Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-29 / 13. szám
Thursdav, March 20, 196° AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A LEFEGYVERZÉS JÓLÉTET TEREMTHET Mig az ENSz jelentése a lefegyverzésben látja az emberiség boldogulását, vannak, akik a gazdasági válság rémmeséjével akarják megakadályozni. Múlt heti lapszámunkban ismertettük az Egyesült Államok által felállított Arms Control és Disarmament Agency jelentését arról, hogy a lefegyverzés nem csak káros kihatással nem jár gazdasági életünkre, hanem még az általános életszínvonal emelését is nagyban elősegítheti. Most a napokban jelent meg az ENSz- közgyűlése által megbízott 10 kiváló közgazdásznak a jelentése ugyanerről a kérdésről, amely még határozottabban mutat rá a lefegyverzés szükségességére. Az ENSz által megbízott közgazdászok tanulmányozták a különböző társadalmi rendszerű és különböző fejlettségi fokon álló országok lefegyverzésének hatását gazdasági életükre. A kérdés tanulmányozása után arra az eredményre jutottak, hogy egy államnak sem kell félnie attól, hogy a lefegyverzés folytán felszabaduló munkaerőit nem fogja tudni hasznosan felhasználni a békés építésben. “Az általános és teljes leszerelés megvalósítása mérhetetlen áldást jelent az egész emberiség számára”, szögezték le a nemzetközileg a legkiválóbb szakértőknek elismert közgazdászok. A jelenlegi roppant méretű katonai kiadások nemcsak politikai veszélyt jelentenek, hanem szinte elviselhetetlen gazdasági és társadalmi terheket rónak a legtöbb országra. Hatalmas arányú emberi munkaerőt és anyagi tartalékot emészt fel a fegyverkezés, amit a gazdasági és társadalmi jólét emelésére lehetne fordítani. Az ENSz közgazdászai kimutatják, hogy a második világháború utáni átalakítása a gazdasági életnek hadigazdálkodásról békegazdálkodásra sokkal nagyobb arányú volt és a belső erőforrások sokkal hatalmasabb átcsoportosítását igényelte, mint az általános és teljes .leszerelés. Akkor négyszer- annyi ember viselt katonai egyenruhát, mint most és a katonai kiadások is jóval nagyobb arányát foglalták el az egyes országok költségvetésének, mint ma. Mégis minden nagyobb gazdasági zökkenő nélkül hajtotta végre ezt az átalakítást a legtöbb ország. Mig a szakértők szerte a világon derülátó képet festenek az általános és teljes leszerelés várható hatásáról, addig a Daily Mirror cikkírója és állandó munkásrovat vezetője, Victor Riesel a munkanélküliség sötét rémével riasztja olvasóit. Szerinte az Egyesült Államok nincs felkészülve a hidegháború enyhítésére. “Még egy tavaszi olvadásra sincs felkészülve.” Riesel szerint a lefegyverzés 7,500,000 alkalmazottat vetne ki az állásából máról-holnapra. Azt állítja, hogy a, kémiai fegyverek és a rakéták gyártásának a beszüntetése 20,000,000 embert érintene a dolgozók családtagjainak a beszámításával. Különösen kétségbeesik annak a gondolatára, hogy esetleg a Pentagon is kénytelen lesz csökkenteni alkalmazottainak állományát és a lt milliárdos évi fizetési lista is jelentősen megcsappanhat. A Pentagon fizetési listája kétszer akkora, mint az egész gépkocsiiparé. Rieselt és munkatársait a Daily Mirrornál tehát nem az emberiség jövője izgatja, nem az, hogy milyen szörnyű veszélyek leselkednek az egész világra, ha tovább folytatják a fegyverkezés jelenlegi versenyét az egyes államok és nem szüntetik be nukleáris robbantási kísérleteiket, őket csak a hadiipar hatalmas megrendeléseinek az esetleges megszűnése nyugtalanítja. Olyannyira nyugtalanítja őket ezeknek a hatalmas összegeknek az esetleges kiesése a hadiiparból, hogy még akkor sem csökken a nyugtalanságuk, amikor a szakértők határozottan kijelentik, hogy a békés célokat szolgáló iparok sokkal hasznosabban fel fogják tudni használni ezeket a hadiipari beruházásokat és az alkalmazottaknak is tudnak munkaalkalmat biztosítani. Ezzel a nyugtalansággal önkéntelenül is elismerik, hogy nem a munka- vállalók sorsa felett keseregnek, hanem a hadi- vállalkozók kieső profitja miatt. • 312 X 2.1 =289340% -f-2309801 /3982 + 340r>9=898' 2 9412 • ! A SZÁMOK BESZÉLNEK f « írja Eörsi Béla § e*? © • 312X2.1 =289340% ^-2309801/3982+ 34050=898'2 9472 a A magyar kivándorlás hatása Nemrégen megjelent egy könyv Magyarországon “A magyar századforduló” címen Horváth Zoltán tollából, mely különösen azoknak az érdeklődésére tarthat számot, akik a múlt században születtek és az első világháború előtti eseményeket személyes tapasztalatokból ismerik. A könyv hibája, hogy Írója, mint magyar ember, mint született politikus, a nagy ellenséget a klérusban, a nagybirtokban és Tisza Istvánban látja, s nem az egész társadalmi rendben. Magyarország akkoriban gyarmat volt. Ausztria csak az imperialista pénztőke képviselőjének szerepét vállalta és a nagy hasznot nem az ausztriai-cseh tőkések, hanem a francia, belga, angol finánctőke zsebelte be. Horváth Zoltán röviden foglalkozik könyvében a magyar kivándorlással is. Leszögezi, hogy századunk elején az ország össznépességének egy százaléka hagyta el törvényesen az országot. Felhasználja Bolgár Elek 1908-ban irt cikkének adatait, melyek szerint 1902-hen 91,762, 1903-ban 119,944, 1904-ben 97,340, 1905-ben 170,430, 1906- ban 178,170 volt a hivatalosan kivándoroltak száma. A nem hivatalos kivándorlás száma (katonaság elől menekülők) ismeretlen, de elég jelentékeny volt. 1910-ben a hivatalos kivándorlás már elérte a 200,000-ret. A társadalom vezetői természetesen az arisztokrata nagybirtokosok voltak, akik zokonvették a nincstelen mezőgazdasági munkástól, hogy mer kivándorolni és ezáltal a falusi munkabér esetleg emelkedik. Andrássy Gyula belügyminiszter 1907- ben a képviselőházban azt fejtegette, hogy a kivándorlásnak nem a nyomor az oka, hanem a kivándorló kapzsisága. Kivándorolt testvéreink, tudjátok meg tehát, hogy a nemes gróf ur kapzsinak tartott benneteket! Szerinte a birtokaitok kikerekitéséhez szükséges pénzt akartátok gyorsabban megszerezni! De ho] volt a nincsteleneknek “birtokuk”, melyet ki tudtak volna kerekíteni ? Érdekes, hogy ezt az ostoba felfogást az egész hivatalos Magyarország elfogadta és ennek köszönhető, hogy a kivándorlás ellen nem alkalmaztak erőszakos intézkedése-et. Ez az 1900-as években feltűnt a megfigyelőknek és bár részben a hajótársaságok kitűnő — jól megolajozott — gépezetének tudható be. de az i"azi okot a “Szocializmus” c. folyóiratban megielent cikk (Bresz- tovszky Ernő tanulmánya) adja meg. E szerint a föld ára éppen azokon a vidékeken, ahonnan a legnagyobb volt a kivándorlás, néhány év alatt 40—80 százalékkal emelkedett, mert “igen magas áron adják el az amerikásoknak” és ezzel az uralkodó osztály mentesült a nyomasztó terhektől. Ez világos, ha meggondoljuk, hogy már 1906-ban az “amerikások” kimutathatóan (tehát bankátutalások vagy posta utján) nem kevesebb, mint 176,500.000 aranykoronát küldtek otthoni hozzátartozóiknak, majdnem kizárólag földvásárlás céljaira. Ugyanabban az évben (1906) a magyar kincstár fizetési mérlege 220 millió aranykorona hiányt mutatott, s nyilvánvaló, hogy az állam sem sietett komolyan korlátozni a fizetési mérleghiányt majdnem teljesen fedező kivándorlást. — Bresztovszkv Ernő szerint — a kivándorlás a birtokos osztályt gazdagította. De a városi tőke nem vette szívesen, mert úgy érezte, hogy az a szép, igen nehezen megkeresett dollár ellenségének, a birtokos osztálynak a megerősödését szolgálja és a “Gyáriparosok Országos Szövetsége” (GYOSZ) 1907-ben ankéten foglalkozott a kivándorlás kérdésével. Az ankéten felhozták, hogy a tőke képződését kivándorlás lehetetlenné teszi. Ez alatt a bankbetétek emelkedését értették. De megállapították, hogy a falusi szegénység az akkori társadalmi rend leghatásosabb megtagadását vállalta, amikor a szolgabirók és a derestörvény hazájában már semmilyen más tiltakozás, védekezés nem volt lehetséges. A MAGÁNGAZDASÁGHOZ TÉRNEK VISSZA MAGYARORSZÁGON? Ilogvan hamisítja meg a tényeket a New York Times tudósítója A N. Y. Times március 18-i számában “A magánbirtokok növekednek Magyarországon” címmel jelent meg egy cikk a lap bécsi tudósítójától. Ebben a cikkben arról olvashatunk, hogy a magyar kormány helyesli a háztáji gazdaságokat és a magánkézben lévő állatállományt. Ez — folytatja a tudósitó — politikai visszavonulást jelent a kormány részéről, mert elismeri, hogy a magán- gazdaságok fontosak az ország jóléte szempontjából. A Népszabadságban megjelent cikkre hivatkozik, amelyet Keserű János a földművelés- ügyi miniszterhelyettes irt. A Times tudósítója szerint Keserű annak bizonyítására, hogy milyen fontos szerepet töltenek be az ország életében a magánkézben lévő földterületek és a magántulajdon keretei között folyó állattenyésztés, azt állította, hogy az ország tel jes szántóterületé- ImíI csak 10.5 százalékot elfoglaló paraszti birtokok a földművelés össztermelésének 63 százalékát szolgáltatták a múlt évben. Ebből persze aztán azt a következtetést vonta le a N. Y. Times tudósítója, hogy a kollektiv és állami gazdaságok, amelyek az ország szántóterületének 89.5 százalékát tartják a birtokukban, csak az össztermelés 37 százalékát állították mindössze elő. A nagy világlap ezekután jogosnak érezte, hogy levonja belőle a maga végső általánosítását, hogy ime a kollektív gazdaságok teljes csőd előtt állnak, hisz a magángazdaságok csaknem húszszor annyit képesek termelni. ~ A N. Y. Times bécsi tudósítója tehát elparen- tálja a közös gazdaságot és egekig magasztalja a magángazdálkodást. Ez az ő dolga és az újságé. Eszünk ágában sem lenne, hogv ezért említsük meg az idézett Írást. Egész más okból vesz- sztik most vizsgálat alá a cikket. A tudósitó ugyanis magyarországi u iságidézetre hivatkozik és azzal akarja vélt igazát bizonyítani. Úgy látszik annyira meg vari győződve igazságáról, hogy még a hazugságot is megengedhetőnek tartja állításának igazolására. Megnéztük ugyanis Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes cikkét, a Népszabadságban. Ott az előbb említett adatokkal kapcsolatban a következőt olvashatjuk: “Céljaink megvalósításában kiemelkedő szerepe van a termelőszövetkezetek közös és háztáji termelésének, hiszen az összes mezőga Ma- sági termék 63 százaléka már 1961-ben is e gazdaságokból származott. Éppen ezért, pártunk és kormányunk erőfeszítéseinek túlnyomó része a szövetkezeti termelés fejlesztésére irányul.” így mintha “kissé” másként festene a dolog a szövetkezeti és magángazdálkodással kapcsolatban. Kétségtelen, hogy szó van a cikkben a háztáji gazdaságok fejlesztéséről is, de ez nem a szövetkezetek ellenében történik, hisz a háztáji gazdaságok tulajdonosai maguk is taHni a «zÖvet’'D- zetnek és igy gyarapodásuk és erősödésük a szövetkezetét erősiti közvetve. Ez az eset jó példát szolgáltathat arra. hogy hogyan forgatják ki eredeti értelméből az idézett szöveget, hogy milyen eszközökkel dolgozik még egy olyan nagy tekintélynek és hírnévnek örvendő világlap is, mint a New York Times. Milyen mesteri ügyességgel keveri az álhirt a valódival, a hazugságot az igazsággal. Ezeknek a szakszerű összefonásából nehéz az olvasónak kihámozni, hogy mi is az igazság. Nem beszélve arról, hogy az eredeti idézetet legtöbbnyire nem is tudja ellenőrizni . . . Emlékverseny szavazó cédula Tiszteli ügyvezető Bizottság! Szavazatomat adom a .................. számú verseny írásra, mert eddig ezt találtam a legjobbnak. Név: ................................................................. Cím: ................................................................ Varos: . ............ ......................Állam:------
