Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-12 / 15. szám
Thursday, April 12, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Két élet — két halál Irta: E. II. NEUWALD Születni, élni, meghalni. A legrövidebb dráma, amelyet valaha Írtak: születni, élni meghalni, — ez az emberi sors. A születésünket nem tudjuk befolyásolni. Hol születünk, mikor születünk, kik a szüléink — olyan tényezők, amelyeket rajtunk kívül álló erők szabályoznak. A születésünk előtt rettentően hosszú idő telt el, millió, százmillió, ezermillió évek. A halálunk után megint csak ezermillió évek fognak eltelni, akár életben marad az emberiség, akár nem. A születés és a halál közötti aránylag csekély időtartam, amelyet ÉLETNEK nevezünk, — ez a kis idő az, amelynek tartalmat adhatunk, amelyet szabályozhatunk, amelyre befolyást gyakorolhatunk. Hány ezer és ezermillió ember halt meg a mai napig, attól a sötét ismeretlenbe nyúló időtől, amelyben gondolkodó ember lett a négykézláb járó ős-állatból? Válasz erre csak az lehet, hogy nagyon sok. Hány olyan ember halt meg. aki életét az egész emberiség javára szentelt munkában töltötte; aki önzetlen, becsületes, önfeláldozó volt? Nem sok. ★ Hagyjuk el most azt a beláthatatlan területet, amelyet “emberiségnek” nevezünk és vegyük szemügyre annak egy kis töredékét: saját magunkat, magyarokat. Csakúgy, mint az egész emberiség, magyarok is születnek, élnek, meghalnak. Kevesebben születnek, mint számban hatalmas nemzetek. Az évszázadok folyamán a sors beláthatatlan szeszélye folytán talán nehezebben éltek, mint más fajta emberek és életének álnok intézői rosszakaratából talán a kelleténél többen, gyorsabban haltak meg, mint kellett volna. A sors és életének álnok intézői jóvoltából sok magyar földön született embertársunk idegen földön élt és távol szülőföldjétől, idegen földön halt meg. • Hagyjuk el most azt az aránylag szűk, de mégis nagy területet, amelyet “magyarságnak” nevezünk és vegyük szemügyre annak egy töredékét, amelyet “amerikai magyarság” néven ismerünk. Sok ezer, sok százezer magyar fájó szívvel hagyta ott szülővárosát, faluját és búcsúzott szeretteitől, hogy koldusbottal, üres tarisznyával nekivágjon a bizonytalannak, az ismeretlennek, Ame rikának. Ami a szülőföldről való távozás napjáig történt, arra nem tudott befolyást gyakorolni. Gyenge szalmaszál volt a viharban, amely hazája és saját sorsát az élet tengerén dobálta. Amikor Amerikába érkezett; amikor uj életet kezdett, uj munkába fogott, nyelvismeret nélkül uj szomszédok közé került; amikor itt kellett fejét A-B-C-re fogni; amikor keserves könnyel- izzadtsággal megkeresett kis pénzére minden oldalról keselyük és hiénák leselkedtek — akkor kellett az amerikai magyarnak megmutatni, hogy milyen fából faragták. Akkor kellett megmutatni, hogy — ha szülőföldjén hajbókoló cselédet is próbáltak belőle csinálni —, Amerikában erős gerincű, józanul gondolkodó, határozottan cselekvő talpig ember lett belőle. • Hagyjuk el az általánosságban beszélgetést és nézzük meg két ember, két amerikai magyar életét és halálát. Nem meséből vett emberekről van szó, hanem olyanokról, akik itt éltek közöttünk, s mindany- nyian szerettük, becsültük őket. A két ember élete sokban hasonlitott. Mint sok magyarnak, a sors koldusbotot nyomott kettőjük kezébe és szélnek eresztette őket fiatal korban, hogy távol rokontól, baráttól, Amerikában nehéz munkában éljék le életüket. Dolgoztak az uj hazában, uj barátokat szereztek és szorgalmas tanulással kiváltak az amerikai magyarság ama csoportjából, amely itt sem tudott kiemelkedni a szolgasorsból, amely nem tanult. Megtanulták, hogy összetartásban van az erő. Megtanulták, hogy a sült galambra várni hiábavaló, hogy be kell sorakozni a haladók mozgalmába és harcolni kell minden olyan jogért, amely- lyel a dolgozó ember élni akar. Megtanulták, hogy a munkás érdeke munkáslapot olvasni, a munkássajtót támogatni. Barátaink olyan életet éltek, amelyet az egész világon példának állítanak a dolgozó emberek elé. Mert tanultak, megtanulták azt is, hogy miképpen kall a kizsákmányolok, a keselyük és a hiénák ellen védekezni, miképpen kell elkerülni a csapdákat, amelyek ott leselkednek minden szegény ember lába körül. Nem estek csapdába, úgy éltek, ahogyan józan, gondolkozó, öntudatos munkások élnek. Születtek, élfek és nemrégen, úgyszólván szemünk előtt, meghaltak. A sokáig dolgozó és végül kifáradt két józan munkásembert a hasonló élet után, hasonló sors érte: mindkettő váratlanul elköltözött az élők sorából. Nem számit a lényegtelen különbség, hogy nem ugyanazon városban haltak meg. Itt, ennél a szomorú, de elkerülhetetlen pontnál, a halál beálltakor történt valami, ami megszüntette a hasonlatosságot, amely a nagy különség éles, soha el nem törölhető vonalát húzta a két amerikai magyar között. Mindkét ember rokon nélkül halt meg. Az egyik még életében gondolt arra, hogy végrendeletben gondoskodjék a munkásintézményekről, amelyeknek egész életében tagja, hive, támogatója volt. Gondoskodott arról, hogy egész élete munkásságának, takarékosságának kis eredménye ne legyen keselyük és hiénák prédája, hanem olyan megbízható kezekbe jusson, amelyek a haladó munkásmozgalmat, a BÉKE egyre erősödő frontját építik. A másiknak tudnia kellett, hogy a halál elkerülhetetlen. Valószínűleg gondolt arra, hogy rokonai nincsenek, végrendeletet kellene csinálni. “Majd a jövő héten” — gondolta. Eljött a “jövő hét”, — “ráérünk, ( majd holnap” — gondolta. Eljött a “holnap” is, azután még egy “holnap”, még egy “jövő hét” —, de végrendeletre csak nem került sor... De sor került arra a “jövő hétre”, arra a szomorú “holnapra”, amikor megjött a Nagy Kaszás és ő is eltávozott az élők sorából. Végrendelet nélkül! A két hasonló, áldásos munkáséletben itt állt be a nagy különbség. Mint életében, az egyik barátunk halálában is segítette, támogatta a világ munkásságának nagy mozgalmát. Halálában is segítette a munkás-sajtót, az idegenben születetteket védő ligát és más olyan intézményeket, melyeket életében támogatásra érdemesnek tartott. A másik barátunk halálával kis vagyonkája azok prédája lett, akik ellen egész életében küzdött. Ügyvédek, ingatlan-spekulánsok, lelkiismeretlen, dollárra éhes politikusok marcangolják szét a hagyatékot, mert a józan, példás munkásélet—oktalanul, végrendelet nélkül fejeződött be. • Lapunkban, a Magyar Szóban hétről-hétre gyászkeretbe foglalt nevekkel találkozunk. Derék munkásemberek, munkás asszonyok, lapunk évtizedes olvasói, a munkás intézmények áldozatos támogatói távoznak az élők sorából, mert ez az emberi sors, ez az élet vége, befejezése... Hányán vannak közöttük, akik rokon, örökös nélkül és végrendelet nélkül távoznak? Hányán vannak, akiknek keserves munkával szerzett pár dollárjuk martalócok prédája lesz? És hányán vannak közöttük, akik józan élelük józan befejezéseként, haláluk előtt gondoskodtak arról, hogy az érdemes intézményeket, amelyeket életükben segítettek, haláluk után is segítsék ? Az egészhez nem kell nagy tudomány. Csak néhány mondat, amelyet MEGBÍZHATÓ két tanú előtt kell aláírni. Akik életükben a saját erejükből oly sokat tanultak azoknak azt az egyet is meg kell még ta- nulniok, hogy a saját kis vagyonukkal, saját kis pénzükkel józanul, tudatosan, gondolkozó emberhez illően még a sírból is rendelkeznek és nevüknek örök emléket állítanak azok, akik — végrendeletet csinálnak! Van minden családnak $5,150 ávl jövedelme? A Community Council of Greater New York februárban jelentett a szokásos évi tanulmánya eredményéről, a newyorki megélhetési viszonyokat és árakat illetően. Azt a megállapítást hozta nyilvánosságra, hogy egy négytagú család “kielégítő de szerény” életnívójához évi 5,150 dollárra, vagyis $99.04 állandó heti keresetre van szükség. A tanulmány az I960 októbertől 1961 októberig terjedő időszakra vonatkozik. Ezen idő alatt a kint lunch-oló munkások 5.6%-kal többet fizettek az ételért, mint azelőtt, a házbér és fűtés 2.6%- kal emelkedett, egészségügyi szolgálatok és orvosság 5.1%-kai, személyes karbantartás 3.8 ^ - kai, más javak és szolgálatok, mint szórakozás, művelődés, utazás, dohányzás, stb. 2.1' - -kai lett drágább. Az árak alakulását olyan cikkekkel kapcsolatban állapították meg, amelyeket alacsony vagy közepes bevétellel rendelkező családok vásárolnak. Amikor a vizsgálat erre a területre, a nép nagy többségének rétegeire irányul, akkor az igazsághoz sokkal közelebb eső képet kapunk a megélhetési árak valódi emelkedéséről. Azt látiuk, hogy a gyakorlatban az áremelkedések sokkal nagyobbak, mint azt a Labor Department jelezte legutóbb az országos átlagos kimutatásában, amelyben az emelkedés még az 1 százalékot sem érte el. Viszont az amerikai családok fele nem rendelkezik $5,150 -os évi jövedelemmel. A népszámlálási hivatal az 1960-as kereseteket részletezve megállapítja, hogy minden öt amerikai családból egy, vagyis, pontosabban 22%, 3,000 dolláron alul keres évente és 20% tartozik a 3-tól 5,000 dollárig keresők közé. A munkanélküliekről nincsen kimutatás ebben a jelentésben. Arról sincs, hogy a 3,000 dolláron aluli évi kereset hogyan oszlik meg a nemzet egyötödét alkotó alacsony jövedel- müdolgozói között és hogy ezen a kereten belül mi a legalacsonyabb kereset. Azt azonban megtudjuk a jelentésből, hogy a munkások ezen rétegei sokkal súlyosabb helyzetben vannak, mint azelőtt voltak, mert a megélhetési árak emelkedésével a változatlanul alacsony keresetükből egyre kevesebbet képesek bevásárolni. A casablancai államok afrikai közös piacot hoznak létre \ casablancai szerződés tagállamainak gazdasági bizottsága április 2-án megegyezett abban, hogy afrikai közös piacot hoznak létre, és öt éven belül eltörlik a vámokat a tagállamok közölt. A me^egvezést az. érdekelt kormánvoknak r-wW a valőszinCdeg Kairóban április 25-én kezdődő casablancai “csúcsértekezlet” megkezdése előtt ratifikálniuk kell. A szerződés életbelépéséin’ s^'mPntt pm éven be’üi a vámtételeket 25 százalékkal csökkentik majd. Az érdekelt államok megállapodtak egy afrikai fejlesztési bank létesítésében is, és az afrikai közös piac tagállamai közötti hitelügyletek meg könnyítése céljából pedig afrikai fizetési uniót hoznak létre. Az afrikai fejlesztési bank, amely pénzügyi segítséget nyújt az afrikai országok gazdaságfejlesztési terveinek megvalósításához, 30 millió dollár alaptőkével kezdi tevékenységét, s ennek az összegnek — mint mondták — “teljes egészében afrikainak kell lennie.” Az ülésszak javasolja a kormányoknak, fogadják el azokat a külföldi kölcsönöket és hiteleket, amelyeket nem kötnek semmiféle politikai feltételekhez és igy nem tudják aláásni a casablancai országok politikai és gazdasági szuverenitását. Az ülésszak részvevői megállapodtak abban, hogy megteremtik az afrikai polgári légi forgalom szervezetét, szabályozzák a tengeri szállitá- so’ al, és postai és távközlési szövetséget alakítanak. i __7_ TÁRSASUTAZÁS MAGYARORSZÁGBA! A QUEEN EUZARETH hajón május hó 23-án! Akik szívesebben repülnek, találkozhatnak a cso- ! porttal, ha május 28-án indulnak repülőcsopor- lunkkal. — Érdeklődők írjanak Fodor Ernának a Magyar Szó irodájába, vagy forduljanak egyenesen a I RENNER & GROSS TRAVEL BUREAU-hoz 1 (>♦!(> Fairfield Avenue, Bridgeport, Connecticut
