra és erőszakra ők is erőszakkal feleltek.

Augusta polgármestere, a nagy politikai ambíciókat tápláló Millard Beckum, már két évvel ezelőtt megígérte az őt felkereső néger küldöttségnek, hogy támogatja integrációs törekvéseiket. Közben türelemre intette őket. “Két éven keresztül hittünk a polgármesternek — mondja

C. S. Hamilton lelkész, aki elnöke a helyi NAACP szervezetnek. — Kértük a jogaink érvényesítését tőle és mindig azt válaszolta ‘majd holnap.’ Két évig vártunk erre a ‘holnapra’.”

Végül is az NAACP cselekvésbe kezdett és ülősztrájkokat indított, picket vonalat hozott létre és tüntetéseket szervezett nyilvános helyeken. Ezeket főleg fiatal emberek hajtották végre az NAACP fijusági szervezetéből, vagy a Paine Col- lege-ből, a methodista néger iskolából.

A szövetségi bíróság Ítélete éltörölte a szegregációt Augusta város autóbuszain. Ez az intézkedés volt a kiinduló pontja a további reformokért való harcnak. Márciusban a négerek a belváros vendéglőiben kezdtek ülősztrájkot. A 6 vendéglő közül ötben végül is kiszolgálták a négereket. Bojkottot indítottak Augusta reggeli és esti lapja ellen. Mindkét lap egy tulajdonban van és a négerekkel csak az újságnak egv elkerített részében foglalkozik “Néger Hírek” cim alatt.

Április 7-én egy diákot leszúrtak, aki az egyik étkező pultjánál ült. Roosevelt Green lelkész, a Paine College diákvezetője a merényletért és a néger picketelők elleni támadásért a rendőrséget okolja, amelynek nemtörődöm, hanyag magatartása bátorította fel a “fajvédőket”. “Elfordulnak, valahányszor a mi fajtánkat éri inzultus”, mondta Green.

A feszültséget csak még jobban fokozta az, amikor a fehér fiatalok terrorista módszerekkel léptek fel néger lakónegyedekben. De ennek ellenére tovább folyt az integrációért a küzdelem. Kb. két héttel ezelőtt két szabadtéri csarnok előtt kezdődött piketelés a négerek körzetében. A csarnokok egy fehér kereskedő tulajdonában vannak, aki nem akart csak hordárnak alkalmazni négereket. A picket vonalnál minden nap volt valami összeütközés. A fehérek üvegeket dobáltak a tüntetőkre, a négerek pedig kövekkel válaszoltak erre.

Az elmúlt hetekben egy fehér ifjúsági banda akart elfoglalni egy játszóteret Delta Manorban,

egy' néj^rt lakónegyedben. Elkergették “őkéfy lieazzal fenyegetőztek, hogy visszatérnek majd. A következő napon ölték meg Leslie Lee Luttest, aki két barátjával együtt hajtott keresztül egy néger lakónegyeden, és gépkocsijuk ólomcsövekkel és kövekkel volt megrakva.

Beckum polgármester azonnal 1,000 dolláros jutalmat tűzött ki a tettes nyomravezetőjének a részére. “Soha nem ajánlanak fel jutalmat, ha az áldozat mi közülünk kerül ki”, mondta Green, a helyi néger ifjúsági vezető.

A gyilkosság után Hamiltont és Greent telefonon megfenyegették, hogy megölik őket. Azóta rejtőzködniük kell. Ezzel kapcsolatban mondta Turner W. Morris lelkész, az NAACP alelnöke:

“Mikor Green lelkész hívja a rendőrséget, akkor még csak nem is mutatkoznak. Mindig más irányba néznek. így Green lelkész elvégzi napi munkáját és megjelenik a gyűléseinken, de este nem tudjuk hol van, kivéve ha a barátaival marad.”

Eddig nyolc néger fiút tartóztattak le, akiket Luttes meggyilkolásával vádolnak. Hamilton, néger vezető kijelentette, hogy az egész közösség harcolni fog a letartóztatottak kiszabadításáért és az integrációért.

Miért van szükség a hidegháborúra?

(Folytatás az első oldalról)

3. Egy másik alkalommal a cég képviselője meglátogatta a gyárat, ahol a munkát végezték.

S mindezért a Western Electric 9,840,000 dollárt számított fel a kormánynak.

Könnyebben megérthetjük, hogy miként történik mindez, ha megnézzük a Nike-rakéta elkészítésére készült szerződést. Az a szerződés, amit a kormány a Western Electric Co.-val kötött,

1,545,100,000 dollárra rúgott. A munkálatok 25 százalékát a társaság a saját gyárában végezte, a többi munkát $1,073,300,000 értékben alvállalatoknak adták ki. A profitot viszont a szerződés teljes összegére számította és igy a profitráta 7.9 százalék volt. Ha azonban megvizsgáljuk azt a munkát, amit a Western Electric ténylegesen elvégzett a Nike-rakéta előállításánál, akkor meg tudjuk, hogy a profitráta 31.3 százalék volt. Szóval a Westei'n Electric, mint fővállalkozó, azon a munkán is keresett, amihez ténylegesen semmivel sem járult hozzá. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy azok a társaságok, amelyek mint alvállalkozók szerepeltek ebben az esetben, szintén felszámitották saját hasznukat.

Csak akkor tudhatjuk majd meg teljes valóságában, hogy az 51 milliárd dolláros fegyverkezési költségvetés mennyi profitot rejt magában, ha az amerikai nép készen lesz arra, hogy kivegye a hatalmat a monopóliumok kezéből. Nincs ma olyan vizsgáló bizottság az országban, amely rendelkezne annyi bátorsággal, hogy tényleg a mrtvérp nézzen ennek az üzérkedésnek. De a fentemlitett néhány példa a McClellan-bizottság tanúvallomásaiból elegendő ahhoz, hogy megtudja^ rhíétt olyan nehéz á békés megegyezés és mi

az oka annak, hogy a monopóliumok annyira ragaszkodnak a hidegháborús helyzethez.

Az egyszerű és könnyű megoldást abban látjuk, hogy a profitot ki kell venni a fegyverkezésből!

Amerika népe lelkesen üdvözölte Titovot

(Folytatás az első oldalról)

csak 365,000 font lökőerőt képviselt.

Elmondta még Titov, hogy űrhajóját maga irányította két keringés alkalmával. Az induláskor szive 115-öt vert percenként az élmény izgalma következtében.

Mikor 25 órás és 18 perces útja után lefelé jött és visszakerült a földet körülvevő légrétegbe, az űrhajó csúcsán lévő acél, a súrlódás következtében felolvadt és eltakarta azt a három kémlelő- nyílást, melyet ő nyitvahagyott. A nyílásokon lévő üvegablakokon egy vékony fémréteg képződött. A fém felolvadását a levegő súrlódása következtében keletkezett 9,000 Fahrenheit fokra becsült hő okozhatta.

Személyes élményeivel kapcsolatban, elmondta még a szovjet űrhajós, hogy a magasból a Földet “zöld réteggel bevontnak” látta. Az amerikai tudósokat legjobban a Titov által leirt “tengeri betegség” érdekelte. A negyedik földkörüli keringése alkalmával észlelte először azt a változást, amely a súlytalanság következtében lépett fel az állapotában, és a hatodik és hetedik kör alkalmával érezte ezt a legerősebben. Ez a furcsa érzés nem érintette munkabíró képességét. “Kellemetlen érzést észleltem”, mondta Titov, “mely tengeribetegséghez hasonlított. Szédülést és émelygést észleltem. Ez az étvágyam elvesztésével járt. Nehezen tudtam csak elaludni. Később az alvásom méllyé és nyugodttá vált. A repülés végén ez a kellemetlen érzés csökkent.”

“A lényeges és elsődleges eredménye a repülésnek”, folytatta a szovjet őrnagy, “azt bizonyította, hogy az ember kibírja állni a súlytalanság állapotában való hosszabb tartózkodást és m^g birja tartani munkaképességét a repülés egész 24 órás időtartama alatt.” Hozzátette még Titov, hogy túlságosan korai lenne azt feltételezni, hogy a súlytalanság problémáját már teljesen értjük.

Az űrkutatás tudósainak nemzetközi találkozóján barátságos légkör alakult ki. Ennek a jele volt az is, hogy a szovjet és amerikai tudósok egész nap együttmaradtak az előadás után is, hogy közvetlen beszélgetés formájában tárgyalják meg Titov őrnagy “tengeri betegségét”. Ennek a tárgyalásnak az eredményeként arra a megállapításra jutottak, hogy az űrrepülés bizonyos szakaszában az ember a mozgás betege lesz, mint ha egy csónakon vagy hajón utazik, de lehetséges az egyén számára, hogy legyőzze ezt a betegséget.

Ezután az újságírók előtt jelent meg a két űrhajós, Titov és Glenn. Egy újságíró megkérdezte, hogy mi a benyomása a szovjet űrhajósnak Amerikáról. Titov azt válaszolta, hogy csak néhány napja van itt, de New York nem nagyon tetszett neki, mert kevés a zöld és nagyon kevés a fa ebben a városban, viszont ezzel szemben a lármából igen sok van.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az oroszok miért nem hozzák nyilvánosságra a Vostok

II. rakétát, a szovjet Űrrepülő rámutatott arra, hogy ezek katonai rakéták. Ha a lefegyverzés kérdésében megegyezést lehetne létrehozni, akkor semmi akadálya nem lenne annak, hogy egymás felszerelését megszemlélhessék a különböző nemzetek űrkutatói és ebben az esetben “én örömmel repülnék az űrbe Glenn ezredessel.”

Ezután a béke és háború kérdésére került sor. Ezzel kapcsolatban Titov kijelentette, hogy a saját nevében beszél most és nem a kormánya nevében. Mint űrrepülő 24 órán keresztül nezett le földünkre az űrből. Egy körforgás mindössze másfél óráig vagy még kevesebb ideig tartott “a mi kis bolygónk körül”. “Higyjék el nekem riagyon kínosan éreztem magam és nagyon élesen láttám, hogy ebben a helyzetben mit jelent a háború” — mondta Titov.

“Sajnálatot éreztem azokkal az emberekkel szemben akik ezen a bolygón élnek, hogy saját maguk sírját ássák meg és nem tudják saját kezükbe venni ezt a kérdést. De én hiszem, hogy az igazság győzni fog és az emberek észhez térnek , ás a béke lesz a győztes. Megfigyelhetjük, hogy növekedik ez az érzés az emberekben. Ez a két szó, béke és nyugalom, többet ér mint két ezer darab arany” — fejezte be válaszát Titov őrnagy.

Hetvenhét millió amerikai polgár él a világhírű amerikai életnívón alul