Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-11 / 2. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 1 1, 1962 \7cíxCcl ww'w yrr'w^r ▼ STEPHEN LEACOCK: A BŰVÉSZ BOSSZÚJA A A A <1». <É> A A A, Jk^Jk — Most pedig’, hölgyeim és uraim — mondta a bűvész —, miután megmutattam, hogy a ruhámban az égvilágon semmi sincs, azzal folytatom, hogy elővarázsolok belőle egy aranyhalas medencét. Presto! — ó, mily csodálatos!. . . Hogyan csinálta vajon? — mondogatták mindenfelé a nézők a teremben. De a Mindentudó Pacák az első sorban nagyképűen súgta a körülötte ülőknek: — Fenn... volt ... a... ruhája... ujjábán... Az emberek helyeslőén bólogattak a Mindentu- tó Pacák felé, és azt mondták: — ó, hát persze — és körülfutott a suttogás a nézőtéren: — Fenn. . . volt... a... ruhája... ujjábán. — Következő mutatványom — mondta a bűvész — a hires-nevezetes Hindosztáni-karikák. Mindenki megfigyelheti, hogy minden karika külön van, s mégis egy fújásra egybefonódnak (klang, klang, klang). Presto! Általános elképedt moraj, majd a Mindentudó Pacák újra suttogni kezdett: — Bizonyára... egész... csomó.. . karika. . . volt... fenn. .. az... ujjábán. A bűvész homloka bosszúsan elsötétült. Megint helyeslőén bólintott mindenki és továbbsuttogta : — A karikák... fennvoltak... a... ruhaujjában ... — Most pedig — folytatta — bemutatok önöknek egy rendkívül mulattató trükköt: bármilyen kalapból tetszés szerinti számú tojást varázsolok elő. Lenne szives valaki az urak közül egy pillanatra kölcsönadni a kalapját? Ó, köszönöm szépen... Presto! Tizenhét tojást szedett ki a kalapból, és harmincöt másodpercig a nézősereg nagyszerű, fenomenális bűvésznek tartotta. Akkor a Mindentudó Pacák az első sorban ezt suttogta: — Egy... tyuk... van... fenn... a... kabátujjában... — és az emberek továbbsuttogták: — Egész... csomó... tyuk... van... fenn... a... kabátujjában. A tojásmutatvány tönkre volt téve. így ment ez továbbra is. A Mindentudó Pacák suttogásaiból kiderült, hogy a bűvész a karikák mellett alighanem tyúkokat, halakat, különféle kártyapaklikat, egy bababölcsőt, egy élő tengeri- malacot, egy ötvencentes pénzdarabot, és egy hintaszéket is elrejtett a kabátujjában. A bűvész iránt érzett elismerő csodálat hamarosan a zérus alá csökkent, de azért ő még egyszer nekidurálta magát egy végső erőfeszítésre. — Hölgyeim és uraim — mondta —, végezetül bemutatok önöknek egy hires japán trükköt, melyet nemrégiben Tipperary benszülöttei találtak ki. Lenne olyan kedves, uram — folytatta a Mindentudó Pacák felé fordulva —, lenne olyan kedves átadni az aranyóráját? Megkapta. — Megengedi, hogy mozsárba tegyem, és összetörjem? — kérdezte ádázul. A Mindentudó Pacák beleegyezően bólintott és mosolygott. A bűvész belehajitotta az órát a mozsárba, és felkapott egy nehéz kalapácsot áz asztalról. Hallatszott, amint izzé-porrá törik valami. — Fel... csúsztatta... a... ruhája... ujjába — suttogta a Mindentudó Pacák. — Most pedig, uram, engedje meg, hogy elkérjem a zsebkendőjét, és kilyuggathassam — folytatta a bűvész. — Úgy, hálásan köszönöm. Nézzék, hölgyeim és uraim, nincs csalás, nincs ámítás, a lyukak szemmel láthatóak. A Mindentudó Pacák arca ragyogott. Ezúttal valóban elbűvölte a titokzatosság. — Most pedig, uram, szíveskedjék átnyújtani a cilinderét, táncolni szeretnék rajta, ugye, megengedi? Köszönöm szépen. A bűvész néhányszor gyorsan ráhágott a cilinderre, s aztán megmutatta, hogy szinte felismer- hefetlenségig összenyomódott. — És lenne szives, uram, levenni a keménygallérját, és megengedni hogy gyertyalángnál elégethessem? Köszönöm, uram. És ugye, azt is megengedi, hogy a szemüvegét összetörjem a kalapácsommal? Hálás köszönet. Eddigre a Mindentudó Pacák már egész zavarodott arccal bámult a bűvészre. — Ez egészen lenyűgöz — suttogta — sehogysem látok át a szitán. Pisszenés sem hangzott a nézőtérről. Akkor a bűvész kihúzta magát, lesújtó pillantást vetett a Mindentudó Pacákra, és e szavakkal fejezte be az előadást : — Hölgyeim és uraim, tanúsíthatják, hogy ennek az úriembernek az engedélyével törtem össze az óráját, égettem el a gallérját, zúztam össze a szemüvegét és táncoltam a kalapján. Ha ad rá további engedélyt, hogy zöld csikókat festhessek felöltőjére, vagy összebogozhassam nadrágtartóját, akkor megteszem, s boldog leszek, hogy szórakoztathatom önöket. Ha nem ad engedélyt, úgy az előadás ezzel véget ért. A zenekar tust húzott, a függöny legördült, és a közönség azzal a tudattal oszlott szét, hogy lám, mégis vannak olyan trükkök, amelyek nincsenek összefüggésben a bűvész kabátujjával. MILYEN LESZ A VILÁG HÚSZ ÉV MÚLVA? Ilyen tartalmú kérdőívet küldött ki a világ minden részébe a moszkvai Novosti Press Agency (APN). Közéleti egyéniségek, tudósok, művészek, irók és újságírók számos országban százával kaptak levelet, amely erre a kérdésre kért feleletet: “Az ön elképzelésében milyen lesz a világ és saját országa húsz év múlva?” A kérdés központjában természetesen a háború vagy a béke problémája áll. Az APN persze különböző véleményeket vár a különböző korú, különböző politikai és vallási nézetű és a különböző rokonszenvvel és ellenszenvvel rendelkező egyénektől, akikhez a kérdőivet elküldte. Egyről azonban mindegyiknek nyilatkoznia kell: elkerülhetőnek tartja a háborút vagy nem? A levél kihangsúlyozza: “Mi abból a meggyőződésünkből indulunk ki, hogy a nemzetek közös igyekezettel elkerülhetik a háborút és az emberiség békés körülmények között járhatja a fejlődés útját.” Az APN-hez már beérkeztek az első válaszok a kérdőívre. Az Egyesült Államokból pl. Leopold Stokowsky, a világhírű karmester, Cyrus Eaton, ismert ipari vezető, Hamison Salisbury, a N.Y. Times tudósítója küldte be válaszát eddig. Angliából Dennis Noel Pritt, kiváló nemzetközi jogász és Gordon Shaffer hírlapíró; Franciaországból Jacques Debu-Bridel volt szenátor, Pierre Cot, a Horizons igazgatója és mások válaszoltak. Más országokból is reagáltak a kérdőívre, úgy, hogy az APN a beérkezett válaszokat összegyűjtve könyvalakban fogja megjelentetni, “A világ húsz év múlva” cimen. A könyv érdekességét emelni fogja az, hogy a válaszok a véleménynyilvánítás változatos formáit tükrözik vissza, mégpedig levél, tanulmány, rajz, vers, szépirodalom és tudományos jóslat formájában. A válaszadók egyéni elképzelésüket szabadon, egyéniségüknek megfelelő formában fejezhetik ki. • SZfeRK. MEGJEGYZÉS: A fenti hir valóban frissítő elmegyakorlatot nyújt a gondolkodó emberek részére: A Magyar Szó olvasóinak azt ajánl juk, hogy szintén foglalkozzanak e kérdéssel és küldjék be véleményüket szerkesztőségünkhöz közlés végett. Fantasztikus elbeszélés A szerző idegein még egyszer átbizsergett ennek a bűvös ihletű éjszakának a varázsa. Hat óra alatt egy uj fantasztikus elbeszélést irt “Utazás a Plútó bolygóra” címmel. Az elbeszélést postán küldte el. A “Világűr” cimü folyóirat szerkesztősége hat nap múlva megkapta. A kézirat hat hétig a levelek osztályán hevert. Hat hónap múlva a helyettes szerkesztő elolvasta. Az elbeszélés hat évig aludta álmát egy jólsza— bott dossziéban, melyen ez a felirat diszlett: “Tartalékanyag”. Hatvan év múlva megtalálták a szerkesztői szekrény fenekén. A levéltárba tették. A levéltáros véletlenül megtalálta a kéziratot és AZ ŰRREPÜLÉS JÖVŐJE (Folytatás a 12-ik oldalról) kenységü vevőállomás és megfelelő teljesitményü adóállomás van: az adott jeleket a mesterséges hold a kívánt irányban — a zavarás elkerülése céljából — kissé módosított frekvenciával sugározza ki. Ilyen mesterséges holdakból kisebb magasságban több (10—30) darab szükséges, mig kereken 36,000 km magasságban három is elegendő lenne az egész földfelületre való sugárzáshoz. A meteorológiai mesterséges holdak televíziós berendezéseikkel hü képet továbbítanak Földünk légköréről és az abban végbemenő eseményekről. Segítségükkel az eddigi előrejelzés megbizhatósá- ga nem csupán jelentősen fokozható lenne, hanem 72 órás vagy 7 napos prognózisok is rendszere- sithetők lennének. Ezek a mesterséges holdak óriási értékű emberi javakat mentenének meg az időjárás viszontagságaitól. Néhány fajta mesterséges holdat máris készítenek tudományos, illetve technikai célra: geodéziai és geofizikai mesterséges holdakkal kön.v- nyebbé válna a térképek készítése, a Föld kincseinek felderítése; különleges műszerekkel felszerelt navigációs mesterséges holdakkal pedig a tengeri és légi közlekedés tájékozódása válna megbízhatóvá. Ezenkívül még sok más terv előkészi- tésével is foglalkoznak. 4. A Naprendszer kutatása A Naprendszer tüzetesebb vizsgálatára irányuló kutatómunkát eddig csupán három mesterséges bolygó indítása jelzi (Lunyik T., Pioneer V., Vénusz-rakéta). Ezek azonban immár némán róják köreiket a Nap körül, és előreláthatólag egyszer s mindenkorra elvesztek az űrkutatás számára. A Naprendszer hatásosabb kutatásának az az előfeltétele, hogy a híradástechnikai eszközök valóban biztosítani tudják a megbízható összeköttetést az űrrakéta és a Föld között. Az első lunyik kb. egymillió kilométeres távolságig tartotta a kapcsolatot Földünkkel, a Pioneer V. mintegy 36 millió kilométeres ut befutása után némult el, a Vénusz-rakéta adásait pedig 12 millió kilométernél nagyobb távolságig tudták venni. Bármennyire hatalmas távolságok is ezek, nem elegendők a Naprendszer hatékony felkutatásához. Újabb, jobb, megbízhatóbb és főleg nagyobb teljesitményü rádiókra van szükség. Valószínű, hogy a szovjet és az amerikai űrkutatási intézetek híradástechnikai osztályai megfeszített munkával dolgoznak ilyen berendezések létrehozásán. A Szovjetunióban már kidolgozták és kipróbálták az űrrakétának szputnikról való indítását is, és ez minden korábbi eljárásnál nagyobb pontossággal képes a mesterséges bolygókat az előirt pályára vinni. Ezért valószínű, hogy a szovjet tudósok ezt a technikát a jövő évben is több érdekes kísérletben fogják hasznosítani. A Pöld és a többi bolygó kölcsönös helyzetének ismeretében elég pontos menetrend készíthető arra vonatkozólag, hogy mikorra milyen kísérleteket érdemes betervezni. Egyelőre erre az évtizedre állították össze a részletes programot, ez pedig a következő: 1962: Vénusz, Mars; 1963:— 1964: Vénusz, Mars; 1965: Vénusz; 1966: Mars; 1967: Vénusz; 1968: Mars; 1969: Vénusz; 1970: Vénusz. • Elképzelhető az is, hogy akár a Naphoz közel, tehát a Merkur pályáig, akár pedig távolabbra, a Jupiter felé is indítanak egy-egy olyan, különlegesen felszerelt űrrakétát, amely — ha híradástechnikai berendezései mindvégig működnek — a Naprendszer fizikai állandóinak sokkal pontosabb meghatározását teszi lehetővé. E kísérletek közös vonása — legalábbis erre az évtizedre vonatkozólag — az, hogy az ember közvetlen részvétele nélkül fognak lezajlani. A Marsrakéták és a Vénusz-rakéták még jó néhány évig kozmikus automaták lesznek, de méréseik eredményei jelentősen bővíteni fogják a Naprendszerről szerzett ismereteinket. N. E. azonnal átadta a “Világűr” cimü folyóirat szerkesztőjének. A “Világűr” következő számában megjelent az elbeszélés, óriási betűkkel szedték ki a cimét: “Uj történelmi dokumentum az első utazásról a Plútóra”. A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ épitöjél
