Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-29 / 13. szám
Thursday, March 29, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 3 MIT NYÚJT AZ ÁTKÉPZÉSRŐL SZÓLÓ UJ TÖRVÉNY? Kennedy elnök aláírásával törvényerőre emelkedett az a javaslat, amit a képviselőház és a szenátus közös bizottsága hosszabb huzavona után végre elfogadott. Bár Kennedy elnök nagy lelkesedéssel azt mondta, hogy “ez a legjelentősebb munkatörvény 1946 óta”, más kormánytisztviselők józanabbul Ítélik meg hiányosságait. A munkásátképzés-törvény (Retraining Bill) három évre szóló program kivitelezésére 435 millió dollár kormányköltséget határoz meg és lényegében azokon akar segíteni, akik állandó munkanélküliség áldozatai. Ebbe a kategóriába sorozzák azokat, akik 27 hét, vagy ennél hosszabb idő óta nem képesek munkához jutni. A program jul. 1-én veszi kezdetét. Kik vehetik igénybe a törvény segítségét? A törvény azt célozza, hogy munkanélküli munkásokat uj szakmai ismerettel lásson el és ezáltal uj munkakör betöltésére képesítse őket. Bál* szövetségi szakértőknek az a véleménye, hogy a program közel egymillió munkásnak nyújthat segítséget, a terv az első évre 110,000 munkás átképzését irányozza elő, a második évben 160,000 és a harmadikban 300,000 volna a számuk. A program kiválasztott szakmai tanfolyamokat fog felállítani az államokban szövetségi vezetéssel és az átképzés 52 hétig tarthat. Az erre alkalmas munkanélküliek az átképzés ideje alatt pénzjuttatásban is részesülnek, amelynek összege megfelel a helyi munkanélküli biztosítás összegének. A különböző államokban a heti munkanélküli biztosítás 20 és 45 dollár között váltakozik. Az átképzés csupán egy juttatásban részesülhet, ha munkanélküli biztosítást kap, akkor nem kaphat átképzési megsegítést. A munkanélküli férfi vagy nő csak abban az esetben alkalmas az átképzésre és részesülhet teljes pénzjuttatásban, ha 21 éves elmúlt, ha legalább három évig dolgozott, ha család- vagy háztartás feje, ha a vizsgálaton képesnek bizonyul uj szakma elsajátítására. 19 és 21 év közötti munkanélküli is elfogadható átképzésre, de heti juttatását 20 dollárra korlátozzák. Az annál fiatalabbak, 16—19 év közöttiek, nem kapnak semmi pénzbeli megsegítést. A munkanélküli a saját állami munkaelhelyező hivatalánál jelentkezhet átképzésre. Ott megállapítják képességét és az eredményről értesítik a Labor Departmentet. A Munkaügyi Hivatal, Seymour Wolf bein munkaerő osztály vezető irányi- tásával kiválasztja azt a foglalkozási ágat, amelyre, abban a bizonyos kerületben szükség van és aszerint osztja be az átképzősöket. Az egyes államokban az Egészség- és Jóléti Hivatal irányítja a tanfolyamokat. A kiadásokat a szövetségi kormány fedezi az első két évben, ami az elsőben 100 millió és a másodikban 165 millió dollár lesz. A harmadik évben az államoknak ugyanannyit kell befektetniük a programba, mint amennyit a szövetségi kormány ad, azaz 165 millió dollárt. Ez év junius 30-ig az előkészítő munkálatokra 5 millió dollárt használnak fel. A pénz kiutalásáról a kongresszusnak kell még határozni, az elnök aláírása egyelőre csak a törvény rendelkezéseit hagyta jóvá. Nem elég messzemenő' “Ez a törvény nem varázspálca”, mondja az egyik kormánytisztviselő. “Nem fogja eltüntetni a munkanélküliséget. Egyelőre azonban ez a legjobb eszköz a munkások megsegítésére.” A programon keresztül meg akarják állapítani azt is, hogy az ország növekvő munkaerőtábora mennyire képes munkaelhelyezést találni ebben az időszakban, amikor az automáció és a technikai fejlődés annyi sok munkást szőrit ki az iparokból. A munkaterületek állandóan változnak, a népesség növekedésével egyre nagyobb lesz a munkakeresők tábora és a jövőben mégis előállhat az a helyzet, hogy nem lesz elég szakmai képzettséggel rendelkező munkás, aki az uj munkakövetelményeknek megfelelne. Bár az országban gazdasági fellendülés van folyamatban, az állandó munkanélküliek száma nem csökken, inkább emelkedik és ez nyugtalanítja a kormánykörüket. A február havi jelentés szerint, az összmunkanélküliek száma valamivel csökkent (0.2 százalékkal), de az állandó munkanélküliek száma tavaly óta — amikor a krízis mélypontja volt — 29,000-rel több és jelenleg a statisztika szerint 708,000. Ezeknek többsége szakképzetlen munkás, amely kategória a munkaerő tábor 14.7 százalékát alkotja. Ennek a kategóriának munkanélküli aránya 17.6 százalék, amikor az átlagos munkanélküli arány 5.6 százalék. Ezek lesznek az elsők, akiknek jelentkezésére számítanak az átképző program szakértői. Azt hangoztatják, hogy ez a program éppenhogy a felületét érinti az országos munkanélküli helyzetnek. A reakció intrikái Egy kisebbméretü átképző program már folyamatban van az 1961-es Területfejlesztési törvény alapján, amely 14 millió dolláros kormánykiutalással működik. 55 inségterületen léptették életbe és 20 államban kb. 6,000 munkással törődik. Goldberg munkaügyi miniszter újabb kiutalást fog kérni a kongresszustól erre a célra. Határozott eredményekről még nem jelentettek és egyesek szerint West Virginiában a munkások nem szívesen vették igénybe; ragaszkodtak ahhoz a reményükhöz, hogy visszahívják őket régi munkahelyükre. Mississippi államban a próbálkozás kudarcot vallott a helyi reakció és politikusok intrikái miatt. A Yazoo-Mississippi delta főleg mezőgazda- sági terület, ahol az ültetvényesek áttértek a gépesítésre. Mivel nincs elég szakképzett gépész, kérték, hogy a Területfejlesztési program keretében állítsanak fel átképző tanfolyamokat. A kormányügynökségek 440,000 dollárt utaltak ki e célra, 1,200 farmmunkásnak gépésszé való át- szakositására. Mindjárt akadt ellenzék, amely felsorakozott a terv ellen. Egy másik csoport nagy-farmer és “Három jótársaságbeli asszony uj precedenst alkotott a kérelmezés terén és uj pi'oblémát a Fehér Ház rendőrei számára.” Ezzel kezdi Mary McGrory, a N. Y. Fost washingtoni rovatvezetője beszámolóját arról az általában elhallgatott eseményről, ami a múlt héten a Fehér Ház hatalmas gyepes udvarának kerítésén kívül és belül lejátszódott. A három jómodoru, halkszavu asszony türelmesen megismételte, hogy azért jöttek, hogy az elnökkel beszéljenek az atomfegyver kísérletekről, amiket ők elleneznek. Még nincs egy hónapja, hogy 6,000 ifjú amerikai ugyanezzel az üzenettel jött az elnökhöz. De az asszonyok nem piketelni jöttek, hanem bemenni az elnökhöz. Nem is protestálni akarnak. Csak bemenni. Bocsánatot is kértek a rendőröktől az alkalmatlankodásért, de “teljesíteni kell kötelességünket gyermekeink iránt.” Azt mondták, hogy “itt életről és halálról van szó.” A rendőröknek nehéz feladatuk volt. Bentről utasították őket, hogy — hacsak lehetséges — kerüljék a letartóztatást. Mrs. Marjorie Swann, Norfolk, Conn.-ből, a küldöttek szószólója, nyolc gyermek anyja, friss tavaszi nárciszcsokrot tartott kezében az elnök számára. Mrs. Frances Wit- lin és Mrs. Hermene Evans, nagymamák. Amikor d. e. 10.30-kor megjelentek a Fehér Ház kapujánál, őrök fogadták őket. A strázsaház- ból Thomas M. White, a titkos szolgálat ügynöke egy óra hosszat igyekezett őket meggyőzni, hogy az elnök nagyon elfoglalt ember. Amikor már azt hitte, hogy lebeszélte őket, a hölgyek udvariasan megköszönték igyekezetét és céltudatosan megindultak a Fehér Ház ajtaja elé vezető kocsiuton, hogy majd ott megvárják az elnököt. “Hé”, kiáltotta meglepetten az egyik őr. Ketten mindjárt az asszonyok után iramodtak és megállították őket. Egy rendőrőrnagy is megérkezett és azt ajánlotta, hogy az asszonyok menjenek vissza a hotelbe és várjanak, mig a Fehér Ház hívja őket. Mrs. Swann erre megmagyarázta, hogy ők már két hete tartózkodnak a YWCA- ben és most már legjobbnak látták, ha maguk jelentkeznek az elnöknél. “Van önöknek gyermekük” ? kérdezte Mrs. Evans a rendőröktől. “Mert ha igen, akkor ez maguknak is szívügyük.” Stover őrnagy csak annyit mondott: “Azt hiszem nem ez a helyes módszer.” Mrs. Witlin megjegyezte: “Amit meg kell tennünk, azt meg kell tennünk.” A hölgyek biztosították az őket most már körbefogó őröket: nincs szándékuk rányitni az elnökre, hanem a lépcsőknél akarnak várakozni. De ez sem használt. A vita halk hangon folyt' tovább az éles márpolitikai támogatóik a reakciós Farm Bureau vezetése alatt olyan nyomást gyakoroltak a helyi érdekekre, hogy a tervet végre elejtették. Két demokrata szenátor vetélkedése is közrejátszott. Mindkettő híveket toborzott, hogy az előválasztáson legyőzzék egymást. Az egyik támogatta az átképzési programot, a másik ellenezte, igy a mun kanélkülieken való segítés kérdését politikai labdaként kezelték. Azzal agitáltak ellene, hogy a mezőgazdasági munkások átképzése a megszervezésüket fogja létrehozni, jön a szakszervezet és bevezeti a minimális munkabért ezen a— ebből a szempontból — szűz területen. Mississippiről lévén szó, természetes, hogy a faji kérdés is szerepet kapott. Az egyik ellenzéki vezető avval a szörnyűséggel rémitette az embereket, hogy mivel az átképzésre kerülő mezőgazdasági munkások 80 százaléka néger, fennáll az a veszély, hogy a tanfolyamok integráltak lesznek!! Megállapítást nyert az a tény, hogy ezen a területen élő 50,000 vidéki 20—49 év közötti férfi munkás 50 százaléka vagy teljesen munkanélküj van, vagy részidőt dolgozik. A traktorvezetők napi 8 dollárért dolgoznak az ültetvényeseknek. Akik karácsonyi bonuszt kapnak, azok napibére kb. 10 dollárra emelkedik. A szerencsésebbek 200 napot is kidolgoznak évente. A legmagasabb kereset eszerint 2,000 dollár körül van évente szakmunkásoknak. Látjuk tehát, hogy ezer akadályba ütközik minden olyan irányzat, amely a nép szükségleteinek legminimálisabb kielégítésére törekszik. Ha a munkáltató osztály nem talál benne a maga számára azonnali hasznot, meggátolja keresztülvitelét. ciusi szélben. Talán egy óra telt el megint, egy- szei’re csak gépkocsi állt meg előttük, polgári ruhába öltözött férfi és nő szállt ki belőle. A Women’s Bureau-ből jöttek. Még egy utolsó felszólítás a rendőrőrnagy részéről: “Félreértés elkerülése végett mégegyszer megkérdem, hajlandók önként távozni, vagy fedezettel kisérjük a kapun kívülre?” A hölgyek határozottan feleltek. Mrs. Swann: “Szándékom tervemet keresztülvinni.” Mrs. Evans: “Nem kívánok távozni.” Mrs. Witlin: “Nem.” A hölgyeket a gépkocsiba gyömöszölték. Mrs. Swann átnyújtotta az elnök nárcisszait egy riporternek. A kocsi a Women’s Bureau irányában hajtott. A törvénytelen behatolás vádját azonban mégsem emelték az asszonyok ellen. Az első “bemenők” a békeharc történelmébe vésték nevüket. Az amerikai asszonyok a harcot tovább folytatják. A béke ügye biztos kezekben van. Megrendítő hasonlat Midőn Robert Kennedy igazságügyi miniszter a McCarran-törvény alapján kényszeríteni próbál bizonyos újságokat és kiadványokat arra, hogy megbélyegző feliratot használjanak, időszerű visz szaidézni a nácik által 1933-ban a Berlini Egyetemen előterjesztett tételt: Egyének, akikben zsidó vér van, hem tudnak németül gondolkodni. Tehát, amikor egy zsidó németül ir, akkor hazudik. Ennélfogva, ezentúl ha zsidó tanár vagy hallgató könyvet vagy tanulmányt ir, írja a következőt a címlapra: ‘Én zsidó vagyok és ez fordítás a héberből a német nyelvre“.” U. S. Rubber emeli a gumiárakat A U. S. Rubber Tire Company, a U. S. Rubber Co. alvállalata felemelte a külső és belső autógumik árait nagybani árusítóinak. Ezen hatalmas cég szerint ez azt jelenti, hogy az autógumi vásárlók 2—6 százalékkal lesznek kénytelenek többet fizetni ezentúl. A Goodyear Tire and Rubber Co. a másik gumigyártó óriásüzem, szintén felemelte árait 2 és fél—5 százalékkal. A két vezető céget természetesen nyomon fogja követni a többi gumigyáré üzem is. De azért, ha valaki nem tudná, a munkásokra hárítják a felelősséget az inflációért. A BÉKE ÜGYE BIZTOS KEZEKBEN VAN A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
