Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-26 / 17. szám

Thursday, April 26, 1962 AMEKrKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 13 a MUNKANÉLKÜLISÉG RÉME KAPUINK ELŐTT Több mint 60,000 munkahelyet kell előteremteni hetenként a munkavál­lalók számára a következő években. A közeljövő gazdasági problémáinak megoldásánál a tőkés vállalkozók érdekeit veszik tekintetbe A U. S. News & World Report április 16-i szá­mában nagy cikket szentel a munkanélküliség kérdésének. Ez a kérdés tehát már annyira idő­szerűvé vált országunkban, hogy még a kapitaliz­mus magasabbrendüségét hirdető folyóirat is kénytelen foglalkozni vele. Bárhogyan is szépítik a statisztikai adatokat, a tények mégis tények maradnak és hatásuk érezhetővé válik, ha nem is beszélnek róla. így a munkanélküliség egyre emelkedő mérete is mind erősebben érezteti ha­tását országunk gazdasági életében. A jelenlegi hivatalos statisztikai adatok sze­rint 4 millió olyan ember van ebben az országban, aki hiába is keres munkát, mert képtelen találni. Ez az állandó létszám, de ezt kiegészíti m g év­szakonként a részleges munkanélküliek serege. Tehát minden időben közeljár a 6 millióhoz azok­nak a száma, akik még a hivatalos kimutatás szerint sem találnak alkalmazást. Ez a helyzet már igy jelenleg sem egészséges gazdaságilag, hiszen az ország munkaere jé nek kb. 8—9 százaléka az év legnagyobb részében tétlenségre van kárhoztatva. A jövő azonban még sokkal nagyobb nehézségekkel terhesen jelenik meg közgazdasági szakértőink előtt. Jelenlegi gazdasági rendszerünkben erre meg is van min­den ok. Vizsgáljuk meg ugyanis, hogy milyen le­hetőségekkel kell számolnunk a közeljövőben. • Az 1961-es évben, hetente 42,769 munkahelyet kellett találni a munkára jelentkezők számára. Ebből 22,596 munkaalkalomra azért volt szükség, mert az automáció folytán ennyi ember vált fe­leslegessé, mig a többi 20,173 állás az uj munka- vállalók miatt vált esedékessé. Ezzel szemben 1962-ben már 62,096 embert kell majd hetenként elhelyezni, ha csak nem akarják, hogy a nagy depresszió évei megint visszatérjenek. Ebből a heti 62,000-ből több mint 39,C00-re az automáció kiterjesztése miatt van szükség, mig kb. 28,000 az uj munkavállalók száma. A munkavállalók szá­mai a 60-as évek folyamán általában rohamosan emelkedik. Ekkor jelenik majd meg a munkapia­con a háború után született nemzedék. Ebben az időben pedig a népszaporulat sokkal nagyobb volt mint a háború alatt, vagy az azt megelőző évek­ben. Az automáció fejlődése is sokkal nagyobb ará­nyú lesz a hatvanas években, mint a megelőzők­ben volt. Ennek jövőbeni fejlődéséről egy kis fogalmat kaphatunk a már eddig elért eredmé­nyekből : A szénbányászatban, az elmúlt 10 évben 125 ezer bányászt helyettesitettek gépekkel. A rádiógyártásnál a modern felszerelések se­gítségével 2 ember 1,000 rádiókészüléket állit ösz- sze egy nap alatt. Ehhez a munkához azelőtt 200 emberre volt szükség. Az autóiparban egyetlen gép több mint 500 féle műveletet végez el és 100 motort készit el egy óra alatt. Az adminisztrációban is érvényesül a gépesí­tés. Az 1960-as népszámlálás alkalmával a gépe­sítés lehetővé tette, hogy 50 statisztikus állitsa össze a kimutatásokat és táblázatokat, amelyeket azelőtt 10 évvel még 4,100 ember készíthetett csak el. így érthető, hogy a gépek által évenként mun­kából kiszorított munkások száma a hatvanas évek folyamán 1.7 millióra emelkedik. Ezt a tö­meget növeli még az évenként átlagosan 1.4 mil­liós létszámot kitevő uj munkavállalók száma. Tehát összesen több mint 3 millió munkahelyre van szükség évente. A probléma igy fenyegetőleg tornyosul mind­annyiunk előtt és nézzük meg mit ajánlanak en­nek ellenében gazdasági szakértőink. Kedvet csinálnak a tőkének Az üzleti és ipari tőkések érdeklődését és kezde­ményezőképességét kell felélénkíteni — mondják egyes közgazdászok. Ezt a részvénytársaságok adójának a csökkentésével akarják elérni, vala­mint azzal, hogy lehetővé teszik' a gyors adóelen­gedést az uj üzemek és felszerelések után. Ennek a tervnek alapján a munkabéreket ala­csony szinten kell tartani, mert ezek “nyomják” a profitot, magyarán mondva csökkentik a tőké­sek hasznát. A munkabérek lenyomásával az ára­kat is alacsonyabb szinten tudják tartani, ami az itthoni és külföldi vevők vásárlókedvét növeli. Egy newyorki üzletember ezt a következőkép­pen fogalmazta meg: “Gazdasági növekedés és a munkaalkalmak közeli kapcsolatban vannak a be­fektetéssel és a tőkealakulással. Az Egyesült Ál­lamokban kevesebb tőkés vállalkozás jött létre az elmúlt néhány évben, mint Nyugat-Európában. A tiszta jövedelem kisebb megadóztatása és az üzemi és gyári felszerelések értékcsökkenésének jobb kezelése igen szükségesek.” Ezt az indítványt nagyon sok tőkés lelkesen támogatja. Ami nem csoda, mert melyik nem sze­retne több profitot a pénze után és alacsonyabb bérű munkásokat? A munkásoknak pesze már más a véleményük ezzel kapcsolatban. A munkaalkalmak bővítése A munkások rövidebb munkahetet követelnek. Ha kevesebb a heti munkaórák száma, akkor ter­mészetesen több munkásra van szükség. Számos szakszervezet vezetősége támogatja ezt a néze­tet. A munkabérek persze nem csökkennének a munkaórák csökkenésével. A U. S. News and World Report szerint az üz­letemberek kézzel lábbal tiltakoznak ilyen meg­oldás ellen. Azzal érvelnek, hogy az áruk előállí­tási költsége igen magas lesz. Különösen a kül­földi piac elvesztésétől tartanak. A különböző “ötletek” Vannak, akik úgy akarják megoldani a gazda­sági nehézségeket, hogy meggátolnák a haladást. Vagyis az automációt és a mechanizációt aka­dályoznák és igy kevesebb munkást fenyegetne •a munkanélküliség réme. Mások az amerikai szakmunkásokat akarják külföldre deportálni, ahol kevesebb a munkás, hogy igy “oldják” meg a munkanélküliséget. Ezek az emberek főleg Nvugat-Európára gon­dolnak a “munkásexport” szempontjából. John I. Snyder Jr., a U. S. Industries, Inc. elnöke kijelen­tette: “Mi nem fogunk mindenkit itt alkalmazni. Küldjük őket olyan helyekre, ahol szükség van rájuk.” Vannak, akik más területek, főleg volt gyarma­ti országok felé akarják terelni a munkanélkülie­ket. Ezek szerint ezek az emberek ott segítenék elő kormányunk törekvéseit. így például az Al­liance for Progress- keretében tevékenykedhet­nének Latin-Amerikában. De mindjárt meg is ta­lálják ennek a programnak az akadályát is a szakértők. Az első akadály az, hogy a mai világ- helyzetben a gyarmatosításnak' semmi jövője nincs, sőt erős ellenállásba ütközik a világ közvé­leménye részéről. Másodszor pedig a magánvál­lalkozók sem nagy lelkesedéssel mennének bele egy ilyen vállalkozásba, mert féltik a tőkéjüket a nagyobb kalandoktól. Mindig több és több ame­rikai üzletember és vállalkozó vagyonát államo­sítják a volt gyarmati országokban. Különösen sokan foglalkoznak a közmunkák ki- terjesztésének a gondolatával. Kennedy elnök ja­vasolt egy 600 millió dolláros: közmunka progra- most. Ezt sokan túl kicsinek tartják. A közmunkák terén a legnagyobb szükség a vá­rosok újraépítésénél mutatkozik. Ezen a téren valóban hatalmasat lehetne alkotni. A nyomorne­gyedek eltüntetéséhez és megfelelő lakónegyedek felépítéséhez, a közlekedés tökéletesítéséhez és iskolák létesítéséhez 1 billió (1,000 milliárd) dol­lár szükséges a következő 20 évben. A kormánynak van már 4 milliárd dolláros vá- rosujitási terve. De még a szövetségi tisztviselők is kétlik, hogy ez a terv csökkentené a munka- nélküliséget a 60-as években. Olyan lassú ugyanis a program. 10 év telne el mig egy uj városrende­zési programot a gyakorlatba átvinnének. Végül is arra a következtetésre kénytelen jut­ni a gazdasági szakértők egy jelentős része, hogy jelen rendszerünkben kiküszöbölhetetlen a mun­kanélküliség. W. H. Ferry, a Köztársasági Alap alelnöke a következőket jövendöli: “Mostantól kezdve min­den évben képesek leszünk, a technikai fejlődés meggyorsulása folytán, a javakat és a karban­tartást, amelyre a nemzetnek szüksége van, min­dig kevesebb és kevesebb munkaerővel előállí­tani ...” Hozzáteszi még Ferry, hogy “Meg kell talál­ni a módját annak, akár közösségi, akár magán formában, hogy fizessünk embereknek azért, hogy ne dolgozzanak.” A munkanélküli probléma megoldásának nehézségei A munkanélküliség problémájának megoldására tehát sokféle “gyógyirt” ajánlanak. A tőkések azonban mindet ellenzik, kivéve az elsőt. Ez az első pedig az adók csökkentését és különböző adó- mentességet helyez kilátásba a számukra. Ter­mészetes, hogy ezt ők is nagyon szívesen támo­gatják. Viszont ez semmi biztositékot nem nyújt arra nézve, hogy a munkásosztály helyzete köny- nyebb lesz általa. A 60-as években ugyanis igen jelentős eltolódás megy majd végbe a népesség . életkorának arányában is. Az u. n. teen-agerek, a 15 és 19 évesek száma 27 százalékkal növekszik 1960 és 65 között, A munkásszülőknek kell szem­be nézni azzal, hogy ezeket az éhes fiatal szája­kat jóllakassák. Ruházásuk újabb jelentős ki­adást jelent a háztartási kiadások között, Isko­láztatásuk számára is jelentős összegre van szük­ség. Mindez persze azt jelenti, hogy kevesebbet költhetnek uj gépkocsik, uj televíziók, vagyis általában uj fogyasztási javak vásárlására. A nagytömeg vásárlóerejének csökkenése csak még jobban növelheti a már amugyis jelentős munka- nélküliséget ... Mindezek az indokok azonban nem elégségesek arra, hogy gazdasági “szakértőink” állásfoglalá­sát megváltoztassák. Csak az amerikai közvéle­mény és vásárlóközönség kényszerítheti őket ál­lásfoglalásuk revidiálására, ha már a humanista indokok nem hatják meg őket... A tömegek öntudatos magatartása döbbentheti őket rá arra, hogy a megoldást a dolgozók érde­keinek a figyelembevételével találják meg. Mert van ilyen megoldás is, ahogy ezt már korábban ismertettük. OsofSálaios gépek megalkotására készül a szovjet kibernetika A Szovjet Tudományos Akadémia közgyűlésé­nek ülésén Vagyim Trapeznyikov akadémikus is­mertette a szovjet kibernetika újabb eredménye­it. Kijelentette, hogy a tudomány csodálatos ki­bernetikai gépek megalkotására készül, amelyek­be nem kell előre behelyezni a kiszámított for­mulákat az információ feldolgozására. Az akadé­mikus hozzáfűzte: tanítható és önmaguktől tanü­lő berendezésekre gondol, és ezek a továbbiakban több olyan ismérv alapján határozhatják meg egy rendszer állapotát, amelyeket az ember vagy egyáltalán nem képes felfogni, vagy csupán tudat alatt érzékel. Trapeznyikov megjegyezte, hogy ilyen esetben az irányítás folyamatát nem teljes információval végzik. Az előadó ismertette ezután azokat a munkála­tokat, amelyek célja “megtanítani” a gépeket látható ábrák felismerésére. Az automatikai és telemechanikai intézet egyik munkatársa kidol­gozta az úgynevezett kompaktsági hipotézist, amely lehetővé tette a tanulás folyamatának tisz­tázását és mesterséges reprodukálását. Az akadé­mikus itt hozzáfűzte, természetesen egyáltalán nem bizonyos, hogy az élő agyban a tanulás fo­lyamata ugyanígy zajlik le. Az intézet munkatársai néhány kísérlet után átfogó megoldásokba kezdtek, amelyek során a gép megtanulta felismerni a tiz számjegyet. A g-m most “tanul” betűket, sőt. emberi arcképeket felismerni. Práhuzamos kísérletek folynak álla­tokkal annak kiderítésére, hogy mennyire felel meg a kompaktsági hipotézis a magasabb idegi tevékenységnek. Trapeznyikov akadémikus hangsúlyozta, hogy a gép betanitásával folytatott kísérletek sikeres­sége hihetetlen távlatokat nyit meg az automa­tika előtt. Megvalósulnak talán olyan gépek, me­lyek a legfinomabb műveletek elvégezésénél is he lyettesithetik az embert. IVWVMAWWWAMWWAAAMIMMAAMWWWWWVINUVH A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! NOVAK BÉLA festő és papirozó Elvállal külső és belső festést, papirozást és “sanitas”-t 6406 Sunderland Dr. — Parma 29. Ohio Telefon: TU 5-4980

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents