Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-04 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 4. 1062 —i m »-»■» »**■* ■ — ■ ■ ■ mmm mm m m n mm mmm.m mmmmm mm m mm m mmm i Munkásmozgalom Az unionromboló McCarran Act A Justice Department több mint öt évvel ezelőtt indított eljárást az ország egyik militáns szakszervezete ellen a McCarran-törvény alapján. A Subversive Activities Control Board egyik tagja, Francis A. Cherry vezetésével kihallgatások folytak az International Union of Mine, Mill and Smelter Workers aktivitásai, ügyvezetése és tisztviselőivel kapcsolatban. Mr. Cherry e héten hozta nyilvánosságra véleményét, amelyben azt ajánlotta, hogy a szakszervezetet “kommunista befolyásolt” szervezetnek nyilvánítsák. Abban az esetben, ha a SACB elfogadja Cherry ajánlatát, a Mine, Mill szakszervezet nem fordulA mi sajtónk, amely 60 évvel ezelőtt kezdte az Igazságot hirdetni az Egyesült Államok magyarnyelvű bevándoroltjai között, minden igaz ügynek harcos bajnoka volt. Az évek folyamán, hazánk igazságszolgáltatási szervei — sajnos — sok esetben a munkásságot kizsákmányoló iparmágnások és érdekeltségek politikai és gazdasági üldözésének eszközévé váltak. Ártatlan embereket tartóztattak le és bár a “frame-up” kezdettől fogva nyilvánvaló volt a fennforgó eseteknél és az ártatlanok védelméért országos és nemzetközi méretekben kiterjedt mozgalom alakult ki, a hatóságokat ez nem téritette el kitűzött céljuktól, hogy a kiszemelt áldozatok felett “igazságot” gyakoroljanak. A kimondott Ítéleteket és büntetéseket “osztályigazságszolgáltatás” szellemében mondták ki, az ártatlanságukat azonban legtöbb esetben csak hosszú évek eltelte után hozták hivatalosan nyilvánosságra és sok esetben a kiszemelt áldozatok szempontjából — már túl későn. Egyik ilyen “frame-up” volt a Moonoy-Billings ügy, amely hosszú évekig állt a világérdeklődés központjában. 1916-ban kezdődött és utolsó hivatalos fejezetét most irta alá Kalifornia jelenlegi kormányzója, Edmund G. Brown, aki karácsony hetében “megkegyelmezett” Warren K. Billings- nek. Ezzel visszajuttatta polgári jogaiba a 45 évvel ezelőtt kirobbant ügy még élő részvevőjét, aki ártatlanul 23 évet töltött börtönben társával, Tom Mooneyval együtt. Az 1916-os háborús hisztéria A történet San Franciscoba vezet vissza, ahol 1916 jul. 22-én az Első Világháborúban való részvételre előkészítő hazafias felvonulás alkalmával bomba robbant, amely 10 embert megölt és 40-et megsebesített. Öt nappal később letartóztatták Mooneyt és Billingset és a bűntett elkövetésével vádolták meg őket, Mooney és Billings munkásvezetők voltak. A munkáltatók, különösen a növekvő monopóliumok, a legnyíltabb erőszakkal és határtalan brutalitással álltak ellen a szakszervezetek előretörésének. Mooney mint a cipészmunl ások egy sztrájkjának vezetője ismerkedett meg Billingsel, aki akkor került San Franciscoba és amikor munkát keresve cipőgyárban ajánlottak neki alkalmazást, kijelentette, hogy “nem vagyok sztrájktörő”. Attól kezdve együtt dolgoztak. 1916-ban a villamos- vezetőket szervezték és célpontjai voltak a szak- szervezeteket gyűlölő érdekeltségek bosszuszom- jának. A vád talált tanukat, akik megesküdtek, hogy ott látták a két munkásszervezőt a tett színhelyén. A bíróság visszautasított minden bizonyítékot árról, hogy mind a két vádlott másutt tartózkodott a bombarobbanás alkalmával. Az ellenük felhasznált bizonyítékok csupán közvetett, másodlagos horderővél bírtak. Mindennek ellenére még az év októberében mindkettőt bűnösnek találták ÓS halálos Ítéletet hoztak ellenük. A közvélemény meg volt győződve Mooney és Billings ártatlanságáról és a vád koholt voltáról. hat a National Labor Relations Boardhoz a tagjai megvédése érdekében, a munkáltatók kihágásai ellen. Vagyis az NLRB megtagadja a szak- szervezet elismerését, mint a munkások jogos képviselőjét. Mr. Cherry jelentésében azt állítja, hogy a szak- szervezet “olyan egyének lényeges igazgatása, uralma és ellenőrzése alatt áll, akik a jelenben (vagy’a múltban) aktivan segítették az Egyesült Államok Kommunista Pártját.” “A szakszervezettől és az irányitó vezetőségétől az Amerikai Kommunista Pártnak juttatott segítés és támogatás valódi, lényeges és jelentős”, Védelmi bizottságok alakultak, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem sok külföldi országban. Hatalmas tüntetések folytak külföldi fővárosokban, amerikai követségek épületei előtt. Lenin- grádon az ifjú Szovjetunió felszabadult munkástömegei követelték a két munkásvezető kiszabadítását. A nemzetközi felzúdulás kényszere alatt Wilson elnök életfogytiglani fegyházra változtatta a halálos Ítéletet. , . Ekkor komoly munka indult meg Mooney és Billings kiszabadítására, amely azonban csak 20 év múlva hozott gyümölcsöt. Törvényes szakértők és kivizsgáló bizottságok megállapították, hogy a vádeljárás törvényszeriitlenül folyt le. A hamis ta mik mindegyike megváltoztatta a tárgyalások alatt megtett vallomását és állította, hogy a rendőrség és a vádügyészek “nyomására” vallottak hamisan. Az amerikai munkásosztály és más becsületes rétegek kitartóan küzdöttek a két mártír szabadságáért. Szünet nélkül folytak a tüntetések, tömeggyülések, értekezletek, petíciók aláírása, vezető közéleti emberek bevonása, a kormányzók meglátogatása. Kalifornia államban öt kormányzó követte egymást, akik süketfülekkel reagáltak a hozzájuk érkezett kérelmekre. A mozgalom azonban erősödött az amerikai nép körében, úgyhogy a hatodik kormányzó, Culbert L. Olson, úgy látta biztosítva megválasztását, hogy a választási kampányban Ígéretet tett Mooney és Billings kiszabadítására. Végre 19:59-ben kiszabadult a két sokat szenvedett munkásvezető. Mooney már mint beteg ember, csak rövid ideig élvezhette szabadságát. 1942-ben meghalt, Billings a börtönben kitanulta az órásmesterséget. Kiszabadulása óta San Mateo, Kaliforniában lakik és évekig közreműködött a munkásmozgalom más üldözöttéinek védelmében. Eljárást indított a saját polgárjogainak rehabilitálásáért. Ez is hosszú folyamatot vett igénybe. Ugyanaz az államügyészhelyettes állította ki a kegyelmi igazolványát, aki 1916-ban a vádat képviselte ellene. A biró, aki az igazolványt hitelesítette, a következő megjegyzést tette: “Az a véleményem, hogy ennek hibás a címzése. Helyesebb volna, ha igy szólna: ‘Annak a kérvénynek az elintézése, melyben Kalifornia állam jóváteszi bűnét”. Az Egyesült Államok lelkiismeretét számos ily “jóváteendő” bűn nyomja. Sok volna felsorolni őket. A Mooney-Billings ügyhöz hasonlóan kimagasló és az ország történelméből soha el nem tüntethető Sacco és Vanzetti mártírhalálának, a Ro- senberg-házaspár meggyilkolásának a még élő nemzedékben sajgó fájdalmas emlékei. Morton Sobell kiszabadításáért tízezrek folyamodtak már és családjának tagja gyakran zarándokolnak a Fehér Ház vasrácsos kapujához. Miért nem érnek ezek az emberi hangok az elnök szivéhez és értelméhez? Az emberi jogokkal való visszaélés nem szűnt meg társadalmunkban. A történelmi fejlemények egyelőre fokozzák a munkásság és a nép jogainak elnyomóiban a megtorlási szándékot, amelyek ellen folytatni kell a kitartó küzdelmet. mondotta Cherry. Besúgók, hazugok és bűnözők John Clark, a szakszervezet elnöke, denveri hivatalában kijelentette, hogy ha a SACB elfogadja Cherry megállapításait, akkőr a szakszervezet megfelebbezi az ügyet. Elmennek a Legfelsőbb Bíróságig és a pereskedés valószínűleg évekig fog tartani. “A kormány álláspontja, amit velünk szemben felállított, olyan egyének tanúvallomásain alapszik, akik között hitelüket vesztett fizetett besúgók, egy katonaszökevény és esküszegő (hamis tanú), egy büntetett előéletű bűnöző és más olyanok vannak, akik egyéni érdekből vallottak a szakszervezet ellen.” A 25 kormánytanu által “felhalmozott elavult hazugságokkal szemben, amelyeknek egyike-mn- sika a ’30-as évekre vonatkozik, mi 125 tanút hoztunk, akik közül 110 tagja a szakszervezetünk különböző lokáljainak az ország minden részében.” “Ezek tanúskodtak a szakszervezetünk demokratikus ügyvezetéséről minden téren, a lényeges gazdasági eredményekről, amiket tagjaink részére elértünk a munkaegyezményekben. Ezek mind tagadták és megcáfolták a kormány ellenünk hangoztatott vácijait”, mondotta Dir. Clark. Megtörtént az a sajnálatos esemény, hogy I). M. Storey, a United Steelworkers Union egy tisztviselője, örömét fejezte ki a Mine, Mill ellen hozott lépés felett. A rövidlátó szakszervezeti vezető aki évek óta lerületjogi (jurisdictional) harcot folytat az ércbányászok szakszervezete ellen, most annak örül, hogy “a Mine, Mill esik széjjel”, de nem látja azt, hogy ugyanazt a fegyvert, amivel a monopóliumokat kiszolgáló kormányügynökségek egy szakszervezetet tönkretesznek, felhasználhatják más szakszervezet és az egész szakszervezeti mozgalom ellen is. Megegyezlek a “Subway” munkások A közlekedési munkások szakszervezete, a TWA és a New York-i közlekedési bizottság két éves szerződést kötött, amellyel elejét vették az újév napjára előirányzott közlekedési sztrájknak. Michael Quill, a szakszervezet elnöke, a múlt hét elején úgy nyilatkozott, hogy a közlekedési munkások akkor is sztrájkolni fognak, ha a földalatti vasúttal megegyeznek, viszont a privát autóbusz társaságok egy részével nem. Az uj szerződés értelmében 18,070 közlekedési alkalmazott 12 centes órabér emelést nyer 1962- re és tiz centet a következő évre. A közlekedési bizottság fizeti az 5 százalékos nyugdíjalapot, amit eddig a munkások fizettek. Ez szintén 11 centet jelent óránként. Mi lesz az automata vonattal? A közlekedési munkások harcának egyik legfontosabb pontja az automáció megakadályozása, amennyiben az automata vonat beállítása rengeteg közlekedési munkás családját fosztaná meg ‘kenyerétől. Ezért fontos a 32 órás munkahét kérdése, amelyért ug.vlátszik nem harcoltak eléggé. Garanciát kaptak azonban, hogy a szerződés kéc évi időtartamára senkit sem bocsátanak el munkájától. E kérdésben ugyan eddig is volt egy hallgatólagos megállapodás, azonban a közlekedési munkások száma mégis 7,500-al csökkent hat év alatt. Tény, hogy az nem elbocsátások által történt, csupán ha meghalt, vagy nyugalomba vonult egy munkás, helvét nem töltötték be mással. A Grand Central és Times Square közötti vonalon az automata vonat kipróbálását illetően megegyeztek. hogy a szakszervezet motorvezetője a vonaton lesz a kipróbálás tartama alatt. Ezt a próbaidőt vagy hat hónapra becsülik. Ez után ugv vélik hogy a közlekedési bizottság munkások nélkül használhatja majd a vonatot, amelyet rövidesen elindítanak. A szerződés értelmében a közlekedési munkások 15 évi alkalmazás után évenként négy heti szabadságra jogosultak, az eddigi 20 évi szolgálat helyett. A Fifth Ave. Coach és alvállalatával, a Surface Transit Tnc.-el nem egyeztek meg a közlekedési munkások, és azért 6,000 alkalmazott Újév napján sztrájkba lépett. A sztrájk 1,500.000 utast érint. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! Rehabilitálás Warren K. Billings “kegyelmet” kapott — halálos Ítélet, 23 évi börtön és polgárjogainak összesen 45 évi megfosztása után
