Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-12 / 15. szám

Thursday, April 12, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 HÍREK az AUTÓVÁROSBÓL A gyárakban állnak a gépóriások. Hol vannak az irányitó kezek? Alig 2—3 évvel ezelőtt őrült iramban 3 részlegben is dolgoztak. Ma itt állnak néhán, elhagyottan, mint a fejfák a temetőben a sírokon. A szorgos kezek tétlenekké váltak, végle gesen. Egy része nyugdíjban, mások beteglistán. Nem hiányoznak, hiszen nincs szükség rájuk. Az óriásgépek csak 2—3 órát dolgoznak naponként és nem is mindennap, mert olyan sokat termelnek, hogy 3 nap és egy kis túlóra alatt kiadják az egész heti termelés anyagát, egyetlen részlegben. Ha valamelyik gép elromlik van egy kevéssel több munkája a másiknak. Semmi sincs úgy, mint régen. Az a kevés, aki még dolgozik, halálra hajtja magát, hogy haza ne küldjék. Véres kézzel is csinálja a milliókat a gé­pek tulajdonosának. Megsérül, vére a gép alkat­részére tapad, azért nem hagyja abba a munkát amig a “foreman” nem jön s mondja: “majd ke­resek valakit a helyedre, aztán mehetsz a kórház­ba. Ha kilóg a nyelve a szomjúságtól, türelmesen várnia kell, mig sorra kerül. A szükséglete elvég­zésére sem mehet engedély és leváltás nélkül, bármilyen megerőltetéssel jár is ez részére. Az autókat is kevesebb alkatrészből állítják össze s ez is szükségtelenné tesz sok munkást. Gyorsabban készül, kevesebb részből, kevesebb munkással, de a profit annál jobban emelkedik, mert az árakat azért nem szállítják le, csak rak­ják halomra a milliókat. Mit kapnak azok, akik létrehozzák e milliókat, a munkások? Korai vén- ség, idegbaj, szivszélhiidés, tüdőbaj a por és füst­től az osztályrészük. A nyugdíj nagyon kicsi és nagyon későn jön. Ilyen munkatempó mellett 55 év is hosszú idő volna. Négy napos munkahét is sok, bár igaz, hogy az öt napos munkabér sem elegendő, mert csak úgy jut valamire az ember, ha legalább kettő dolgozik a családból. Igen nagy szükség volna a gyárban egy szak- szervezeti kiküldöttre, akinek az volna a feladata, hogy figyelmeztesse a foremant, arra, hogy a munkatempó embertelen és veszélyes és leálli­tatná azt a gépet, amely igy dolgozik, még mi­előtt megsérül valaki. Itt vannak például az áll­ványok. Nincs rajtuk egy incsnyi hely az álló munkás sarka után. Valóságos csoda, hogy még többen népi sérülnek meg rajta. Különösen rossz a forrasztok helyzete, összeég karjuk, arcuk. Az én karom is megégett, mert a tűz záporként om­lott a fejünkre, de csak másnap találták meg az akadályt, ami a tüzzáport okozta.Egyes he­lyeken olyan zsúfoltan kénytelenek állni a mun­kások, hogy egymásba ütköznek és nincs hely a karjuknak. így egyiknek az orrát vágta le a kiálló gépalkatrész. Olyan helyzet is van, hogy az asz­talra kell felmászni és leugrani a gép mellé, úgy­hogy nehéz lenne a menekülés, ha itt valaki meg sérülne. Ilyen a szabad nép helyzete a szabad or­szágban. Bejártam az üzleteket is ... Elmentem a város szivébe, hogy lássam, hogy miképpen is megy a tavaszi vásárlás. Ilyenkor Husvét előtt, rengeteg forgalmat vártam. Egy évvel ezelőtt ilyenkor tömve voltak az üzletek vá­sárlókkal, az üzletek árukkal. Kirakataink most is nagyon szépek és mindennel bővelkednek. Most szombaton is kongtak az üzletek az ürességtől. Karácsonyra igen sokan vásároltak hitelbe, azzal a reménnyel, hogy megindul a munka és könnyű­szerrel kifizetik, de reményük nem vált be. Már április van, de csupán az ég derült ki, de nem a munkások helyzete, pedig igen Ígérgették, hogy jó lesz 1962. Rengeteg üzlet lezárt, mert a nép nem bir vásárolni, ruha, cipő üzletek, sőt egy su­permarket is, pedig enni csak kell az embernek. De nyílt egy olyan üzlet, ahol öreg kenyeret, tö­rött süteményeket árulnak feleáron és ez az üzlet tele is volt vásárlókkal. A gyárak részidőt dolgoznak, kevés emberrel, az üzletek lezárnak, olyanok is, amelyek 60—70 éve szolgálták a közönséget és ez is sok ezer al­kalmazottat dobott a munkanélküliségbe. Mi lesz minderre a megoldás? Árucikkeink vannak bőséggel, termelni tudunk és tudnánk még sokkal többet is, de nincs aki felvásárolja. Nagy a munkanélküliség. A szocia­lista országok szívesen vásárolnának tőlünk, de buta politikánkkal nem akarunk kereskedni ve­lük, inkább munkanélküliségre kárhoztatjuk dol­gos kezeinket, pedig visszafelé sülhet el bosszu- állásunk. Szép márciusi ünnepélyünk volt Ha már olyan sok mindenféléről Írtam, szeretnék 160 éves jubileumi írások I 'é _ __ _ ^ __ ___ ___ __ ^ ^ __ ___ __ __ ___ __ _ ___ _ r_. _. __ _ _ _ _ _ _ ^ _ >;i (13) ' * * ** ' " **** " ***** Két történelmi akció A Magyar Szó olvasóinak nagy tömege raga­dott tollat, hogy megírja nézetét és tapasztalatait 60 éves sajtónkkal kapcsolatban. Ebből az alkalomból rá akarok mutatni arra, milyen nagy szerepet játszott a munkássajtó az amerikai magyarság életében, amikor a kiszalaj- tott papok, urak szélhámosságaival szemben meg kellet őket védeni. Még igy is rengeteg pénzt szedtek ki a magyar dolgozók zsebéből a banká­rok és azok a csalók, akik az “aranyat vasért”, “magyar bánya”, “magyar gyár”, “magyar kór­ház” stb. mozgalmakkal szélhámoskodtak. De akkor lett volna csak igazán sikeres a mű­ködésűk, ha a magyar munkássajtó nem lett vol­na résen és nem leplezte volna le őket. Ezekről Neuwald már irt részben, de úgy hiszem, hogy még oldalakat Írhatna a régi idők szélhámossá­gairól, melyekről én csak hallomásból tudok. Az­ért egy pár sikeres akcióban én is résztvettem, melyekről érdemes lenne megemlékezni. Kossuth-szobor Amikor Magyarországon már nem a tiszti ban­dák űzték a borzalmas fehér terrort, hanem tör­vényes alapon igázták le a magyar dolgozókat, Horthy kormányzó elérkezettnek látta az időt, hogy az amerikai magyarságot is megnyerje. Az amerikai magyarság ugyanis a háboruelőtti ta­pasztalatokat megszívlelve, nem volt hajlandó új­ból a magyar postatakarékpénztárba küldeni meg takarított dollárjait, pedig fontos lett volna, hogy újból legyen bizalom a bankokban, mert nagy szükség volt a valutára és azt is igazolni kellett, hogy odahaza rend, béke és törvényesség honol. Nagyon jó alkalom volt erre a newyorki Kos- suth-szobor leleplezése, melyre száz országgyűlé­si képviselőt küldtek ki. Minden párt képviseltet­te magát ebben a delegációban. Az Uj Előre erős Horthy-ellenes harcot kezdeményezett és nem csi­nált titkot abból, hogy az öntudatos magyar mun­kásság is meg fog jelenni és számonkéri testvérei legyilkolását. Az volt a terv, hogy a newyorki cécó után a képviselő urak ellátogatnak Amerika magyarlak­ta városaiba, természetesen az amerikai “Debre­cenbe”, Clevelandra is. Az öreg napilap, a Sza­badság is megfujta a harci riadót, szórakoztatni akarta a clevelandi magyarságot a Horthy-legé- nyek fogadtatásával. Természetesen az Uj Előre olvasói is felkészül­tek. Még volt jónéhány hét, melyet igyekeztünk kihasználni, hogy ellensúlyozzuk Cherna “ezre­des” terveit. Először is sikeresen megakadályoz­tuk, hogy a clevelandi magyarság legfőbb fóru­ma, az Egyesült Magyar Egyletek, melybe min­den magyar egylet betartozott, rendezze a foga­dást. Azután a szerkesztő urakat igyekeztünk le­hetetlenné tenni. A Szabadság tulajdonosa volt a fogadó bizott­ság elnöke és az Akron, O.-i magyar hetilap szer­kesztője volt a titkár. Abból indultunk ki, hogy a magyar urak, akik Amerikába jöttek, odahaza elfelejtettek elbúcsúzni a királyi ügyésztől, mert legtöbbjük sikkasztás, váltóhamisítás miatt jött Amerikába. Joggal tételeztük fel, hogy a két szó­vivő sem különb a Deákné vásznánál. Sürgősen megemlékezni arról is, hogy milyen szép össze­jövetelünk volt Március Idusa megünneplésére. A haladó szellemű magyarság hü mai'adt a márciusi eszmékhez és régi hagyományaihoz. Igaz, hogy hűséggel vagyunk szép fogadott ha­zánk hagyományaihoz is, csak a helytelenségeket kritizáljuk. Örömmel ünnepeljük lapunk, a Magyar Szó 60 éves jubileumát. Jogos ez a büszkeség, mert la­punk mindenkor megvédte a nép jogait. Éljen so­ká a Magyar Szó és minden egyes olvasója, akik­nek nagy odaadó szeretete tette lehetővé, hogy 60 éven keresztül megjelenhessen. Üdvözlöm a szer­kesztőséget is. ' R. I’., Detroit Írtam tehát egy budapesti ügyvéd barátomnak, valamint egy szlovákiai barátomnak is, kérve, hogy nézzenek utána, miért hagyta ott a két ur szülőhazánkat. Kellő időben megjött a válasz mipdkét helyről, még pedig dr. Cherna Endre körözőlevelének hi­teles másolatával, melyből megtudtuk, hogy több­szörös sikkasztásért és váltóhamisításért körözi a budapesti kir. ügyészség. Természetesen ennek fényképmásolata megjelent az Uj Előre következő számában és Clevelandon sokezer példányban for­gott ez közkézen. Miután Chernát ezredesnek szólították, nagyon érdekelt az is, hogy miféle ezredes ez a szerkesztő ur? írtam Washingtonba a hadügyi államtitkár­nak és az ohiói National Guardnak, hogy az ame­rikai hadseregben, illetve az ohioi National Guard ban van-e ilyen nevű ezredes? Mindkét helyről azt válaszolták, hogy nincs. Ezeknek a fénykép- másolatát is közöltük az Uj Előrében, megfelelő komentárral. Akkor Írtam a Salvation Alany­nak és annak tagadó válaszát is közöltük. Cherna erkölcsi hulla lett, mindenki magánál hordta a dokumentumok fényképmásolatait (me­lyeket azután repülőgépről szóra ttunk le a cleve­landi Kossuth-szobor előtti ünnepély közönségé­re) . Ezekután egy pár ügyvéden kivül már senki sem akart résztvenni a fogadó bizottságban. A munkások a lapolvasók ezrei “meleggé” tették úgy a vasútnál, mint a Kossuth-íinepélyen a Hói- thv küldöttek fogadtatását. Meg kell még jegyezni, hogy Chernán kivül az akroni és egy new-jerseyi szerkesztő, valamint a. Szabadság egyik újságírójának körözőlevelei is időben beérkeztek, melyeket szintén közöltünk az Uj Előrében. A Verhovay akció Az Uj Előre egy másik akciója is sikerrel járt és nagyban emelte a lap tekintélyét. Ez akkor volt, amikor cikksorozatban lelepleztük a Ver­hovay Egylet központi vezetőségének nagyon gya nus befektetéseit, melyek sokezer dollárral káro­sították meg a Verhovay tagságát. Ennek az ak­ciónak az élén szintén egy szerkesztő állt, a Youngstown, O.-i Neményi. Amikor az adatok a kezemben voltak, megmutattam azokat egy pár velünk érző Verhovay tágnak, akik próbáltak rá­venni, hogy ne foglalkozzunk az üggyel, mert az a klikk úgy uralja a Verhovayt, hogy úgy sem érheítink el eredményt. Egyszerűen hazugnak bé- lvegzik majd az Uj Előrét s ‘lebolsevikozzák’. Nem ismerték fel, milyen jelentős hatalom a munkássajtó, ha az a tömegek érdekeit, szolgálja és igazságért harcol. Alighogy a cikkek megjelentek, a Verhovay- fiókok kezdtek mozgolódni, még hozzá olyan erő­vel, hogy a központ terrorja sem tudta elhallgat­tatni őket. Kénytelenek voltak rendkívüli közgyű­lést összehívni, melyen azután rábizonyították a. vezetőségre, hogy a befektetéseknél nem azt néz­ték, hogy jók-e, hanem hogy mennyi províziót kapnák. A közgyűlés kiseperte az egész társasá­géi- és a Verhovay tagok szemében az Uj Előre hatalmasat nőtt, mint egy olyan lap, amely még a legerősebb klikket is szét tudja ugratni. K. E. MMWWtMUWMMUUW»*^^----"'***<'■-----WWWWt A Magyar Szó előfizetője , Egy jobb világ építője! V 1 Emlékverseny szavazó cédula Tisztelt ügyvezető Bizottság! Szavazatomat adom a .................... szánni vcrsenvirásra, mert eddig ezt találtam a leg- { jobbnak. i ■: ■ 1 N ’ r .1 ev: .................................................................. } Cím: . ............................. j Város:..............................................Állam:.... j

Next

/
Thumbnails
Contents